A narthex alaprajzi elhelyezkedése (szürkével kiemelve)
A narthex a kora keresztény és a bizánci bazilikaépítészetben a bejáratnál, az átrium és a főhajó között kialakított előcsarnok, a hosszház tengelyére merőleges, keresztirányú tér. Kifelé portikusszerűen nyitott volt. A főhajóba egy díszes, háromnyílású kapuzaton vagy árkádívnyíláson, a tribelonon lehetett belépni, de többnyire a mellékhajók felé is nyíltak ajtók. Gyakran kettő, egy külső (exonarthex) és egy belső folyosóra (ezonarthex) tagolódott. Eleinte fontos szerepet töltött be a liturgiában: itt gyülekezhettek és kísérhették figyelemmel a szertartásokat a vezeklő bűnösök és a katekumenek, azaz a keresztség felvételére készülő kereszteletlenek. A későbbi korok, a középkor és újkor templomépítészetében is gyakran narthex néven említik a főhajótól elkülönülő előcsarnokot, így például a vatikáni Szent Péter-bazilika esetében is.
|
Keresztény templomépítészet |
|
| Térszerkezet |
|
|
| Alaprajzi egységek |
|
|
| Épületszerkezeti elemek |
|
|
| Berendezés |
|
|
