Építészet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Építészetnek nevezzük azt a tevékenységet, amely épületek és építmények létrehozására, tágabb értelemben az épített környezet alakítására irányul.

Dzsószer fáraó piramisa Szakkarában. Az első épület, melynek ismert az építésze: Imhotep

Fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy példa az ókori római építészetre a Colosseum Rómában (Olaszország)

Az építészet (építőművészet, architektúra): az épített környezet alakítása; egyrészről a művészetek egyik ága (alkalmazott művészet), másrészről mérnöki tudomány, technológiai diszciplina.

Az emberi kultúra, az emberi tevékenység egyik legalapvetőbb megjelenési formája. Az embert körülvevő természeti környezet akaratlagos megváltoztatása. „Erőszakossága” mégsem destruktív, természetéből adódóan konstruktív.

Az építészet témaköréhez elválaszthatatlanul kapcsolódik az építés fogalomköre. Mindenképp fontos viszont különbséget tennünk, s ez a különbség alapvetően az esztétika és a technológiai igény mértékében érhető tetten. Egy egyszerű építmény, például egy kerti árnyékszék létrehozása is építés; vagy egy vasúti töltés megalkotása is komoly mérnöki feladat, de ezek egyike sem építészet (bár ez a szemlélet napjainkban egyre többször vitathatóvá válik). Ezt a félreértést általában az „építőművészet” kifejezéssel oldják fel, amely a nevében a művészi igényességgel történő épít(őműv)ész tervezői munkára utal.

Az épületek megépítésén kívül építészetnek nevezzük a belső terek kialakításától kezdve (belsőépítészet) egészen a városi-, esetenként regionális léptékig terjedő építészetet (városépítészet, urbanisztika) is.

Kapcsolódó fogalmak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Funkcionális felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A funkcionális felosztás alaprendszere jogilag definiált (lásd a mindenkori építési törvényt):

  • az objektum
    • földmű (tereptárgy), vagy
    • építmény, ami vagy
      • épület (pl. valamilyen ház)
      • műtárgy (pl. híd, köztéri szobor, vagy villanypózna)

Az építészeknél – más szakterületekhez hasonlóan – szakosodás kevésbé tapasztalható (ellentétben például az orvosokkal). Az építészeti tervezés felosztása alapvetően az épületek funkcionális típusai alapján történik, amelyet a mindenkori építési törvény úgynevezett övezeti besorolása rögzít:

családi- és társasházak, bérlakások, nyugdíjasházak, stb.
  • középületek: szakrális-, igazgatási-, egészségügyi-, szociális-, oktatási-, kulturális- és sportintézmények,
  • üzemi épület-ek termelő-, raktározási-, kereskedelmi-vendéglátó szolgáltatási célú épületek, üzemi irodaházak, üzletek, bevásárlóközpontok, logisztikai központok,

Építészettörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészettörténeti korszakok és stílusok, irányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az építészetnek, az ember által épített környezetnek több ezer éves története van, amelynek fontos pontjait és korszakait híres épületek is jelzik. Hasonlóképpen neves építészek, irányzatok, iskolák és stíluskorszakok tagolják az építőművészet történetét (bár az igazán jelentős alkotások sokszor épp arról 'ismerszenek meg', hogy szétfeszítik az aktuális stílus kereteit, illetve, hogy éppenséggel nem illeszthetők be az adott alkotó korábbi munkáinak sorába).

Az építészeti stílusokat, pontosabban stíluskorszakokat - sokan sokféleképpen határozták meg (sem a meghatározásuk, sem az elnevezésük nem teljesen univerzális – Angliában, illetve a tengerentúlon nem teljesen egyezik meg a stílusok meghatározása a kontinentális gyakorlattal). Álljon itt mégis a magyar gyakorlatban és építész-oktatásban előfoduló stíluskorszak-meghatározások (korántsem vitathatatlan) listája:

Ezen felsoroláson kívül van a népi építészet, ami egyrészt a mindenkori legalapvetőbb épületfunkció-igényekhez igazodik, másrészt a népi gyakorlat alapvetően konzervatív jellege miatt a legfőbb hagyományőrző eszköznek és tárháznak bizonyul.

A lista végén meg kell jegyezni, hogy korunkat (21. század) nem jellemzi egységes építészeti korstílus, sőt igazi építészeti stílusok sem. Az egyes stíluskorszakokat elemezve megálapítható, hogy a korszakváltásaikat - a mindenkori esztétikai-művészi szemlélet mellett - technikai-technológiai újítások alkalmazása is serkentette. Napjainkban, amikor a tudományos-, technikai- technológiai fejlettség hihetetlen alkalmazási változatosságot kínál, csak az alkotók szubjektív intuíciói (esetenként piaci divatirányzatok) által befolyásolt, sokszínű (stílus)irányzatok többé kevésbé békés(?) egymás melletti léte tapasztalható.

Ugyancsak figyelemfelhívást igényel a modern > modernség fogalma, amelyet a közhasználatban általánosan a 20. század első felének stílusai közül a Bauhaus-irányzatokra értenek. Mélyebb és átfogóbb értelmezése szerint azonban a modernségen a mindenkori társadalmi-, technikai- és technológiai igényekel és adottságokkal összhangban levő, vagy annak fejlődési irányába ható törekvéseket értünk. A modernségnek ez az értelmezése nyújt kulcsot számtalan olyan alkotó értékeléséhez, akik életművükben stílusváltásokat és -visszaváltásokat is felmutatnak.

Egyéb területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészetelmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az építészetelmélet fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az építészelmélet épületek, épületegyüttesek és települések létrehozására – illetve a létrehozás szándékára – vonatkozó ismeretanyag összességét jelenti. (Hajnóczi Gyula)

  • Az építészet immateriális velejárója, így közlésformája elsősorban írásos.

Hozzá tartoznak ezen felül: eszmék, ideológiák (egyes korszakok törekvéseit, szellemiségét meghatározó), rajzok, tervek, makettek stb.

  • Nehezen rendszerbe foglalható: a legkülönbözőbb helyeken bukkannak fel építészetet

érintő megnyilatkozások. Ezért is az építészetelmélet összefoglalását mind-össze néhány könyv kísérelte meg, azok szellemisége és megközelítési módjai eltérők.

  • Az építészet, mint tudomány egyedülálló abból a szempontból, hogy nincs még egy,

amelynek ismeretanyaga-köre annyira tágas és heterogén összetételű lenne. A természettudományokra és a tágan értelmezett szellemtudományokra is támaszkodik.

  • Az építészet kettős, skizofrén természete ismert. A fizikai környezet által meghatározott

feltételek között működik (a legtöbb esetben). Az épületszerkezet, az anyagtan, a statika diszciplínái által tud megvalósulni az épület. De az épület mindig lenyomata a kor szellemiségének. A közösség – megrendelő – igényeinek, annak eszmei művészeti tendenciáinak is lenyomata.

  • Az elmélet és gyakorlat közötti időbeli viszony. A gyakorlat „teóriája” (mechanika,

épületszerkezetek) mindig megelőzik az alkotás létrejöttét, míg az építészetelmélet teóriája megelőzheti, de követheti is megvalósulást.

  • Az építészet értelmezése nagyban függ attól, hogy kitől származik:

Építész, Művészettörténész, Filozófus, Szociológus, stb.

  • Az építészetelmélet a különböző korokban, különböző intenzitással van jelen.
  • A teoretizálás nem képez összefüggő láncolatot:
    • Vannak korszakok, amikor rengeteg az elméleti traktátus, vannak olyanok, melyeknek csak az épületeit ismerjük, a hozzájuk kapcsolódó írásokat, a visszhangokat nem.
    • Önmagában árulkodó, hogy adott korszakban mely témákat dolgoztak fel, melyeket csak említettek, melyekkel egyáltalán nem foglalkoztak, és melyek azok, amelyeket eltitkoltak.
    • Az is fontos a jelenségek vizsgálata szempontjából, hogy míg egyes művek a modern, sőt kortárs építészetre is nagy hatással vannak, addig mások ideje múlt elméleteket és
    • fejtegetéseket tartalmaznak, sőt egyesekre ez már megjelenésükkor igaz volt.
  • Az építészetelmélet „fajtái”:
    • 1. olyan elméletek, melyek egy-egy kiragadott jelenséggel foglalkoznak:
      • a., építészeti képletekkel formákkal( oszloprendek, épületornamentika)
      • b., elvont szerkesztési elvekkel (arány, szimmetria, téralakítás)
      • c., konkrét építészeti irányzatokkal (funkcionalizmus, regionalizmus)

(Ezek a történeti és egyéb összefüggéseket nem érzékeltetik kellőképp)

    • 2. olyan elméleti rendszerek, melyek az építészet „lényegét” kutatják.

Kettős értékűek, nagyban függ az adott kor és a szerző értelmezésétől

    • 3. enciklopédikus jellegű traktátusok. Az építészetet meghatározó összes tényező

felsorolását tűzik ki célul. (első iskolapéldája Vitruvius Tíz Könyve)

Építészetkritika, építészeti sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az építészetkritika elsődleges megjelenési felületei: szakkönyvekben, szakfolyóiratokban (lásd Építészeti folyóiratok listája) és egyéb sajtótermékekben. Kifejezetten építészeti témájú könyvek magyar nyelven történő kiadásával foglalkozó kiadók: Vince, TERC.

Híres építészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első építész, akinek ismerjük a nevét Imhotep egyiptomi főpap volt, az ő tervei alapján készült el Dzsószer fáraó lépcsős piramisa Szakkarában i. e. 2750 körül.

Az ókor leghíresebb alakja Vitruvius, akinek Tíz könyv az építészetről címmel megjelent írása fontos építészettörténeti forrás.

A legjelentősebb 20. századi építészek: Antoni Gaudí, Otto Wagner, Walter Gropius, Ludwig Mies van der Rohe, Frank Lloyd Wright, Alvar Aalto, Le Corbusier, Jørn Utzon, Tange Kenzó.

A kortárs építészek legrangosabb elismerése az 1979-ben alapított Pritzker-díj, melyet a vele járó szakmai elismerés miatt olykor „építészeti Nobel-díjnak” is neveznek. A díjazottak a jelenkori építészet legkiemelkedőbb képviselői.

Lásd még:

Híres magyar építészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: Magyar építészek listája

Építész szervezetek és egyesületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolozsvári banképület tükröződő ablakokkal

Mai magyarországi szervezetek

Mai- és történelmi nemzetközi szervezetek

Képzést indító felsőoktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ankerl Géza, Építészet és kommunikáció. Budapest: Műszaki Kiadó, 1991, ISBN 963-10-9067-1
  • Hannes Böhringer: Építkezés
  • Kerékgyártó Béla (szerk.): A mérhető és a mérhetetlen. Építészeti írások a huszadik századból. Typotex Kiadó, 2004. ISBN 963-9548-44-8
  • Pogány Frigyes (1971): Firenze. Corvina Kiadó, Budapest
  • Pogány Frigyes (1976): Itália építészete II. Corvina Kiadó, Budapest
  • Pogány Frigyes (1968): Festészet és szobrászat az építőművészetben. Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Építészet témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg az építészet címszót a Wikiszótárban!