Padova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Padova
Prato 7 canale.JPG
Padova címere
Padova címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Veneto
Megye Padova (PD)
Polgármester Flavio Zanonato
Irányítószám 35100
Körzethívószám 049
Népesség
Teljes népesség 210 914 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 2 267 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 12 m
Terület 92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Padova  (Olaszország)
Padova
Padova
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 25′, k. h. 11° 52′Koordináták: é. sz. 45° 25′, k. h. 11° 52′
Padova weboldala

Padova (latinul: Patavium, venetói nyelven: Padoa, németül: Esten) észak-olaszországi Veneto régióban és a hasonló nevű Padova megyében található város.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Padova elhelyezkedése az azonos nevű megyén belül

Padova a Pó-síkság keleti határán terül el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legenda Padova születését az antik történetek egyik leghíresebbjére, a trójai háborúra vezeti vissza: mialatt Odüsszeusz és Aineiasz a tengeren tévelyegtek, addig a hős Anténór, egy trójai túlélő megalapította a várost.

A valóságban Padova eredetileg szegény halászfalu volt. A Brenta folyó mentén alakult ki a 10. században, első ismert neve Patavium. A római időkben neves gazdasági centrummá gyarapodott. Majd 601-ben a lombardiai Agilulf király foglalta el, csak több év után sikerült megmenekülni uralma alól. 1000 után sikerült visszanyernie hírnevét, szabad városállamként részt vállalt Rőtszakállú Frigyes háborúiban.

Már a 13. században létrejött a Padovai Egyetem, egyik elsőként Európában. A várost falakkal vették körül. 1337-ben a Scaligerik rövid uralma után a Da Carra nemesi család vette át a hatalmat. 1405 – ben a város elveszítette függetlenségét, és Velence hatalmába került. 1508 – ban itt született Palladio neves építész. 1509-ben Maximilian császár foglalta el. A 17. században itt tanított Galileo Galilei. A Velencei Köztársaság bukása után rövid ideig francia uralom alatt állt, majd a Habsburg Császársághoz tartozott. 1866 óta Olaszország része. 1919-ben bevezették a nevezetes nemzetközi vásárokat számos kiállítással minden év júliusában.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Padova városnegyedei a következők:

  • Quartiere 1 Centro (Központ)
  • Quartiere 2 Nord (Észak)
    • (Arcella – S. Carlo – Pontevigodarzere)
  • Quartiere 3 Est (Kelet)
    • (Brenta-Venezia, Forcellini-Camin)
  • Quartiere 4 Sud-Est (Délkelet)
    • (S. Croce-S. Osvaldo, Bassanello-Voltabarozzo)
  • Quartiere 5 Sud-Ovest (Délnyugat)
    • (Armistizio-Savonarola)
  • Quartiere 6 Ovest (Nyugat)
    • (Brentella-Valsugana)

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Basilica di Sant'Antonio
Basilica di Santa Giustina
Donatello Gattamelata lovasszobra
Piazza delle Erbe (éjszaka)
Piazza delle Erbe tipikus piacával
Porta Savonarola
Prato della Valle
Botanikus kert
  • Szent Antal tere
    • Szent Antal-bazilika (Basilica di Sant' Antonio): XIV. század.
    • Gattamelata lovas szobra: Donatello alkotása, 1447-1453, a velencei signoria kérte fel a művészt a szobor megalkotására.
    • San Giorgio-kápolna
    • Scuola di San Antonio
    • Museo Civico
    • Botanikus kert (Orto Botanico), 1514-ben alapították, Európa legrégibb botanikus kertje.
  • Prato della Valle: amfiteátrumhoz hasonlító tér szobrokkal.
    • Szent Jusztinia-bazilika (Basilica di Santa Giustina)
  • Piazza delle Erbe
    • Igazságügyi Palota (Palazzo della Ragione): XIII. századi épület, figyelemreméltó 80 méter hosszú terme s annak falfreskói.
    • Városháza (Municipio)
    • Egyetem: Európa legősibb felsőfokú oktatási intézményeinek egyike, 1222-ben alapították. Legérdekesebb és legismertebb épületrésze az ún. Teatro Anatomico, ahol először végeztek boncolást az 1500-as években (ez ekkor szigorúan tilos volt). Az egyetem prominens tanárai között szerepel Galileo Galilei neve is.
  • Piazza dei Signori
    • Óra-torony
    • Palazzo del Capitanio
    • Loggia del Consiglio
  • Dóm és Battistero

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar vonatkozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • I. Lajos magyar király első nápolyi hadjárata során, 1347 decemberének első napjaiban érintette Padova városát kíséretével. A város akkori ura, Jacopo Carrara nagyon szívélyesen fogadta a magyar királyt, és azzal „hogy szolgáljuk a magunk és mieink javát, barátságosan eléje megyünk a nagy királynak”. Carrara feltehetően a Velencei Köztársaság ellen (amellyel néhány évvel azelőtt Lajos is háborúzott Dalmáciában) szövetségesének akarta megnyerni a fiatal királyt. Carrara meghívta Lajost a városba és 500 lovast ajánlott fel neki a hadjáratához. Lajos a felajánlást elfogadta, a meghívást viszont Velencére tekintettel – amellyel 1346-ban 8 éves fegyverszünetet kötött – elutasította.[2]
  • Buda 1684-es keresztény ostromakor a budai zsidók a törökök oldalán hősiesen védték Buda várát. Amikor ennek híre Padovába eljutott, a keresztények mozgolódni kezdtek az ott élő zsidók ellen, de végül a zsidók megmenekültek a pogromtól. A padovai zsidó hitközség máig megüli a „budai purimot” (minden év Elul hó 10-én) (V.ö. Kohn Sámuel: Héber kútforrások, 124.-128. old.; További részletek itt)
  • Ebben a városban írták alá az Osztrák–Magyar Monarchia képviselői az első világháborús szereplésüket lezáró Padovai fegyverszünetet.
  • Itt hunyt el 1576-ban a brassói születésű Bakfark Bálint, kora ünnepelt lantművésze és zeneszerzője.
  • A padovai egyetemen tanult Báthory Miklós szerémi (kői - banostori) majd váci püspök, szobra a szoborparkban található, valamint Szamosközy István történész.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város repülőtere Via Sorio mellett található.

Két autópályán közelíthető meg. Az A4-es Milánó-Velence és az A13-as autópálya Bologna - Padova közötti szakaszán. A városnak 4 kihajtója van, valamint az A13-as autópályának közvetlen az ipari területeket is feltáró átkötése az A4-es Velence irány felé.

A városon halad keresztül a Milánó–Velence-vasútvonal is.

Közösségi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első villamos vonal, bár az állati vontatású volt, 1883. július 5-én nyílt meg, amelyet 1907-ben elektromos rendszerűre építettek át. A villamoson 18 ülő és 20 állóhely volt, a sebessége 18 km/h volt. A városon belül a villamost 1954-ben felszedték.

2006. december 6-án kezdte meg a Translohr rendszerű villamos a működését, majd 2009. december 5-án meghosszabbították a vasútállomástól Pontevigodarzere-ig. Az első vonal 6,7 km-ről így 10,3 km hosszú lett és 14 jármű szállítja az utasokat. A tervekben 4 útvonalból álló hálózat kiépítése szerepel.

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963-243-235-5
  • Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (ford. Zsámboki Zoltán, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.) ISBN 963-596-256-8

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.demo.istat.it/bilmens2013gen/index02.html
  2. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 84. oldal

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Padova témájú médiaállományokat.