Szárnyas oltár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A krakkói Szent Mária templom szárnyas oltára
A berethalmi erődtemplom szárnyas oltára

A szárnyas oltár olyan oltár, amely retablójának behajtható szárnyai vannak.

Részei, megmunkálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középső része az oltárszekrény, amit gyakran szobrok díszítenek. Alatta általában fölfelé szélesedő predella kapcsolja össze az oltár menzáját és a szekrényt; a predellán gyakran faragott vagy festett figurákat láthatunk. A kétoldalt nyitható szárnyak (1-1, kivételesen 2-2 pár) külső oldalán festett képek vannak, a belső oldalán többnyire szintén képek, néha domborművek. A szekrényt miniatűr építészeti tagokból, főleg tornyocskákból álló oromzat koronázza. Ezen gyakran még szobrok is állnak. Az oltár minden részét előszeretettel aranyozzák és gondosan, de nem naturalisztikusan festik.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A mindössze két, behajtható táblából álló (szekrény nélküli) oltár a diptichon.
  • A leggyakoribb típusú szárnyas oltár a triptichon a szekrény mindkét oldalán egy-egy behajtható táblával.
  • A poliptichonnak a szekrény mindkét oldalán több (2–4) táblája van.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kialakulása a 14. század környékére tehető. Gyorsan népszerűvé vált és elterjedt; főleg a Német-római Birodalomban és a vele határos területeken. Virágkorát a 15. században és a 16. század elején élte; a gótika kedvenc oltártípusa volt.

Szimbolikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Advent és nagyböjt idején a bezárt szárnyak az isteni titkokat jelenítik meg, az ünnepi időszakokban kinyitott szárnyak pedig a kinyilatkoztatást.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szárnyas oltár témájú médiaállományokat.