Théophile Gautier

Théophile Gautier
Nadar felvétele 1856-ból
Élete
Született	1811. augusztus 31. Tarbes
Elhunyt	1872. október 23. (61 évesen) Neuilly-sur-Seine
Nemzetiség	francia
Pályafutása
Jellemző műfajok	regény, vers, útleírás, libretto
Irodalmi irányzat	romantika
Fontosabb művei	Mademoiselle de Maupin, Giselle

Théophile Gautier (Tarbes, 1811. augusztus 31. - Neuilly-sur-Seine, 1872. október 23.) francia romantikus költő, író, művészet- és irodalomkritikus.

Gyermek- és ifjúkora

Három éves volt, amikor családja Párizsba költözött. Meglepően korán, 5 évesen kezdett olvasni. Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja felgyújtotta képzeletét, arról ábrándozott, hogy matróz lesz ha felnő. A Charlemagne gimnáziumban találkozott Gérard Labrunie-vel, a későbbi Gérard de Nervallal. Rajongott a színházért, különösen a díszletfestésért. A gimnázium utolsó évében kezdett járni Louis-Édouard Rioult festő műtermébe. Itt fedezte fel, hogy rövidlátásban szenved.

Irodalmi karrier kezdete

1829. június 27-én megismerkedett Victor Hugóval, aki később irodalmi mestere lett. 1830. február 25-én részt vett a híres Hernani csatájának nevezett előadáson, és feltűnést keltett piros mellényével. Még aznap este megszakította tanulmányait Rioult-nál. Jelen volt a romantikát támogató nagy megmozdulásokon és közben verseket írt. 1830-ban jelent meg Poésies című kötete, de visszhang nélkül maradt. Édesapja fedezte a kiadás költségeit. Tobábbra is részt vett Hugo és társainak összejövetelein (cénacle), és ott ismerkedett meg Célestin Nanteuil-jel. 1833-ban Gautier új kötetben jelentette meg első verseit Albertus ou L'Ame et le pêché címmel s amelyet Nanteuil illusztrált. A cénacle-ban találkozott Eugene Renduel könyvkiadóval is. Az ő kérésére született 1833-ban a Les Jeunes-France, az összejöveteleken résztvevő művészek életéről szóló, rendkívül színes, ironikus hangú, éleslátó írás. 1835-ben jelent meg szintén Renduel kiadásában a Mademoiselle de Maupin, amely nagy botrányt keltett. A regény előszavában, amelynek minden egyes sorából intelligencia, ékesszólás és tiszteletlen irónia árad, erőteljesen tiltakozik az ellen, hogy a moralisták beleszóljanak az irodalomba. Gautier a művészet teljes függetlenségét vallotta (l’art pour l’art).

Művészetkritikus és költő

Honoré de Balzac tehetségesnek találta Gautiert és 1836-ban elhívta a La Chronique de Paris újsághoz. Itt jelentek meg első novellái (La Morte amoureuse, La Chaîne d'or) és művészetkritikai írásai. Ezzel egyidőben a France littéraire-nek és a La Presse napilapnak is dolgozott. Megközelítőleg kétezer cikket írt a La Presse számára. Élete folyamán publikált még a Figaro-ban, a Caricature-ben, a Musée des Familles-ben, a Revue de Paris-ban és a Revue des Deux Mondes-ban. Művészetkritikai írásaiban nem szorítkozott kizárólag a műtárgy bírálatára és elemzésére, hanem szavakkal próbálta visszaadni azt az esztétikai érzést, amelyet a műtárgy közvetlen látványa keltett benne. A napi rendszerességgel végzett, néha nyomasztó újságírói munkája mellett verseket, drámákat írt és sportolt is (boxolt és evezett). 1838-ban jelent meg La Comédie de la Mort című verseskötete, Shakespeare, Goethe és Dante hatása érződik a verseken. 1839-ben a színház vonzásába került, amelyet mindig is csodált és szeretett. Lírai, pasztorális darabokat írt. Leghíresebb balettlibrettója a Giselle, melyet 1841. június 28-án mutattak be nagy sikerrel a párizsi Operában.

Gautier 1839-ben

A művészetkritika mellett minden idejét a versírásnak szentelte. A költészet szenvedély, szórakozás, napi gyakorlat volt számára. 1852-ben jelent meg az Émaux et Camées első változata, s amely 1872-ig újabb költeményekkel bővült. A Neuilly-sur-Seine-ben lakásán fogadta barátait, rendszeresen találkozott Baudelaire-rel (de temetésére nem ment el), Ifj. Alexandre Dumás-val, Gustave Flaubert-rel, Puvis de Chavannes-nal. Mathilde hercegnő, aki könyvtárosának nevezte ki Gautiert, irodalmi szalonokat tartott, és ott találkozott Hippolyte Taine-nel, Charles-Augustine Sainte-Beuve-vel, Prosper Mérimée-vel, Edmond et Jules de Goncourt-ral, továbbá festőkkel, szobrászokkal, tudósokkal. Gautier iskolateremtőnek számított, Baudlaire „tökéletes költőnek” nevezte, és tanítványának vallotta magát. Neki dedikálta a Romlás virágait (Les Fleurs du mal). Théodore de Banville is neki ajánlotta verseit.

1840-ben Spanyolországba utazott, melyet már ismert Alfred de Musset és Victor Hugo műveiből. A következő évtizedekben eljutott Algériába (1845), Olaszországba (1850), Görögországba és Törökországba (1852), Oroszországba (1858). 1869-ben a Journal Officiel tudósítójaként volt jelen Egyiptomban a Szuezi-csatorna megnyitásakor.

Jacques-Joseph Moreau francia pszichiáter 1844-ben létrehozta a Hasis klubot a párizsi Szent Lajos-szigeten, a Pimodan hotelben. Ő volt az első orvos, aki rendszeresen vizsgálta a hasis központi idegrendszerre gyakorolt hatását. A hasisról és az elmebajról című könyvének megállapításai még ma is érvényesek. Gautier az elsők között vett részt a drogos kísérletekben. Honoré Daumier és Eugène Delacroix festők, Gérard de Nerval, Gustave Flaubert, Id. Alexandre Dumas és Honoré de Balzac is látogatták a szeánszokat. Baudlaire ott írta a Romlás virágait. Gautier a Hasis klub című írásában számolt be a klub működéséről. A könyv megjelenése előtt 1849 februárjában cikket írt a Revue des Deux Mondes-ba , amelyben röviden ismertette a klub célját. Gautier nem vett részt túl gyakran az összejöveteleken. „Kb. 10 alkalom után örökre lemondtunk erről a bódító szerről. Nem azért, mert fizikai szenvedést okozott, hanem azért, mert az igazi irodalom csak a természetes álmokból merít ihletet… ” A Les paradis artificiels című írásában rendkívül pontosan írta le a drog rossz hatását.

1862-ben a Szépművészetek Nemzeti Társasága elnökévé választották. Bizottság segítette munkáját, melyben korának legkítűnőbb festői vettek részt: Eugène Delacroix, Pierre Puvis de Chavannes, Édouard Manet, Albert-Ernest Carrier-Belleuse et Gustave Doré. A kevésbé ismert irodalmárok irigyelték kinevezését és háromszor akadályozták meg (1866, 1868, 1869) felvételét a Francia Akadémiába. Gautier 1872. október 23-án hunyt el, a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művei

Versek

• Poésies
• Albertus ou L'Ame et le pêché
• La Comédie de la mort
• Espagna
• Émaux et camées

Regények

• Mademoiselle de Maupin. Double amour
• Fortunio
• Militona
• Les Roués innocents
• Jean et Jeannette
• La Belle Jenny
• Arria Marcella, souvenir de PompéiAvatar
• Jettatura
• Le Roman de la momie
• Le Capitaine Fracasse
• Spirite

Útleírások

• Le Voyage en Espagne
• Caprices et zigzags
• Italia (bejezetlen)
• Constantinople
• Quand on voyage
• Loin de Paris
• Voyage en Russie
• L'Orient
• Les Vacances du lundi

Librettók

• Une larme du diable
• Giselle, ou Les Wilis
• Un voyage en Espagne

Forrás

• Claude-Marie Senninger: Théophile Gautier. Une vie, une œuvre, SEDES, Paris, 2001. ISBN 2718119233
• Bernard Delvaille: Théophile Gautier, Tirage(s) limité(s), Canteleu, 2003. ISBN 2915386005