Rüsz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rüsz (Ruși)
Reussen.jpg
Látkép a jellegzetes ferde toronnyal
Rüsz címere
Rüsz címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang falu
Községközpont Szelindek
Irányítószám 557243
Körzethívószám 0269
SIRUTA-kód 145649
Népesség
Népesség 782 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 3
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 396 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Rüsz (Románia)
Rüsz
Rüsz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 57′ 36″, k. h. 24° 09′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 36″, k. h. 24° 09′ 55″
Rüsz weboldala

Rüsz (románul: Ruși, németül Reussen, szászul Reesn) falu Romániában, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszebentől 22 km-re északra, a Medgyes–Nagyszeben főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sub Mesteacăn határrészben római vicus maradványaira bukkantak.[2] A középkori, valószínűleg a tatárjárás előtt létrejött falut eredetileg Nagyréc-nek hívták (Nogrech, 1263). 1263-ban puszta falu volt, később szászokkal települt újra. Mind német, mind román neve 'oroszok'-at, vagyis szlávokat jelöl. Történeti névváltozatai: Ruz (1424), Rewssen (1494), Russ (1733), Reisen (1805), Rüsz (1808). 1424-ig a nagyszebeni prépostsághoz tartozott, később Nagyszeben város jobbágyfalva volt. 1441-ben tanítómesteréről emlékeztek meg, 1541-ben maga választotta bíráját és esküdteit. Tizedét Báthory István 1580-ban Albert Huet királybírónak adományozta. Legjelentősebb határperét négyszáz éven keresztül folytatta Szelindekkel. A filoxérajárványig jelentős volt bortermelése.

Román lakóiról, akik a hegyekből települtek le, 1698-ból való az első följegyzés. A kurucok 1703-ban elpusztították, ezután egy évig valószínűleg pusztán állt. Nagyszeben a 19. század elején Martin Hochmeister nyomdásznak zálogosította el. 1876-ban Szeben vármegyéhez, 1947-ben Szelindek községhez csatolták.

A határában bugyborékoló iszapvulkánokat 1844-től kezdve többen is vizsgálták. Sajnos az 1990-es években a terület akkori gazdája földgyaluval eltüntette őket. Ugyancsak a múlté az a termálforrás, amely az 1960-as évek földgáz-próbafúrásai során keletkezett. Jód-, nátrium- és káliumtartalmú vizét reumatikus betegségekben szenvedők használták 1978-ig, amikor a kutat elzárták és betemették.

1850-ben 996 lakosából 526 volt német, 387 román és 83 cigány nemzetiségű; 526 evangélikus és 470 ortodox vallású.

2002-ben 832 lakosából 815 vallotta magát román és 14 német nemzetiségűnek; 775 volt ortodox, 41 pünkösdista és 13 evangélikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus teremtemplomát egy korábbi templom helyén 1636-ban építették és 1782-ben módosították. Oltára 1651-ből való. Egyszerű várfal keríti, a hozzátartozó védőtornyokat lerombolták. Különálló harangtornya 1749-ben épült és egy 1858-as földcsuszamlás következtében mára az egyeneshez képest 145 centimétert megdőlt.
  • Az evangélikus parókia 1804-ben, az ortodox templom 1830-ban épült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]