Riuszád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Riuszád (Râu Sadului)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang község
Beosztott falvak -
Polgármester Florian Vasile Tara (PD-L), 2012
Irányítószám 557275
Körzethívószám 0269
SIRUTA-kód 145391
Népesség
Népesség 571 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Terület 52 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Riuszád  (Románia)
Riuszád
Riuszád
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 37′ 21″, k. h. 24° 03′ 23″Koordináták: é. sz. 45° 37′ 21″, k. h. 24° 03′ 23″

Riuszád (románul Râu Sadului) község Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, a Szebeni-Hegyalja tájegységben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szórt település 600–1250 méteres tengerszint feletti magasságban, a Csindrel-hegységben, Nagyszebentől 30 kilométerre délre. A központot a Beberani falurész alkotja. A patak mentén futó főutca és az abból leágazó mellékutak mentén helyezkedik el a falut alkotó többi házcsoport: Ciupari, Măilați, Fundul Râului, Sădurel, Dudaș, Gâtu Berbecului, Bătrâna és Rozdești.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a Cód patak román nevéből való (román râu 'folyóvíz').

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Resináriak kirajzásával jött létre 1726 után.

1882-ig a patakon jelentős faúsztatás folyt. A 19. században lakói építkezési faszerkezeti elemekkel és gyümölccsel folytattak cserekereskedelmet.

A 14 386 kataszteri holdas, addig erdészetileg nem művelt vöröstorony–lotrui, a Lotru-hegységben fekvő erdőbirtok faanyagát a magyar állam 1907-ben, árverésen a Magyar-Olasz Erdőipar Rt.-nek adta el. A Riuszádtól délnyugatra fekvő Balindru völgyből három év alatt 26,3 km hosszú drótkötélpályát, a Nagytalmácstól három km-re fekvő fűrésztelepig 24 km keskeny nyomtávú vasutat, onnan pedig ipari vágányt építtettek a vöröstoronyi vasútig. Ezen az úton szállították el a hegység olykor háromszáz éves, kivágott fáit.[2]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben a község 665 lakosából 644 román és 21 roma; 538 ortodox és 97 görög katolikus felekezetű volt.
  • 2002-ben 636 lakosából 635 volt román és 624 ortodox.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Faluturizmus.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]