Campania

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Campania
Adatok
Székhelye:	Nápoly
Területe:	13 595 km²
Lakossága:	5 790 187 fő
Népsűrűség:	425,9 fő/km²
Hivatalos honlap:	regione.campania.it
Politika
Kormányzó:	Antonio Bassolino
Térkép

Campania egy olaszországi régió, Lazio, Molise, Puglia és Basilicata régiók valamint a Tirrén-tenger által határolva. Székhelye és egyben Dél-Olaszország legjelentősebb városa, Nápoly.

Tartalomjegyzék 1 Földrajza 1.1 Fekvése és geológiája 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Tájegységek 2 Történelem 2.1 Ókor 2.2 Középkor 2.3 Korai újkor 2.4 19. század 3 Népesség 4 Közigazgatás 5 Hagyományok 5.1 A nápolyi nyelv 5.2 Gasztronómia 6 Fő látnivalók 7 Gazdaság 7.1 Camorra 8 Közlekedés 8.1 Autóutak 8.2 Vasút 8.3 Légi közlekedés 8.4 Hajózás 9 Híres campaniaiak 10 Források 11 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajza

[szerkesztés] Fekvése és geológiája

Campania Dél-Olaszország egyik tartománya. Északnyugaton Lazio, északon Molise, északkeleten Puglia, keleten Basilicata régiókkal, nyugaton a Tirrén-tengerrel határos.

Lazio régióval a határ a Garigliano folyó mentén húzódik, Molise, Puglia és Basilicata régiókkal pedig az Appenninek vonulatai mentén. A Tirrén-tenger négy öble határolja: északnyugaton a Gaetai-öböl; központi részén a Misenói-fok és a Campanella-fok között a Nápolyi-öböl, melynek része a Pozzuoli-öböl; délebbre a Campanella-fok és a Licosa-fok között a Salernói-öböl; Camerota és a Scalea-fok között (már Calabria régióhoz tartozik) pedig a Policastrói-öböl.

Északnyugat-délkelet irányban a Nápolyi-Appenninek gyűrődéses vonulata határolja, a régió teljes hosszában. A hegységek legrégebbi részei mezozoikumi [metamorf kőzetek]ből épülnek fel, legfiatalabb részeire pedig harmadkori üledékes kőzetek a jellemzőek (konglomerátumok, mészkő, agyagrétegek, stb.). Campania északi részét a Matese-hegység vonulata uralja, mely elfoglalja Avellino és Benevento megyék területének nagyrészét. Délkeleti irányban haladva, Avellino városától a Sele folyó völgyéig a Picentini-hegység vonulata húzódik. A régió déli részét, a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park területén pedig az Alburni-hegység található. A Lattari-hegység, mely végig húzódik a Sorrentói-félszigeten az Appenninek egyik nyugati irányú nyúlványa. A félszigettől nyugatra fekszik Capri szigete, mely szintén mészkőrétegekből épül fel. A Lattari déli oldalát, mely meredeken lejt a Salernói-öbölbe rövid, hegyipatakok vizei által kialakított völgyek tagolják: ennek a parszakasznak a neve Amalfi-part. Szintén az Appenninek egyik nyúlványa, a régió déli csücskében, a Policastrói-öböl partján fekvő Bulgheria-hegység hegytömb. Az Alburni- és Bulgheria hegységek területén gyakoriak a különböző karsztjelenségek.

A régió nyugati, Tirrén-tengerrel határos oldalán húzódik a Campaniai vulkáni ív, melynek kialakulása a kora-pleisztocénben kezdődött. A vonulat legészakibb része a Roccamonfina hegység Teano település mellett. A Campi Flegrei vulkáni zóna a Pozzuoli-öböl környékén fekszik. Itt található a Monte Nuovo, a Solfatara és Astroni kráterek, az Avernói-, Lucrinói-, Fusaro-krátertavak. Ugyancsak ezen vulkanizmusnak köszönhetően alakultak ki Ischia, Procida és Vivara szigetek. A Nápolyi-öböl partján fekszik a Vezúv, mely egy napjainkban is aktív vulkán. Nápolytól a Garigliano folyóig húzódik a Campaniai-síkság, mely Campania legkiterjedtebb síkvidéke. A Vezúvtól keletre található a Nolai-síkság, mely tulajdonképpen a Campaniai-síkság része. A Salernói-öböl partján, a Sele folyó torkolatvidékén terül el a Salernói-síkság.

[szerkesztés] Vízrajz

Campania legjelentősebb folyója a Volturno, mely a Matese-hegység vizeit gyűjti össze és átszeli a Campaniai-síkságot, mielőtt a Tirrén-tengerbe ömlik. Legnagyobb mellékfolyója a Calore Irpino. A Vezúvtól délre folyik a Sarno, melyet Olaszország legszennyezettebb folyójaként tartanak számon. A Salernói-öbölbe ömlik a régió második legnagyobb folyója a Sele, mely Picentini- és Alburni-hegységek vizeit gyűjti össze. Legfontosabb mellékfolyói a Tanagro és a Calore Lucano. Az Alburni-hegységből ered az Alento is.

A régió legnagyobb édesvízi tava a Matese-tó, mely a Matese-hegység vonulatai között fekszik.

[szerkesztés] Éghajlat

A régiónak tipikus mediterrán éghajlata van: enyhe telekkel és forró nyarakkal. A legtöbb csapadék novemberben és decemberben, valamint március-áprilisban hullik. A hegyvidékekben a klíma temperáltabb, alacsonyabb átlaghőmérsékletekkel.

[szerkesztés] Tájegységek

Avellino megye	Benevento megye	Caserta megye	Nápoly megye	Salerno megye
Hirpinia	Alto Tammaro-Alto Fortore	Ciampate del Diavolo	Nocera-Sarno-síkság Nolai-síkság Flegrei-félsziget Sorrentói-félsziget	Nocera-Sarno-síkság Cilento Amalfi-part Policastrói-öböl

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] Ókor

A rómaiak Campania felix-nek nevezték a vidéket, melynek jelentése szerencsés vidék. A Campania név eredete — akárcsak a franciaországi Champagne régió esetében — a latin campusból származik (francia nyelven champ), melynek jelentése vidék. Az tulajdonképpeni Campania felix az Appenninektől délre egészen a Sorrentói-félszigetig húzódott a szabinok és a picentinusok által lakott területek közé ékelődve. A vidék első lakosai az oszkok voltak, akiket az i. e. 5 században a szamniszok fokozatosan kiszorítottak. I. e. 8 században görög telepesek jelentek meg a Campaniában kereskedelmi gyarmatvárosokat alapítva (Neapolis, Cumae, Poseidonia stb.).

Legjelentősebb városa ebben az időben Capua volt, a második legnagyobb város itáliai város Róma után. Az Appennin-fésziget déli részeinek meghódítására indított hadjáratok során Róma szövetségese volt, minek következtében municípiumi rangot kapott. Lakosai civitas sine suffragio, azaz szavazatijog nélküli polgárok voltak. I. e. 312-ben elkészült a Via Appia, a Rómát Capuával összekötő út, mely az itáliát behálózó római utak előfutára volt.

A második pun háború során (i. e. 216-203) Hannibál seregei kifosztották és elpusztították a campaniai települések nagyrészét, ami jelentős népességcsökkenéshez vezetett. A helyzetet kihasználva, több, mint 135 000 római veterán és római polgár törvénytelenül elfoglalta az ager publicuszhoz tartozó területeket. Tiberius Sempronius Gracchus néptribunus i. e. 133-ban célba vette ezeket a törvénysértéseket, ami a föld nem kis részének újraelosztásához vezetett.

I. e. 90-ben, a itáliai szövetségesháborúk során a Marius által vezetett felkelők elfoglalták Campania nagyrészét, i. e. 89-ben azonban Sullának sikerült visszafoglalnia Nolában állomásozó hadseregének segítségével. I. e. 73-71 között a Spartacus vezette rabszolgalázadás színtere volt, melyet Marcus Licinius Crassusnak i. e. 71-ben sikerült levernie. Campania romanizációja az i. e. 1 században teljesedett ki. Campania felixben, tájainak és kellemes éghajlatának köszönhetően volt a tehetősebb római polgárok nyári rezidenciája.

[szerkesztés] Középkor

A Nyugatrómai Birodalom bukása után, 475-ben Odoaker Itália királyának (Rex Italiae) kiáltotta ki magát, a tényleges hatalom azonban a bizánci császárok kezében maradt. A bizánciak hatalmát az 568-ban érkező langobárdok gyengítették, akik a következő évszázadok során számos kisebb-nagyobb önálló vagy részben a bizánciaktól függő hercegséget hoztak létre (Nápolyi Hercegség, Beneventói Hercegség, Capuai Hercegség, Salernói Hercegség, Amalfi Köztársaság).

882 és 915 között a szaracénok fokozatos támadásainak következtében a vidék lakossága megcsappant. Miután a normannoknak 1091-ben sikerült elfoglalniuk a 827 óta szaracén fennhatóság alatt álló Szicíliát, megszűnt Campania veszélyeztetettsége is. A nomannok Szicíliából kiindulva, Palermo fővárossal, megalapították saját államukat a Szicíliai Királyságot. Sorra meghódították a dél-itáliai városokat és hercegségeket.

1194-ben a Szicíliai Királyság IV. Henrik német-római császár birtokába került, ennek 1186-os házassága révén szicíliai Konstanciával, aki az utolsó normann király, III. Vilmos utódja volt. Henrik korai halála után a palermói trónra II. Frigyes került mindössze két évesen. Miután II. Frigyes egyben a Német-Római Birodalom császára is volt és ezáltal számos észak-itáliai területet is birtokolt, a pápa (IV. Kelemen) veszélyeztetve érezte hatalmát és befolyását Itáliában ezért a francia Anjou Károlyt támogatta a szicíliai trónért folytatott küzdelemben. A Hohenstauffenek szicíliai uralkodása 1266-ban ért véget az Anjouk inváziójának és az utolsó király, Konradin, halálának következtében. A francia uralom és a nagy adóterhek ellen 1282-ben felkelés tört ki, melyet szicíliai vecsernye néven ismernek. Ennek következtében III. Aragóniai Péter sikeres hadjáratának köszönhetően meghódította a királyságot. A felkelésnek 1302-ben, a caltabellottai béke vetett véget, melynek következtében a királyság két részre szakadt, mindkettőnek neve hivatalosan Szicíliai Királyság lett. A Szicíliát magába foglaló királyságot Trinacria Királyságaként emlegették, míg a Dél-Itáliát (Mezzogiorno) magába foglaló kontinentális részt Nápolyi Királyságként. A palermói trónra III. Frigyes került, míg a nápolyira II. Károly.

[szerkesztés] Korai újkor

A Nápolyi Királyság a 16. század folyamán is a Franciaország és Spanyolország közötti viszálykodás tárgya maradt, de a királyság elhódítására irányuló francia próbálkozások egyre gyengébbek lettek. A franciák 1559-ben a Cateau-Cambrésis-i Szerződésben mondtak le véglegesen követeléseikről.

A 18. századi spanyol örökösödési háborúk után a királyság a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került. 1714-ben a Rastatti Szerződésben a királyság élére VI. Károly német-római császár került. Ugyancsak az ő kezébe került 1720-ban Szicília is. A királyság azonban nem maradt sokáig Habsburg fennhatóság alatt, ugyanis 1734-ben a spanyolok meghódították, és mindkét királyság élére a Bourbon-házból való V. Fülöp spanyol király legfiatalabb fiát, Károly pármai herceget nevezték ki, aki VII. Károly néven uralkodott. Miután apja halálát követően Károly (III. Károly néven) a spanyol trónra került 1759-ben, a nápolyi trónt fia, IV. Ferdinánd kapta meg. A két királyságot 1735 után csak a közös király személye tartotta össze, egyébként mindkettő teljesen független volt egymástól.

[szerkesztés] 19. század

1799-ben IV. Ferdinándot a francia forradalmi erők és az őket támogató nápolyiak elűzték a trónról, és kénytelen volt Szicíliába menekülni. A franciák segítségével megalapították az Első Nápolyi Köztársaságot (Parthenopéi Köztársaság), de ez rövid életűnek bizonyult, miután a katolikus egyház által szított lazzarik felkelése visszahozta Ferdinándot a trónra. Ferdinánd döntése, hogy 1805-ben a Napóleon elleni Harmadik Koalícióhoz csatlakozzon, káros volt a királyság számára, amely 1806-ban, az austerlitzi csata után a franciák kezébe került. Napóleon a bátyját, Bonaparte Józsefet emelte a nápolyi trónra. Miután József 1808-ban megkapta a spanyol trónt, Napóleon húga, Karolina és ennek férje Joachim Murat került a nápolyi trónra.

IV. Ferdinánd eközben a Szicíliai Királyság uralkodója volt (III. Ferdinánd szicíliai király néven). Miután 1814-ben legyőzték Napóleon seregeit, az európai nagyhatalmak megerősítették Joachim Muratot nápolyi királyként. Miután a nagyhatalmak, főleg Nagy-Britannia, gyanakodva viszonyultak uralkodásához, Murat helyzete egyre bizonytalanabbá vált. 1815-ben, amikor Napóleon ismét visszakerült a francia trónra száz napig, Murat a támogatásáról biztosította. A tolentinói csatában az osztrák seregek leverték Murat hadait és visszaállították Ferdinándot a nápolyi trónra. A waterlooi csata után IV. Ferdinánd elfogatta és kivégeztette Muratot.

1816-ban a Nápolyi Királyság hivatalosan egyesült a Szicíliai Királysággal, így megalakult az új államalakulat, a Két Szicília Királysága. Ferdinándot fia, I. Ferenc követte a trónon, akinek uralkodása alatt a királyság Itália legdiktatorikusabb állama lett. 1859-ben, II. Ferenc uralkodása alatt ugyanakkor a leggazdagabb olasz királysággá vált.

1861. szeptember 6-án Giuseppe Garibaldi seregei elfoglalták a királyságot, majd októberben egy népgyűlés alkalmával kikiáltották Két Szicília Királyságának egyesülését Olaszországgal.

[szerkesztés] Népesség

Campania Olaszország egyik legnépesebb (5.790.187 lakos) és legsűrűbben lakott régiója. Az átlagos népsűrűség 425,9 lakos/km², az érték azonban megyénként változik: megyében 156 lakos/km², Benevento megyében kevesebb, 139 lakos/km². Caserta megyében a népsűrűség 333 lakos/km², Nápoly megyében viszont 2632 lakos/km² és ezzel Olaszország legnagyobb népsűrűségével büszkélkedhető megyéje.

Noha számos virágzó városa van (lásd Nápoly), Campania nem vonzotta és vonzza a bevándorlókat, ami elsősorban a magas munkanélküliségi rátának köszönhető. Az észak-olaszországi tartományokhoz viszonyítva a bevándorlók száma minimális. A lakosság összetétele:

• Olaszok - 5 659 702 lakos, azaz 98,8%
• Ukránok - 12 718 lakos, azaz 0,2%

Ezen felül kisebb számban élnek marokkóiak, albánok és lengyelek is

[szerkesztés] Közigazgatás

Campania területe öt megyére van osztva:

• Avellino (Provincia di Avellino),
• Benevento (Provincia di Benevento),
• Caserta (Provincia di Caserta),
• Nápoly (Provincia di Napoli),
• Salerno (Provincia di Salerno).

A régió legnépesebb városai:

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] A nápolyi nyelv

A nápolyi nyelvváltozat a vulgáris latinból alakult ki, hasonlóan az olasz, francia, spanyol, portugál stb. nyelvekhez.

Két Szicília Királyságának Olaszországgal történő egyesítéséig a királyság hivatalos nyelve volt. Az egyesülés után, miután az újjonnan megalakult Olaszország hivatalos nyelve a toszkán dialektuson alapuló köznyelv lett, a nápolyi nyelvet lefokozták dialektus szintjére.

Jelenleg törvényhozási próbálkozások vannak az olasz parlamentben a nápolyi nyelv elismerésére regionális és kisebbségi nyelvként. Az UNESCO Nemzetközi Szabványügyi Szervezete ISO 639 szabványszám alatt már elismerte: hivatalos kódja NAP.

[szerkesztés] Gasztronómia

Nápoly a pizza őshazája. A modern pizza feltalálását nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro… e basta cosi sütödében dolgozott, és 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéról nevezte el.

Az előételek közül helyi jellegzetesség a crostini alla napoletana (vékony kenyérszeletek mozzarellával, articsókával és paradicsommal enyhén megpirítva), impepata di cozze (friss kagylók citromlében, petrezselyemmel és olívaolajjal elkészítve), mozzarella in carozza (kenyérszeletek mozzarellával összepirítva), továbbá a zucchine a scapece (sült zucchini), peperoni farciti (töltött pepperoni).

A főételek kategóriájából megemlítendő a minestra marinata (káposztaleves sonkával vagy kolbásszal), zuppa di cardoni(articsókaleves csirkehússal). A jellegzetes olasz tésztaféleségek közül megemlítendő a maccheroni cacio e uova (sajtos, tojásos makaróni), pasta fritte (sült tészta, húsgombócokkal), fusilli alla napoletana (zöldséges makaróni). A sartú puffaszott rizs és húsgombócok keveréke, zöldséggel, gazdagon fűszerezett öntetekkel.

Elterjedt ételek az anguilla in umido és az anguilla alla griglia (mindkettő sült angolnából készül). A coniglio all'ischitana nyúlhúsból készül és paradicsomszószból. A polpo alla luciana főtt polip gazdagon fűszerezett köretekkel. A cervella alla napoletana borjúvelőből készül szintén rengeteg zöldséggel.

Híres nápolyi cukrászsütemények a babà (hazánkban szavarinként ismert), a sciù (csokoládé vagy kávékrémmel megtöltött tészta) és a pastiera (többrétegű, rizsből vagy lágyított búzából készült sütemény). Nápolyi különlegesség a Sfogliatella, amely leginkább a croissanthoz hasonlít.

Campania a borairól is világhíres. A legismeretebb borok a Taurasi (száraz, vörös), mely Avellino vidékéről származik; a Cilento vidékéről származnak a szintén vörös, száraz Aglianico del Cilento és Aglianico di Guardia Saframondi borok; Ischia szigetéről elsősorban fehér borok származnak, az Ischia Bianco, Ischia Biancolella és az Ischia Forastera; a Vezúv lejtőin termelik a világhírű Vesuvio Bianco (száraz, fehér), Vesuvio Rosato (száraz, rosé) és a Lacryma Christi (száraz, fehér) borokat.

[szerkesztés] Fő látnivalók

Campania természeti és kulturális látnivalói világszerte ismertek, évente több millió turistát vonzanak a régióba. Legjelentősebb látnivalói:

• a Világörökség részei:
  • Nápoly történelmi központja Európa egyik legnagyobb történelmi városközpontja és egyben Olaszország legsűrűbben lakott pontja, 1995 óta az UNESCO Világörökség része. Az óváros a mai napig megőrizte régi szerkezetét. A cumae-i telepesek idejéből származó utcahálózat egy része máig fennmaradt. A város arculatának alakulása végigkövethető az Anjou- és Aragóniai-kori építkezéseken, a Bourbon-ház újításain át, a modern városmegújító mozgalmakig.
  • A casertai királyi palota (olaszul Reggia di Caserta), a nápolyi Bourbon királyok egykori rezidenciája, az ennek vízellátására épített Vanvitelli-vezeték, valamint a királyi selyemszövő műhelyek San Leucióban. Mindhárom 1997 óta a Világörökség része.
  • Pompeii és Herculaneum romvárosai, melyeket a Vezúv 79-es kitöréséből származó hamu temetett el, valamint Torre Annunziata szintén a kitöréskor eltemetett római villái. 1997 óta világörökségi helyszínek.
  • A régió déli részének nagy részét elfoglaló Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park 1998 óta a Világörökség része, együtt Paestum és Velia romvárosaival, valamint a padulai karthauzi kolostorral.
  • A Sorrentói-félsziget déli oldalán végigfutó Amalfi-part települései (Amalfi, Atrani, Cetara, Conca dei Marini, Maiori, Minori, Praiano, Positano, Ravello, Scala, Vietri sul Mare) kulturális örökségük és természeti környezetük szépsége miatt kerültek fel 1997-ben az UNESCO litájára.
• kulturális és történelmi helyszínek:
  • Az ókori római, a Vezúv 79-es kitörése során elpusztult, Stabiae település romjai Castellammare di Stabia város mellett.
  • Pozzuoli városának római kori emlékei: az amfiteátrum, a Szerapisz-templom és Szent Januarius szentélye (ahol egyik vérereklyéjét őrzik).
  • Benevento városának római kori emlékei: a diadalív és az amfiteátrum
  • az ókori Capua városának romjai Santa Maria Capua Vetere település mellett
  • az ókori Baiae, Misenum és Cumae városok romjai Bacoli területén
  • Nola és Nocera római kori emlékei
  • Salerno óvárosa
  • Sorrento óvárosa
  • Cimitile ókeresztény bazilikái
  • a Vezúvi villák sora Nápoly San Giovanni a Teduccio negyedétől Ercolano városáig
  • a portici királyi palota, a nápolyi királyok egykori rezidenciája
• természeti látnivalók:
  • a Nápolyi-öböl felett magasodó Vezúv és környéke, a Vezúvi Nemzeti Park területe
  • a Campi Flegrei vulkáni terület, és a hozzá tartozó Solfatara és Astroni kráterek Pozzuoli mellett.
  • Capri szigete a világhírű Kék Barlanggal.
  • Ischia szigete a számos termálvizű forrással
  • a Roccamonfina vulkán környéke a régió északi részében
• üdülőhelyek:
  • Ailano gyógyvízű forrásai
  • Castel Volturno tengerparti üdülőtelepei: Vilaggio Coppola Pinetamare és Baia Verde
  • Cellole tengerparti üdülőhelyei: Baia Domizia és Baia Felice

[szerkesztés] Gazdaság

Az EURISPES tanulmányai Dél-Olaszország gazdasági mutatóit vizsgálják összehasonlítva az ország többi részével. Ezek szerint Észak-Olaszországban a lakosság 2,4%-a él a szegénységi küszöb alatt, a munkanélküliség pedig 3,8%; Közép-Olaszországban ezek a mutatók 1,6% illetve 6,1%; Dél-Olaszországban a lakosság 7,3%-a él a szegénységi küszöb alatt és 17,9%-k munkanélküli. Amíg a feketegazdaság a teljes olasz gazdasági termelés közel egyharmadát (kb 30%) adja, addig ez a mutató Dél-Olaszországban 70% körüli. Általában elmondható, hogy a térség gazdasága a kereskedelmi szektor felé mozdul el a hagyományos mezőgazdaság felől.

Puglia mögött Campania Dél-Olaszország második legiparosodottabb régiója. A régión belül kiemelkedően magasan fejlett az ipar Nápoly és Salerno megyékben. Az ipar fő ágai: élelmiszeripar, gépgyártóipar, finommechanika és hajógyártás. Nápoly és Salerno kikötői Olaszország legforgalmasabbjai közé tartoznak úgy teher-, mint személyszállítás terén.

A mezőgazdaság elsősorban a Campaniai-síkságon valamint a Nolai-síkságon élő lakosságot foglalkoztatja. A régió déli részében, a hegyekkel, dombokkal szaggatott Cilento vidékén elsősorban olíva- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. A Vezúv lejtőin az ásványi anyagokban gazdag vulkáni eredetű talaj a szőlőtermesztésnek és bortermelésnek kedvez. A halászatnak elsősorban helyi szinten van különösebb fontossága, szerepe visszaesett, főleg amióta az olasz állam korlátozza a Tirrén-tengerből kifogható halmennyiséget.

A számos világhírű látnivalónak köszönhetően a turizmusnak egyre nagyobb részesedése van a régió gazdaságában. A gyógyturizmus rendkívül fejlett a vulkáni utóműködések következtében kialakult termálvizű forrásoknak köszönhetően (pld. Ischia, Pozzuoli, stb.)

A történelmi hagyományokat követendő számos kézművesipari központ is kialakult: pld. San Leucio selyemszövő műhelyei, a nápolyi Capodimonte porcelánmanufaktúrái, stb.

[szerkesztés] Camorra

A camorra egy, a szicíliai Cosa Nostrához hasonló maffia szervezet, mely Nápolyban és a környékén tevékenykedik. A 19. században alakult meg a Bourbon uralkodók titkosrendőrségeként. Szicíliai megfelelőjéhez hasonlóan elsősorban kalóztevékenységet folytatott. Ugyanakkor örökölte a maffia felépítését is: számos egymással háborúzó klánból áll, amelyek között gyakoriak a halálesetekkel járó leszámolások. A nápolyi feketegazdaságot gyakorlatilag a camorra irányítja.

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Autóutak

A régiót észak-dél irányban szeli át az A1/E45-ös autópálya, az autostrada del sole (a nap autópályája), mely összeköti Reggio di Calabriát Rómával, Firenzével és Milánóval. A Tirrén-tengert és az Adriai-partokkal az A16-ös autópálya köti össze (autostrade dei due mari – két tenger autópályája).

[szerkesztés] Vasút

Nápoly Olaszország egyik legforgalmasabb vasúti csomópontja. Rendszeres összeköttetésben van Olaszország többi nagyvárosával. Ugyancsak innen indulnak a regionális vasúttársaságok (Circumflegrea, Circumvesuviana, Ferrovia Cumana, Metrocampania Nordest) szerelvényei, melyek elsősorban Nápolyt kötik össze az agglomerációbal levő településekkel.

[szerkesztés] Légi közlekedés

Campania egyetlen repülőtere a Nápolyi nemzetközi repülőtér (IATA:NAP, ICAO:LIRN), mely egyben Dél-Olaszország legnagyobb repülőtere is.

[szerkesztés] Hajózás

Nápolyban található Olaszország egyik legjelentősebb kikötője úgy teher-, mint személyforgalom szempontjából. Rendszeres járatok indulnak Tunéziába, Korzikára, Szardíniára, Szicíliára valamint a környező szigetekre.

Nápoly növekvő jelentőségű kereskedelmi kikötő. Évente 400 000 konténeregység halad át a 350 méteres konténerszállítókat is fogadni képes dokkokon és 450 000 személyautót rakodnak fel teherszállító hajókra.

Salerno szintén egyik a Tirrén-tenger legforgalmasabb kikötőinek. Évente 7 millió tonna áru halad itt keresztül, ennek 60%-a konténerekben.

[szerkesztés] Híres campaniaiak

• Parmenidész és Zénón, az eleai filozófiai iskola képviselői
• Idősebb Plinius, a Naturalis Historia szerzője
• Ifjabb Plinius, a Vezúv 79-es kitörésének leírója
• Szent Januarius püspök, Nápoly védőszentje
• Torquatto Tasso, Sorrentoban született 1575-ben
• Giordano Bruno, csillagász Nola városában született
• Luigi Vanvitelli, a casertai királyi palota tervezője
• Raimondo di Sangro herceg, aki egyben az utolsó alkimisták egyike volt
• Niccolò Antonio Zingarelli és Giovanni Paisiello híres nápolyi zenészek
• Francesco de Sanctis író Morra de Sanctis városkában született
• VI. Orbán pápa
• Enrico Caruso, világhírű operaénekes
• Renato Caccioppoli, híres matematikus
• Enrico De Nicola, Olaszország elnöke 1946-ban
• Giovanni Leone ás Giorgio Napolitano olasz államelnökök
• Benedetto Croce, nápolyi filozófus
• Antonio de Curtis, aki Totó néven világhírű színész volt
• Sophia Loren színésznő Pozzuoliban született
• Dino De Laurentiis filmproducer Torre Annunziataban született
• Curzio Malaparte és Domenico Rea írók
• Vittorio De Sica filmrendező
• Bud Spencer, színész

[szerkesztés] Források

• Monos János - Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal Dekameron Könyvkiadó, Budapest, 2006 ISBN 978-963-9331-74-7
• Monos János - Nápoly (Pompeji és a Vezúv) ISBN 96-3933-173-0
• Blue Guide:Southern Italy, Somerset Books, London, 2004 ISBN 1-905131-18-6
• New Guide to Naples and Surrounding Area, ISBN 88-8180-084-5

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Campania hivatalos honlapja
• Ancient Village of Calitri (angol és spanyol nyelven
• Campania térképe
• Campániáról (angol nyelvű)
• Képek Campaniáról

Olasz régiók
Abruzzo | Basilicata | Calabria | Campania | Emilia-Romagna | Friuli-Venezia Giulia | Lazio | Liguria | Lombardia | Marche | Molise | Piemont | Puglia | Szardínia | Szicília | Toszkána | Trentino-Alto Adige | Umbria | Valle d’Aosta | Veneto