Alamor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alamor (Alămor)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Megye Szeben
Rang falu
Községközpont Ladamos
Irányítószám 557121
Népesség
Népesség 954 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 10
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 444 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alamor  (Románia)
Alamor
Alamor
Pozíció Románia térképén
Koordináták: é. sz. 45° 56′, k. h. 23° 59′
é. sz. 45° 56′, k. h. 23° 59′

Alamor (románul Alămor, németül Mildenburg, szászul Meldenbrich) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Ladamos községhez tartozik.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Vízaknától 19 km-re északnyugatra fekszik.

Története [szerkesztés]

Történeti névalakjai: Alamor (1319), Olmur (1330), Obnuk (1332), Milunberg (1334), Midenborch (1336), Almor (1388), Almar (1398), Alamar (1407), Mildenberg, Meldenbvrg, Mildenbvrg, Meldenberg (15. század), Mackenberg, Alămor (1854).

Szászok alapították, de szász népessége a 15. századra kihalt. A 16. században református egyháza alakult. 1586-tól román többségű település, a 18. századig jelentős református és unitárius kisnemesi közösséggel. Nagybirtokosa 1880-ig a Teleki család volt, akkor itteni birtokukat az Erdélyi Unitárius Egyház vette meg, és bírta egészen az 1922-es földreformig.[2]

Alsó-Fehér vármegye Kisenyedi járásához tartozott. A hegyen álló református templomot mára lebontották.

Lakossága [szerkesztés]

1850-ben 1185 lakosából 1032 volt román, 135 magyar és 18 cigány nemzetiségű; 622 görög katolikus, 427 ortodox, 115 református és 21 római katolikus vallású.
1900-ben 1646 főből 1424 román és 216 magyar anyanyelvű; 756 görög katolikus, 668 ortodox és 196 református vallású. 31%-uk tudott írni-olvasni, a román anyanyelvűek 1%-a beszélt magyarul.
2002-ben 954 lakosából 944 volt román és 10 magyar nemzetiségű; 511 ortodox és 431 görög katolikus.

Híres emberek [szerkesztés]

Hivatkozások [szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  2. Eugen Străuțiu – Marius Halmaghi: Țara Secașelor. Sibiu, 2007, 31–2. o.