Alife

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alife
Alife címere
Alife címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Caserta (CE)
Frazionék Totari
Irányítószám 81011
Körzethívószám 0823
Népesség
Teljes népesség 7623 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 112 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 110 m
Terület 63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alife (Olaszország)
Alife
Alife
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 20′, k. h. 14° 20′Koordináták: é. sz. 41° 20′, k. h. 14° 20′
Alife weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alife témájú médiaállományokat.

Alife község (comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye északkeleti részén fekszik, a Volturno folyó völgyében. Határai: Alvignano, Baia e Latina, Dragoni, Gioia Sannitica, Piedimonte Matese, San Potito Sannitico és Sant’Angelo d’Alife.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést valószínűleg a szamniszok alapították, viszont a környékbeli dombvidéket már a vaskorban lakták. Az első pun háború után római municípium lett Alliphae néven. Az 5. században püspöki székhely volt, viszont ez a kiváltsága a következő évszázadban megszűnt. A későbbiekben a longobárd Beneventói Hercegség majd a Capuai Hercegség része volt. Püspöki székhellyé csak 969-ben vált ismét.

1132-ben a Rainulf Drengolt normann gróf (korának egyik legkiválóbb katonai vezetője) elkezdte a katedrális építését. Ebben az időben Alife, a többi észak-campaniai településhez hasonlóan függetlenedett Capuától, saját közigazgatási rendszere volt. Ez azonban éles ellentéteket szült a normann Szicíliai Királysággal (amelyet II. Roger alapított 1130-ban). 1135-ben Alifét elfoglalták a normann seregek, de két évvel később Rainulfnak sikerült visszafoglalnia és ugyanakkor sikerült megszereznie a hercegi címet is.

1138-ban Alifét ismét elfoglalta egy szicíliai kontingens és csak jóval később 1169-ben nyerte vissza ismét függetlenségét. 1178-ban Riccardo Caetani nemesúr tulajdonába került, majd 1191-től a Quarelli családé lett. 1197-től a német Schweisspeunt család szerezte meg. A feudális időszak alatt Alife hanyatlásnak indult, környéke elmocsarasodott. A 13. század végére szinte teljes mértékben elnéptelenedett, lakói a közeli dombvidékre húzódtak vissza.

1561-ban II. Fülöp elpusztította a települést, miután annak ura, Ferrante II Diaz Garlon részt vett a király húgának meggyilkolásában. Katedrálisa az 1688-as földrengésben elpusztult. Csak 1806, a feudalizmus eltörlése után kezdett ismét fellendülni.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a római amfiteátrum csak részben van feltárva. A 48x38 m alaprajzú épület a Római Birodalom egyik legnagyobb amfiteátruma volt.
  • Acilii Glabrione mauzóleuma valamint más római síremlékek a város falain kívül.
  • a római cryptoporticum, amely egy jól megőrzött 100 m hosszú galéria.
  • a Castello valószínűleg a longobárdok uralkodása idején épült vár, noha első említései 1127-ből származnak.
  • a katedrálist 1132-ben építették és az 1688-as földrengésben elpusztult. 1692-ben barokk stílusban építették újjá.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]