Vöröstorony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Vöröstoronyi-szorosról külön oldal szól!
Vöröstorony (Turnu Roșu)
TurnuRoşu.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang községközpont
Beosztott falvak Oltalsósebes
Polgármester Stelian Istrate (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 557285
Körzethívószám 0269
SIRUTA-kód 145943
Népesség
Népesség 1827 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Község népessége 2415 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 450 m
Terület 77,84 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vöröstorony (Románia)
Vöröstorony
Vöröstorony
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 38′ 34″, k. h. 24° 17′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 34″, k. h. 24° 17′ 55″
Vöröstorony weboldala

Vöröstorony, más néven Porcsesd (románul Turnu Roșu, 1964-ig Porcești, németül Portschescht vagy Schweinsdorf) falu Romániában, Szeben megyében. Nagyszebentől 24 kilométerre délkeletre, az Olt bal partján fekszik, az azonos nevű szoros bejáratához közel.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Porcsesd név a 'disznó' jelentésű román porc szóból származik. A 14. században Disznajó-ként szerepelt (1364-ben Gyznoyow, 1366-ban Diznoio, 1385-ben Dyznov), 1488-ban németesen Porckendorff-ként, majd 1496-ban először mint Portschest. A szorosban álló várromról előbb vasútállomását nevezték el, majd magát a falut is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területén bronzkori leleteket tártak fel. A római korban kőfejtő és rézbánya volt itt.[3] Bár először magyaros névalakban említették, nincs nyoma középkori katolikus lakosságának. 1366 és 1476 között a havasalföldi vajdák birtoka volt. A 18. század elején papírmalmot létesítettek benne. Ortodox apácakolostorának létezéséről onnan tudunk, hogy Olsavszky Mihály csernekhegyi görög katolikus püspök 1747-ben az itteni apácák elűzését sürgette.[4] 1786-ban tekintélyes méretű falunak számított 1112 lakossal és 5 pappal. A lakosok 79%-a volt jobbágy, 16%-ba zsellér. Megbecsültek voltak az itteni szűcsök. Céhüket 1808-ban alapították, 1849-ben 208 mester és céhlegény tagja volt. Talmácsszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott. 1897-ben megépült az Alvinc–Vöröstorony vasút. 1900-ban egy tűzvész házainak egyharmadát elpuszította, a károsultak közül sokan Amerikában vállaltak munkát, a legtöbben sosem tértek haza. 1923-ban népbankot hoztak létre a faluban. 2005-re befejeződött az Olt szabályozása, és ezzel együtt az éves rendszerességgel bekövetkező árvizek.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben 1839 lakosából 1800 volt román és 38 cigány nemzetiségű; egy kivételével valamennyien ortodox vallásúak.

2002-ben 1943 lakosából 1925 volt román és 15 cigány nemzetiségű; 1924 ortodox vallású.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falu ortodox templomát Matei Basarab havasalföldi vajda alapította 1653-ban. Az eredeti templomból fennmaradt a hajó és az előtér, mindkettő csegelyes kupolájú. Látszanak az eredeti festés részletei, amelyek az ószövetségi prófétákat és a hajó kupoláján a Pantokrátort ábrázolják. A 18. század elején tornácot, 1750-ben tornyot építettek hozzá. 1827–28-ban hajóját kelet felé meghosszabbították és mellékapszisokat építettek. Ritkaság, hogy a votív képet kívül, az északi homlokzaton helyezték el. Ezen Matei Basarab látható a feleségével. Ugyanezen a felületen 1750-ből származó freskók is találhatók: Szent György, az Istenanya a gyermekkel, alatta cirill betűkkel a három festő neve és az évszám. A nyugati homlokzaton négy falmélyedésben az evangélisták, a tornác belső falán az Utolsó ítélet látható. A festményeket 1993–98-ban restaurálták.
  • A falutól délkeletre hatvan hektáron terül el az őslénytani rezervátum, amelynek létezése a népi kőbányászatnak köszönhető. Az itteni mészkő 53 millió éves. A fosszíliák között kagylókon és csigákon kívül hatvan féle hüllő maradványait különböztették meg. A területből 26,4 hektár áll védelem alatt.
  • Az 1896-ban épült, tekintélyes méretű vasútállomás. 1918-ig itt működött a vasúti vámhivatal.
  • A falutól három kilométerre délkeletre, a Curechiuri nevű magaslaton áll az a kolostor, amelynek elődjét 1761-ben Buccow parancsára rombolták le. Az első kolostor alapításának időpontja kérdéses. A feltárások során egy 1601-ből származó, feliratos téglát és egy 1661-ből keltezett fazsindelyt találtak. Az elpusztult kolostor helyén 1850-ben építettek újra egy kis templomot. A mai kolostort és fatemplomot 1994-ben szentelték fel, sőt mára a villanyt és a vizet is bevezették. 2009 óta újabb templomot építenek.
  • A falubeli templom mellett, az egykori iskola épületében 1978-ban rendezték be a falu múzeumát.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
  4. Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A község honlapja (románul)
  • Marius Porumb: Dicționar de pictură veche românească din Transilvania. București, 1998

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]