Boltozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A boltozat az építészetben íves felületű, a teret függőleges irányban határoló, kőből, téglából stb. falazott tartószerkezeti alegység. Alakja lehet egyszerű vagy összetett, kialakítása sima vagy bordás; lehet zárt, félig nyílt vagy nyitott rendszerű.

Olyan, egy vagy két irányban görbült szerkezet, amelyben csak nyomóerők ébrednek – a támaszoknál azonban a függőleges mellett vízszintes erőkkel is számolni kell. A boltozatokat az egyre nagyobb fesztávok áthidalására fejlesztették, és közben folyamatosan finomították a támaszok vízszintes erőfelvételét.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az álboltozatok az ókori Kisázsiában, Mezopotámiában és Egyiptomban jelentek meg. A tiszta boltozatot a rómaiak alkalmazták először térelhatárolásra: ők ismerték fel, hogy a gerendánál nagyobb terek, fesztávok hidalhatók át vele. Fejlődésük csúcspontját a román stílusban, majd a gótikában és a reneszánszban érték el. A XIX. század közepe óta szerepük az új térlefedő anyagok – az acél, a fa, majd a beton – térfoglalása miatt csökken. Napjainkban közlekedési létesítményekben (főleg metróalagutakban) és a nagy fesztávolságú héjboltozatokban alkalmazzák őket. A tüzeléstechnikában magas (néha 1500 Celsius feletti) hőmérsékleten üzemelő tartószerkezeteknél nincs alternatívájuk.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görbülete szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy irányban görbült szerkezet a dongaboltozat. Ennek egy változata a poroszsüveg födém.

A két irányban görbült boltozatok formái a kolostor-, a teknő- és a tükörboltozat.

  • A kolostorboltozat általában négyzetes alaprajzra, két donga derékszögű kombinációjaként szerkesztett térlefedés. Lényegében ebből származtatható a teknő- és tükörboltozat.
  • A keresztboltozat két (vagy több) donga áthatásából keletkezik.

A vezérgörbék száma szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az egyszerű boltozat felületét egy vezérgörbe határozza meg. Lehet hengerfelületű transzlációs boltozat vagy gömbfelületű rotációs boltozat.
  • Az összetett boltozat felületét több vezérgörbe határozza meg.

Alakja szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hengerfelületből származtatott (transzlációs)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gömb-, illetve forgásfelületből származtatott (rotációs)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belső felosztása szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A bordás boltozat felületét az éleken kiálló bordák tagolják, illetve merevítik. Legegyszerűbb formája az álkeresztboltozatból kifejlődő bordás keresztboltozat; ez a XI. század végén tűnt fel. A XIII. századtól egyre bonyolultabb rajzú boltozatokat alakítottak ki (csillagboltozat, hálóboltozat, legyezőboltozat). A közép-európai késő gótikus építészetben a XV. század végén és különösen a XVI. században alkalmazott hálóboltozat vagy csillagboltozat típus a sejtboltozat, aminek többnyire borda nélküli, élekkel határolt boltmezőit a kolostorboltozatokhoz hasonlóan homorúra képezték ki. Ezeket a fajtákat a késő gótika végéig alkalmazták; ekkor hagytak fel a kő- és idomtéglabordák beépítésével. A boltozatok felületét időnként később is tagolták vakolt bordákkal. A bordás boltozatokban a terhelést a bordák tartják, tehát először ezek boltíveit építik meg, majd kifalazzák közeikben a boltmezőket, illetve süvegeket.

A román kori építészetben elterjedt, lapos négyszög keresztmetszetű borda a lombard borda (négyszöges borda). Ezt alárendelt helyiségek lefedésére a korai gótikában is alkalmazták.

  • A sima boltozatokban a boltozat minden pontja részt vesz a teher hordásában és átvitelében.

A tartófelületek száma szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zárt boltozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozat a teljes vállvonal mentén alátámasztást igényel. Ilyen:

Félig nyitott boltozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A félig nyitott boltozatot két, egymással szemben álló fal tartja. Fajtái:

Nyitott boltozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyitott boltozatok a teljes boltozatnyomást a sarokpillérekre, illetve -oszlopokra helyezik át, úgy hogy a falak szerepét a térhatárolásra korlátozzák; azok boltozatot nem hordoznak.

Nyitott boltozatok:

  • csehboltozat,
  • csehsüvegboltozat,
  • keresztboltozat stb.

A nyitott boltozatokkal kevesebb anyagból magasabb tereket hozhatunk létre, mint a zártakkal, és a megvilágítás is javul.

Elemei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlósív[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző boltozati felületek összemetszéséből adódó, az alaprajzon a legtöbbször átlós helyzetű görbe vonal.

Boltfelület (ívbéllet)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozat alsó, belső, homorú felülete.

Bolthát[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozat felső, külső domború felülete.

Boltozati mező (boltmező)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozatnak a falakkal és boltövekkel elhatárolt része.

Boltozatél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltfelület és a boltozatvonal síkjának metszésvonala.

Boltozathomlok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozat tengelyére merőleges keresztmetszete.

Boltozati kő (tégla)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozat falazó eleme. Alul állnak a kezdő támasz- vagy vállkövek (téglák), a boltmező kövei (téglái); a legfelső, utolsónak elhelyezett, felül szélesedő kő (tégla) a zárókő (zárótégla).

A boltsüvegek középpontjánál mélyebbre, részben a boltozat egyes pontjairól leágazó bordákról csüngő zárókő a függő zárókő. Rendszerint csillagboltozatokban találjuk; a késő gótika egyik jellegzetessége.

Boltozatmagasság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vállvonal és a vele párhuzamos csúcsérintő távolsága.

Boltöv (heveder)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltszakaszokat elválasztó, haránt irányú heveder, amely megvastagítva követi a boltozat ívét.

Boltozatnyílás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vállpontokat a boltozatvonal síkjában összekötő egyenes szakasz.

Boltozatszár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csúcsvonalra állított függőleges síktól jobbra, illetve balra eső két boltozatrész.

Boltozattengely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vállsíkban az ívgörbék középpontjait (pl. a kosárívekben) összekötő, hosszirányú egyenes.

Boltozatvastagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ívbéllet és a bolthát távolsága, a felfekvési hézag.

Boltozatvonal (középvonal)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozathomlokon az ívbéllettől és a boltháttól egyenlő távolságra lévő pontok mértani helye.

Boltozatvonal síkja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozattengelyre merőleges, a boltozatvonalat tartalmazó sík.

Boltsüveg (süveg)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai értelemben a boltozati mező boltozati felülete, szerkezeti értelemben a boltozat teste (maga a héj).

Boltszakasz (travée)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozat egységnyi része, amit boltöv (heveder) határol.

Boltváll (boltozatalap)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A támasz (falazat, oszlop, pillér) és a boltozat építészetileg gyakran hangsúlyos csatlakozó felülete.

Ellenfal (támaszfal)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Támaszként szolgáló, a függőleges, illetve oldalnyomásokat átvevő kerítőfal.

Fuga (hézag)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falazat (boltozat) szomszédos falazókövei közötti, kötőanyaggal (többnyire habarccsal) kitöltött rés.

Gerinc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozati felület legmagasabb pontjait összekötő egyenes vagy görbe vonal.

Homlokfal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olyan zárófal, amely nem támasz.

Homlokív[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozat, ill. boltsüveg felületek és a függőleges falfelületek metszésvonala.

Süveg–boltnegyed[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dongaboltozat négyzet alaprajzú szakasza és két átlós sík metszésvonalaitól, a homlokfalak felé eső két boltfelület.

Vaknegyed[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a négyszög alaprajz fölé emelt dongaboltozatot átlós síkokkal metsszük, homlokíves nyitott boltsüvegeket, a gyámfalak felé pedig tömör dongarészből álló vaknegyedeket kapunk.

Vállpont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ívgörbe kezdőpontja a boltozat támaszkodó keresztmetszetében.

Vállsík[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vállpontokat tartalmazó, a boltozatvonal síkjára merőleges sík.

Vállvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A válltengelyre merőleges, a két átellenes vállponton áthaladó egyenes.

Vezérgörbe (directrix)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozat ívét meghatározó szabályos síkgörbe. Ez az a görbe vonal, amit mozgatva a boltozat felülete előállítható. Ez a mozgatás a dongaboltozatnál lehet egyenes, ferde vagy íves haladó. A gömb-, ill. egyéb forgásfelületű boltozatok felületeinek előállításához a vezérgörbét függőleges vagy vízszintes tengely körül forgathatjuk.

Fő típusai:

  • félkör;
  • körszelet, szegmensív;
  • fekvő nagytengelyű ellipszis;
  • hárompontos kosárív;
  • parabola.

Vonóvas (vonórúd)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízszintes irányú, boltozatok és árkádok alatt a húzóerő fékezésére, az épület szilárdítására alkalmazott vasrúd.

Záradékpont (csúcspont)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boltozatél legmagasabb pontja.

Záradékvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A záradékpontokat összekötő vonal.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boltozat témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a boltozat címszót a Wikiszótárban!