Cyprian Kamil Norwid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cyprian Kamil Norwid
Norwid Cyprian Kamil.jpg
Cyprian Kamil Norwid (dagerrotípia)
Születéskori neve Cyprian Konstanty Norwid
Született 1821. szeptember 24.
Flag of the Duchy of Warsaw.svg Laskowo-Głuchy
Elhunyt 1883. május 23. (61 évesen)
Flag of France.svg Párizs
Nemzetisége lengyel
Foglalkozása költő
Autograf Norwida.png
Cyprian Kamil Norwid aláírása

Cyprian Kamil Norwid, eredeti nevén Cyprian Konstanty Norwid (Laskowo-Głuchy, Lengyel Királyság, 1821. szeptember 24. – Párizs, 1883. május 23.) – lengyel költő, drámaíró, író, grafikus, szobrász, festő.

Gyakran tekintik a négy legfontosabb lengyel romantikus költő közül az utolsónak. Számos irodalomtörténész azonban e nézetet túlságosan leegyszerűsítettnek véli, és Norwid munkásságát inkább a klasszicizmushoz és a parnasszizmushoz sorolja.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elszegényedett kisnemesi családban született. Három testvérével korán árvaságra jutott, édesanyját 1825-ben, édesapját 1835-ben vesztette el. A család 1830-ban Varsóba költözött. Itt élte meg gyermekkorának meghatározó élményét, az 1830-31-es felkelést és az azt követő orosz megtorlást. Gimnáziumi társait letartóztatták, megkínozták és Szibériába hurcolták, egyikőjük önkéntes tűzhalált szenvedett.

Első verse 1840-ben névtelenül jelent meg. Hivatalnokoskodott, közben egyre ismertebbé vált a varsói irodalmi körökben. 1841-ben egy barátjával körbeutazta a Lengyel Királyságot, útja során Krakkóba is eljutott, amely ekkor a semleges Krakkói Köztársaság székhelye volt. 1842-ben nyugat-európai utazásra indult, ahol képzőművészeti tanulmányokat folytatott. Németországban és Olaszországban élt, Firenzében megismerkedett Maria z Nesselrodów Kalergis (1822-1874) zongoraművésszel, akit egész életén át viszonzatlanul szeretett. (Az asszony egy cári tábornok leánya volt. Első férje egy görög milliomos volt, a második Varsó orosz rendőrfőnöke. A nagyvilági, sokat utazó nőnek szeretője volt többek között Théophile Gautier, Liszt Ferenc, Chopin és Cavaignac tábornok és kormányfő, az 1848-as francia forradalom vérbefojtója.)

1846-ban Poroszországban, a Poznańi Nagyhercegség területén letartóztatták, mert útlevél nélkül akart a Lengyel Királyságba utazni. Egy hónapig tartották fogva Berlinben. Szabadulását követően Belgiumba utazott, majd Rómában telepedett le hosszabb időre. Ekkor már súlyos szem- és fülbetegség gyötörte. Rómában részt vett az emigráció életében, Zygmunt Krasiński segítette. Az 1848-as forradalom alatt belépett az Adam Mickiewicz által szervezett légióba, de ezt otthagyta, amikor a tömeg a pápa életét fenyegette, sőt csatlakozott a pápa testőrségéhez. 1849-ben Párizsba utazott. Itt életkörülményei romlottak, műveiről gúnyos kritikák jelentek meg. 1853-ban Amerikába távozott, ahol alkalmi munkákat (favágás, festés-mázolás) vállalva nehezen élt. Az orosz-török háború hírére, melytől Lengyelország függetlenségét remélte, haza akart térni, de csak 1854-ben sikerült Európába visszajutnia. Mickiewicztől és Herzentől kért az útra pénzt, de nem kapott.

Először Londonban, majd Párizsban telepedett le. Képzőművészeti és írói munkásságából nyomorogva tudott csak megélni. 1862-ben a lipcsei Brockhaus kiadónál jelent meg egyetlen életében közreadott kötete, amelyet az újabb nemzeti felkelés miatt agyonhallgatott a kritika. 1866-ban száz versből álló kötetet szerkesztett Vade-mecum címmel. A kötettel A romlás virágai nihilizmusával kívánt leszámolni. 1875-ben súlyos tüdőbaj támadta meg, emiatt 1877-ben a lengyel emigráció párizsi Szent Kázmér menedékházába fogadták be, ahol haláláig tartózkodott, apró celláját szinte el sem hagyva. Párizsban egy névtelen tömegsírban temették el. A krakkói Wavelban Mickiewicz és Juliusz Słowacki sírja között jelképes síremléket kapott.

Munkásságát nehezen értették meg kortársai, azonban az utókor megőrizte azt. Újrafelfedezésére csak az Ifjú Lengyelország időszakában került sor, főként Zenon Przesmyckinek (valamint részben a fiatal Władysław Stanisław Reymontnak[1]) köszönhetően. 1905-ben a Chimera folyóirat több száz oldalas Norwid-különszámában jelentek meg novellái és versei, ami ismerté tette. Lappangó kéziratai még 1960-ban is kerültek elő. Czesław Niemen dzsesszzenész a hetvenes-nyolcvanas években számos versét megzenésítette (pl. Gyászrapszódia Bem emlékre, Az én dalom), növelve a költő ismertségét és népszerűségét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. J. Rurawski, Reymont, Warszawa 1988, str. 34-66

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lyra Mundi sorozat. Cyprian Norwid versei. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1982. (Bojtár Endre életrajzával és számos, a versekhez fűzött életrajzi jegyzettel.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cyprian Kamil Norwid témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak