Teano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teano
Teanopanorama.jpg
Teano látképe
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Caserta (CE)
Frazionék Borgonuovo, Cappelle, Carbonara, Casafredda, Casale, Casamostra, Casi, Cipriani, Fontanelle, Furnolo, Gloriani, Magnano, Maiorisi, Pugliano, San Giulianeta, San Giuliano, San Marco, Santa Maria Versano, Taverna Zarone, Teano Scalo, Tranzi, Tuoro, Versano
Irányítószám 81057
Körzethívószám 0823
Népesség
Teljes népesség 12 476 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 148 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 196 m
Terület 88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Teano  (Olaszország)
Teano
Teano
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 15′, k. h. 14° 04′Koordináták: é. sz. 41° 15′, k. h. 14° 04′
Teano weboldala

Teano város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye központi részén fekszik, Caserta városától 30 km-re északnyugati irányban. Határai: Caianello, Calvi Risorta, Carinola, Francolise, Riardo, Roccamonfina, Rocchetta e Croce, Sessa Aurunca és Vairano Patenora.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősi Teanum Sidicinum a sidicinusok (oszk törzs) legfontosabb települése volt. Rómának i. e. 334 körül hódolt be, hadserege pedig beolvadt a rómaiak campaniai seregébe. Teanum saját pénzverési joggal rendelkezett Suessához hasonlóan. A város úgy a pun, mint a polgárháborúkban Róma hű szövetségese maradt.

A 4. században püspöki székhely lett, majd később a Beneventói Hercegség része. A Monte Cassinó-i bencés apátság 883-as elpusztítása után, bencés szerzetesek telepedtek meg Teanóban. Első írásos említése 963-ból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.

A teanói kézfogás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teano volt a színhelye az 1860. október 26-i híres találkozónak Giuseppe Garibaldi és II. Viktor Emánuel, szárd-piemonti királlyal. Miután Garibaldinak sikerült meghódítani Két Szicília Királyságát, az érkező szárd-piemonti királyt úgy üdvözölte, mint Olaszország királyát, ezzel a gesztussal Garibaldi feláldozta köztársaságpárti eszméit az egységes Olaszország megalakításáért egy közös uralkodó alatt. Az a találkozó az egyik leggyakrabban ábrázolt olasz hazafias téma.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A római-kori régészeti leletek közül a legjelentősebb egy i. e. 2 századi színház, valamint a thermák (Le Caldarelle) és egy ókeresztény sírkamra a három királyt ábrázoló freskóval.
  • A katedrális (duomo) 1050-1116 között épült a római város anyagaiból.
  • A kastélya (castello) a 15. században épült, később börtönné alakították.
  • A Loggione, a velencei loggiákhoz hasonlóan gótikus stílusban épült a thermák fölé.
  • A San Pietro in Aquariis egy 14. századi templom, amely egy ókereszténny bazilika helyén épült fel. Az utóbbi restaurálások során értékes bizánci freskók kerültek elő.
  • A San Paride ad Fontem-templom egy római ciszterna helyén épült a 4. században.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]