Le Corbusier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Le Corbusier
Le Corbusier 1933.JPG
Le Corbusier 1933-ban
Születési neve Charles-Edouard Jeanneret
Született 1887. október 6.
La Chaux-de-Fonds
Svájc
Elhunyt 1965. augusztus 27. (77 évesen)
Roquebrune-Cap-Martin
Franciaország
Nemzetisége svájci (francia)
Foglalkozása építész
Művészneve Le Corbusier
Fontosabb munkái Unité d'Habitation
Notre Dame du Haut
Villa Savoye
Le Corbusier a svájci 10 frankoson

Charles-Edouard Jeanneret, vagy ahogy a világ jobban ismerte, Le Corbusier (La Chaux-de-Fonds, 1887. október 6.Roquebrune-Cap-Martin, 1965. augusztus 27.) autodidakta francia építész, teoretikus; a 20 század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyisége, a francia építészet nagy alakja.

Hatalmas életművet alkotott. Szerkesztett folyóiratot (L'Esprit NouveauÚj Szellem – címen), készített szobrokat, festett, aktív tagja volt a nemzetközi építészeti közéletnek. Bútorait 1929-ben mutatta be a párizsi Őszi szalonon. Erős szociális elkötelezettséggel alkotta épületeit. Ennek eredménye 1926-ban megszövegezett kiáltványa, Az új építészet öt pontja is. Briliáns szellemi teljesítménye továbbá a Modulor, amit általános építészeti használatra szánt. Munkásságának egyik elismeréseképp Le Corbusier arcképe szerepel a svájci 10 frankos bankjegyen.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles-Édouard Jeanneret-Gris La Chaux-de-Fonds-ban, egy Neuchâtel kantonban lévő kisvárosban született Svájc északnyugati részén, mindössze 5 km-re Franciaországtól. Szülei olyan óvodába íratták, mely a Fröbel módszert alkalmazza.

Le Corbusiert vonzották a vizuális művészetek, ezért a La Chaux-de-Fonds-i Művészeti Iskolában tanult. Építészeti tanára az iskolában René Chapallaz építész volt, aki nagy hatást gyakorolt Le Corbusier korai épületeire.

Korai éveiben, hogy megszabaduljon otthona provinciális légkörétől, beutazta Európát. 1907 körül Párizsba ment, ahol Auguste Perret irodájában kapott munkát, aki a vasbeton francia úttörője volt. 1910. októbere és 1911. márciusa között Berlin közelében egy neves építésznek, Peter Behrens-nek dolgozott és folyékonyan megtanult németül. Ez idő tájt találkozott Ludwig Mies van der Rohe-val és Walter Gropius-szal is. Mindkét személy nagy hatást gyakorolt későbbi munkásságára. 1911-ben a Balkánra utazott, bejárta Görögországot és Törökországot. Itt vázlatfüzetekbe rajzolta, amit látott, többek közt a Parthenont, amit fel is használt az Új építészet felé című könyvéhez.

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új építészet öt pontja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Les 5 Points d'une architecture nouvelle (1926)

  1. Az épület lábakra állítása, hogy az ne vegyen el területet a természettől
  2. A pillérvázzal biztosítható a tartószerkezettől független szabad alaprajzi alakítás
  3. A teherviseléstől mentesült homlokzat szabad alakítása
  4. Szalagablakok, melyek növelik a bevilágítás mértékét és nyitnak a külső tér felé
  5. Tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapostető

A Modulor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lényege az emberi test arányainak alapul vétele a tervezésben. Egyértelműen az alkalmazta az aranymetszést, a Fibonacci számokat és a kétszeres egységet az egységek kidolgozásánál. Úgy gondolta, hogy az ő rendszere folytatása Vitruvius, Leonardo da Vinci, Leon Battista Alberti és mások művének, mely az emberi test arányait veszi alapul az épületek megformálásakor és térszervezésekor. A Garches-i Villa Stein-ben (1927) mutatta be a Modulor használatát a nagy világnak. Általános használata nem terjedt el.

Épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Notre Dame du Haut[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[2]

A Notre Dame du Haut, vagy ismertebb, informális nevén a Ronchamp-i kápolna sajátos megfogalmazású. Különlegességét domború és homorú felületekből álló oldala adja. Vitorlásra emlékeztető héjazata van. Ablakai szabálytalanul helyezkednek el, színes üvegbetétei vannak. Ennek ellenére meghitt nyugalmat áraszt.

Marseille-i nagy lakóegység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[3]

A Marseille-i nagy lakóegység (Unité d'Habitation, 1947-1952) 12 emeletes, vékony lábakon álló épület. Közepén helyezkednek el a kiszolgálóegységek, üzletek, posta, étterem. A játszótér, úszómedence és sportpálya a tetején kapott helyet.

Főbb írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vers une architecture. - Crès, Paris 1923 - (németül: Kommende Baukunst, hrsg. von Hans Hildebrandt, Berlin und Leipzig 1926 u. Ausblick auf eine Architektur. Ullstein, Berlin-Frankfurt am Main-Wien 1963)
  • Urbanisme. - Crès, Paris 1925 - (németül: Städtebau. Deutsche Verlagsanstalt, Berlin-Leipzig 1929)
  • L'Art décoratif d'aujurd'hui. - Crès, Paris 1925
  • Précision sur un état présent de'l architecture et de l'urbanisme. - Crès, Paris 1930 -(németül: Feststellungen zu Architektur und Städtebau. Ullstein, Berlin-Frankfurt am Main-Wien 1964)
  • La Ville radieuse. - Editions de l'Architecture d'Aujourd'hui, Bologne-sur-Seine 1935
  • Quand les cathédrales étaient blanches: Voyage au pays des timides. - Plon, Paris 1937
  • Le lyrisme des temps nouveaux et urbanisme. - Le Point, Colmar 1939
  • Sur les quatre routes. N.R.F., - Paris 1941
  • Urbanisme de CIAM, Charte d'Athènes. (Jean Giraudoux előszavával) - Plon, Paris 1943

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Le Corbusier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerk.: Kubinszky M.: Modern Építészeti Lexikon (p. 170-176) - Bp. Műszaki K. 1978. - ISBN 963-10-1780-X
  • Nagy Elemér: Le Corbusier. - (Akadémiai Kiadó 1969. Architectura sorozat) -
  • Pierre Vago: L'UIA, 1948-1998, Epure, 1998, (ISBN 2-907687-58-1)
  • Pierre Vago: Pierre Vago, une vie intense - Archives d'Architecture Moderne, Bruxelles 2000 - (ISBN 2-87143-110-8)
  • Pierre Vago: Egy mozgalmas életút (Az építészet mesterei sorozat) (L.C. egy önálló fejezet: p. 96-105) - Holnap K. Bp. 2002. - ISBN 963-346-545-1
  • Wend Fischer: Bau Raum Gerät (p.129, 131, 133.) - R. Piper Verl. München, 1957.
  • Művészlexikon (2/p, 369.) – Corvina K. Bp. 1995 - ISBN

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Le Corbusier témájú médiaállományokat.