Aquileia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A településen világörökségi helyszín található

Koordináták: é. sz. 45° 46′ k. h. 13° 22′Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter

Aquileia
Aquileia címere
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Friuli-Venezia Giulia
Megye	Udine (UD)
Polgármester	Alviano Scarel
Irányítószám	33051
Körzethívószám	0431
Népesség
Népesség	3 330 (2004)
Népsűrűség	93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	5 m
Terület	36 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aquileia
é. sz. 45° 46′ k. h. 13° 22′Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter
Aquileia weboldala

Aquileia (friuliul: Aquilee, szlovénül: Oglej) ókori római eredetű város Olaszországban, közel az Adriai-tengerhez, a Natissa folyó partján. Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye.

Tartalomjegyzék 1 Történelme 2 Fő látnivalók 2.1 Katedrális 2.2 Ókori emlékek 3 Híres emberek 3.1 Itt született 4 Források 5 Jegyzetek 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történelme

Aquileiát Kr. e. 181-ben alapították a rómaiak, a birodalom észak-keleti határán, a Natissa folyó partján. A colonia szerepe kezdetben elsősorban a határ és a szövetséges venétek védelme volt. Az Illyriával folytatott több évtizedes háborúskodás során, amely végül Illyria meghódításával és római provinciává válásával zárult, kiemelt szerep jutott a coloniának mint fő utánpótlási helynek. A háború után sok veteránt telepítettek le a településen.

Kr. e. 173-ban már berkapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bononiával (Bologna), Kr. e. 148-ban Genovával (Via Postumia), Kr. e. 132-ben pedig kiépült az út Rimini és Aquileia között is.

Kr. e. 169-ben több mint 1300 telepes és családja élt már a településen, Kr. e. 130-ban pedig, miután a mai Klagenfurt környékén aranyat találtak még több ember érkezett a térségbe, így Aquileiába is. Fontos stratégiai hellyé vált, egyre nagyobb részt képviselt a kereskedelemben, különösen a mezőgazdasági termékek között.

Aquileia eredetileg latin jogú colonia volt, Kr. e. 90-ben vált municipiummá. Megfordult a városban Cicero, Augustus császár is, Tiberius császár szülőhelye volt az egyre bővülő város.

A Római Birodalom idején a város fontos közlekedési csomópont volt, az egyik legfontosabb útvonal a Via Iulia Augusta volt, mely észak felé a Dunához vezetett, Virunum (Klagenfurt), Laurienum (Lorch). Jelentős útvonal volt Pannonia felé is, Aemona, Sirmium városok érintésével és az Adriai-tengerparton, Tergeste és Siscia városokon végigfutó út is innen indult.

Marcus Aurelius idején (168.) az egyik legnagyobb kiterjedésű város volt a birodalomban, lakossága meghaladta a 100 000 főt. 167-ben a markomannok elleni hadjárat során a város egy része elpusztult az ostromban, 238-ban a város a szenátus oldalán harcolt Maximus Thrax császár ellen, és a több hónapos ellenállása miatt a császár elvesztette a háborút a szenátus ellen és öngyilkos lett.

A 4. században a város már jelentős tengerészeti kikötő volt, a kereszténység terjedésével együtt a város püspöke pátriárkai rangot kapott. 381-ben tartottak először a városban zsinatot, ezt több is követte az elkövetkező évszázadokban.

Szintén a 4. században épült meg a városban egy császári palota, Diocletianus császár sok időt töltött e helyen. 340-ben II. Constantin császárt a város falai előtt ölték meg, mialatt megkísérelte elfoglalni Aquileiát Constans öccsétől. A század végén a világ kilencedik legnagyobb városa volt Ausonius számításai alapján.

452-ben a hunok elpusztították a virágzó várost, s ezt követően megtört a fejlődése. A lakosok a közeli lagunákban telepedtek le, s erre az időre datálható Velence születése is.^[1] A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozatat lett, a patriarchátus székhelye is Gradoba került. 606-ban a várost közigazgatásilag két részre vágták, az egyik része a longobárdok uralma alá került, a másik része a Ravennai exarchátus uralma alá tartozott, később Velencéhez került.

A középkorban a pátriarchátus fokozatosan elvesztette a tekintélyét, Poppo, Aquileia pátriarchája többször is próbálta kiharcolni egyházi körökben, hogy fogadják el Aquileia felsőbbségét Grado városa fölött. 1238-ban a patriarchátus székhelye Udinébe került, 1420-ban pedig ugyan visszakerült Aquileiába, ám az már gyakorlatilag velencei fennhatóság alá került. Végül 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus megszűnt.

[szerkesztés] Fő látnivalók

[szerkesztés] Katedrális

[szerkesztés] Ókori emlékek

[szerkesztés] Híres emberek

[szerkesztés] Itt született

• A Liber Pontificalis szerint itt született I. Pius, aki kb. 140 és 154 között volt pápa.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Aquileia hivatalos UNESCO weboldala
• Aquileia hivatalos weboldala
• Aquileiai Archeológiai Múzeum oldala