Lengyelország

Lengyel Köztársaság
Rzeczpospolita Polska
Lengyelország zászlaja Lengyelország címere
Nemzeti himnusz: : Mazurek Dąbrowskiego
Fővárosa	Varsó
é. sz. 52° 13′ 56″, k. h. 21° 00′ 30″52.2322222222, 21.0083333333
Államforma	köztársaság
Vezetők
Köztársasági elnök	Bronisław Komorowski
Miniszterelnök	Donald Tusk
A Szejm elnöke	Grzegorz Schetyna
A Szenátus elnöke	Bogdan Borusewicz
Miniszterelnök-helyettes	Waldemar Pawlak
Hivatalos nyelv	lengyel
A függetlenség visszanyerése	1918. november 11.
A kereszténység felvétele	966
A lublini unió	1569
Felosztások	1772, 1793, 1795
Új alkotmány bevezetése és a köztársasági államforma kihirdetése	1989. december 31.
Elődállamok	A Lengyel Korona és a Litván Nagyfejedelemség Köztársasága
EU-csatlakozás	2004. május 1.
Tagság	EU, ENSZ, NATO, OECD, WTO
Népesség
Népszámlálás szerint	38 173 000 fő (2009) +/-
Rangsorban	34.
Népsűrűség	122 fő/km²
Főbb etnikumok	lengyelek 96,7%
Vallások	római katolikus
GDP	2008
Összes	527 866 milliárd USD (18.) PPP: 668 551 milliárd USD
Egy főre jutó	13 846,395 USD (51.) PPP: 17 536,698 USD
HDI (2007)	0,880 (41.) – magas
Földrajzi adatok
Terület	322 575 <ne tessék babrálni! Tessék megnézni a plwikit, hogy miért ennyi...: Lengyelország területe km²
Rangsorban	68.
Víz	2,6%
Időzóna	CET (UTC+1) CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Pénznem	lengyel złoty (PLN)
Nemzetközi gépkocsijel	PL
Hívószám	+48
Internet TLD	.pl
Közlekedés iránya	jobb oldali

A Lengyel Köztársaság (lengyelül Rzeczpospolita Polska) közép-európai állam a Balti-tenger partján, amely szárazföldön nyugaton Németországgal, délen Csehországgal és Szlovákiával, keleten Ukrajnával, Fehéroroszországgal és Litvániával, északon Oroszországgal (a Kalinyingrádi terület nevű exklávé révén) határos. Tengeri határ választja el Dániától és Svédországtól. Fővárosa Varsó (lengyelül Warszawa). Hivatalos nyelve a lengyel.

A lengyel állam több mint 1000 éves. A 16. században, a Jagelló-dinasztia uralkodása idején Lengyelország Európa egyik leggazdagabb és legerősebb országa volt. 1791. május 3-án a lengyel-litván unió elfogadta Lengyelország májusi alkotmányát, amely Európa első és a világ második írott alkotmánya volt. Röviddel később Lengyelországot felosztották szomszédai (Oroszország, Ausztria és Poroszország). Lengyelország 123 év után, 1918-ban nyerte vissza államiságát az első világháború lezárultával. A második világháború után a Szovjetunió befolyási övezetéhez tartozott. 1989-ben az ország második világháború utáni történetének első részlegesen szabad választásai zárták le a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) mozgalom szabadság iránti törekvéseit. Lengyelország 1999-től a NATO, 2004-től az Európai Unió tagja.

Az országnév eredete

Lengyelország neve lengyelül Polska. Az ország hivatalos neve Rzeczpospolita Polska, azaz Lengyel Köztársaság. Az ország neve és a nép polak, polski neve azonos eredetű. A legelterjedtebb vélemény szerint a Polska és polak elnevezések a polán nevű szláv törzs nevéből erednek. Egy másik nézet szerint a név a goplán törzs nevéből származik, amely a Gopło-tó körül élt, és 845 körül hozzátvetőleg 400 erődöt birtokolt a mai Lengyelország területén. Az elfogadott etimológia szerint a név végső gyökere a pole („mező”) szó, illetve az ebből származó polanie, amely annyit tesz, hogy „a mezők lakói”. Erre a következtetésre könnyen eljuthatunk, ha összehasonlítjuk a többi szláv nyelv hasonló jelentésű szavaival.

A magyar nyelvben használatos „lengyel” és „Lengyelország” szó eredete az óorosz lendo („irtásföld”, „szűzföld”) szó lendzsan származéka lehetett (azaz „irtásföldön élő ember”), amely az ómagyar nyelvben még lengyen alakban szerepelt.

Földrajz

Lengyelország domborzati térképe

Domborzat

Lengyelország nagy része síkság, az átlagos tengerszint feletti magasság 173 méter. A hegyvidékek közé tartozik a déli határon a Szudéták (Sudety) (legmagasabb pontja a Śnieżka 1603 m – magyarul: „Havas-csúcs”) és a Kárpátok (Karpaty), melynek része a Tátra (Tatry), ahol Lengyelország legmagasabb pontja, a Rysy (2499 m, magyarul: Tengerszem-csúcs) emelkedik. Legmélyebb pontja Raczki Elblągskie falutól nyugatra található (1,8m a tenger szintje alatt).

Vízrajz

A legnagyobb folyók a Visztula (Wisła), az Odera (Odra) (a nyugati határfolyó), továbbá a Warta és a Bug. Lengyelországban összesen 9300 tó található, főként az ország északi részén. A jég formálta Mazuri-tóhátság (Pojezierzie Mazurskie) a leglátogatottabb tóvidék az országban, vonzó turistacélpont. Őshonos erdők maradványai ma is láthatók.

Éghajlat

Lengyelország éghajlata mérsékelt kontinentális, hideg, felhős, csapadékos, mérsékelten hideg telekkel és enyhe nyarakkal, amelyeket szintén sok csapadék jellemez. Északon emellett óceáni éghajlat jellemző.

Növény- és állatvilág

A termesztett növények hasonlóak, mint Németországban, de a lengyel mezőgazdaság termelési színvonala alacsonyabb, és területenként is jelentős eltéréseket mutat. A termesztett növények: zab, burgonya, takarmányrépa, árpa, sörárpa → komló. Cukorrépa, búza.

Történelem

Őstörténet

A történészek feltételezik, hogy a kései ókorban számos különböző etnikum élt a mai Lengyelország területén. Ezen népek pontos etnikumát és nyelvét hevesen vitatják; különösen heves vitákat vált ki a szláv népek eredete, itteni lakhelyük, vándorlásuk útvonala és időrendje.

Piast-dinasztia

Lengyelország a 10. század közepén formálódott területi egységgé a Piast-dinasztia uralkodása alatt. A Piastok a polánok uralkodó nemzetsége volt, egyesítettek több nyugati szláv törzset – polánok, lendzianok, viszlyánok, mazurok, goplánok, pomeránok, mazóvok, szlezánok – amelyekből a lengyel nép formálódott.

Lengyelország első, írásos dokumentumokban említett uralkodója I. Mieszko volt, aki 966-ban megkeresztelkedett, a római katolicizmust államvallássá tette. A népesség is megkeresztelkedett a következő évszázadokban. A 12. században Lengyelország kisebb államokra esett szét. 1320-ban az újra egyesített Lengyelország királya I. Ulászló lett. Fiát, Nagy Kázmért szokás a legnagyobb lengyel királynak tekinteni.

Ebben az időben Lengyelország virágzott, a népek vándorlásának központja volt és megkezdődött a zsidó közösség letelepedése. A fekete halál, amely Európa legnagyobb részére kihatott 1347 és 1351 között, nem érte el Lengyelországot.

Jagellók kora

A Jagellók idejében Lengyelország perszonálunióban állt szomszédjával, a Litván Nagyfejedelemséggel. 1410-ben a lengyel-litván hadsereg döntő vereséget mért a Német Lovagrendre a grünwaldi csatában. A harmincéves háború után a lovagrend állama Lengyelország vazallusa lett. A Jagellók idején virágzott a lengyel kultúra és gazdaság, olyan emberek éltek itt, mint Nikolaus Kopernikusz csillagász és Jan Kochanowski költő.

Lengyelország 16. századi aranykora

Lengyelország aranykora a 16. században, az ország Litvániával való államközössége, a lengyel-litván államközösség idején volt. Ez a lublini unióval jött létre. A Jagelló-dinasztia uralkodott ekkoriban. Annak kihaltakor Valois Henriket választották királlyá, aki 4 hónapi regnálás után bátyja, IX. Károly francia király meggyilkolása után trónutódlási lehetőségével élve a francia trónt választotta, III. Henrik néven. Ezt követően a lengyel rendek Báthory Istvánt hívták meg a trónra, akinek uralma alatt erős hatalom jött létre. Báthory hadjáratokat vezetett Rettegett Iván ellen, a lengyelek elfoglalták a korábban orosz kézen lévő litván területeket.

A lengyel nemesség, amely számbelileg messze nagyobb volt, mint bármely nyugat-európai ország nemessége, büszke volt ősi szabadságjogaira és parlamenti rendszerére. A liberum veto intézménye valóban egyedülálló dolog. Azt jelentette, hogy bármely nemes egyetlen ellenszavazata megakadályozta az országgyűlést (a szejmet) a határozathozatalban. Ez döntésképtelenségre vezetett, amelynek a későbbiekben súlyos következményei lettek: anarchikus viszonyok, majd a függetlenség elvesztése. 1586 után már érezhetően meggyengült a királyi hatalom.

16./17.

17–18. század

A 17. század közepén a Bohdan Hmelnickij vezette kozák felkelés zűrzavaros idejét az Tűzzel-vassal című regény örökítette meg. Ekkor a zaporizzsjai kozákok kiváltak Lengyelországból és Oroszországhoz csatlakoztak. Az ismétlődő svéd háborúk megterhelték a lengyel gazdaságot. Az ország meggyengülése az Oroszországtól való függőség növekedésével járt. A 18. század első felében Lengyelország már gyenge állam, anarchikus belső viszonyokkal. A felvilágosodás Lengyelországban a teljesen független politika és a néhai regionális hatalom visszaállításának igényét hozta. 1791-ben, az államiság megszűnésének küszöbén - elkésve - képesek voltak jelentős intézményi reformokra, és életbe léptették Európa egyik legelső modern, írott alkotmányát.

Lengyelországot szomszédai három alkalommal osztották fel. 1772-ben a szomszédai elvették az ország területének nagyobb részét, a megmaradt csonka ország reformokkal kísérletezett. 1793-ban megszűnt a független Lengyelország, felosztotta egymás között Oroszország, Poroszország és Ausztria. 1795-ben újraosztották egymás között a lengyel területeket.

Lásd részletesen: Lengyelország három felosztása

19. század

A napóleoni háborúk után alatt létrehozták a Varsói Nagyhercegséget. Ez az állam francia érdekeket szolgált. Az 1815-ös bécsi kongresszuson kialakítottak egy Lengyel Királyságot, amelynek királya az orosz cár lett. Az úgynevezett Kongresszusi Lengyelországnak liberális alkotmánya volt, azonban az Orosz Birodalom de facto annektálta az országot. Az ismétlődő lengyel felkeléseket leverték. A 19. század vége felé már az oroszosítást kellett elszenvedniük a lengyeleknek. Ekkor az osztrák uralom alatt álló terület, a Galíciai Királyság és Krakkó vált a lengyel kultúra menhelyévé. A porosz, majd német kézen lévő területek részesedtek Németország gazdasági fellendülésében, de ez együtt járt a lengyel nyelv használatának visszaszorulásával.

20. század

A második Lengyel Köztársaság (1919–1939)

Az első világháború alatt az antant hatalmai megállapodtak abban, hogy Lengyelországot helyre kell állítani, de lényegében ezért semmit sem tettek, azt a lengyel hadsereg vívta ki, Tuhacsevszkij hadseregének legyőzésével. Nem sokkal a német fegyverletétel után, 1918 novemberében, Lengyelország visszanyerte függetlenségét (második Lengyel Köztársaság), 1919. évi lengyel–szovjet háború. Ezután az egymást követő lengyel kormányok általában nem töltötték ki idejüket, jellemzően egy éven belül megbuktak. Ezt elégelte meg a hadsereg és 1926-ban Józef Piłsudski, a függetlenségi harcok hőse, a vidéki kúriájához vonuló tisztek kérésére átvette a hatalmat, puccsot hajtott végre. Így kialakult a szanációs rendszer. Ettől kezdve katonai diktátorok váltották egymást a II. világháborúig.

A második világháború a Lengyelország ellen 1939. szeptember 1-jén indított német támadással kezdődött. Szeptember 17-én csatlakozott a németekhez Szovjetunió. A lengyel kormány sohasem ismerte el a két totalitárius diktatúra által elért győzelmet, és külföldről irányította tovább a harcot. Az elkövetkező hat év Lengyelországra rettenetes szenvedést hozott. A világháborúban részt vett valamennyi ország közül Lengyelország vesztette el polgárait a legnagyobb arányban: a hatmilliós veszteség felét zsidók tették ki. Varsó elestével nem szűnt meg a lengyelek németellenes harca. A különböző hazai partizánmozgalmak mellett a szövetségesek oldalán a negyedik legnagyobb katonai kontingenst állították ki: lengyel katonák harcoltak a Vörös Hadsereg, a brit és az amerikai hadsereg kötelékében. A magyar területre rendezetten visszavonuló lengyel csapatok ellátását (zsold,...) és a Balkánon keresztül külföldre távozását a magyar kormány (a német nyomás miatt titokban), de hatékonyan segítette. Ebben az időben egyedül Magyarországon működött lengyel gimnázium, az általa kiállított érettségit a lengyel állam elismerte.

A háború után Lengyelország területét nyugat felé tolták, a keleti határ a Curzon-vonal, míg nyugaton az Odera–Neisse határt alakították ki. Ezáltal Lengyelország területe mintegy 76 ezer négyzetkilométerrel, a háború előtti méretének 20%-ával csökkent. A határmódosítások emberek millióinak a vándorlását kényszerítették ki. Lengyelország ily módon, történetében először, egynemzetiségű országgá vált.

A Szovjetunió győzelme után, Közép-Európa más államaihoz hasonlóan, Lengyelországban is kommunista kormány alakult. 1948-ban a sztálinista fordulat a totalitárius korszak kezdetét hozta. 1956-ban a totalitárius rendszer kevésbé szigorú formát öltött. Sok ember kiszabadult a börtönökből, az elnyomás enyhült.

A munkások megmozdulásainak hatására 1980-ban megalakult a Szolidaritás Független Szakszervezet, amely néhány év alatt jelentős politikai erő lett. Nem roppant meg az 1981-ben ellene bevezetett hadiállapot idején sem. Komoly mértékben járult hozzá a Lengyel Egyesült Munkáspárt uralmának aláásásához. 1989-ben megnyerte az első demokratikus választásokat, az elnöki székbe is a Szolidaritás jelöltje, Lech Wałęsa került.

A rendszerváltás óta

A gazdasági életben alkalmazott sokkterápia az 1990-es évek elején lehetővé tette a lengyel gazdaság gyors átállását a piacgazdaságra. Lengyelország az egyik legdinamikusabban fejlődő rendszerváltó állammá vált. 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz. A kormány hatásos kampánya is közrejátszott abban, hogy az EU-csatlakozásról 2003 júniusában tartott népszavazáson az igen volt többségben. Lengyelország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

Államszervezet és közigazgatás

Donald Tusk miniszterelnök

Bronisław Komorowski köztársasági elnök

Alkotmány, államforma

AZ 1952-ben született alkotmányt 1989-ben módosították. 1997-ben végül népszavazás hagyta jóvá a jelenlegi alkotmányt. Ez tartalmazza a katolikus egyház követeléseit, az élethez való jogot.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A lengyel állampolgárok választják négy évre a kétkamarás parlamentet (lengyelül Zgromadzenie Narodowe, azaz nemzetgyűlés), amely a 460 tagú alsóházból (Sejm ejtsd: Szejm) és a 100 tagú Szenátusból (Senat, ejtsd: Szenat) áll. A jelenlegi, 1997. évi alkotmány szerint az 5%-ot meghaladó pártok képviselői kaphatnak mandátumot, kivéve a kisebbségi pártok részére garantált két helyet.

Az államfőt, azaz a köztársasági elnököt, általános választás keretében, öt évre választják.

A legfőbb közigazgatási szerv a Minisztertanács, amelyet a miniszterelnök irányít. A köztársasági elnök nevezi ki a minsztereket a miniszterelnök javaslatára. A miniszterelnököt tipikusan a parlament alsóházában (Szejm) többségi koalíció adja.

Az igazságszolgáltatás főbb intézményei: a Legfelsőbb Bíróság (Sąd Najwyższy), (bíráit a köztársasági elnök nevezi ki a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács javaslatára, határozatlan tartamra) és az Alkotmánybíróság (Trybunał Konstytucyjny) (bíráit a Szejm választja 9 év időtartamra).

A Szejm (a Szenátus jóváhagyásával) nevezi ki az Ombudsmant, vagy más szóval az Állampolgári jogok biztosát (Rzecznik Praw Obywatelskich) öt éves időtartamra.

Közigazgatási felosztás

Lengyelország vajdaságai

Lengyelország közigazgatási beosztása az 1999-ben életbe lépett reform óta háromszintű. A legfelső szinten 16 vajdaság (województwo) áll, ezek összesen 379 járásra (powiat) oszlanak, az alsó szinten pedig 2478 község található (gmina) (2008. elején). A vajdaság területi (regionális), a járás és a község pedig helyi önkormányzat, az önkormányzati jogokat közvetlenül választott tanácsok és egyéb tisztségviselők gyakorolják.

A 16 vajdaság (NUTS 2 szint) a következő:

• Alsó-Sziléziai vajdaság (Dolnośląskie)
• Kárpátaljai vajdaság (Podkarpackie)
• Kis-Lengyelországi vajdaság (Małopolskie)
• Kujávia-Pomerániai vajdaság (Kujawsko-Pomorskie)
• Łódźi vajdaság (Łódzkie)
• Lublini vajdaság (Lubelskie)
• Lubusi vajdaság (Lubuskie)
• Mazóviai vajdaság (Mazowieckie)
• Nagy-Lengyelországi vajdaság (Wielkopolskie)
• Nyugat-Pomerániai vajdaság (Zachodniopomorskie)
• Opolei vajdaság (Opolskie)
• Podlasiei vajdaság (Podlaskie)
• Pomerániai vajdaság (Pomorskie)
• Szentkereszt vajdaság (Świętokrzyskie)
• Sziléziai vajdaság (Śląskie)
• Varmia-Mazúriai vajdaság (Warmińsko-Mazurskie)

A 379 járás közül 66 járási jogú város (vagy városi járás; miasto na prawach powiatów vagy powiat grodzki)(NUTS 3 szint). Ezek egy-egy városból állnak és egyidejűleg járásnak és községnek is számítanak. A 314 vidéki járáshoz (powiat ziemski) tartozik 2413 község, a 66 járási jogú városon kívül valamennyi.

A 2478 község (gmina) több típusba sorolható.

• A 65 járási jogú város, melyek egyetlen városból állnak és egyszerre járásnak és községnek is számítanak.
• A vidéki járásokhoz tartozó községek (összesen 2413) három típusba sorolhatók:
  • 242 városi község (gmina miejska), melyek egyetlen városból állnak,
  • 585 városi-falusi község (gmina miejsko-wiejska), melyek egy városból és egy vagy több faluból állnak és székhelyük ritka kivételektől eltekintve a hozzájuk tartozó városban van,
  • 1586 falusi község (gmina wiejska), melyek egy vagy több faluból állnak, és székhelyük lehet valamely faluban vagy egy szomszédos, de a területükhöz nem tartozó városban.

A Szejmbe 2007-ben bekerült politikai pártok

	Név	Mandátumok száma	Státus
	Polgári Platform (PO)	209	kormánypárt
	Jog és Igazságosság (PiS)	166	ellenzék
	Baloldaliak és Demokraták (LiD)	53	ellenzék
	Lengyel Néppárt (PSL)	31	kormánypárt
	Német kisebbség	1	—

Népesség

Általános adatok

• Lakosság: 38 130 302 (2009)
• Népsűrűség: 122 fő/km2
• Születéskor várható élettartam: férfiak 71,65 év, nők 79,85 év.
• 0-14 éves korig terjedő lakosság: 15,2%
• 15-64 éves korig terjedő lakosság: 71,4%
• 65-X éves korig terjedő lakosság: 13,4%
• Népességnövekedés: -0,045%

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

• lengyelek 97,5%, németek 1%, ukránok és ruszinok 1%, fehéroroszok 0,5%, egyéb: tatárok, csehek, litvánok, örmények, romák.

A lengyelek döntő többsége római katolikus, de élnek az országban görögkeletiek is.

A muszlim vallású tatárok elsősorban Bohoniki és Kruszyniany községekben élnek. A lakosság szinte teljes egészében kilencvennyolc százalékban az uralkodó etnikumhoz a keleti szlávok közé tartozó lengyel etnikumhoz tartozik. Törpe kisebbségek az országon belül a szintén keleti szláv, ukránok, és ruszinok mindössze egy százalékot tesznek ki. Egy százalék alatti kisebbségek a fehéroroszok, a sziléziai németek, a csehek, a litvánok, a cigányok, az örmények, a tatárok, és a kasubok. Forrás: A Világ Országai Nyír-karta Bt 2008.

Gazdaság

Lengyelországban a szocialista rendszerben is magánkézben maradt a földek nagy része. Többnyire néhány hektáros, alig gépesített, elmaradott kisparaszti gazdaságokban termelnek, ahol ilyen körülmények között nagyon alacsony termés átlagokat érnek el.

A hűvösebb, északi területeken rozst, takarmánynövényeket és burgonyát termesztenek. A lentermesztés hagyományai a történelmi múltba nyúlnak vissza. A tejtermelő szarvasmarha tartása a rét- és legelőgazdálkodáson alapul.

Az ország megművelt területeinek háromnegyed része szántóföld. A talajfajtáknak közepes a minősége. A kisparaszti gazdaságok általában korszerűtlenek. Az utóbbi a nyugati területeken bérleti alapon nyugvó farmergazdaságok létesültek. A hajdan fontos élelmiszer-exportáló ország mezőgazdasági termékekből évtizedek óta behozatalra szorul. A mezőgazdaság fejlődését a feldolgozóipar elmaradottsága is nehezíti. A műtrágyagyártás nem fedezi a szükségleteket, és a gépgyártás sem támogatja eléggé a termelést. A legnagyobb gond azonban a tőkehiány. A lengyel mezőgazdaság jövője attól függ, hogyan tud megfelelni az uniós elvárásoknak.

Lengyelország gazdasága átmeneti helyet foglal el Európa fejlettebb, és elmaradottabb régiói között. Ipara jelentős, de termékei a nyugati piacokon csak részben versenyképesek. Földrajzi helyzete miatt jelentős tranzitország lehetne, de de közlekedési hálózata nem elég korszerű. Iparát ma is nagy területi eltérések jellemzik.

 - A nagyvárosok, és környékük a legjelentősebb térségek. A jó megközelíthetőség, a szakképzett munkaerő, az átalakuló iparszerkezet, a fejlődő szolgáltatások vonzzák a külföldi tőkét.
 - A nyugati területek előnyösen használják ki Németországhoz közeli fekvésüket. Főleg ide áramlik a német befektetők pénze.
 - A hagyományos ipari térségek gazdaságtalan nehézipari ágazataikkal, súlyosan károsodott környezetükkel komoly, megoldásra váró feladatokat rónak az országra.
 - Az elmaradott térségek az ország északkeleti területei. Itt főleg a kisbirtokon alapuló mezőgazdaság jellemző, fejletlen infrastruktúrával. (Kivételt képeznek a nagy kikötővárosok.)

Az ország ásványkincs-vagyona jelentős. Legfontosabb a Felső-Sziléziában található feketekőszén. Kitermelésben a világ élvonalában van és kivitelre is jut belőle. Barnakőszén a délnyugati területeken található. A villamos áramot a lelőhelyeken épült hőerőművekben állítják elő. Szénhidrogéneket, vasércet külföldről vásárol az ország. Színesfémércekből, kénből és kősóból exportál is. Kohászata, bár hanyatlik, így is meghatározó súlyú, és Felső-Sziléziában tömörül. Központjai: Krakkó és Katowice. Az ipar legfontosabb ágazata a gépgyártás. Sokoldalú, de elszórtan található az országban. A nehézgépgyártás - nyersanyagigénye miatt - a kohászati központokba, a műszer-, elektronikai és járműipar Varsóban, a hajógyártás a nagy kikötővárosokba jelentős. A vegyipar hazai nyersanyagai a kőszén, a kősó és a kén. A legtöbb üzem az Oroszországból érkező kőolajvezetékek és folyók mellé települt. A textilipar nagy hagyományokkal rendelkező könnyűipari ágazat. Szinte az ország minden részén megtalálható.

Közlekedés

Lengyelországnak fejlett a közúti, vízi és vasúti infrastruktúrája. A vasutak teljes hossza 23 420 km. Az autóutak / autópályák teljes hossza 364 656 km. 2000-ben 9 283 000 személygépkocsi, valamint 1 762 000 tehergépkocsi és autóbusz szerepelt a nyilvántartásokban.

Az országban 8 nagyobb és 122 kisebb repülőtér van, valamint 3 heliport. A hajózható folyók és csatornák teljes hossza 3 812 km. Lengyelország kereskedelmi flottája 114 hajóból áll és további 100 hajó szerepel más országok hajólajstromaiban.

Legnagyobb kikötői: Gdańsk, Gdynia, Gliwice, Kołobrzeg, Szczecin, Świnoujscie, Ustka, Varsó, és Wrocław.

Lásd még

• Lengyel, magyar két jóbarát
• Lengyel–magyar kapcsolatok

Kultúra

Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Sport

Formula–1

A Formula–1-ben jelenleg Robert Kubica az egyetlen lengyel versenyző. 2008-ban ő nyerte a Kanadai Nagydíjat. A pilóta 2009-ig a svájci-német BMW Sauber csapatánál versenyzett, ám a BMW kivonulása után a 2010-es szezont már a francia Renault versenyzőjeként kezdte meg. A Hungaroringen külön tribünt neveztek el róla, az odalátogató hatalmas lengyel szurkolótábor számára.

Külső hivatkozások

• Lengyelország-portál (Poland.pl)
• A miniszterelnök hivatalos honlapja
• A köztársasági elnök hivatalos honlapja
• A Szejm hivatalos honlapja
• A Szenátus hivatalos honlapja
• A Lengyel Turisztikai Hivatal hivatalos honlapja
• Magyarok Lengyelországban (Węgrzy w Polsce)
• Lengyelország Velencéje, Wroclaw