Lengyelország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel Köztársaság
Rzeczpospolita Polska
 Lengyelország zászlaja
Lengyelország zászlaja
 Lengyelország címere
Lengyelország címere
Nemzeti himnusz: : Mazurek Dąbrowskiego
EU-Poland.svg

Fővárosa Varsó
é. sz. 52° 13′ 56″, k. h. 21° 00′ 30″
Államforma köztársaság
Vezetők
Köztársasági elnök Bronisław Komorowski
Miniszterelnök Donald Tusk
A Szejm elnöke Ewa Kopacz
A Szenátus elnöke Bogdan Borusewicz
Miniszterelnök-helyettes Janusz Piechociński
(2012. dec. 6-ától)
Hivatalos nyelv lengyel
A függetlenség visszanyerése 1918. november 11.
A kereszténység felvétele 966
A lublini unió 1569
Felosztások 1772, 1793, 1795
Új alkotmány bevezetése és a köztársasági államforma kihirdetése 1989. december 31.

Elődállamok A Lengyel Korona és a Litván Nagyfejedelemség Köztársasága
EU-csatlakozás 2004. május 1.
Tagság Európai Unió, ENSZ, NATO, OECD, WTO
Népesség
Népszámlálás szerint 38 173 000 fő (2009)[1] +/-
Rangsorban 34.
Népsűrűség 122 fő/km²[3]
Főbb etnikumok lengyelek 96,7%
Vallások római katolikus
GDP 2008
Összes 527 866[4] milliárd USD (18.)
PPP: 668 551[4] milliárd USD
Egy főre jutó 14 540[4] USD (51.)
PPP: 21 108[4] USD
HDI (2007) 0,880 (41.) – magas
Földrajzi adatok
Terület 322 575 km²
Rangsorban 68.
Víz 2,6%
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem lengyel złoty (PLN)
Nemzetközi gépkocsijel PL
Hívószám +48
Internet TLD .pl
Közlekedés iránya jobb oldali

térkép szerkesztése

A Lengyel Köztársaság (lengyelül Rzeczpospolita Polska) közép-európai állam a Balti-tenger partján, amely szárazföldön nyugaton Németországgal, délen Csehországgal és Szlovákiával, keleten Ukrajnával, Fehéroroszországgal és Litvániával, északon Oroszországgal (a Kalinyingrádi terület nevű exklávé révén) határos. Tengeri határ választja el Dániától és Svédországtól. Fővárosa Varsó (lengyelül Warszawa). Hivatalos nyelve a lengyel.

A lengyel állam több mint 1000 éves. A 16. században, a Jagelló-dinasztia uralkodása idején Lengyelország Európa egyik leggazdagabb és legerősebb országa volt. 1791. május 3-án a Lengyel–Litván Unió elfogadta Lengyelország májusi alkotmányát, amely Európa első és a világ második írott alkotmánya volt. Röviddel később Lengyelországot felosztották szomszédai (Oroszország, Ausztria és Poroszország). Lengyelország 123 év után, 1918-ban nyerte vissza államiságát az első világháború lezárultával. A második világháború után a Szovjetunió befolyási övezetéhez tartozott. 1989-ben az ország második világháború utáni történetének első részlegesen szabad választásai zárták le a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) mozgalom szabadság iránti törekvéseit. Lengyelország 1999-től a NATO, 2004-től az Európai Unió tagja.

Az országnév eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország neve lengyelül Polska. Az ország hivatalos neve Rzeczpospolita Polska, azaz Lengyel Köztársaság. Az ország neve és a nép polak, polski neve azonos eredetű. A legelterjedtebb vélemény szerint a Polska és polak elnevezések a polán nevű szláv törzs nevéből erednek. Egy másik nézet szerint a név a goplán törzs nevéből származik, amely a Gopło-tó körül élt, és 845 körül hozzávetőleg 400 erődöt birtokolt a mai Lengyelország területén. Az elfogadott etimológia szerint a név végső gyökere a pole („mező”) szó, illetve az ebből származó polanie, amely annyit tesz, hogy „a mezők lakói”. Erre a következtetésre könnyen eljuthatunk, ha összehasonlítjuk a többi szláv nyelv hasonló jelentésű szavaival.

A magyar nyelvben használatos „lengyel” és „Lengyelország” szó eredete az óorosz lendo („irtásföld”, „szűzföld”) szó lendzsan származéka lehetett (azaz „irtásföldön élő ember”), amely az ómagyar nyelvben még lengyen alakban szerepelt.[5]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország domborzati térképe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország nagy része síkság, az átlagos tengerszint feletti magasság 173 méter, ami csak helyenként emelkedik 300 méter fölé és aminek egy részét a korábbi eljegesedések formálták. Északról délre haladva első a Balti-tenger partvidékét jégkori, tengeri és folyami üledékek borítják, a partvonalat turzások, lagúnák tarkítják. Ettől délre húzódik a Lengyel-alföld ősfolyamvölgyekkel tagolt változatos tája, amelynek központi részén már idősebb, termékeny talajú morénavidékek találhatóak, amelyeket az utolsó, negyedidőszaki eljegesedés alakított ki – ez a két táj a Pomerániai- és Mazuri-tóhátság. Délebbre a korai eljegesedések üledékeiből álló, termékenyebb talajú síkságok terülnek el. Az óidőből származó Lengyel-középhegységhez, amely az ország belső részén található, termékeny, lösszel borított hátságok csatlakoznak. A hegyvidékek közé tartozik a déli határon a Szudéták (Sudety) (legmagasabb pontja a Śnieżka 1603 m – magyarul: „Havas-csúcs”) és a Kárpátok (Karpaty), melynek része a Tátra (Tatry), ahol Lengyelország legmagasabb pontja, a Rysy (2499 m, magyarul: Tengerszem-csúcs) emelkedik. Legmélyebb pontja Raczki Elblągskie falutól nyugatra található (1,8m a tenger szintje alatt). Lengyelország területének közel egyötöde szántó és rét, több mint 28 százalékát pedig erdő borítja.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb folyók a Visztula (Wisła), az Odera (Odra) (a nyugati határfolyó), továbbá a Warta és a Bug. Lengyelországban összesen 9300 tó található, főként az ország északi részén. Európában egyedül csak Finnországban található több tó. A jég formálta Mazuri-tóhátság (Pojezierzie Mazurskie) a leglátogatottabb tóvidék az országban, vonzó turistacélpont. Őshonos erdők maradványai ma is láthatók.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balti-tenger partján egy átlagos nyári napon a hőmérséklet 22 °C.

Lengyelország éghajlata mérsékelt kontinentális, hideg, felhős, csapadékos. Az ország északi és nyugati részein óceáni éghajlat a jellemző, mely továbbhaladva délen és keleten kontinentálisra változik. A nyarak általában melegek 18 és 30 °C közötti hőmérséklet a jellemző, ami régiónként eltérő. A telek hidegek, 3 °C körüli az átlaghőmérséklet.

A legmelegebb régió Lengyelországban a délnyugati Alsó-Szilézia, ahol nyaranta 24 és 32 °C között váltakozik a hőmérséklet, de előfordult már, hogy ez a két érték kitolódott 34-ről 39 °C-ra a legmelegebb hónapokban júliusban és augusztusban. A legmelegebb lengyel városok: Tarnów és Wrocław. Az átlaghőmérséklet Wrocławban nyáron: 20 °C, télen pedig 0 °C. Tarnówban van a leghosszabb ideig nyár egész Lengyelországban, ami körülbelül 115 napig; május közepétől szeptember közepéig tart. Az ország leghidegebb régiója a fehérorosz határnál, északkeleten a Podlasiei vajdaság. A leghidegebb város általában Suwałki. Ebben a régióban az átlaghőmérséklet télen −6 és −4 °C között váltakozik, melyhez a hideg légtömegek Skandinávia és Szibéria felől érkeznek.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy fehér gólya család. Lengyelországban él a világ legnagyobb fehér gólya populációja.

A termesztett növények hasonlóak, mint Németországban, de a lengyel mezőgazdaság termelési színvonala alacsonyabb, és területenként is jelentős eltéréseket mutat. A termesztett növények: zab, burgonya, takarmányrépa, árpa, sörárpa → komló. Cukorrépa, búza.

Sok olyan állatfaj, ami már kihalt Európa más térségeiben, Lengyelországban még mindig honos. Ilyen például az európai bölény, amely megtalálható a Białowieżai erdőben és a Podlasiei vajdaságban. Különleges állatnak számít még a Tátrában élő barna medve, a szürke farkas az eurázsiai hiúz mely különböző erdőkben él, az eurázsiai hód és a Lengyelország északi részén található jávorszarvas.

Az erdőkben megtalálhatóak még további vadon élő állatok, így vaddisznó, őz, gímszarvas is. Kelet-Lengyelországban számtalan erdő van, melyek érintetlenül maradtak az évszázadok folyamán. A hegyekben szintén sok erdő található, főleg Mazúriában, Pomerániában, Lubusz földön és Alsó-Sziléziában.

Lengyelország az egyik legfontosabb élőhelye az európai vándormadaraknak. Ennek oka a rengeteg tó, a természeti illetve nemzeti parkok és a vizes élő és költőhelyek, mint például a Warta.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őstörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történészek feltételezik, hogy a kései ókorban számos különböző etnikum élt a mai Lengyelország területén. Ezen népek pontos etnikumát és nyelvét hevesen vitatják; különösen heves vitákat vált ki a szláv népek eredete, itteni lakhelyük, vándorlásuk útvonala és időrendje.

Piast-dinasztia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország a 10. század közepén formálódott területi egységgé a Piast-dinasztia uralkodása alatt. A Piastok a polánok uralkodó nemzetsége volt, egyesítettek több nyugati szláv törzset – polánok, lendzianok, viszlyánok, mazurok, goplánok, pomeránok, mazóvok, szlezánok – amelyekből a lengyel nép formálódott.

Lengyelország első, írásos dokumentumokban említett uralkodója I. Mieszko volt, aki 966-ban megkeresztelkedett, a római katolicizmust államvallássá tette. A népesség is megkeresztelkedett a következő évszázadokban. A 12. században Lengyelország kisebb államokra esett szét. 1320-ban az újra egyesített Lengyelország királya I. Ulászló lett. Fiát, Nagy Kázmért szokás a legnagyobb lengyel királynak tekinteni.

Ebben az időben Lengyelország virágzott, a népek vándorlásának központja volt és megkezdődött a zsidó közösség letelepedése. A fekete halál, amely Európa legnagyobb részére kihatott 1347 és 1351 között, nem érte el Lengyelországot.

Jagellók kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jagellók idejében Lengyelország perszonálunióban állt szomszédjával, a Litván Nagyfejedelemséggel. 1410-ben a lengyel-litván hadsereg döntő vereséget mért a Német Lovagrendre a grünwaldi csatában. A harmincéves háború után a lovagrend állama Lengyelország vazallusa lett. A Jagellók idején virágzott a lengyel kultúra és gazdaság, olyan emberek éltek itt, mint Nikolaus Kopernikusz csillagász és Jan Kochanowski költő.

Lengyelország 16. századi aranykora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország aranykora a 16. században, az ország Litvániával való államközössége, a lengyel-litván államközösség idején volt. Ez a lublini unióval jött létre. A Jagelló-dinasztia uralkodott ekkoriban. Annak kihaltakor Valois Henriket választották királlyá, aki 4 hónapi regnálás után bátyja, IX. Károly francia király meggyilkolása után trónutódlási lehetőségével élve a francia trónt választotta, III. Henrik néven. Ezt követően a lengyel rendek Báthory Istvánt hívták meg a trónra, akinek uralma alatt erős hatalom jött létre. Báthory hadjáratokat vezetett Rettegett Iván ellen, a lengyelek elfoglalták a korábban orosz kézen lévő litván területeket.

A lengyel nemesség, amely számbelileg messze nagyobb volt, mint bármely nyugat-európai ország nemessége, büszke volt ősi szabadságjogaira és parlamenti rendszerére. A liberum veto intézménye valóban egyedülálló dolog. Azt jelentette, hogy bármely nemes egyetlen ellenszavazata megakadályozta az országgyűlést (a szejmet) a határozathozatalban. Ez döntésképtelenségre vezetett, amelynek a későbbiekben súlyos következményei lettek: anarchikus viszonyok, majd a függetlenség elvesztése. 1586 után már érezhetően meggyengült a királyi hatalom.

16./17.

17–18. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17. század közepén a Bohdan Hmelnickij vezette kozák felkelés zűrzavaros idejét az Tűzzel-vassal című regény örökítette meg. Ekkor a zaporizzsjai kozákok kiváltak Lengyelországból és Oroszországhoz csatlakoztak. Az ismétlődő svéd háborúk megterhelték a lengyel gazdaságot. Az ország meggyengülése az Oroszországtól való függőség növekedésével járt. A 18. század első felében Lengyelország már gyenge állam, anarchikus belső viszonyokkal. A felvilágosodás Lengyelországban a teljesen független politika és a néhai regionális hatalom visszaállításának igényét hozta. Az önálló államiság megszűnésének küszöbén azonban képesek voltak jelentős intézményi reformokra. A Nagy Szejm (1788-1792) több más alapvető alkotmányos jogszabály mellett megalkotta Európa első modern, kartális alkotmányát.

Lengyelországot szomszédai három alkalommal osztották fel. 1772-ben a szomszédai elvették az ország területének nagyobb részét, a megmaradt csonka ország reformokkal kísérletezett. 1793-ban megszűnt a független Lengyelország, felosztotta egymás között Oroszország, Poroszország és Ausztria. 1795-ben újraosztották egymás között a lengyel területeket.

Lásd részletesen: Lengyelország három felosztása

19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napóleoni háborúk alatt, 1807-ben létrehozták a Varsói Hercegséget. Ez az állam francia érdekeket szolgált. Az 1815-ös bécsi kongresszuson kialakítottak egy Lengyel Királyságot, amelynek királya az orosz cár lett. Az úgynevezett Kongresszusi Lengyelországnak liberális alkotmánya volt, az Orosz Birodalom de facto annektálta az országot. Az ismétlődő lengyel felkeléseket leverték, megtorlásul a Lengyel Királyságot orosz tartománnyá süllyesztették. A 19. század vége felé már az oroszosítást kellett elszenvedniük a lengyeleknek. Ekkor az osztrák uralom alatt álló terület, a Galíciai Királyság és Krakkó vált a lengyel kultúra menhelyévé. A porosz, majd német kézen lévő területek részesedtek a Német Birodalom gazdasági fellendülésében, de ez együtt járt a lengyel nyelv használatának visszaszorulásával.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második Lengyel Köztársaság (19191939)

Az első világháború alatt az antant hatalmai megállapodtak abban, hogy Lengyelországot helyre kell állítani, de lényegében ezért semmit sem tettek, azt a lengyel hadsereg vívta ki, Tuhacsevszkij hadseregének legyőzésével. Nem sokkal a német fegyverletétel után, 1918 novemberében, Lengyelország visszanyerte függetlenségét (második Lengyel Köztársaság), 1919. évi lengyel–szovjet háború. Ezután az egymást követő lengyel kormányok általában nem töltötték ki idejüket, jellemzően egy éven belül megbuktak. Ezt elégelte meg a hadsereg és 1926-ban Józef Piłsudski, a függetlenségi harcok hőse, a vidéki kúriájához vonuló tisztek kérésére átvette a hatalmat, puccsot hajtott végre. Így kialakult a szanációs rendszer. Ettől kezdve katonai diktátorok váltották egymást a II. világháborúig.

A II. világháború után a szürke terület a Szovjetunió része lett, a rózsaszín terület pedig Németországtól Lengyelországhoz került.

A második világháború a Lengyelország ellen 1939. szeptember 1-jén indított német támadással kezdődött. Szeptember 17-én csatlakozott a németekhez Szovjetunió. A lengyel kormány sohasem ismerte el a két totalitárius diktatúra által elért győzelmet, és külföldről irányította tovább a harcot. Az elkövetkező hat év Lengyelországra rettenetes szenvedést hozott. A világháborúban részt vett valamennyi ország közül Lengyelország vesztette el polgárait a legnagyobb arányban: a hatmilliós veszteség felét zsidók tették ki. Varsó elestével nem szűnt meg a lengyelek németellenes harca. A különböző hazai partizánmozgalmak mellett a szövetségesek oldalán a negyedik legnagyobb katonai kontingenst állították ki: lengyel katonák harcoltak a Vörös Hadsereg, a brit és az amerikai hadsereg kötelékében. A magyar területre rendezetten visszavonuló lengyel csapatok ellátását (zsold,...) és a Balkánon keresztül külföldre távozását a magyar kormány (a német nyomás miatt titokban), de hatékonyan segítette. Ebben az időben egyedül Magyarországon működött lengyel gimnázium, az általa kiállított érettségit a lengyel állam elismerte.

A háború után Lengyelország területét nyugat felé tolták, a keleti határ a Curzon-vonal, míg nyugaton az Odera–Neisse határt alakították ki. Ezáltal Lengyelország területe mintegy 76 ezer négyzetkilométerrel, a háború előtti méretének 20%-ával csökkent. A határmódosítások emberek millióinak a vándorlását kényszerítették ki. Lengyelország ily módon, történetében először, egynemzetiségű országgá vált.

A Szovjetunió győzelme után, Közép-Európa más államaihoz hasonlóan, Lengyelországban is kommunista kormány alakult. 1948-ban a sztálinista fordulat a totalitárius korszak kezdetét hozta. 1956-ban a totalitárius rendszer kevésbé szigorú formát öltött. Sok ember kiszabadult a börtönökből, az elnyomás enyhült.

A munkások megmozdulásainak hatására 1980-ban megalakult a Szolidaritás Független Szakszervezet, amely néhány év alatt jelentős politikai erő lett. Nem roppant meg az 1981-ben ellene bevezetett hadiállapot idején sem. Komoly mértékben járult hozzá a Lengyel Egyesült Munkáspárt uralmának aláásásához. 1989-ben megnyerte az első demokratikus választásokat, az elnöki székbe is a Szolidaritás jelöltje, Lech Wałęsa került.

A rendszerváltás óta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gazdasági életben alkalmazott sokkterápia az 1990-es évek elején lehetővé tette a lengyel gazdaság gyors átállását a piacgazdaságra. Lengyelország az egyik legdinamikusabban fejlődő rendszerváltó állammá vált. 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz. A kormány hatásos kampánya is közrejátszott abban, hogy az EU-csatlakozásról 2003 júniusában tartott népszavazáson az igen volt többségben. Lengyelország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Donald Tusk miniszterelnök
Donald Tusk miniszterelnök
Bronisław Komorowski köztársasági elnök
Bronisław Komorowski köztársasági elnök

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1952-ben született alkotmányt 1989-ben módosították. 1997-ben végül népszavazás hagyta jóvá a jelenlegi alkotmányt. Ez tartalmazza a katolikus egyház követeléseit, az élethez való jogot.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szejm üléstermének egy részlete

A lengyel állampolgárok választják négy évre a kétkamarás parlamentet (lengyelül Zgromadzenie Narodowe, azaz nemzetgyűlés), amely a 460 tagú alsóházból (Sejm ejtsd: Szejm) és a 100 tagú Szenátusból (Senat, ejtsd: Szenat) áll. A jelenlegi, 1997. évi alkotmány szerint az 5%-ot meghaladó pártok képviselői kaphatnak mandátumot, kivéve a kisebbségi pártok részére garantált két helyet.

Az államfőt, azaz a köztársasági elnököt, általános választás keretében, öt évre választják.

A legfőbb közigazgatási szerv a Minisztertanács, amelyet a miniszterelnök irányít. A köztársasági elnök nevezi ki a minisztereket a miniszterelnök javaslatára. A miniszterelnököt tipikusan a parlament alsóházában (Szejm) többségi koalíció adja.

Az igazságszolgáltatás főbb intézményei: a Legfelsőbb Bíróság (Sąd Najwyższy), (bíráit a köztársasági elnök nevezi ki a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács javaslatára, határozatlan tartamra) és az Alkotmánybíróság (Trybunał Konstytucyjny) (bíráit a Szejm választja 9 év időtartamra).

A Szejm (a Szenátus jóváhagyásával) nevezi ki az Ombudsmant, vagy más szóval az Állampolgári jogok biztosát (Rzecznik Praw Obywatelskich) öt éves időtartamra.

A 2011-es lengyel országgyűlési választások után a Donald Tusk miniszterelnök vezette Polgári Platform a szavazatok 39,2%-át begyűjtve maradt a hatalmon.[6]

  • A Szejmbe 2011-ben bekerült politikai pártok:
Név Mandátumok száma Státus
PO logo.svg
Polgári Platform (PO)
207
kormánypárt
PiS logo.svg.png
Jog és Igazságosság (PiS)
157
ellenzék
Palikot Mozgalom
40
ellenzék
PSL logo.jpg
Lengyel Néppárt (PSL)
28
kormánypárt
Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD)
25
ellenzék
Mniejszosc niemiecka.jpg
Német kisebbség
1

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország vajdaságai

Lengyelország közigazgatási beosztása az 1999-ben életbe lépett reform óta háromszintű. A legfelső szinten 16 vajdaság (województwo) áll, ezek összesen 379 járásra (powiat) oszlanak, az alsó szinten pedig 2478 község található (gmina) (2008 elején). A vajdaság területi (regionális), a járás és a község pedig helyi önkormányzat, az önkormányzati jogokat közvetlenül választott tanácsok és egyéb tisztségviselők gyakorolják.

A 16 vajdaság (NUTS 2 szint) a következő:

Vajdaságok Székhely/Székhelyek
magyarul lengyelül
Nagy-Lengyelország Wielkopolskie Poznań
Kujávia-Pomeránia Kujawsko-Pomorskie Bydgoszcz / Toruń
Kis-Lengyelország Małopolskie Kraków
Łódź Łódzkie Łódź
Alsó-Szilézia Dolnośląskie Wrocław
Lublin Lubelskie Lublin
Lubus Lubuskie Gorzów Wielkopolski / Zielona Góra
Mazóvia Mazowieckie Varsó
Opole Opolskie Opole
Podlaskie Podlaskie Białystok
Pomeránia Pomorskie Gdańsk
Szilézia Śląskie Katowice
Kárpátalja Podkarpackie Rzeszów
Szentkereszt Świętokrzyskie Kielce
Varmia-Mazúria Warmińsko-Mazurskie Olsztyn
Nyugat-Pomeránia Zachodniopomorskie Szczecin

A 379 járás közül 66 járási jogú város (vagy városi járás; miasto na prawach powiatów vagy powiat grodzki)(NUTS 3 szint). Ezek egy-egy városból állnak és egyidejűleg járásnak és községnek is számítanak. A 314 vidéki járáshoz (powiat ziemski) tartozik 2413 község, a 66 járási jogú városon kívül valamennyi.

A 2478 község (gmina) több típusba sorolható.

  • A 65 járási jogú város, melyek egyetlen városból állnak és egyszerre járásnak és községnek is számítanak.
  • A vidéki járásokhoz tartozó községek (összesen 2413) három típusba sorolhatók:
    • 242 városi község (gmina miejska), melyek egyetlen városból állnak,
    • 585 városi-falusi község (gmina miejsko-wiejska), melyek egy városból és egy vagy több faluból állnak és székhelyük ritka kivételektől eltekintve a hozzájuk tartozó városban van,
    • 1586 falusi község (gmina wiejska), melyek egy vagy több faluból állnak, és székhelyük lehet valamely faluban vagy egy szomszédos, de a területükhöz nem tartozó városban.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lengyel hadsereg járművei és katonái járőröznek Afganisztánban.

A Lengyel Köztársaság Fegyveres Erői (lengyelül: Siły Zbrojne Rzeczypospolitej Polskiej) négy haderőnemből állnak: a szárazföldi erőkből (Wojska Lądowe), a légierőből (Siły Powietrzne), a haditengerészetből (Marynarka Wojenna) és a speciális erőkből (Wojska Specjalne). Feladatuk Lengyelország védelme külső támadással szemben, valamint a NATO-val való együttműködés. Jelenleg 65 000 fő körül van az aktív állomány.

A lengyel haditengerészet rendelkezik az egyik legnagyobb haderővel a Balti-tengeren, ahol vízrajzi méréseket és kutatásokat végeznek.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország 38 116 000 lakosával a nyolcadik legnépesebb állam Európában és hatodik az Európai Unión belül. A népsűrűség: 122 fő/km2. A születéskor várható élettartam: férfiak esetében 71,65 év a nőkében pedig 79,85 év. A 0-14 éves korig terjedő lakosság: 15,2%, a 15-64 éves korig terjedő lakosság: 71,4%, a 65-X éves korig terjedő lakosság: 13,4%, ennek következtében a népességnövekedés: -0,045%.

A történelem során rengeteg nyelv, kultúra és vallás találkozott és ezek nyomai mai napig is megtalálhatóak az országban. Sok zsidó élt Lengyelországban a második világháború előtt, amikor a holokauszt következtében nagy részüket kivégezték. A számuk 3 millió körül volt, azonban a háború után ez lecsökkent mindössze 300 ezerre. A Curzon vonal illetve az Odera-Neisse határ megállapítása előtti időszakban több millió német, ukrán és fehérorosz került lengyel földre.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es népszámlálás alapján 36 983 700 ember – a lakosság 96,74 %-a – vallotta magát lengyelnek, miközben 471 500-an (1,23%) más nemzetiségűnek is tartják magukat és 774 900-an (2,03%) nem nyilatkozott ezzel kapcsolatban. Lengyelország legnagyobb etnikai csoportjai a következők: Sziléziaiak (173 153), németek (152 897, 92 %-uk az Opolei és a Sziléziai vajdaságban él.), fehéroroszok (49 000), ukránok (30 000), litvánok, oroszok, romák, zsidók, lemkók, szlovákok, csehek, lipekek. A külföldi állampolgárok közül a vietnamiak számítanak a legnagyobb csoportnak, őket követik a görögök és az örmények.

A lengyel nyelv a nyugati szláv nyelvek családjához tartozik, mely Lengyelország és az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Sokáig az orosz nyelvet tanulták második első számú idegen nyelvént, amit mára már felváltott az angol és a német.

Az elmúlt években Lengyelország lakossága jelentősen csökkent az elvándorlások következtében. Leginkább az Egyesült Királyság, Németország és Írország a célállomás. 2007 áprilisában a lengyel populáció 300 000 fős volt az Egyesült Királyságban és 65 000 fős Írországban. Egyes felmérések szerint 2004 óta több, mint 2 millió lengyel hagyta el az országot a jobb megélhetés érdekében.[7]

A lengyelek döntő többsége római katolikus, de élnek az országban görögkeletiek is.

A iszlám vallású tatárok elsősorban Bohoniki és Kruszyniany községekben élnek. A lakosság szinte teljes egészében kilencvennyolc százalékban az uralkodó etnikumhoz a nyugati szlávok közé tartozó lengyel etnikumhoz tartozik. Törpe kisebbségek az országon belül a keleti szláv ukránok és ruszinok mindössze egy százalékot tesznek ki. Egy százalék alatti kisebbségek a fehéroroszok, a sziléziai németek, a csehek, a litvánok, a cigányok, az örmények, a tatárok, a kasubok.[8]

Legnépesebb települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

   Helység Lakónépesség (fő)
1 Varsó 1 720 398
2 Krakkó 759 137
3 Łódź 737 098
4 Wrocław 631 235
5 Poznań 551 627
6 Gdańsk 456 967
7 Szczecin 405 606
8 Bydgoszcz 356 177
9 Lublin 348 450
10 Katowice 306 826
11 Białystok 295 198
12 Gdynia 247 324
13 Częstochowa 238 042
14 Radom 222 496
15 Sosnowiec 217 638
16 Toruń 205 312
17 Kielce 203 804
18 Gliwice 195 472
19 Zabrze 186 913
20 Bytom 181 617

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lengyel egészségügyi rendszer alapja egy úgynevezett általános biztosítási rendszer. Lengyelország 1999-ben hozott létre egy új finanszírozási és szervezeti rendszert egy általános betegbiztosítás alapján, amiben ma a lengyelek közel 100 százaléka biztosított.[9]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pénzügyi központ Varsóban.

Lengyelországban a szocialista rendszerben is magánkézben maradt a földek nagy része. Többnyire néhány hektáros, alig gépesített, elmaradott kisparaszti gazdaságokban termelnek, ahol ilyen körülmények között nagyon alacsony termés átlagokat érnek el.

A hűvösebb, északi területeken rozst, takarmánynövényeket és burgonyát termesztenek. A lentermesztés hagyományai a történelmi múltba nyúlnak vissza. A tejtermelő szarvasmarha tartása a rét- és legelőgazdálkodáson alapul.

Az ország megművelt területeinek háromnegyed része szántóföld. A talajfajtáknak közepes a minősége. A kisparaszti gazdaságok általában korszerűtlenek. Az utóbbi a nyugati területeken bérleti alapon nyugvó farmergazdaságok létesültek. A hajdan fontos élelmiszer-exportáló ország mezőgazdasági termékekből évtizedek óta behozatalra szorul. A mezőgazdaság fejlődését a feldolgozóipar elmaradottsága is nehezíti. A műtrágyagyártás nem fedezi a szükségleteket, és a gépgyártás sem támogatja eléggé a termelést. A legnagyobb gond azonban a tőkehiány. A lengyel mezőgazdaság jövője attól függ, hogyan tud megfelelni az uniós elvárásoknak.

Lengyelország gazdasága átmeneti helyet foglal el Európa fejlettebb, és elmaradottabb régiói között. Ipara jelentős, de termékei a nyugati piacokon csak részben versenyképesek. Földrajzi helyzete miatt jelentős tranzitország lehetne, de de közlekedési hálózata nem elég korszerű.

Iparát ma is nagy területi eltérések jellemzik.

  • A nagyvárosok, és környékük a legjelentősebb térségek. A jó megközelíthetőség, a szakképzett munkaerő, az átalakuló iparszerkezet, a fejlődő szolgáltatások vonzzák a külföldi tőkét.
  • A nyugati területek előnyösen használják ki Németországhoz közeli fekvésüket. Főleg ide áramlik a német befektetők pénze.
  • A hagyományos ipari térségek gazdaságtalan nehézipari ágazataikkal, súlyosan károsodott környezetükkel komoly, megoldásra váró feladatokat rónak az országra.
  • Az elmaradott térségek az ország északkeleti területei. Itt főleg a kisbirtokon alapuló mezőgazdaság jellemző, fejletlen infrastruktúrával. (Kivételt képeznek a nagy kikötővárosok.)
A gdański öböl partján elterülő Gdynia Lengyelország egyik legfontosabb kikötővárosa.

Az ország ásványkincs-vagyona jelentős. Legfontosabb a Felső-Sziléziában található feketekőszén. Kitermelésben a világ élvonalában van és kivitelre is jut belőle. Barnakőszén a délnyugati területeken található. A villamos áramot a lelőhelyeken épült hőerőművekben állítják elő. Szénhidrogéneket, vasércet külföldről vásárol az ország. Színesfémércekből, kénből és kősóból exportál is.

Kohászata, bár hanyatlik, így is meghatározó súlyú, és Felső-Sziléziában tömörül. Központjai: Krakkó és Katowice. Az ipar legfontosabb ágazata a gépgyártás. Sokoldalú, de elszórtan található az országban. A nehézgépgyártás - nyersanyagigénye miatt - a kohászati központokba, a műszer-, elektronikai és járműipar Varsóban, a hajógyártás a nagy kikötővárosokba jelentős. A vegyipar hazai nyersanyagai a kőszén, a kősó és a kén. A legtöbb üzem az Oroszországból érkező kőolajvezetékek és folyók mellé települt. A textilipar nagy hagyományokkal rendelkező könnyűipari ágazat. Szinte az ország minden részén megtalálható.

Külkereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[10]:

  • Export: Németország 26.0%, Egyesült Királyság 7.0%, Csehország 6.5%, Franciaország 6.0%, Oroszország 5.2%
  • Import: Németország 27.3%, Oroszország 12.2%, Hollandia 5.9%, Kína 5.4%, Olaszország 5.2%, Csehország 4.3%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az A4-es autópálya Krakkó közelében.

Lengyelországnak fejlett a közúti, vízi és vasúti infrastruktúrája. A vasutak teljes hossza 23 420 km. Az autóutak / autópályák teljes hossza 364 656 km. 2000-ben 9 283 000 személygépkocsi, valamint 1 762 000 tehergépkocsi és autóbusz szerepelt a nyilvántartásokban.

Az országban 8 nagyobb és 122 kisebb repülőtér van, valamint 3 heliport. A hajózható folyók és csatornák teljes hossza 3 812 km. Lengyelország kereskedelmi flottája 114 hajóból áll és további 100 hajó szerepel más országok hajólajstromaiban.

Legnagyobb kikötői: Gdańsk, Gdynia, Gliwice, Kołobrzeg, Szczecin, Świnoujście, Ustka, Varsó, és Wrocław.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrzej Wajda filmrendező

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az lengyel társadalom oktatása már a XII. században kezdetét vette és hamarosan Lengyelország az egyik legképzettebb ország lett Európában. A Jagelló egyetemet III. Kázmér alapította 1364-ben Krakkóban. Ez volt Lengyelország legelső egyeteme és az egyik legidősebb felsőoktatási intézménynek számít Európában. 1773-ban II. Szaniszló Ágost létrehozta a Nemzeti oktatási bizottságot, ami a világ első állami oktatási minisztériuma volt.

A 2009-es lengyel oktatásügyi törvények értelmében a gyerekek a 0. osztályt (óvoda) 5 vagy 6 évesen, az általános iskola 1. osztályát pedig 6 vagy 7 évesen kezdhetik el. A 6. osztály végén, amikor a diákok 13 évesek kötelező vizsgát tesznek, ezáltal eldől, hogy melyik alsó középfokú oktatási intézménybe kerülnek. Ebben az iskolában három évig tanulnak és elvégzik a 7., 8. és 9. osztályt. Ezután újabb kötelező vizsgát tesznek, amely meghatározza a felső középfokú iskolába fognak kerülni. Van több alternatíva, a leggyakoribb, hogy három év Liceum vagy négy év technikum következik. Mindkét képzés végén érettségi vizsgát tesznek. A sikeres érettségi vizsgát követően bekerülhetnek a felső oktatásba, ahol három ciklusban is részt vehetnek. Az első az úgynevezett licencjat vagy inżynier (a lengyel bolognai folyamat első ciklusa), ez követi a magister, azaz mesterképzés és végül a doktori.

Jelenleg 18 akkreditált hagyományos egyetem, 20 műszaki, 9 független orvosi és 5 közgazdasági egyetem van Lengyelországban. Továbbá ezen intézmények mellett 9 mezőgazdasági akadémia, 3 pedagógiai egyetem, teológiai akadémia és 3 tengeri szolgálatú egyetem is megtalálható.

A PISA (Programme for International Student Assessment, azaz „a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja”.) –melyet az OECD irányít– mérései szerint a lengyel oktatási rendszer a 23. legjobb a világon.

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lengyel építészet rendkívül sokszínű és változatos. Az adott kornak megfelelő európai építészstílusjegyek mind a mai napig megtalálhatóak. Az Szent András templom Krakkóban román stílusban épült. A Szent Mária templom a legnagyobb téglából épült templom a világon, egyben az egyik legnagyobb gótikus téglaépítmény. Gazdagon díszített attikák és árkádok jellemzik a lengyel reneszánszt, melyre jó példa a poznańi városháza. Egy ideig a kései reneszánszt úgynevezett modorosság jellemezte és ezzel párhuzamosan megjelentek a korai barokk jegyek.

A történelem azonban nem volt kegyes a lengyelországi építészeti emlékekkel. Ettől függetlenül számos ősi épület megmaradt; várak, gyakran egyedi, regionális vagy európai kontextusban. A megrongálódott építmények közül néhányat már gondosan felújítottak, mint például a Wawel palotát. A második világháborúban megsemmisült varsói óvárost, a királyi palotát és Gdańsk óvárost szintén helyreállították.

Gdańsk épületei többnyire a Balti-tenger partján és közép-Európa északi részén megtalálható hanza kereskedői városok gótikus stílusban épült jegyeit viselik magukon. Wrocław épületei a német építészetről árulkodnak, mivel volt idő, hogy a város Németország része volt. Lengyelország ősi fővárosa Krakkó a legismertebb a legjobb állapotban fennmaradt gótikus és reneszánsz épületeiről.

A 17. század második felében megjelent a barokk építészet. Oldalsó tornyok jellemzik a tipikus lengyel barokkot. A klasszikus sziléziai barokk képviselője a Wrocławi Egyetem. Bőséges díszítéseivel a Branicki palota a 18. század eleji rokokó stílusjegyeit hordozza magán. A lengyel klasszicizmus központja Varsó volt az utolsó lengyel király II. Szaniszló Ágost uralkodása alatt. A Łazienki palota a leginkább figyelemre méltó példája a lengyel klasszicista építészetnek. A Lublini kastély az egyik jeles képviselője a neogótikus építészeti stílusnak, az elklektikára pedig legjobb példa a łódźi Izrael Poznański palota.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lengyel zeneművészet valaha volt legnagyobb alakja Frédéric Chopin. További elismert kortárs zeneszerzők a 19. században: Stanisław Moniuszko, Henryk Wieniawski, Karol Szymanowski. A 20. század ismert zeneszerzői közé tartoznak: Witold Lutosławski, Władysław Szpilman, Krzysztof Penderecki, Józef Skrzek.

Lengyelország egyike azon kevés európai országnak, ahol a rock és a hip-hop dominálnak a pop zene előtt, miközben mindenféle alternatív zenei műfaj is megtalálható.

A lengyel irodalom hosszú és bonyolult múltra tekint vissza. A középkor legismertebb lengyel írója és szerzője Jan Długosz csak latin nyelven írt műveket, mert abban az időben ez volt Európában a tudományos nyelv. Jan Kochanowski felhagyott ezzel a szokással és ő lett az első szerző, aki a legtöbb művét már lengyel nyelven írta. Számos lengyel író lett elismert az elmúlt évszázadok folyamán. Ez nagy részben köszönhető volt Adam Mickiewicznek, aki megírta az első lengyel epikus művet a Pan Tadeusz-t 1834-ben. Híres írók, költők és szerzők a 19. század végén és a 20. század között: Henryk Sienkiewicz, Władysław Reymont, Witold Gombrowicz és Czesław Miłosz. Eddig négy lengyel író kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

Adam Mickiewicz
(1798–1855)
Henryk Sienkiewicz
(1846–1916)
Władysław Reymont
(1865–1925)
Witold Gombrowicz
(1904–1969)
Czesław Miłosz
(1911–2004)
Adam Mickiewicz.PNG Henryk Sienkiewicz.PNG Władysław Reymont.jpg Witold Gombrowicz by Bohdan Paczowski - detail.jpg Czeslaw Milosz, 1986.jpg

A lengyel költészet számos világhírű költőt tudhat a magáénak. A lengyel romantikus irodalom három legnagyobb alakja: Adam Mickiewicz, Zygmunt Krasiński és Juliusz Słowacki. Őket csak úgy emlegetik a három bárd (trzej wieszcze).

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kotlet schabowy (rántott sertésborda) burgonyakörettel.

A lengyel konyhát (lengyelül: kuchnia polska) szláv és idegen kulináris hagyományok hatások keveréke alkotja. Mivel Lengyelország különböző régióinak és a környező területeknek a kulináris hagyományai elegyednek benne, nagy változatosságot mutat a felhasznált összetevőkben. Sok húst (főleg sertést), káposztát és fűszert használ, jellemzők rá a tészták és gombócok – ez utóbbiból a leghíresebb a pierogi (derelye avagy lengyel pirog). A többi szláv konyhához hasonlóan szerepelnek a kásák (kasza) és más gabonafélék, de nagy hatást gyakoroltak rá a török, német, magyar, zsidó, francia, olasz és gyarmati konyhák. Általánosságban elmondható, hogy a lengyel konyhaművészet gazdag és kiadós; a lengyelek megadják a módját a fogások élvezetének, és néhány ételük elkészítése több napot vesz igénybe.

Egy tipikus ebéd általában legalább három fogásból áll. Levessel kezdődik – pl. céklaleves (barszcz) vagy a sziléziai kovászos savanyú leves (żurek) tejföllel vagy anélkül, különféle aludttejes, uborka- és céklalével készített hideg levesek tojásbetétekkel. Készítenek sör-, lencse-, sárgaborsóleveseket füstölt hússal, de hal- és ráklevest is. A levest étteremben általában az étvágygerjesztő követi lazac vagy hering formájában (tejszínben, olajban vagy ecetben elkészítve). Népszerű étvágygerjesztők még a különféle húsok, zöldségek vagy aszpikos halak. A fő fogás lehet például a nemzeti ételnek számító bigos (a magyar székelykáposzta rokona, édes-savanyú káposzta, kolbásszal és füstölthússal) vagy a kotlet schabowy (rántott sertésborda-szelet). Az étkezést gyakran zárja desszert, például fagylalt (lody), makowiec (házi máktorta) vagy drożdżówka, egy kelt tésztaféleség. A lengyel konyha specialitásai közé tartozik még a chłodnik (lehűtött répa- vagy gyümölcsleves, meleg időben fogyasztandó), a golonka (sertéslábszár zöldségekkel), a kołduny (húsgombócok), a zrazy (lengyel marhatekercs), salceson (disznósajt) és a flaczki (pacalleves). Számos fogás tartalmaz túrót (twaróg). Reggelijük nem túl kiadós, vacsoránál általában hideg előétellel kezdenek. Gyakran fogyasztanak ebéd és vacsora végén teát.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A varsói Nemzeti Stadion. Itt rendezték a 2012-es Európa-bajnokság nyitómérkőzését.

Lengyelországban a legnépszerűbb sportág a labdarúgás, melynek aranykora az 1970-es években volt. A lengyel labdarúgó-válogatott az 1974-es és az 1982-es világbajnokságon bronzérmet szerzett, az 1972. évi nyári olimpiai játékokon pedig aranyérmet nyert. Ezenkívül az 1976-os és az 1992-es ötkarikás játékokon az ezüstéremig jutottak. Az egyik legismertebb lengyel labdarúgó; Grzegorz Lato lett a világbajnokság gólkirálya 1974-ben 7 góllal.

Lengyelország Ukrajnával közösen adott otthont a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságnak.

Az utóbbi években a kézilabda is egyre népszerűbbé vált, köszönhetően a lengyel férfi kézilabda-válogatott jó eredményeinek. A 2007-es világbajnokságon ezüst, a 2009-es világbajnokságon pedig bronzérmet szereztek.

Adam Małysz a 2010. évi vancouveri téli olimpiai játékokon.

További népszerű sportágak: röplabda, síugrás ökölvívás, kosárlabda, vívás, jégkorong, súlyemelés, úszás. Adam Małysz négyszeres világbajnok és háromszoros olimpiai ezüstérmes síugró a síugrás történetének egyik legsikeresebb alakja.

A Formula–1-ben Robert Kubica az első lengyel versenyző. 2008-ban ő nyerte a Kanadai Nagydíjat. A pilóta 2009-ig a svájci-német BMW Sauber csapatánál versenyzett, ám a BMW kivonulása után a 2010-es szezont már a francia Renault versenyzőjeként kezdte meg. A Hungaroringen külön tribünt neveztek el róla, az odalátogató hatalmas lengyel szurkolótábor számára. A 2011-es és a 2012-es Forma–1-es idényt nem kezdhette meg, mivel 2011 februárjában súlyos ralibalesetet szenvedett, melyben jobb keze súlyosan megsérült. Fizikoterápiája folyamatban van.

A másik technikai sport, amiért a lengyelek rajonganak a salakmotor.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum Esemény
Május 3. Az alkotmány ünnepe
November 11. A függetlenség napja

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Podstawowe informacje o rozwoju demograficznym Polski w latach 2000 - 2009 (lengyel nyelven) (PDF). GUS, 2010. január 28. (Hozzáférés: 2010. március 1.)
  2. Podstawowe informacje o rozwoju demograficznym Polski w latach 2000 - 2009 (lengyel nyelven) (PDF). GUS, 2010. január 28. (Hozzáférés: 2010. március 1.)
  3. [2]
  4. ^ a b c d IMF World Economic Outlook Database, October 2009 (lengyel nyelven) (PDF). GUS, 2014. április 19. (Hozzáférés: 2010. március 1.)
  5. Lengyel szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. 2001.= Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121  
  6. Orbánt követné a lengyel választások vesztese”, index.hu, 2011. október 10. (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) 
  7. Egymillióval csökkent Lengyelország népessége”, hir24.hu, 2011. július 22. (Hozzáférés ideje: 2012. december 3.) 
  8. A Világ Országai Nyír-karta Bt. 2008.
  9. Az EU belépő országok egészségügyi rendszerei. datanet.hu. (Hozzáférés: 2012. december 3.)
  10. CIA World Factbook

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyelország témájú médiaállományokat.