Zygmunt Krasiński (teljes nevén Napoleon Stanisław Adam Ludwik Zygmunt Krasiński, Párizs, 1812. február 19. – Párizs, 1859. február 23.) lengyel költő, író. Adam Mickiewicz, Juliusz Słowacki és Cyprian Kamil Norwid mellett a XIX. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költője. A Három bárd egyike.
A varsói egyetemen tanult, melyet kénytelen volt elhagyni és folytonosan betegeskedve, Svájcban, Olaszországban és a német fürdőhelyeken élt. 1857-től politikai szerepet is vitt Párizsban. Irodalmi működését Walter Scott hatása alatt írt regényeivel kezdte meg; majd a társadalmi kérdések felé fordulva, drámákban (Nieboska komedya és Irydion) akarta azokat megoldani. Költeményei a lírai költészet valódi gyöngyei, melyekben a filozófia mély ihlete a merész fantáziával olvad harmoniába. Utolsó munkája volt: Szent Terézia glosszái (1852). Összes művei (eredetileg idegen vagy álnevek alatt) gyűjteményben Lembergben (4 kötet, 1880-88) jelentek meg. Érdekes és értékes Krasiński levelezése Gasinszki, Soltan, Slovacki stb. kortársával (4 kötet, Lemberg, 1882-96).
|
Romantika |
|
| Zene |
|
|
| Irodalom |
|
|
| Képzőművészet |
|
|
| Kultúra |
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
