Treviso

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Treviso
Piazza dei Signori e Palazzo dei Trecento.jpg
A Palazzo dei Trecento
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Veneto
Megye Treviso (TV)
Irányítószám 31100
Körzethívószám 0422
Népesség
Teljes népesség 83 062 fő (2013. szept 30.)[1]
Népsűrűség 1500 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 15 m
Terület 55,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Treviso (Olaszország)
Treviso
Treviso
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 40′, k. h. 12° 15′Koordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 12° 15′
Treviso weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Treviso témájú médiaállományokat.

Treviso (velencei nyelvjárásban Trevixo) olasz város Veneto régióban, Treviso megye központja. 2010-ben 82 854 lakosa volt, melyből mintegy 3000 élt a történelmi városfalakon belül. A város ad otthont a Benetton és Lotto Sport Italia ruházati, De'Longhi háztartásieszköz-gyártó és a Pinarello kerékpárgyártó cégeknek.

Treviso környékéről ered a prosecco gyöngyözőbor és itt találták fel a tiramisut az 1960-as években.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város - a rómaiak idejében Tarvisium - egyes szakértői vélemények alapján a tauruszk kelta törzsről, mások szerint a görög tarvosz (bika) szóból kapta a nevét. A venétek fennhatósága alatt levő várost i.e. 89-ben csatolták a Római Birodalomhoz, municipium státusszal. Tarvisium a régió két nagy városát, Opitergiumot és Aquileiát összekötő Via Postumia közelében feküdt. Az ókori szerzők ritkán említik, Plinius is csak annyit ír a Sile folyóról, hogy ex montibus Tarvisanis, Tarvisium hegyeiből folyik le. A hagyomány szerint a Szent Péter által püspökké kinevezett görög származású Szent Prosdocimus hozta el a kereszténységet a városba. A negyedik századra már volt annyi keresztény, hogy el tudtak tartani egy helyi püspököt is; az első akit névről ismerünk, a működését 396-ban elkezdő Jámbor János.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Treviso középkori pecsétje

A Nyugatrómai Birodalom bukása után Treviso lakossága és gazdasága - akárcsak Itália többi városa - visszaesett. A hun invázió idején Attila nem fosztotta ki, így a környék jelentős települése maradhatott. Totila, az osztrogótok királya is Trevisóban született. A gót háborúk után a város a bizánci uralom alatt álló Ravennai exarchátushoz került egészen 568-ig, amikor elfoglalták a longobárdok. Fontos szerephez jutott a longobárd államban, egyike volt a 36 hercegi székhelynek és pénzverde is működött itt. Utóbbinak akkor nőtt meg a jelentősége, amikor a Frank Birodalom megszállta Észak-Itáliát, és az utolsó longobárd király, Desiderius Trevisóban verte a pénzeit. Miután a frankok elfoglalták, Nagy Károly a határmenti Marca Trevigiana központjává tette.

Treviso 1167-ben csatlakozott a Lombard Ligához és a Barbarossa Frigyes császárral kötött 1183-as konstanzi béke értelmében elnyerte függetlenségét. Ezután mintegy százötven évig az észak-itáliai városállamok fordulatos politikai életét élte, hol önállóan, hol a veronai Scaligeri vagy a padovai Carraresi családok uralma alatt. 1339-ben a város csatlakozott a Velencei Köztársasághoz, melynek Treviso volt az első jelentős itáliai szárazföldi birtoka. A velencei fennhatóság megvédte a várost a környező hercegektől, de cserébe részt kellett vennie Velence háborúiban. 1356-ban a magyar Nagy Lajos ostromolta Trevisót, 1381-ben az osztrák herceg szállta meg három évre, majd pedig a Carraresik 1388-ig. Miután visszakerült Velencéhez, a köztársaság erős falakkal szilárdította meg a védelmét: a városfal ma is látható.

Francia és osztrák uralom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1797-ben a forradalmi Franciaország szállta meg a várost és Napóleon 1808-ban egyik tábornokát, Mortiert Treviso hercegévé tette. Napóleon bukása után Észak-Itália osztrák uralom alá került. Az 1848-as forradalmak idején a helyi polgárság kiűzte az osztrák helyőrséget. A következő nyáron a császári hadsereg lőni kezdte a várost, mire az kapitulált. Treviso 1866-ban került - Veneto többi részével egyetemben - az egyesült Olasz Királysághoz.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A San Martino-híd a Sile folyó fölött

Az első világháború idején Treviso fontos stratégiai pont volt az osztrák-magyar front közelében. A város közelében, nem sokkal tőle északra vívták a Vittorio Venetó-i csatát, melyben az antant-csapatokkal megerősített olasz hadsereg legyőzte a központi hatalmakat 1918 októberében.

A második világháborúban Treviso mellett fogolytáborokat állítottak fel, ahol szlovén és horvát civileket gyűjtöttek egybe. 1944. április 7-én, nagypénteken az amerikai légierő szőnyegbombázta a várost, amelynek mintegy 1000 lakos és a belvárosi műemlék épületek nagy része áldozatul esett. Az első szövetséges katonák csak 1945. április 29-én léptek be Trevisóba.

A 80-as és 90-es években a város látványos gazdasági fejlődésen ment keresztül, melyben nagy szerepet játszottak a kisvállalkozások is.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Treviso a venetói síkságon, folyóvizekben gazdag helyen fekszik, a Sile és Botteniga folyók találkozásánál. Az egyéb jelentős vizek a Sile mellékfolyói: a Storga, a Limbraga és a Dosson. Legmagasabb pontja 31 méterrel, míg a legalacsonyabb 6 méterrel fekszik a tenger szintje fölött. A város 30 km-re északra fekszik Velencétől, 50 km-re keletre Vicenzától, 40 km-re északkeletre Padovától és 120 km-re délre Cortina d'Ampezzótól.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klímája kellemes, a tél nem túl hideg, a nyár nem túl meleg, a csapadék egész évben egyenletesen oszlik el.

Treviso éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 7,0 9,0 13,0 17,0 22,0 26,0 28,0 28,0 24,0 19,0 12,0 7,0 17,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −1,0 1,0 3,0 7,0 12,0 16,0 17,0 17,0 14,0 9,0 4,0 −1,0 8,2
Átl. csapadékmennyiség (mm) 66 64 71 69 89 104 66 91 80 81 86 64 931
Forrás: www.weatherbase.com

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A San Nicolò-templom
  • A San Francesco-templom 1231-1270 között épült késő román-kora gótikus stílusban. Napóleon katonái istállónak használták, azután csak 1928-ban szentelték újra. Belső tere egy hajóból és öt kápolnából áll. Bal falán 13. századi román-bizánci stílusú Szt. Kristóf-freskó látható. A templomban van Dante Alighieri fiának, Pietrónak és Francesco Petrarca lányának, Francescának a sírja.
  • A Loggia dei Cavalierit 1276-ban építtette Andrea da Perugia podestà a felsőbb rétegek találkozó- és beszélgetőhelyéül. Román-bizánci stílusú. * A főtér, a Piazza dei Signori a 13-14. században épült Palazzo dei Trecentóval.
  • A San Nicolò-templom 13. századi velencei román és francia gótikus stílusjegyeket vegyít. Belső tere egy fő- és két oldalhajóra oszlik és öt boltíves kápolna nyílik belőle. A Tommaso da Modena által festett freskókon Szt. Romuald, Szt. Ágnes és a Megváltó és Szt. Jeromos látható.
  • A Szent Péternek szentelt neoklasszikus dóm, a püspöki templom. Tiziano egyik festménye is megtekinthető itt. A Piazza del Duomón helyezkedik el a Keresztelő Szt. János-templom is.
  • A Piazza Rinaldin látható a Rinaldi-család három palotája, a 12., 15. és 18. századból.
  • A Carraresi, Noal, Robegan, Spineda, Dolfin, Scotti és Bomben családok középkori palazzói.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Treviso című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.