Charles Baudelaire
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
| Charles Baudelaire | |
 |
|
| Charles Baudelaire | |
| Született | Párizs, Franciaország 1821. április 9. |
| Elhunyt | Párizs, Franciaország 1867. augusztus 31. |
Charles Baudelaire (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik legjelentősebb alakja volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
- 6 éves korában meghalt művészeti érdeklődésű apja. Édesanyja férjhez ment egy Aupick nevű diplomata-katonatiszthez, akit az ifjú Baudelaire gyűlölt. Ez is oka volt, hogy 1841-ben hosszabb keleti utazásra indult. Hazatérése után ismerkedett meg a nagyvilági fél-prostituált mulatt színésznővel, Jeanne Duvallal, aki számtalan versének múzsája lett.
- Lapot szerkesztett a 48-as párizsi forradalom idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg a kor híres-hírhedt irodalmi szalonját vezető Madame Sabatier-vel, akihez több versét írta, s akinek az alakja felismerhető Flaubert Érzelmek iskolája címú korrajz-remekművében.
- A Romlás virágai című 1857-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” miatt perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a Bovaryné miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban a könyv megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, vérbajt mutattak ki nála.
- Több előadóutat, költői estet tartott Belgiumban. Nem volt igazi sikere, dühöngve fogadta sikertelenségét. Az 1865-ben Brüsszelbe költözött Victor Hugo gyakori vendége lett. Belgiumban érte az agyvérzés. Párizsba szállították, itt haláláig magatehetetlen betegként vegetált.
[szerkesztés] Művei
- A romlás virágainak második, bővített kiadása (1861) után Baudelaire a fiatal költők és irodalmárok művészi példaadója lett, a modern költészet legnagyobbjaként tekintenek rá. Próza-költeményei (Le Spleen de Paris) és a romantikával foglalkozó esztétikai írásai befolyásolták több írónemzedék nézeteit. A dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a szecesszió előfutára. Ő ismertette meg művészi rokonának, Edgar Allan Poe-nak műveit a francia olvasókkal. A legnagyobb hatást Rimbaud-ra és Verlaine-re, valamint Mallarmé már az ő elképzelésein is túlmutató költészetére tette.
- Les fleurs du mal (1857)
- Le Spleen de Paris (magyarul: A fájó Párizs)
- Les Épaves, válogatás a Franciaországban betiltott Romlás virágaiból, belgiumi kiadás, Félicien Rops illusztrációival
- L'Art romantique (1867)
- Petits poèmes en prose (1869)
- Journaux intimes 1891. (magyar ford. Rónay György)
- Műveinek legbővebb magyar nyelvű kiadása: Baudelaire válogatott művei Bp., Európa Kk. 1964., Vál. és szerk.: Réz Pál
- Költészetét, köteteit botrányok és támadások kísérték. A Romlás virágai harmadik kiadásához (mely csak halála után jelent meg) szánt előszóban így ír: "Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel." (Szabó Lőrinc fodítása).
[szerkesztés] Hatása a magyar irodalomra
- Alig van a világirodalomnak más költője, aki nála nagyobb hatást tett volna a modern magyar irodalom fejlődésére. Már a múlt század végén fordították, de igazán a Nyugat klasszikus „első nemzedéke” honosította meg a nagyközönség számára. Ady többször írt róla, egyik korai fordítója Kosztolányi volt.. Főművének címét eleinte „A Rossz virágaiként” fordították, így György Oszkár és Térey Sándor 1922-es fordításkötetükben. 1923-ban jelent meg a Romlás virágainak teljes kiadása, Babits, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc műfordításaival. Ennek harmadik, bővített kiadásához (Révai Könyvkiadó, 1943.) Szabó Lőrinc átdolgozta saját régebbi fordításait. Ehhez a kiadáshoz írta nagy Baudelaire-tanulmányát is.
[szerkesztés] Szakirodalom
- Jean-Paul Sartre: Baudelaire
- Murányi Győző: Az elátkozott
- Gera György: Baudelaire
- Gyergyai Albert több nagy tanulmánya
- Réz Pál: Baudelaire (Gondolat Kiadó, „Írók világa” sorozat, Bp., 1972
[szerkesztés] Külső hivatkozások
A romlás virágai, Magyar Elektronikus Könyvtár
