Leon Battista Alberti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leon Battista Alberti
Szobra a firenzei Uffizi képtár udvarán

Leon Battista Alberti (Velence, 1404. február 18.Róma, 1472. április 20.) olasz művész, építész, festő, költő, régész, filozófus és zenész.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag firenzei kereskedő- és bankárcsaládban született. Jogi tanulmányait a bolognai egyetemen végezte, 1428-ban egyházjogból doktorált. 1432-ben kinevezték a pápai kancellária titkáráva, később pappá szentelték, majd perjelként működött egy kolostorban.

Kortársai nagy műveltségéért enciklopédikus embernek nevezeték. Philodoxios című, latin nyelven megírt vígjátékát kezdetben antik műnek tartották. Festményeit a perspektíva teszi kiválókká. Az építészetben az a főérdeme, hogy az antik építészetet és különösen a római stílust eredeti tisztaságában emelte érvényre, nem úgy mint kortársai, a korareneszánsz művészei. Legnagyobb építészeti műve a Szent András-templom Mantovában, a Szent Ferenc-templom Riminiben és a Rucellai-palota Firenzében.

Nevezetes De reaediflcatoria című munkája és De pictura című könyve, mely 1540-ben Bázelben jelent meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]