Aquileia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Aquileia
View over Aquileia.jpg
A város látképe
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Friuli-Venezia Giulia
Megye Udine (UD)
Polgármester Alviano Scarel
Irányítószám 33051
Körzethívószám 0431
Népesség
Teljes népesség 3374 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 5 m
Terület 36 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aquileia  (Olaszország)
Aquileia
Aquileia
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 46′, k. h. 13° 22′Koordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 13° 22′
Aquileia weboldala
Az ókori Aquileia város.
Aquileia,Nürnbergi Krónika, 1493

Aquileia (friuliul: Aquilee, szlovénül Oglej) ókori római eredetű város Olaszországban, közel az Adriai-tengerhez, a Natissa folyó partján. Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunok ostroma, Képes Krónika

Aquileiát Kr. e. 181-ben alapították a rómaiak, a birodalom északkeleti határán, a Natissa folyó partján. A colonia szerepe kezdetben elsősorban a határ és a szövetséges venétek védelme volt. Az Illyriával folytatott több évtizedes háborúskodás során, amely végül Illyria meghódításával és római provinciává válásával zárult, kiemelt szerep jutott a coloniának mint fő utánpótlási helynek. A háború után sok veteránt telepítettek le a településen.

Kr. e. 173-ban már bekapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bononiával (Bologna), Kr. e. 148-ban Genovával (Via Postumia), Kr. e. 132-ben pedig kiépült az út Rimini és Aquileia között is.

Kr. e. 169-ben több mint 1300 telepes és családja élt már a településen, Kr. e. 130-ban pedig, miután a mai Klagenfurt környékén aranyat találtak még több ember érkezett a térségbe, így Aquileiába is. Fontos stratégiai hellyé vált, egyre nagyobb részt képviselt a kereskedelemben, különösen a mezőgazdasági termékek között.

Aquileia eredetileg latin jogú colonia volt, Kr. e. 90-ben vált municipiummá. Megfordult a városban Cicero, Augustus császár is, Tiberius császár szülőhelye volt az egyre bővülő város.

A Római Birodalom idején a város fontos közlekedési csomópont volt, az egyik legfontosabb útvonal a Via Iulia Augusta volt, mely észak felé a Dunához vezetett, Virunum (Klagenfurt), Laurienum (Lorch). Jelentős útvonal volt Pannonia felé is, Aemona, Sirmium városok érintésével és az Adriai-tengerparton, Tergeste és Siscia városokon végigfutó út is innen indult.

Marcus Aurelius idején (168.) az egyik legnagyobb kiterjedésű város volt a birodalomban, lakossága meghaladta a 100 000 főt. 167-ben a markomannok elleni hadjárat során a város egy része elpusztult az ostromban, 238-ban a város a szenátus oldalán harcolt Maximus Thrax császár ellen, és a több hónapos ellenállása miatt a császár elvesztette a háborút a szenátus ellen és öngyilkos lett.

A 4. században a város már jelentős tengerészeti kikötő volt, a kereszténység terjedésével együtt a város püspöke pátriárkai rangot kapott. 381-ben tartottak először a városban zsinatot, ezt több is követte az elkövetkező évszázadokban.

Szintén a 4. században épült meg a városban egy császári palota, Diocletianus császár sok időt töltött e helyen. 340-ben II. Constantinus császárt a város falai előtt ölték meg, mialatt megkísérelte elfoglalni Aquileiát Constans öccsétől. A század végén a világ kilencedik legnagyobb városa volt Ausonius számításai alapján.

452-ben a hunok elpusztították a virágzó várost, s ezt követően megtört a fejlődése. A lakosok a közeli lagúnákban telepedtek le, s erre az időre datálható Velence születése is.[2] A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozata lett, a patriarchátus székhelye is Gradoba került. 606-ban a várost közigazgatásilag két részre vágták, az egyik része a longobárdok uralma alá került, a másik része a Ravennai exarchátus uralma alá tartozott, később Velencéhez került.

A középkorban a pátriarchátus fokozatosan elvesztette a tekintélyét, Poppo, Aquileia pátriarchája többször is próbálta kiharcolni egyházi körökben, hogy fogadják el Aquileia felsőbbségét Grado városa fölött. 1238-ban a patriarchátus székhelye Udinébe került, 1420-ban pedig ugyan visszakerült Aquileiába, ám az már gyakorlatilag velencei fennhatóság alá került. Végül 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus megszűnt.

Fő látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katedrális[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.demo.istat.it/bilmens2013gen/index02.html
  2. Harry Hearder: Olaszország rövid története, Meacenas Könyvkiadó, Bp, 1992, ISBN 963-7425-60-8, (40. o.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquileia témájú médiaállományokat.