Medgyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Medgyes (Mediaș, Mediasch)
Medgyes2.JPG
Medgyes belvárosa az evangélikus templommal
Medgyes címere
Medgyes címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang megyei jogú város
Beosztott falvak Szászivánfalva
Polgármester Teodor Neamțu (PD-L), 2012
Irányítószám 551xxx
Körzethívószám 0x69[1]
SIRUTA-kód 143619
Népesség
Népesség 53 713 fő (2002) +/-
Magyar lakosság 6516
Község népessége 47 204 fő (2011. okt 31.)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 330 m
Terület 62,62 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Medgyes (Románia)
Medgyes
Medgyes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 09′ 52″, k. h. 24° 21′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 52″, k. h. 24° 21′ 08″
Medgyes weboldala

Medgyes (románul Mediaș, németül Mediasch, szászul Medveš, latinul Media) megyei jogú város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszebentől 56 km-re északkeletre, a Nagy-Küküllő két partján fekszik, Segesvártól 39 km-re, Balázsfalvától pedig 41 km-re.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a magyar meggy szóból ered – esetleges személynévi áttétellel –, és mai írásmódja a 19. században alakult ki. 1267-ben Mediesy, 1283-ban Medies, 1387-ben Medwisch, 1423-ban Maggyes, 1467-ben Medwes, 1478–80-ban Myttuis, 1501-ben Mytuesz és Mytuesch, 1503-ban Mydwiss, 1589-ben Media, 1601-ben Metwisch alakban írták. Német neve a magyarból, román neve a szászból való.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város rajza 1666-ból
Medgyes térképe 1736-ból
A volt városháza a belsővárban
A mai városháza
A volt ferences kolostor, ma városi múzeum

A 12. században egy valószínűleg székely lakosságú falu terült el a mai Belsővártól északkeletre, a str. Petru Rareș/Langgasse, a str. Bisericii/Pfarhofgasse és a Mihai Viteazul/Zekesch utca környékén. Temetőjét az evangélikus templom alatt tárták fel. A székelyek később valószínűleg a Székelyföldre települtek. 1267-ben már szászok lakták. 1283-ban dékanátus székhelye volt. Mint vásáros helyről elsőként 1317-ben emlékeztek meg róla. A 16. századig főként oppidumként említették, és 1552-ig Nagyselykkel és Berethalommal versengett. Az 1318-tól adatolható Medgyesszék székhelye volt, plébániai iskolája a 14. századtól működött.

1424-ben két vásár tartására kapott szabadalmat. 1438-ban a Mezid bég betörő török csapatai dúlták fel. Templomerődjének várnagyát először 1450-ben említették. 1444-ben ferences kolostor, 1487-ben ispotály működött benne. Mátyás király 1477-ben 32 zsoldos tartására adott engedélyt a városnak, majd 1490 és 1532 között felépült a városfal, amely a 18. századig a város területi fejlődésének is határt szabott. Ezzel párhuzamosan, 1495-től egyre többször említették civitasként, 1507-től pedig július 13-án éves vásárt is tartott. 1529-ben János király vezére, Kun Kocsárd ostromolta, végül 1530-ban hosszas ostrom után kapitulált. Ide menekült 1534-ben Lodovico Gritti erdélyi kormányzó, de Majláth István, Szapolyai és a havasalföldi vajda Medgyes várát ostromló serege a falakon rést lőve betört, és Majláth parancsára lefejezték. Szapolyai 1537-ben maga elé idézte polgárait, mert akadályozták a brassóiak üzleteit.

1545-ben Medgyesen mondták ki a szászok az ágostai hitvalláshoz való csatlakozásukat. A század közepére korábbi plébániai iskolája szintén evangélikussá lett. 1510-ben háromszáz szász hospes, 38 zsellér, két pásztor és négy szegény családfő lakta családostul.

A város történetében meghatározó jelentőségű volt az 1552-es év. Ekkor I. Ferdinándtól szabad királyi városi kiváltságot kapott, egyben a Kétszék néven egyesített Medgyes- és Nagyselykszék székhelye lett. Lezárult tehát a környékbeli mezővárosokkal vívott gazdasági és presztízsharca, és egyértelműen a Küküllő vidéki, szászok lakta területek, egyben a Küküllő menti borvidék központjává vált. 1566-ban, egy pestisjárvány pusztításai után járt itt Giovanandrea Gromo, János Zsigmond testőrkapitánya. A házak többsége ekkor romosan állt. A legtöbb ház kőből épült, de még sok volt a faépület is. A 16–17. században többször volt erdélyi országgyűlések színhelye. 1576-ban itt, az országgyűlésen kérték fel a lengyelek Báthory Istvánt királyuknak, itt választották fejedelemmé a lemondott Báthory Zsigmond helyett 1599-ben Báthory Andrást és 1605-ben Bocskai Istvánt. 1588-ban az itteni országgyűlés határozta el a jezsuiták száműzését Erdélyből és nagykorúsította János Zsigmondot. 1658. január 9-én az országgyűlés itt fosztotta meg II. Rákóczi Györgyöt fejedelmi trónigényétől, majd január 24-én ismét fejedelemnek ismerte el. 1603-ban Székely Mózes serege pusztította, 1611-ben Forgách Zsigmond vezetésével a császáriak foglalták el, akiket ugyanazon évben Báthory Gábor hadai űztek ki. 1705-ben Forgách Simon ostrommal foglalta el a császáriaktól, majd 1706-ban II. Rákóczi Ferenc tartott benne országgyűlést.

1501-ben hat, 1642-ben 28, 1698-ban 33 céh működött benne. 1750-ben 779 családfője közül 54 volt szűcs, 53 csizmadia, 27 mészáros, 23 szabó, 22 szíjgyártó, 21 kádár és 21 varga. 1629-ben hidat építettek a Nagy-Küküllő felett. Evangélikus gimnáziuma mellett, amely 1637 után bővült gimnáziummá és 1762 után építették ki filozófiai és teológiai osztályát, a piaristák 1741 és 1789 között kisgimnáziumot is működtettek. 1767 és 1810 között falai között üzemelt Johann Sifft nyomdája. A 18. század folyamán szász és román lakossággal lassan létrejöttek a várfalakon kívüli városrészek. A várostól délre 1804–5-ben épült fel kaszárnyája, de már korábban jelentős katonai helyőrség állomásozott benne. 1786-ban, az ún. „koncivilitási rendelet” értelmében a magyarok és a románok is engedélyt kaptak arra, hogy letelepedjenek a belvárosban. Ekkor 4586-an lakták.

Az 1840-es években Szent Margit-napon (evangélikus templomának középkori védőszentje) tartott vására az egyik legjelentősebb volt Erdélyben. Rajta moldvai lovak, gyapjú, sajt, sarló, kénkő, szalmakalapok és székely faedények cseréltek gazdát. Ősszel, Szent Mihálykor nevezetes vászon- és kendervásárt is tartott.[3] 1844-ben a német lett az oktatás nyelve és beindult a jogi képzés az evangélikus gimnáziumban.

A szék követei az 1848 nyarán tartott kolozsvári országgyűlésen, utasításuktól eltérően Erdély és Magyarország uniója mellett szavaztak, és a haragos polgárok nem is választották meg őket a pesti országgyűlésre. Nyáron a városban állomásozott Gedeon tábornok négyezer katonája. Augusztusban a szász ifjúság nagygyűlése, Stephan Ludwig Roth vezetésével levélben üdvözölte a frankfurti birodalmi gyűlést. 1849. január 18-án vonult be Bem főserege. A császáriak ellencsapása után Zsurmay Lipót őrnagy február 9-én visszafoglalta. Február 15-én itt csatlakozott Bemhez Gál Sándor székely hadereje. Március 2-án Czetz verte vissza Puchnernek a város felé törő seregét. Bem március 3-án, szuronycsatát követően hagyta el a várost.[4]

1876-ban a Királyföld megszüntetésével létrehozott Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. 1871-ben itt létesült a három szász mezőgazdasági iskola (Ackerbauschule), 1873-ban pedig az öt tanonciskola (Gewerbeschule) egyike. 1872-ben, a Kiskapus és Segesvár közötti szakasz megépülésével kapcsolódott be a vasúti közlekedésbe. 1862-ben, majd 1885-ben jött létre magyar kaszinója, 1875-ben pedig zsidó hitközsége. A filoxérajárvány 1887-től jelentős károkat okozott a vidék hagyományos szőlőművelésében.

Medgyes több jelentős szász politikai gyűlés színhelyéül szolgált. 1872-ben itt tartották az ún. „első Sachsentag”-ot. Az ezen megfogalmazott medgyesi program elfogadta a dualizmus alkotmányos keretét, de a Szászföld törvényhatósági szintű önkormányzatának fenntartását és a kisebbségi jogok kiterjesztését követelte. 1893. október 20-án itt bontott zászlót a zöldszász mozgalom, amely a magyar kormányzattal együttműködő feketeszászokkal szemben a radikálisabb kisebbségvédelem, a szász–sváb összefogás és a Németországgal való kapcsolatok fenntartása mellett foglalt állást. 1919. január 8-án a medgyesi szász küldöttgyűlés elfogadta a szászok lakta területek Romániához csatolását, a gyulafehérvári gyűlés határozatainak szellemében.

Gazdasága a 19. század végéig főként a kézművesiparra, a kereskedelemre és a szőlőművelésre épült. 1890-től több szász mészáros hozott létre kisebb szalámi- és felvágottgyártó üzemet (Guggenberger, Fleischer, Binder és Zikeli). Ezek közül Josef Theil 1895-ben alapított és 1898-ban 28 munkást foglalkoztató kis gyára,[5] a mai Salconserv elődje vált a legjelentősebbé. Medgyesen gyártották a Romániába a Vöröstoronyi-szoroson át jutó és ott ezért salam de Sibiuként ('szebeni szalámi' – a mai románban kb. 'téliszalámi') ismert termékek többségét. Samuel Karres 1881-ben alapított tímárműhelye 1914 után bővült komoly bőrgyárrá. Államosítása előtt, 1947-ben ezer munkást foglalkozatott és ezzel Románia harmadik legnagyobb bőripari vállalata volt. Ugyancsak 1914-ben jött létre Citron és társa bőrgyára. 1917-ben megépült a báznai földgázmezőt a várossal összekötő, 5,5 kilométeres gázvezeték. 1923-ban ide helyezték át az 1915-ben Budapesten alakult Magyar Földgáz Rt. központját, melynek irodaháza 1925-ben, a vasútállomás mellett épült föl. Szintén 1925-ben adták át a cég első nyomásszabályozó állomását. 1912-ben alapította Ambrosi és Czell a borüzemét, 1918-tól működött a Rosenauer-féle csavargyár, 1921-től a Westen kerámiaüzem, 1936-tól a Schembra gépgyár. A Csáki testvérek Budapestről 1922-ben Medgyesre telepítették a Vitrometan üveggyárat, amelyhez csehországi német munkásokat toboroztak. A gyár mellett munkáslakótelepet hoztak létre. Az üzemet 1929-ben, német tőkével bővítették, és az 1930-as években mint Délkelet-Európa legnagyobb üveggyára termékei jelentős részét külföldre, a Közel- és a Közép-Keletre, illetve az Egyesült Államokba exportálta. Lámpaburákat, műszaki üveget, illatszeres flakonokat, ólomkristályt gyártott, 1939-ben 1600, 1944-ben kétezer alkalmazottat foglalkoztatott. Amikor a tulajdonos testvérpárt 1949-ben letartóztatták, a gyár több mint ezer munkása írt alá érdekükben kegyelmi kérvényt. A gyár utódja az 1970-es években a romániai termelés egyharmadát adta. Az ipar fellendülése az I. világháború után sok magyar munkást is a városba vonzott, főként a Székelyföldről. A két világháború között a Dealul Furcilor hegyen katonai repülőtér és pilótaiskola működött.

1944-ben a szászok elveszítették politikai jogaikat, nagy részüket a Szovjetunióba hurcolták kényszermunkára, majd az 1960-as90-es években döntő többségük Németországba vándorolt ki (a román kommunista kormány komoly fejpénz és vagyonuk hátrahagyása fejében engedte meg). A városban új lakótelepek és kertes családiházas negyedek épültek. 1968-ban emelték municípium rangjára. 2000-től az RMDSZ még négy képviselővel vett részt a várost irányító testületben és az alpolgármestert is a párt adta, 2008-ban már csak két jelöltje jutott be a képviselőtestületbe.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belváros
Belváros
A Traube szálló
A Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum

Szeben megye második legnépesebb települése.

Népességtörténeti adatok nemzetiségi (anyanyelvi) eloszlásban:

Összesen Román Magyar Német Roma (cigány) Egyéb
1850-ben
5230 1710 264 2986 200
100% 32,7% 5,0% 57,1% 3,8%
1880-ban
6489 1909 719 3470 391
100% 30,3% 11,4% 55,0% 3,3%
1890-ben
6766 2041 982 3508 307
100% 30,2% 14,5% 51,8%
1900-ban
7954 2309 1524 3833 262 26
100% 29,0% 19,2% 48,2%
1910-ben
8626 2729 1715 3866 289 27
100% 31,6% 19,9% 44,8%
1920-ban
10 124 3219 1631 4691 583
100% 31,8% 16,1% 46,3% 5,8%
1930-ban
15 505 4272 4170 6100 229 734
100% 27,6% 26,9% 39,32%
1941-ben
19 907 8373 3253 7110 1171
100% 42,1% 16,3% 35,7% 5,9%
1948-ban
23 247 12 017 4704 5490 1036
100% 51,7% 20,2% 23,6% 4,5%
1956-ban
32 498 18 120 6122 8034 9 213
100% 55,8% 18,8% 24,7% 0,7
1966-ban
46 384 27 998 7562 10 601 31 192
100% 60,4% 16,3% 22,9%
1977-ben
63 145 40 971 9159 12 343 428 244
100% 64,9% 14,5% 19,5%
1992-ben
63 156 49 426 8678 2753 2196 103
100% 78,3% 13,7% 4,4% 3,5%
2002-ben
53 713 44 236 6516 1113 1741 107
100% 82,4% 12,1% 2,1% 3,2%

Felekezeti megoszlás szerint 1850-ben 2806 evangélikus, 1008 görög katolikus, 878 ortodox, 328 római katolikus és 186 református, míg 2002-ben 40 897 ortodox, 3477 református, 2494 görög katolikus, 2205 római katolikus, 929 pünkösdista, 883 evangélikus, 703 baptista, 644 unitárius, 491 evangéliumi keresztény és 319 adventista lakosa volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az evangélikus templom, az erdélyi gótika egyik jelentős alkotása. Ferde tornya a város jelképe. A templomot öt toronnyal erődített falgyűrű veszi körül.
  • A főtéri Schuller-ház, a legjelentősebb reneszánsz polgárház Erdélyben.
  • A római katolikus (volt ferences) templom (gótikus–barokk) és a mellette álló volt kolostorépület épülete (ma városi múzeum).
  • Az 1485 méter hosszan megmaradt városfal. Több tornya közül a legérdekesebbek a déli Forkesch-kaputorony és az északi Steingässer-torony.
  • A főtéren a volt piarista gimnázium épülete.
  • Stephan Ludwig Roth-emlékház.
  • A Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum (a volt szász evangélikus gimnázium) épülete (szecessziós, 1910–12).
  • Hermann Oberth-emlékház.
  • A volt huszárkaszárnya.
  • Az evangélikus gimnázium egykori tornaterme.

Tornyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1963–65-ben épült vasútállomás
Hermann Oberth emlékmúzeuma
  • Medgyes a romániai gázipar központja. Itt székelnek a gáz kitermelésért, elosztásáért, tározásáért, kereskedelméért, a földgázkutatásért és a hálózat karbantartásáért felelős vállalatok: a Romgaz, a Transgaz, a Dafora és az Exprogaz.
  • Salconserv szalámi-, felvágott- és konzervgyár. Elődje, Josef Theil szalámigyára 1895-ben alakult. 2006 és 2008 között korszerűsítették, Kapacitása 2010-ben napi hatvan tonna húskészítmény és harminc tonna konzerv előállítására alkalmas. Országszerte tizenegy márkaboltot üzemeltet.[6]
  • Vitrometan öblösüveggyár: poharak, vázák, mécsestartók.[7]
  • Geromed síküveggyár.[8]
  • Emailul kerámia- és teflongyár.[9] 2008-ban 1200 dolgozója volt.[10]
  • Kromberg & Schubert vezetékköteggyár (2005 óta).[11]
  • Automecanica autókarosszéria-gyár[12]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A városban tizenegy általános iskola működik, köztük a magyar tannyelvű Báthory István Általános Iskola.
  • Gázipari Országos Iskolaközpont, a műszaki tagozaton részben magyar tannyelvvel.[13]
  • Stephan Ludwig Roth Elméleti Líceum (a volt evangélikus gimnázium épületében), román és német tagozattal[14]
  • Axente Sever Elméleti Líceum (a volt szász mezőgazdasági iskola jogutódja).[15] 1996-ig német, 2000-ig magyar tagozata is volt.
  • Mediensis könnyűipari technikum.[16]
  • gépipari iskolaközpont

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban két helyi rádió (Radio Mediaș és Radio Ring), egy helyi tv-adó (Nova Tv) és három hetilap (Monitorul de Mediaș, Jurnal de Weekend és Medieșeanul) működik.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia 1979, 512. o.
  4. Teleki Sándor visszaemlékezése a csatára, Vasárnapi Ujság, 1885/11
  5. Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. 2. Bp., 1898, 189
  6. www.salconserv.com
  7. www.vitrometan.ro
  8. www.geromed.ro
  9. www.birotec.ro
  10. Sibianul 2008. május 9.
  11. The Diplomat
  12. www.automecanica.com.ro
  13. www.sngmedias.ro
  14. roth.traducator.info
  15. axente.ro
  16. www.gsiu.ro

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Medgyesi szász viseletek a 20. század elején (Adler Lipót felvételei)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Medgyes témájú médiaállományokat.