Aquileia
 |
A településen világörökségi helyszín található |
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.(2013 márciusából) |
| Aquileia | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Friuli–Venezia Giulia |
| Megye | Udine (UD) |
| Polgármester | Alviano Scarel |
| Irányítószám | 33051 |
| Körzethívószám | 0431 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3330 fő (2004) +/- |
| Népsűrűség | 93 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 5 m |
| Terület | 36 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Aquileia
Pozíció Olaszország térképén
|
|
| é. sz. 45° 46′, k. h. 13° 22′ | |
| Aquileia weboldala | |
Aquileia (friuliul: Aquilee, szlovénül Oglej) ókori római eredetű város Olaszországban, közel az Adriai-tengerhez, a Natissa folyó partján. Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye.
Tartalomjegyzék |
Történelme [szerkesztés]
Aquileiát Kr. e. 181-ben alapították a rómaiak, a birodalom északkeleti határán, a Natissa folyó partján. A colonia szerepe kezdetben elsősorban a határ és a szövetséges venétek védelme volt. Az Illyriával folytatott több évtizedes háborúskodás során, amely végül Illyria meghódításával és római provinciává válásával zárult, kiemelt szerep jutott a coloniának mint fő utánpótlási helynek. A háború után sok veteránt telepítettek le a településen.
Kr. e. 173-ban már bekapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bononiával (Bologna), Kr. e. 148-ban Genovával (Via Postumia), Kr. e. 132-ben pedig kiépült az út Rimini és Aquileia között is.
Kr. e. 169-ben több mint 1300 telepes és családja élt már a településen, Kr. e. 130-ban pedig, miután a mai Klagenfurt környékén aranyat találtak még több ember érkezett a térségbe, így Aquileiába is. Fontos stratégiai hellyé vált, egyre nagyobb részt képviselt a kereskedelemben, különösen a mezőgazdasági termékek között.
Aquileia eredetileg latin jogú colonia volt, Kr. e. 90-ben vált municipiummá. Megfordult a városban Cicero, Augustus császár is, Tiberius császár szülőhelye volt az egyre bővülő város.
A Római Birodalom idején a város fontos közlekedési csomópont volt, az egyik legfontosabb útvonal a Via Iulia Augusta volt, mely észak felé a Dunához vezetett, Virunum (Klagenfurt), Laurienum (Lorch). Jelentős útvonal volt Pannonia felé is, Aemona, Sirmium városok érintésével és az Adriai-tengerparton, Tergeste és Siscia városokon végigfutó út is innen indult.
Marcus Aurelius idején (168.) az egyik legnagyobb kiterjedésű város volt a birodalomban, lakossága meghaladta a 100 000 főt. 167-ben a markomannok elleni hadjárat során a város egy része elpusztult az ostromban, 238-ban a város a szenátus oldalán harcolt Maximus Thrax császár ellen, és a több hónapos ellenállása miatt a császár elvesztette a háborút a szenátus ellen és öngyilkos lett.
A 4. században a város már jelentős tengerészeti kikötő volt, a kereszténység terjedésével együtt a város püspöke pátriárkai rangot kapott. 381-ben tartottak először a városban zsinatot, ezt több is követte az elkövetkező évszázadokban.
Szintén a 4. században épült meg a városban egy császári palota, Diocletianus császár sok időt töltött e helyen. 340-ben II. Constantinus császárt a város falai előtt ölték meg, mialatt megkísérelte elfoglalni Aquileiát Constans öccsétől. A század végén a világ kilencedik legnagyobb városa volt Ausonius számításai alapján.
452-ben a hunok elpusztították a virágzó várost, s ezt követően megtört a fejlődése. A lakosok a közeli lagúnákban telepedtek le, s erre az időre datálható Velence születése is.[1] A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozata lett, a patriarchátus székhelye is Gradoba került. 606-ban a várost közigazgatásilag két részre vágták, az egyik része a longobárdok uralma alá került, a másik része a Ravennai exarchátus uralma alá tartozott, később Velencéhez került.
A középkorban a pátriarchátus fokozatosan elvesztette a tekintélyét, Poppo, Aquileia pátriarchája többször is próbálta kiharcolni egyházi körökben, hogy fogadják el Aquileia felsőbbségét Grado városa fölött. 1238-ban a patriarchátus székhelye Udinébe került, 1420-ban pedig ugyan visszakerült Aquileiába, ám az már gyakorlatilag velencei fennhatóság alá került. Végül 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus megszűnt.
Fő látnivalók [szerkesztés]
Katedrális [szerkesztés]
Ókori emlékek [szerkesztés]
Híres emberek [szerkesztés]
Itt született [szerkesztés]
- A Liber Pontificalis szerint itt született I. Pius, aki kb. 140 és 154 között volt pápa.
Források [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Harry Hearder: Olaszország rövid története, Meacenas Könyvkiadó, Bp, 1992, ISBN 963-7425-60-8, (40. o.)
További információk [szerkesztés]
- Aquileia hivatalos UNESCO weboldala
- Aquileia hivatalos weboldala
- Aquileiai Archeológiai Múzeum oldala
 |
Ez a világörökségről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
