Padulai karthauzi kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Padulai karthauzi kolostor
Világörökség
Padula.jpg
Padulai karthauzi kolostor
Adatok
Ország Olaszország
Világörökség-azonosító 842
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV
Felvétel éve 1998
Elhelyezkedése
Padulai karthauzi kolostor  (Olaszország)
Padulai karthauzi kolostor
Padulai karthauzi kolostor
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 20′, k. h. 15° 39′Koordináták: é. sz. 40° 20′, k. h. 15° 39′

A padulai San Lorenzo néven is ismert kolostor Olaszország második legnagyobb kolostora a pármai után. Campaniában, Salerno megyében fekszik. A területet, amely a kolostoron belül van, 1998-ban az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították. Közvetlenül Padula mellett található, attól kissé délnyugatra.

A kolostort a 14. században, pontosabban 1306. május 27-én alapította majd a spanyol Escorial mintájára építtette Tommaso Sanseverino, padulai Marsico grófja. Maguk az építkezési munkálatok 450 évig tartottak és a 19. századig nyúltak. Az óriási épület (51 500 m² terület, ebből 30 000 van beépítve, 320 szobával és csarnokkal) körvonala azt a talapzatot eleveníti fel, amelyen Szent Lőrincet (olaszul San Lorenzo) élve elégették.

A szigorú karthauzi szabályok szerint a kolostor elmélkedéseknek és munkának adott helyet. Ezen gyakorlatoknak külön helyiségek voltak kinevezve: egyrészt a békés klastromok, a finom vietrii kerámiával padlózott könyvtár, a berakásos márvány munkával ellátott kápolnák, a kolostor gyümölcsöskertjei, másrészt a nagy konyha, ahol a legendás, 1000 tojásból készült omlettet szolgálták fel V. Károlynak, a pincék nagy boroshordókkal, a mosókonyha, és az óriási kertek, ahol emberek dolgoztak az istállókban, a kemencéknél, és az olajbogyó-olaj présnél. A kertek hasznot hajtó tevékenységeknek adtak helyet, valamint a szerzeteseknek itt nyílt lehetőségük a külvilággal folytatott cserekereskedelemre.

A 17. századi, sokáig jelentős könyvtár feljárataként egy különleges építmény szolgált, amely a legkiválóbb márványból készült, kétoldalt csigalépcsővel.

A belső udvar 60 000 látogatónak szolgálhat hellyel. A keresztfolyosót, amely mintegy 12 000 m², 84 csarnok veszi körbe. A kolostor minden szerzetese rendelkezett két magánszobával és egy előszobával, saját bejárattal a kolostor kertjébe. Ez utóbbi kutak és virágágyak révén a barokk ízlést közvetíti. Napóleon katonái a 19. században számos műtárgyat elraboltak innen, amelyeket ma már csak a Louvreban lehet megtekinteni. Viszont a padulai könyvárban maradtak fenn megtekintésre érdemes darabok.

Az I. világháború idején 1915-től hadifogolytábor létesült a kolostor területén, amelyet osztrák-magyar foglyokkal építtettek fel és 3000 fő befogadására volt alkalmas. A tábor életéről 43 fotó készült.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]