Rövidlátás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rövidlátás, másként miópia vagy myopia (myops: hunyorgó, pislogó görögül) egy látászavar, amiben a távoli tárgyak képe elmosódottan látszik. A szem fénytörő képessége az egészségesnél nagyobb, mert a szemgolyó túl hosszú, vagy a szemlencse és a szaruhártya az egészségesnél domborúbb. Az emberek 10%-a rövidlátó.

Kezdete és oka szerint különféle típusai lehetnek. A felnőttkori rövidlátás hátterében különféle betegségek állhatnak, így cukorbetegség, keratoconus, ideghártya leválás, szürkehályog, a sugártest tónusfokozódása (akkomodációs görcs).

A rövidlátás korrigálható kontaktlencsével, vagy szemüveggel, negatív törőerejű, konkáv lencsével.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidlátáskor az éles kép az ideghártya előtt keletkezik; a fénysugarak az ideghártya előtt találkoznak. Ez azt jelenti, hogy a beeső fény még a sugárizmok ellazulása esetén is túl erősen törik, és az ideghártyán keletkező kép életlen lesz. Ha egy tárgy közeledik a szemhez, a róla alkotott kép közeledik az ideghártyához, így egyre élesebbé válik.[1]

A rövidlátás a távollátás geometriai-optikai ellentéte. Ezt a két látáshibát tengelyes leképezési hibának nevezzük. Mindkettő kisebb fénytörési hibának számít.

A rövidlátás önmagában véve nem szembetegség. A tudomány jelenlegi állása szerint genetikai okai vannak, amire ráerősíthet a környezet, például a gyerekek sokat olvastatásával. Betegesnek csak a rosszindulatú rövidlátás (malignus myopia) számít.[1]

Osztályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ICD-10-ben a malignus myopia kódja H44.2, az egyszerű rövidlátásé H52.1, és a pszeudomyopáé H52.5 (akkommodációs görcs).[2]

A kutatásban és a szakorvosi gyakorlatban a rövidlátást többféleképpen is osztályozzák.[3][4][5]

Fiziológia-optikai kritériumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivan Borish és Stewart Duke-Elder szerint:[4][5]

  • Axiális rövidlátás: a szemgolyó túl hosszú.[1][6] Ökölszabály: minden milliméter, amivel hosszabb a szemgolyó a kelleténél, három dioptriával növeli a szem törőerejét.[7]
  • Törési rövidlátás: a rövidlátás oka a szem fénytörő közegeinek megnövekedett törőereje.[1][6] Borish tovább osztotta ezt a kategóriát:
    • Görbületi rövidlátás: a szem fénytörő közegeinek megnövekedett görbülete miatt. Okozhatja például keratoconus, vagy lenticonus. A Cohen-szindrómában mind a lencse, mind a szaruhártya görbülete megnő.
    • Lencsemiópia: a szem fénytörő közegeit felépítő anyagok megnövekedett törésmutatója miatt. Többnyire a lencsében fordul elő.[1][6]

Mértéke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rövidlátás nagyságát dioptriában mérik. Ez annak a lencsének a törőereje, amivel a rövidlátás korrigálható. Ekkor a távoli tárgyak képe is az ideghártyára vetül. Ez a mérőszám mindig negatív.[3]

Mértéke szerint a rövidlátás lehet:

  • enyhe, legfeljebb −3,00 dpt[6]
  • közepes, −3,00 és −6,00 dpt között[6]
  • erős, −6,00 dpt vagy több.[6] A rövidlátók 18%-ában alakul ki nagyfokú rövidlátás.[8]

Más források más határértékeket adnak meg.

A keletkezés időpontja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy további szempont a rövidlátás osztályozására annak keletkezési időpontja.[3][9]

  • A veleszületett rövidlátás születéstől fogva jelen van, és nem múlik el a gyermekkor alatt
  • A gyermek- és fiatalkorban keletkezett rövidlátás huszonöt éves korig alakul ki
  • A korai felnőttkorban kialakult rövidlátás húsz és negyven éves kor között lép fel
  • A késő felnőttkorban fellépő rövidlátás negyven éves kor után jelenik meg.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rövidlátásnak több típusa is létezik.

  • Egyszerű rövidlátás: Az egyébként egészséges szem túl hosszú a szaruhártya és a szemlencse törőerejéhez képest, vagy fordítva, a szaruhártya és a lencse törőereje túl nagy a szemgolyó hosszához képest. Ez az utóbbi a ritkább.[9] Az egyszerű rövidlátás a rövidlátás leggyakoribb típusa. A statisztikai adatok alapján feltételezik, hogy örökletes és környezeti tényezők egyaránt hozzájárulnak kialakulásához. A rövidlátás nem beteges, jól korrigálható fiziológiai formája.[9] Többnyire gyenge, vagy közepes erősségű, és gyermek- vagy fiatalkorban kezdődik.
  • Malignus myopia: A szemgolyó hátsó részének sorvadása jellemzi. Az érhártya elvékonyodik, az ideghártya külső rétege pusztul. Az üvegtest elfolyósodik, fehérjeszálak csapódnak ki belőle, amik úszkáló homályokként jelennek meg. Ha a sárgafolt is érintett, akkor az éleslátás helye elvész, a beteg képtelenné válik a síkírás olvasására, csak a viszonylag ép perifériás látását használhatja. Az ideghártyán szakadások keletkezhetnek, és az ideghártya akár le is válhat.[10] Ez akár vakságot is okozhat. Ez a betegség a látássérülések egyik fő oka.C.[11] Nagyfokú rövidlátás jellemzi, ami nem korrigálható jól.[6] Gyermek- vagy fiatalkorban kezdődik, és negyven-ötven éves korig, vagy akár az élet végéig is rosszabbodik.
  • Alkalmazkodási görcs: a sugárizmok görcse, ami pszeudomiópiát okoz, mert a sugárizmok távolra nézéskor sem tudnak elernyedni. Az alany ezt rövidlátásként érzékeli. Funkcionális rövidlátásnak is nevezik.[12] Kancsalsághoz is vezethet. Az érintettek többnyire azok, akik sokat néznek közelre, sokat tanulnak, olvasnak, vagy számítógéppel dolgoznak.[9] Másként kell kezelni, mint a fiziológiai rövidlátást, és kifejezetten tilos lencsével korrigálni.[9] A differenciáldiagnózis a sugárizmok ideiglenes bénításával történik.[9]
  • Szürkületi rövidlátás: kis kontrasztok esetén fellépő rövidlátás szürkületkor, este, vagy ködös időben. Ha az ideghártyára vetülő kép nem elég kontrasztos ahhoz, hogy elég információt szolgáltasson a fókuszáláshoz, akkor az idegrendszer a fókuszt fél-két méter távolságra állítja be.[9][13] Egyes szerzők szerint ennek egy képalkotási hiba az oka, aminek megjelenését a tágra nyílt pupilla teszi lehetővé, de ezt a feltevést nem sikerült bizonyítani mesterségesen kitágított pupillákkal.[13][14]
  • Lencsemiópia: a szem fénytörő közegeinek megváltozott törésmutatója miatt jön létre.[6] Többek között szürke hályog okozhatja.[15]
  • Az indukált rövidlátás oka lehet egyes gyógyszerek bevétele, megnövekedett vércukorszint, szürke hályog, szemműtét vagy más hasonló körülmények.[9] A retinaleválás gyógyítására szolgáló cérnák a szem tengelyének meghosszabbodásához vezethetnek.[16] Enyhe, vagy közepes mértékű.
  • A formadeprivációs rövidlátás akkor jön létre, ha a szem alkalmazkodik a nem természetes, korlátozott látótávolsághoz, vagy a normális látás lehetetlenné válik a rossz megvilágítás,[17] mesterséges lencse,[18] vagy féligáteresztő szemtakaró[19][20] miatt. Ez a szemgolyó meghosszabbodását okozza. Azoknál a gerinceseknél, amelyek életük végéig nőnek, ez a fajta rövidlátás gyorsan megjavulhat.[20] Kutatási céllal sok különféle állaton idéztek elő így rövidlátást, hogy tanulmányozzák a rövidlátás mechanizmusát.[20] Ember esetén veleszületett hályog okozhatja ezt a fajta rövidlátást.[21]
  • Az átmeneti rövidlátás azokat a hatásokat jelenti, amik ideiglenesen rövidlátóvá teszik az alanyt. Az ICD-9-CM -ben ezeket a transient refractive change (ICD-9-CM 367.81) néven foglalják össze. Ide tartozik például az, amikor a kismamák látása terhesség és szoptatás alatt, legfeljebb -1 dioptriával romlik. Ez az elváltozás néhány héttel az elválasztás után visszaáll.[22][23]
  • A térmiópia üres látótér esetén, nagy magasságban jelentkezik. A sugárizom alkalmazkodási nyugalomban van; az aktív beidegződés fennáll. A nyugalmi tónus és az izomrostok mechanikai hatása megmarad. Többnyire pilóták tapasztalják.

Elterjedtsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos tanulmány jelent meg a rövidlátás gyakoriságáról, azonban mivel különböző módszerekkel készültek, nem lehet összehasonlítani az eredményeket. Még a vizsgált csoport kiválasztása is erősen befolyásolja az eredményt. Egyetemisták között gyakoribb, mint katonák között, iskolás gyerekek között elterjedtebb, mint az iskolás kornál fiatalabb gyerekek között. Abban sincs egységes állásfoglalás, hogy mekkora mértékű rövidlátást tekintenek még akkorának, amekkorát a szem alkalmazkodása még kiegyenlíthet; ez a különböző tanulmányokban −0,25, −0,50, −0,75 vagy −1,00 dpt lehet. A rövidlátás mérését időnyerés céljából sokszor a sugárizom bénítása nélkül végezték; ez további pontatlansághoz vezetett az alkalmazkodási görcs miatt. Ezért sokszor felülbecsülték a rövidlátók számát.[24][25][26][27]

Viszonylag kevesen adták meg a vizsgált optikai paraméterek eloszlását publikációjukban.[28][29][30][31][32] Bár a statisztikák szerint az eloszlás egy kicsit ferde és lapult, általában normális eloszlással közelítik.[33][34]

A WHO vizsgálatában (RESC: Refractive Error Study in Children) standardizált eljárással kutatták a fénytörési hibákat 5-15 éves gyerekeken, hogy összehasonlíthassák a különböző népelnél mért eredményeket.[35] Számos tanulmány jelent meg ezekkel az adatokkal, de ezekből kimaradtak a hagyományosan fejlettnek számító országok.[36] A fejlődő országokban, mint például Nepálban az optikai értékek viszonylag állandónak bizonyultak, míg a kiugróan gyorsan fejlődő országokban, például Kínában és Indiában a statisztikai középérték a rövidlátás irányába mozdul el, és a szórás nagyon gyorsan nő.[37][38][39][40][41][42][43][44]

Napi ingadozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy más testrészek a szem sem abszolút merev, hanem a szervezet önszabályozásához, a homeosztázishoz igazodik. Egy 1988-as német tanulmány szerint a reggeli és az esti törőerő között akár 0,25 dpt különbség is lehet. A szerzők akkoriban ezt nem tudták megmagyarázni.[45] 1993-ban állatkísérletekkel vizsgálták a kérdést. A csibék szeme napközben megnyúlt, éjszaka összehúzódott.[46] Nyulakon és majmokon is sikerült hasonló ritmust kimutatni.[47][48]

Ahogy az állatoknál, úgy az embereken is napszakoktól függően változik a szem hossza. A legtöbb vizsgált személynél a rövidlátás dél körül a legerősebb.[49][50] A szemgolyó hosszának ingadozása 0,015-0,04 mm és 0,020–0,092 mm volt.[49][50] Ez a törőérték 0,05-0,32 dioptriás megváltozásának felel meg, és egybevág a régebbi német tanulmány adataival.[45]

Ellenben a szemlencse és a szaruhártya optikai tulajdonságai állandónak tekinthetők.[51][52][53]

Vizuális megterhelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lancaster és Williams már 1914-ben megfigyelte, hogy közvetlenül a közelre nézést igénylő munka után a vizsgált személyek távolpontja akár −1,3 dioptriával is eltolódhat. Ez a munka után negyed óráig állt fenn.[54] Az 1980-as évektől végzett vizsgálatok szerint a kísérleti elrendezéstől függően ez az eltolódás többnyire −0,12 és −0,93 dpt közötti.[55] Ez a jelenség rövidlátóknál tovább tart, mint egyébként.[55]

Az angol nyelvű szakirodalomban különféle nevei vannak, például „accommodative lag”,[56] „accommodative hysteresis of refractive errors”,[57] „visual fatigue”,[58] „transient myopia” és „nearwork-induced transient myopia” (NITM).[55]

Egyes szerzők összefüggést gyanítottak a jelenség és az állandó rövidlátás kialakulása között.[59] A CLEERE hosszú távú tanulmány (1995-2003) keretében hat és tizenöt év közötti gyerekek látáshibáját és átmeneti rövidlátását vizsgálták. Eszerint az átmeneti rövidlátás kifejezetten a rövidlátás kialakulása után jelent meg, ezért feltehető, hogy nem oka, hanem következménye a rövidlátásnak. Azoknál, akiknél a rövidlátást korrigálták, a rövidlátás erősödésével együtt lassult a hatás lecsengése. Maga a rövidlátás is jobban romlott, mint azoknál, akiknek nem korrigálták a látáshibát. Ezekből az adatokból azonban még nem lehet tudni, hogy az erősebb látásromlás oka-e, vagy következménye-e a látásjavító eszköz használatának.[56][60]

Genetikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A látászavarokat okozó mechanizmusokról számos átfogó tanulmány jelent meg; ennek ellenére keveset tudunk a genetikai mechanizmusok és a látászavar alakulása közötti kölcsönhatásról. Az eddigi kutatások csak egyes családokkal vagy kis, elszigetelt népességekkel foglalkoztak, és ellentmondásos eredményekre jutottak. Más népességek vizsgálata csak az extrém fokú rövidlátásra adott magyarázatot.[61]

A következő génekről sejtik, hogy közreműködnek a rövidlátás kialakulásában:

Gén lókusz a megjelenés ideje Felelős OMIM Referenz
MYOPIA1; MYP1 Xq28 1,5–5 év −6,76 ... −11,25 dpt 310460
MYOPIA2; MYP2 18p 7 év (∅) −6 ... −21 dpt 160700
MYOPIA3; MYP3 12q 6 év (∅) −6 ... −15 dpt 603221
MYOPIA4; MYP4 7q −13 dpt (∅) 608367
MYOPIA5; MYP5 17q 9 év (∅) −5 ... −50 dpt 608474
MYOPIA6; MYP6 22q12 −1 dpt vagy kevesebb 608908
MYOPIA7; MYP7 11p13 −12 ... +7 dpt 609256
MYOPIA8; MYP8 3q26 −12 ... +7 dpt 609257
MYOPIA9; MYP9 4q12 −12 ... +7 dpt 609258
MYOPIA10; MYP10 8p23 −12 ... +7 dpt 609259
MYOPIA11; MYP11 4q22-q27 iskoláskor előtt −5 ... −20 dpt 609994
MYOPIA12; MYP12 2q37.1 12 éves kor előtt −7 ... −27 dpt 609995
MYOPIA13; MYP13 Xq23-q25 iskoláskor előtt −6 ... −20 dpt 300613
MYOPIA14; MYP14 1p36 −3,46 dpt (∅) 610320
TGIF-β 19q13.1 növekedési tényező 602630
PAX6 11p13 a szem fejlődése 607108

Kockázatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az enyhe, −1,00 és −3,00 dpt közötti rövidlátás esetén is többszörösére nő a retinaleválás kockázata, ami akár vakságot is okozhat. −3,00 dioptriánál nagyobb rövidlátás esetén a jól látó szemhez képest tízszeres a kockázat.[62] A nyitott zugú zöldhályog kockázata is gyorsan nő a rövidlátás növekedésével együtt.[63] Az ilyen zöldhályogban szenvedő betegek 14%-a erősen rövidlátó, és 3% a nyitott zugú zöldhályog megjelenése a -8 dioptriánál erősebb rövidlátók körében. Erős rövidlátás esetén az úszkáló homályok (Mouches volantes) kialakulása is gyakoribb.

A lézeres szemműtét csökkenti a szaruhártya törőerejét, de nem oldja meg a túl hosszú szemgolyó problémáját. A szemgolyó meghosszabbodó kockázatok ezért a műtét után is megmaradnak.

Rövidlátás és időskori távollátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiatal korban kialakult rövidlátást nem kiegyenlíti, hanem kiegészíti az időskori távollátás.[64] Nem a megnyúlt szemgolyó megy össze, hanem a lencse anyaga keményedik meg.[65] Ennek következtében a sugárizmok nem tudják többé úgy formálni a lencsét, hogy közelre is élesen lásson; az alkalmazkodás csökken. Ez azt jelenti, hogy két szemüvegre van szükség: az egyik közelre, a másik távolra. Egy másik lehetséges megoldás a bifokális szemüveg.

A rövidlátás közelebb hozza a közel- és a távolpontot. Ez ahhoz is vezethet, hogy az időskori távollátók jobban látnak közelre korrekció nélkül, mint ha nem lennének rövidlátók is. Optimális esetben nincs is szükség korrekcióra a közeli tartományban. Ez akkor teljesül, ha a közel- és a távollátás ugyanolyan erősségű, azonban ez nem törvényszerű. Az azonban gyakoribb, hogy egy −3,00 dioptriás rövidlátó kifejlett időskori távollátással nem szorul korrekcióra a 35 - 45 centiméteres távolságban.

Felismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rövidlátás felismerését és mérését a fénytörés objektív meghatározásával és az ez alapján végzett szubjektív próbasorozattal végzik.

A fénytörés meghatározására több módszert is alkalmaznak. A legtöbb módszer esetén fényjelet vetítenek a szembe, és annak útját mérve, viselkedését vizsgálva határozzák meg a fénytörést.

  • Skiaszkópia (árnyékpróba): a távolpont mérésén alapul. Csak pupillatágítással végezhető.
  • Automatikus refraktometria: a jelet fotódiódákkal állítják élesre. Érzékeny az alkalmazkodásra és a pontos fixálásra.
  • Keratometria: a szaruhártya középpontjában méri annak törőerejét. Alkalmas továbbá az asztigmia mérésére is.
  • Corneatopográfia: topográfiás módszer
  • Ultrahang vizsgálat: a pontos anatómiai viszonyok felmérésére alkalmas.

A próbasorozatban a vizsgált személy egyre erősebb negatív görbületű lencsékkel korrigálva olvassa a táblára írt betűket, vagy ismeri fel a táblán levő jeleket. A vizsgálat alatt a sugárizmok összehúzódása miatt ideiglenesen megnőhet a szemlencse törőereje, aminek következtében felülbecsülik a rövidlátás erősségét. Ez megakadályozható a sugárizmok bénításával. A korrekcióhoz azt a legkisebb görbületű konkáv lencsét használják, amivel az alany már az összes betűt vagy jelet felismeri; ez megfelel a teljes látásélességnek. A zöld-vörös teszt jelzi a maradék fénytörési hibát.

Szemműtétek előtt Hartmann-Shack aberrométert is használnak a szem pontos optikai arányainak mérésére, ami többek között a rövidlátástis méri.

Kezelése és korrekciója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homorú lencse korrigáló hatása

A rövidlátás egyes fajtáira oki kezelés van. A szürkehályog okozta rövidlátás műtéttel megszüntethető, vagy a magas glükózszint által okozott rövidlátás a vércukorszint ellenőrzésével megoldható. Az alkalmazkodási görcs a sugárizmokat bénító gyógyszerek kis adagjaival kezelhető.

A rövidlátás leggyakoribb fajtájára nincs gyógymód. A látáshibát negatív görbületű, konkáv lencséjű szemüveggel, vagy kontaktlencsével korrigálják.[1][66] A szem törőerejét lézeres műtéttel is csökkenteni lehet a szaruhártya lelapításával.[67]

Vannak kísérletek arra, hogy a rövidlátást, és a többi látáshibát szemtornával számolják fel, de az ellenőrzött kísérletek hiánya miatt az orvostudomány elutasítja a módszert.[68]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Gerhard K. Lang: Augenheilkunde: Verstehen - Lernen - Anwenden. 4. Auflage. Thieme, Stuttgart 2008, ISBN 978-3131028341, Optik und Refraktionsfehler, S. 466ff.
  2. ICD-10 online
  3. ^ a b c T. Grosvenor: A review and a suggested classification system for myopia on the basis of age-related prevalence and age of onset. In: American journal of optometry and physiological optics. 64, Nr. 7, Juli 1987, S. 545-554, PMID 3307441
  4. ^ a b Irvin M. Borish: Clinical Refraction. The Professional Press, Chicago 1949.
  5. ^ a b Sir Stewart Duke-Elder: The Practice of Refraction. 8. Auflage. The C.V. Mosby Company, St. Louis 1969, ISBN 0-7000-1410-1.
  6. ^ a b c d e f g h D. Cline, H. W. Hofstetter, J. R. Griffin: Dictionary of Visual Science. 4. Auflage. Butterworth-Heinemann, Boston 1997, ISBN 0-7506-9895-0.
  7. Theodor Axenfeld, Hans Pau: Lehrbuch und Atlas der Augenheilkunde. Gustav Fischer Verlag0, Stuttgart 1980, ISBN 3-437-00255-4, S. 32 (R. Sachsenweger és tsai közreműködésével).
  8. J. H. Kempen, P. Mitchell, K. E. Lee, J. M. Tielsch, A. T. Broman, H. R. Taylor, M. K. Ikram, N. G. Congdon, B. J. O'Colmain: The prevalence of refractive errors among adults in the United States, Western Europe, and Australia. In: Archives of Ophthalmology. 122, Nr. 4, April 2004, S. 495-505, PMID 15078666
  9. ^ a b c d e f g h American Optometric Association (Hrsg.): Optometric Clinical Practice Guideline: Care of the patient with myopia. 1997 [1]
  10. http://www.babaszoba.hu/services/betegseglexikon/view/Rovidlatas_tavollatas?id=275
  11. Y. Li, K. K. Lin, Y. C. Lin, J. S. Lee: Low vision and methods of rehabilitation: a comparison between the past and present. In: Chang Gung Medical Journal. 25, Nr. 3, März 2002, S. 153-161, PMID 12022735
  12. Barbara Cassin, Shelia A. B. Solomon: Dictionary of Eye Terminology. 2. Auflage. Triad Publishing Company, Gainsville, Florida 1990, ISBN 0-937404-33-0.
  13. ^ a b H. W. Leibowitz, D. A. Owens: Night myopia and the intermediate dark focus of accommodation. In: Journal of the Optical Society of America. 65, Nr. 10, Oktober 1975, S. 1121-1128, PMID 1185296.
  14. D. Epstein: Accommodation as the primary cause of low-luminance myopia. Experimental evidence. In: Acta Ophthalmologica. 61, Nr. 3, Juni 1983, S. 424-430, PMID 6624409.
  15. P. Metge, M. Donnadieu: Myopia and cataract. In: La Revue du praticien. 43, Nr. 14, 1993, S. 1784–1786, PMID 8310218.
  16. N. Vukojević, J. Sikić, T. Curković, Z. Juratovac, D. Katusic, B. Saric, T. Jukic: Axial eye length after retinal detachment surgery. In: Collegium antropologicum. 29, Nr. Suppl 1, 2005, S. 25–27, PMID 16193671.
  17. F. A. Young: The effect of nearwork illumination level on monkey refraction. In: American Journal of Optometry & Archives of American Academy of Optometry. 39, Nr. 2, 1962, S. 60-67.
  18. Xiaoying Zhu, Tae Woo Park, Jonathan Winawer, Josh Wallman: In a Matter of Minutes, the Eye Can Know Which Way to Grow. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 46, 2005, S. 2238-2241.
  19. J. Wallmann, M. D. Gottlieb, V. Rajaram, L. A. Fugate-Wentzek: Local retinal regions control local eye growth and myopia. In: Science. 237, Nr. 4810, 1987, S. 73-77, doi:10.1126/science.3603011, PMID 3603011
  20. ^ a b c W. Shen, M. Vijayan, J. G. Sivak: Inducing form-deprivation myopia in fish. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 46, Nr. 5, 2005, S. 1797–1803, doi:10.1167/iovs.04-1318, PMID 15851585.
  21. C. Meyer, M. F. Mueller, G. I. Duncker, H. J. Meyer: Experimental animal myopia models are applicable to human juvenile-onset myopia. In: Survey of Ophthalmology. 44, Nr. Suppl 1, Oktober 1999, S. S93-102, PMID 10548121.
  22. Pizzarello LD: Refractive changes in pregnancy. Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol. 2003 Jun;241(6):484-8. Epub 2003 May 8. PMID 12736728.
  23. Sharma S, Rekha W, Sharma T, Downey G: Refractive issues in pregnancy. Aust N Z J Obstet Gynaecol. 2006 Jun;46(3):186-8. PMID 16704469.
  24. Y. F. Choong, A. H. Chen, P. P. Goh: A comparison of autorefraction and subjective refraction with and without cycloplegia in primary school children. 142, Nr. 1, Juli 2006, S. 68-74, PMID 16815252.
  25. A. Cervino, S. L. Hosking, G. K. Rai, S. A. Naroo, B. Gilmartin: Wavefront analyzers induce instrument myopia. In: Journal of Refractive Surgery. 22, Nr. 8, Oktober 2006, S. 795-803, PMID 17061717
  26. R. Fotedar, E. Rochtchina, I. Morgan, J. J. Wang, P. Mitchell, K. A. Rose: Necessity of cycloplegia for assessing refractive error in 12-year-old children: a population-based study. In: American Journal of Ophthalmology. 144, Nr. 2, August 2007, S. 307-309, PMID 17659966.
  27. T. Toh, L. S. Kearns, L. W. Scotter, D. A. Mackey: Post-cycloplegia myopic shift in an older population. In: Ophthalmic Epidemiology. 12, Nr. 3, Juni 2005, S. 215-219, PMID 16036481.
  28. G. A. Kempf, S. D. Collins, B. L. Jarman; United States Public Health Service (Hrsg.): Refractive errors in the eyes of children as determined by retinoscopic examination with a cycloplegic. Results of eye examinations of 1860 white school children in Washington DC. Government Printing Office, Washington, DC 1928, S. 1-56.
  29. F. A. Young, R. J. Beattie, F. J. Newby, M. T. Swindal: The Pullman study: a visual survey of Pullman school children I.. In: American Journal of Optometry & Archives of American Academy of Optometry. 31, Nr. 3, März 1954, S. 111-121, PMID 13138702.
  30. F. A. Young, R. J. Beattie, F. J. Newby, M. T. Swindal: The Pullman study: a visual survey of Pullman school children II. In: American Journal of Optometry & Archives of American Academy of Optometry. 31, Nr. 4, April 1954, S. 192-203
  31. A. Sorsby, B. Benjamin, M. Sheridan: Refraction and Its Components During the Growth of the Eye from the Age of Three. Her Majesty’s Stationery Office, London 1961, PMID 13915328.
  32. K. Zadnik, R. E. Manny, J. A. Yu, G. L. Mitchell, S. A. Cotter, J. C. Quiralte, M. Shipp, N. E. Friedman, R. N. Kleinstein, T. W. Walker, L. A. Jones, M. L. Moeschberger, D. O. Mutti: Ocular component data in schoolchildren as a function of age and gender. In: Optometry and Vision Science. 80, Nr. 3, März 2003, S. 226-236, PMID 12637834.
  33. B. Benjamin, J. B. Davey, M. Sheridan, A. Sorsby, J. M. Tanner: Emmetropia and its aberrations; a study in the correlation of the optical components of the eye. In: Special report series (Medical Research Council (Great Britain)). 11, Nr. 293, 1957, S. 1-69, PMID 13399546.
  34. F. A. Young: The distribution of refractive errors in monkeys. In: Experimental eye research. 3, September 1964, S. 230-238, PMID 14262673.
  35. A. D. Negrel, E. Maul, G. P. Pokharel, J. Zhao, L. B. Ellwein: Refractive Error Study in Children: sampling and measurement methods for a multi-country survey. In: American Journal of Ophthalmology. 129, Nr. 4, April 2000, S. 421-426, PMID 10764848.
  36. A RESC honlapja
  37. J. Zhao, X. Pan, R. Sui, S. R. Muñoz, R. D. Sperduto, L. B. Ellwein LB:: Refractive Error Study in Children: results from Shunyi District, China. In: American Journal of Ophthalmology. 129, Nr. 4, April 2000, S. 427-35, PMID 10764849.
  38. G. P. Pokharel, A. D. Negrel, S. R. Muñoz, L. B. Ellwein: Refractive Error Study in Children: results from Mechi Zone, Nepal. In: American Journal of Ophthalmology. 129, Nr. 4, April 2000, S. 436-444, PMID 10764850.
  39. E. Maul, S. Barroso, S. R. Muñoz, R. D. Sperduto, L. B. Ellwein: Refractive Error Study in Children: results from La Florida, Chile. In: American Journal of Ophthalmology. 129, Nr. 4, April 2000, S. 445-54, PMID 10764851.
  40. R. Dandona, L. Dandona, M. Srinivas, P. Sahare, S. Narsaiah, S. R. Muñoz, G. P. Pokharel, L. B. Ellwein: Refractive error in children in a rural population in India. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 43, Nr. 3, März 2002, S. 615-622, PMID 11867575.
  41. G. V. Murthy, S. K. Gupta, L. B. Ellwein, S. R. Muñoz, G. P. Pokharel, L. Sanga, D. Bachani: Refractive error in children in an urban population in New Delhi. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 43, Nr. 3, März 2002, S. 623-631, PMID 11867576.
  42. K. S. Naidoo, A. Raghunandan, K. P. Mashige, P. Govender, B. A. Holden, G. P. Pokharel, L. B. Ellwein: Refractive error and visual impairment in African children in South Africa. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 44, Nr. 9, September 2003, S. 3764-3770, PMID 12939289.
  43. M. He, J. Zeng, Y. Liu, J. Xu, G. P. Pokharel, L. B. Ellwein: Refractive error and visual impairment in urban children in southern china. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 45, Nr. 3, März 2004, S. 793-799, PMID 14985292.
  44. P. P. Goh, Y. Abqariyah, G. P. Pokharel, L. B. Ellwein: Refractive error and visual impairment in school-age children in Gombak District, Malaysia. In: Ophthalmology. 112, Nr. 4, April 2005, S. 678-685, PMID 15808262.
  45. ^ a b K. Krause, A. Taege: Tageszeitliche Schwankungen der menschlichen Refraktion [Diurnal Fluctuations of Human Refraction]. In: Klinische Monatsblätter Augenheilkunde. 192, Nr. 1, Januar 1988, S. 53-57, PMID 3352188.
  46. S. Weiss, F. Schaeffel: Diurnal growth rhythms in the chicken eye: relation to myopia development and retinal dopamine levels. In: Journal of Comparative Physiology A. 172, Nr. 3, 1993, S. 263–270, PMID 8510054.
  47. J. H. Liu, H. Farid: Twenty-four-hour change in axial length in the rabbit eye. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 39, Nr. 13, Dezember 1998, S. 2796-2799, PMID 9856794.
  48. D. L. Nickla, C. F. Wildsoet, D. Troilo: Diurnal rhythms in intraocular pressure, axial length, and choroidal thickness in a primate model of eye growth, the common marmoset. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 43, Nr. 8, August 2002, S. 2519-2528, PMID 12147579.
  49. ^ a b R. A. Stone, G. E. Quinn, E. L. Francis, G. S. Ying, D. I. Flitcroft, P. Parekh, J. Brown, J. Orlow, G. Schmid: Diurnal axial length fluctuations in human eyes. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 45, Nr. 1, Januar 2004, S. 63-70, PMID 14691155.
  50. ^ a b S. A. Read, M. J. Collins, D. R. Iskander: Diurnal variation of axial length, intraocular pressure, and anterior eye biometrics. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 49, Nr. 7, Juli 2008, S. 2911-2918, PMID 18362106.
  51. S. Srivannaboon, D. Z. Reinstein, T. J. Archer: Diurnal variation of higher order aberrations in human eyes. In: Journal of Refractive Surgery. 23, Nr. 5, Mai 2007, S. 442-446, PMID 17523503.
  52. P. Mierdel, H. E. Krinke, K. Pollack, E. Spoerl: Diurnal fluctuation of higher order ocular aberrations: correlation with intraocular pressure and corneal thickness. In: Journal of Refractive Surgery. 20, Nr. 3, Mai-Juni 2004, S. 236-242, PMID 15188900.
  53. Y. Tian, C. F. Wildsoet: Diurnal fluctuations and developmental changes in ocular dimensions and optical aberrations in young chicks. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 47, Nr. 9, September 2006, S. 4168-4178, PMID 16936138.
  54. W. B. Lancaster, E. R. Williams: New light on the theory of accommodation, with practical applications. In: Transactions of the American Academy of Ophthalmology and Otolaryngology. 1914, S. 170-195.
  55. ^ a b c E. Ong, K. J. Ciuffreda: Nearwork-induced transient myopia: a critical review. In: Documenta ophthalmologic. 91, Nr. 1, 1995, S. 57-85, PMID 8861637.
  56. ^ a b D. O. Mutti, G. L. Mitchell, J. R. Hayes, L. A. Jones, M. L. Moeschberger, S. A. Cotter, R. N. Kleinstein, R. E. Manny, J. D. Twelker, K. Zadnik K: Accommodative lag before and after the onset of myopia. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 47, Nr. 3, März 2006, S. 837-846, PMID 16505015.
  57. T. Miwa, T. Tokoro: Accommodative hysteresis of refractive errors in light and dark fields. In: Optometry and Vision Science. 70, Nr. 4, April 1993, S. 323-327, PMID 8502461.
  58. F. M. Gobba, A. Broglia, R. Sarti, F. Luberto, A. Cavalleri: Visual fatigue in video display terminal operators: objective measure and relation to environmental conditions. In: International Archives of Occupational and Environmental Health. 60, Nr. 2, 1988, S. 81-87, PMID 3346085.
  59. K. J. Ciuffreda, B. Vasudevan: Nearwork-induced transient myopia (NITM) and permanent myopia--is there a link?. In: Ophthalmic and Physiological Optics. 28, Nr. 2, März 2008, S. 103-114, PMID 18339041.
  60. D. O. Mutti, J. R. Hayes, G. L. Mitchell, L. A. Jones, M. L. Moeschberger, S. A. Cotter, R. N. Kleinstein, R. E. Manny, J. D. Twelker, K. Zadnik: Refractive error, axial length, and relative peripheral refractive error before and after the onset of myopia. In: Investigative Ophthalmology and Visual Science. 48, Nr. 6, Juni 2007, S. 2510-2519, PMID 17525178.
  61. T. L. Young, R. Metlapally, A. E. Shay: Complex trait genetics of refractive error. In: Archives of Ophthalmology. 125, Nr. 1, Januar 2007, S. 38-48, PMID 17210850.
  62. Risk factors for idiopathic rhegmatogenous retinal detachment. The Eye Disease Case-Control Study Group. In: American Journal of Epidemiology. 137, Nr. 7, April 1993, S. 749-757, PMID 8484366.
  63. T. Y. Wong, B. E. Klein, R. Klein, M. Knudtson, K. E. Lee: Refractive errors, intraocular pressure, and glaucoma in a white population. In: Ophthalmology. 110, Nr. 1, Januar 2003, S. 211-217, PMID 12511368.
  64. J. S. Pointer: The presbyopic add. III. Influence of the distance refractive type. In: Opthalmic and Physiological Optics. 15, Nr. 4, Juli 1995, S. 249-253, PMID 7667017.
  65. A. Glasser, M. A. Croft, P. L. Kaufman: Aging of the human crystalline lens and presbyopia. In: International Ophthalmology Clinics. 41, Nr. 2, 2001, S. 1-15, PMID 11290918 (Vgl. besonders Fig. 5).
  66. A. Medina: A model for emmetropization The effect of Corrective lenses. In: Acta ophthalmologica. 65, Nr. 5, 1987, S. 555–557, PMID 3425264.
  67. Gerhard K. Lang: Augenheilkunde: Verstehen - Lernen - Anwenden. 4. Auflage. Thieme, Stuttgart 2008, ISBN 978-3131028341, Operationen an der Hornhaut, S. 161ff.
  68. J. A. Rawstron, C. D. Burley, M. J. Elder: A systematic review of the applicability and efficacy of eye exercises. In: Journal of Pediatric Ophthalmology & Strabismus. 42, Nr. 2, März-April 2005, S. 82-88, PMID 15825744 (Vgl. besonders S. 74).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]