Négyezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crossing.png

A négyezet a templomépületeknek az a tere, ahol a hosszház és a keresztház metszi egymást. A négyezet a hosszhajó és a kereszthajó többnyire azonos szélessége folytán rendszerint négyzet alaprajzú. A belső tér többi boltozati szintjénél magasabb csillag- vagy keresztboltozattal, illetve kupolával szokás kiemelni. Különösen a középkori román és gótikus stílusra, illetve a reneszánsz építészetre jellemző. Középpontja felett, függőleges tengelyében, a fő- és kereszthajó tetőgerincének metsződésén kiképezett kis méretű toronynak huszártorony a neve.

A román stílusú templomokon gyakran építettek nagyméretű tornyokat is a négyezet fölé. Egyes esetekben a négyezeti torony ablakai világították meg a négyezet belső terét. A négyezeti torony kialakítása statikai szempontból rendkívül kényes feladat volt, mert a négyezet minden irányban nyitott, így a torony teljes súlyát a négyezet sarkaiban lévő pilléreknek kell tartaniuk. Felépítése nagy kihívást jelentett a középkori építészek számára, nem egy összeomlott építése közben vagy azt követően.[1] Vannak olyan műemlékek is, amelyek négyezete felett kupola emelkedik, jellemzően a 16. századtól, a barokk stílusú templomoknál. A gótikus stílusú templomok négyezete felett csak ritkán építettek kupolát (például Spanyolországban).

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. William Golding: A torony

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Négyezet témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a négyezet címszóra a Wikiszótárban!