Liszt Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Disambig gray.svg  Ez a szócikk a magyar zeneszerzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Franz von Liszt.
Liszt Ferenc
Liszt-munkacsy.jpg
Munkácsy Mihály festménye Lisztről, 1886-ból
Életrajzi adatok
Született Doborján, 1811. október 22
Elhunyt Bayreuth, 1886. július 31
Pályafutás
Műfajok Romantika
Hangszer zongorista, zeneszerző, karmester

Liszt Ferenc (németül Franz Liszt) (Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.) a 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze.


Apja, Liszt Ádám, az Esterházy herceg uradalomi hivatalnoka [1] korán felismerte fiának kivételes zenei tehetségét és minden lehetőséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilenc éves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. 1822 december 1-jén mutatkozott be az osztrák fővárosban. Nagy feltűnést keltő első bécsi koncertjén az akkor 11 éves művészre még Beethoven is felfigyelt. Itt jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára (keringőre), amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. Az ifjú Liszt bécsi szereplését követően négy nagysikerű pesti, illetve budai koncertje után 1823 őszén atyjával Franciaországba utazott és az európai művészeti élet központjába, Párizsba költözött.

Felvételét a párizsi Conservatoire-ba Cherubini, az intézmény vezetője gátolta meg, így Bécsben maradt ahol zeneelméletet és ellenpontot tanult magánúton, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába. Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, parafrázisok szerepeltek. 1827-ben egy időre a francia fővárosban telepedett le, ahol a társasági élet ünnepelt hőse lett, tehetségének köszönhetően. Itt ismerkedett meg Chopinnal, akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal, akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait sajátította el. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjait Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmével támogatta. Ugyanilyen bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett a orosz komponisták művészetével és szerelmével, Carolyne von Wittgenstein hercegnővel, aki a későbbiekben közreműködött irodalmi munkásságában. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársainak műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson.

Liszt rendkívül termékeny zeneszerző volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, és ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Alkotásainak viszonylagos ismeretlensége azzal magyarázható, hogy Liszt rengeteg darabot komponált: mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise. Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait, stb.), mellyel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. A programzene lelkes támogatója volt. Zenei átiratokkal is foglalkozott és legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Zongoraművei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak. Zenei munkássága mellett Liszt rengeteg esszét írt különböző témákról: zeneszerzők társadalmi helyzete, műelemzések, stb.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Nemzeti hovatartozása és származása

Liszt Ferenc nemzetiségét számos életrajzi tanulmány tárgyalja.[2] Míg a legtöbb életrajzi mű azt boncolgatja, hogy Liszt német vagy magyar nemzetiségű volt-e, olyan tanulmányokkal is találkozhatunk, amelyek azt állítják, hogy Liszt valójában szlovák nemzetiségű volt.[3] A zeneszerző nemzetiségének hovatartozása csak 1918. után lett vita tárgya, 1918. előtt Lina Ramann három kötetes életrajza teljesen elfogadottnak számított.[4] Ramann állítása szerint: Liszt „Apja magyar volt, anyja osztrák”.[5]

Liszt nemzeti hovatartozása a trianoni békeszerződés után vált igazán viták tárgyává. Ekkor lett Doborján Ausztria része, nem sokkal ezután került Liszt szülőházára a német nyelvű emléktábla is. Ezt követően, 1931-ben Peter Raabe megjelentetett egy kétkötetes Liszt életrajzot Liszt Ferenc címmel, amelyben kijelentette, hogy a zeneszerző német eredete nem bizonyított.[6] A nemzetiszocialista időszak (1933-1945) német szerzői mind Liszt Ferenc német származását hangsúlyozták. A vita a Liszt-emlékévben, 1936-ban csúcsosodott ki: számtalan cikk és tanulmány jelent meg, könyveket is írtak róla. Ekkor történtek az első tudományos próbálkozások is: anyakönyvi kivonatok tanulmányozása, családfák felállítása. Bár a kutatók ugyanazokat az iratokat vizsgálták, az eredmények ellentmondásosak voltak. Ennek oka a kutatók politikai pártállásával magyarázható.

Liszt Ferenc doborjáni szülőházán ma két márványtábla található. Az egyiken, magyar nyelven, a következő olvasható: „Itt született Liszt Ferenc 1811. október 22-én. Hódolata jeléül a Soproni irodalmi és művészeti kör.” Ezt a táblát a zeneszerző jelenlétében leplezték le, 1881. április 7-én. A másik táblán német nyelvű felirat olvasható: „Itt született 1811. október 22-én Liszt Ferenc. Ezt az emléktáblát a német nép állította a német mesternek.” Ezen táblát 1926-ban a német birodalmi kormány, az osztrák szövetségi kormány és a burgenlandi tartományi kormány állította.[7]

Liszt Ferenc magát magyarnak tartotta, ezt számos kijelentésében meg is erősítette. Az egyik legjelentősebb bizonyíték az, hogy habár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy az olasz állampolgárságot. Liszt soha nem volt osztrák állampolgár sem. Utazásai során minden alkalommal magyar útlevelet használt, az illetőségi hely, amely útlevelében szerepelt, Sopron volt.[8] Továbbá Liszt gyermekei is magyar állampolgárok voltak, ez egy 1845-ös leveléből derül ki: „Gyermekeim apjuk állampolgárságát viselik. Akár tetszik nekik, akár nem, magyarok.” (Liszt, Lammenais abbénak írt levele)

Liszt Ferencet akkor is magyarnak nevezhetnék, ha ő maga nem tartotta volna magát annak, ugyanis az apja, Liszt Ádám magyar volt. Erre több bizonyíték is van: Liszt Ádám családnevét a pozsonyi gimnázium anyakönyvébe Lisztnek és nem Listnek írták be.1823-ban magyar útlevelet állítottak ki a részére. Saját magát magyarnak vallotta. Nem maradt fent egyetlen olyan feljegyzés sem, melyben azt állította volna, hogy osztrák, vagy német lenne, ugyanakkor ismeretes többek közt az 1823. május 1-i pesti koncert plakátja, melyet saját kezűleg készített.[9]

[szerkesztés] Gyermekévek

Liszt Ferenc 1824-ben.

Liszt Ferenc 1811. október 22-én született az akkoriban a Magyar Királysághoz tartozó, Sopron megyében található Doborján nevű faluban (a falu ma Ausztria része). Születése másnapján keresztelték meg a római katolikus plébánián, Lókon. A latin bejegyzés a következő:

23. Oktober 1811
(gyermek neve) Franciscus L.
(szülők) List Adamus, ovium Rationista Principis Esterhazy et Lager Maria Anna, Reiding
(keresztszülők) Zambothy Franciscus et Szalay Julianna
(pap) Mersits Georgius capellanus Lookiensis

Liszt Ádám fia fejlődéséről naplót vezetett. Sajnos mára ez a fontos írat elveszett, azonban a francia Joseph d’Ortigue zenekritikusnak köszönhetően számos idézet fennmaradt belőle. Ezekből megtudhatjuk, hogy gyermekként Liszt nagyon beteges volt, egy alkalommal szülei még a koporsót is megrendelték, mivel halottnak hitték.[10] Zenei tehetsége korán megmutatkozott, apja elmondása szerint hatévesen tanult meg zongorázni, saját elhatározásából. Liszt 1874-ben a következőképpen emlékezett vissza gyermekkorának erre a korszakára: „A kottázást magamtól tanultam meg, és sokkal szívesebben gyakoroltam, mint a betűvetést. Kilencéves koromig meglehetősen sok papírt teleírtam hangjegyekkel.”[11] A zeneszerző gyermekkorának másik meghatározó élménye a cigány muzsikusokkal való találkozás volt. Ezek a muzsikusok vándorcigányok voltak, hivatásos cigányzenekarokat, amelyek az éttermekben és fogadókban játszottak, valószínűleg Bécsben és Pesten hallott először.

Liszt tanulmányait Doborjánban kezdte, a helyi elemi iskolában. A falu iskolájában 6 és 12 év közötti gyerekek tanultak, mindannyiuk tanítója Johann Rohrer (1783-1868) iskolamester, kántor és jegyző volt. Vallásoktatással Stefanis atya foglalkozott. Liszt öt osztályt végzett el (1817-1821), mert a család 1822. május 8-án Bécsbe költözött. A tanítás kizárólag német nyelven folyt, mivel Rohrer csak ezt a nyelvet beszélte.

Liszt Ádám 1819-ben elkezdett zongoratanárt keresni a fia számára. Először Johann Nepomuk Hummelhez fordult, aki Weimarban udvari karmester volt. Hummel elvállalta az oktatást, azonban nagyon magas honoráriumot kért, Liszt Ádám pedig ezt az összeget nem tudta kifizetni.[12] A következő kiszemelt tanár, Beethoven egyik tanítványa, a bécsi Carl Czerny volt. Czerny már az első meghallgatás után felismerte a gyermek zsenialitását és egy jelképes összegért (1 forint) elvállalta az oktatását, mihelyt a Liszt család Bécsbe költözik. Liszt Ádám anyagi támogatásért fordult Esterházy II. Miklóshoz, a bécsi hercegi ügyintézésben szeretett volna álláshoz jutni, ugyanakkor a herceg anyagi támogatására is számított. 1819. augusztus 4-én írta a híres, Liszt-irodalomban sokat idézett levelét a herceghez, amelyben, miután tájékoztatta a herceget a gyermeke tehetségéről, a zenei képzéshez anyagi támogatást kért. Kiszámolta, hogy mennyi lenne az az összeg melyből a család is megélne Bécsben és a fiú is tanulhat, ez 1300-1500 forintnyi összeg volt évente. Ugyanakkor azt is írta a hercegnek, hogy ha megfelelő állást adna neki, akkor ő megdolgozna a kért összegért, vagy annak egy részéért. A kérvényt azonban visszautasították, ugyanakkor a herceg felajánlotta, hogy alkalomadtán meghallgatja a csodagyereket Kismartonban. A meghallgatásra 1819. szeptemberében került sor, a kismartoni vadászünnepségek alkalmával.

1820. április 13-án Liszt Ádám ismét levelet írt a hercegnek, amelyben állást kért tőle. Amennyiben ez belátható időn belül esetleg nem lehetséges, akkor egy év fizetés nélküli szabadságot kért a hercegtől, hogy áttelepülhessen Bécsbe. A kérvényt ismét elutasították, viszont adtak egy egyszeri 200 forintos támogatást, ezt a pénzt azonban Liszt Ádám nem fogadta el.

Liszt Ferenc első nyilvános fellépése 1820. októberében volt a soproni kaszinóban. A pontos időpontot nem tudjuk, csupán annyi maradt fenn, hogy a kis Liszt egy fiatal vak muzsikus, von Braun báró koncertjén lépett fel.[13] A második fellépése 1820. november 26-án gróf Esterházy Mihály pozsonyi palotájában volt. Ez a fellépése annyira elbűvölte a jelenlévőket, hogy öt főnemes Amadé Tádé gróf, Apponyi Antal gróf, Esterházy Mihály gróf, Szapáry és Viczai grófok elhatározták, hogy az ifjú tehetség zenei tanulmányait, hat éven keresztül, évi 600 forinttal fogják támogatni. Az ösztöndíjat 1822. és 1827. között folyósították, így Liszt – miután apja minden doborjáni vagyonát pénzzé tette - elkezdhette bécsi tanulmányait. A család 1822. május 8-án költözött Bécsbe, a zeneszerző ekkor tíz és fél éves volt.

[szerkesztés] A csodagyerek Bécsben

Beethoven csókja
Liszt gyermekkorában, az akkor élő zeneszerzők közül leginkább Beethovent tisztelte. Beethoven képe már a doborjáni szobájának a falára is ki volt téve. Liszt Ádám szerette volna bemutatni a fiát a híres zeneszerzőnek, az azonban nem szerette a csodagyerekeket, végül azonban Czerny közbenjárásának köszönhetően mégis sikerült időpontot kapniuk. Biztosan tudhatjuk, hogy Liszt Ádám és fia 1823. április 13-i koncert előtt néhány nappal járt Beethoven lakásán, ugyanis az akkor már süket Beethoven beszélgető füzetében található egy Liszt Ádámtól származó bejegyzés, melyben a találkozás okozta örömét fejezte ki. Liszt Ferenc 1875-ben a következőket mesélte a találkozásról: Először Ferdinand Ries egyik darabját játszottam. Azután Beethoven kívánságára a Wohltemperiertes Klavier-ból Bach egyik fúgáját játszottam más-más hangnemben. Végül Beethoven első zongoraversenyének egyik tételét játszottam. Beethoven, aki játékomat közvetlen közelről figyelte, nagyon meg volt rendülve, és homlokon csókolt.[14]

A Liszt család egy külvárosban, Mariahilfben a Zöld Sünhöz nevű fogadóban (Stiftgasse 92.) az első emeleten bérelt szobát. A család kiadásai jóval nagyobbak voltak, mint amit megengedhettek maguknak, így Liszt Ádám történelem- és latinórákat adott, majd újra Esterházy grófhoz fordult. 1822. június 12-én írt levélben télire egy belvárosi lakást kért a hercegtől, ugyanis a zene és nyelvtanárok mind a Belvárosban laktak. Ugyanebben a levélben egy utolsó anyagi támogatást is kért, kérvényét azonban elutasították. A család anyagi problémáit azonban megoldották a csodagyerek egyre gyakoribb fellépései, míg 1822. október 17-én sikerült beköltözniük a Belvárosba (Kruger utca 1014. 2. emelet).

A fiatal Liszt Bécsben Czernytől kapott zongoraleckéket, Antonio Salieri tanította zeneelméletre, ugyanakkor angolul és franciául is tanult. Czerny másfél évig nem volt hajlandó pénzt elfogadni a leckékért, később a következőket írta az emlékirataiba:„ Soha nem volt ilyen buzgó, zseniális és szorgalmas tanítványom”. Salieri ugyancsak ingyen oktatta az ifjú Lisztet, ugyanakkor zseniális kottaolvasó képességének köszönhetően gyakran alkalmazta őt zongorakísérőnek énekelni tanuló tanítványai mellett.[15]

1820 körül Anton Diabelli kiadó felhívást intézett a kor zeneszerzőihez, hogy írjanak egy változatot egy bizonyos keringőre. Az ismertebb zeneszerzők, akik teljesítették a felhívást Franz Schubert, Carl Czerny, Johann Nepomuk Hummel, Ignaz Moscheles és Liszt voltak. Liszt egyperces zongoraművet adott be. A műveket 1824-ben nyomtatásban megjelentették, köztük a 11 éves zeneszerző darabját is. Ez volt Liszt első nyomtatásban megjelent szerzeménye.

Liszt Ferenc első bécsi nyilvános fellépése 1822. december 1-jén volt a Városháza termében. Ezen a fellépésen Liszt Hummel a-moll zongoraversenyét játszotta, majd a közönség által megadott témákra rögtönzött. A bécsi tartózkodás legjelentősebb fellépése azonban az 1823. április 13-án délelőtt tartott koncert volt a Vigadó kistermében. Liszt zenei pályafutását általában ettől a koncerttől szokás számítani.

[szerkesztés] Koncertek Pesten

1823. áprilisának végén Liszt Ádám Pestre utazott, hogy fiát magyar honfitársainak is bemutassa. Az első, 1823. május 1-i koncertre Liszt Ádám a következő plakátot nyomtatta:

Tiszteletreméltó közönség!
Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint azt, hogy neveltetésem és taníttatásom első gyümölcseit Franciaországba és Angliába utaztatásom előtt ragaszkodásom és hálám jeléül drága hazámnak bemutathassam.[16]

Az első koncert a Hét fejedelemhez nevű fogadó nagytermében volt.[17] Liszt Ignaz Moscheles zongorára és zenekarra írt darabját játszotta. A koncert nagy sikert aratott, másnap több újság is elismerően írt a fiatal zongoristáról. A pesti utazás során hallott a gyermek Liszt először magyar verbunkost. Pesti tartózkodása alatt fellépett még a Királyi Városi Színház 1823. május 10-i és 17-i koncertjén, majd 19-én egy zenei rendezvényen vett részt. Végül 1823. május 24-én a fent említett színházban búcsúkoncertet adott majd apjával együtt elutaztak Párizsba.

[szerkesztés] A csodagyerek Párizsban

Liszt Ferenc egy 1832-es litográfián

A Liszt család 1823. december 11-én érkezett Párizsba. Liszt Ádám családja számára a Hotel d’Angleterre-ben, a Rue du Mail 10. szám alatt bérelt négy szobát, a híres Érard zongorakészítővel szemben. December 12-én kérte fia felvételét a híres párizsi konzervatóriumba, ott azonban azzal az indokkal utasították el, hogy külföldieket nem vehetnek fel. Liszt Ferenc tanulmányait magántanárok segítségével folytatta. Első tanítója Ferdinando Paër (1771-1839) olasz operaszerző és karmester volt, aki zeneszerzésre tanította. A leckék mellett, az ifjú Liszt estélyeken lépett fel, ahol némi pénzt kereshetett családja számára. Ugyanakkor Liszt Ádám és Sébastien Érard között baráti viszony szövődött, így történt, hogy az Érard család anyagilag támogatta az ifjú virtuózt, segítettek a körutak megszervezésében, viszonzásként Liszt Ferenc reklámozta a céget.

Az első párizsi újságcikk az ifjú Lisztről 1823. december 22-én jelent meg a L’Etoile nevű újságban. Az első nyilvános koncert 1824. március 7-én volt az olasz operában. A koncert nagy sikerrel zajlott le, Lisztet mint egy újjászületett Mozartot ünnepelték. A koncertet 1824. április 12-én megismételték. A sikerek láttán Paër arra biztatta tanítványát, hogy komponáljon operát. Végül az akkor 12 éves Liszt egy francia librettóra komponált zenét. Az egyfelvonásos opera címe Don Sanche ou Le Chateau d’amour (Don Sanche avagy a szerelem kastélya). Az ősbemutató 1825. október 17-én volt.

1824. elején Liszt Ádám három hónapos turnéra vitte a fiát Londonba. Itt két nyilvános koncertet adott és számos estélyen lépett fel. Az angliai utazás csúcspontja a windsori kastélyban IV. György brit király előtt 1824. június 27-én adott magánkoncert volt. A turnét 1824. augusztus 2-án és 4-én a manchesteri Királyi színházban adott koncerttel zárta. Miután Angliából visszatértek, Liszt Ádám és fia – a zeneszerző anyja időközben visszaköltözött Ausztriába – a párizsi Hotel de Strasbourgba költözött. Az ifjú Liszt egészen 1825. májusáig nem lépett fel sehol, idejét kizárólag a zeneszerzésnek és a gyakorlásnak szentelhette, ugyanakkor gyakran ment operába is. Májusban újabb angliai turné következett, amely kb. egy hónapig tartott.

1826. január elején a fiatal Liszt hat hónapos koncertkörútra indult apjával Dél-Franciaországba. A körút végén, júniusban visszatértek Párizsba, ahol egészen decemberig zeneelméletet és kontrapunktot tanult egy cseh származású zeneteoretikus-zeneszerzőnél, Antonin Reichánál. Miután tanulmányait befejezte, ismét koncertkörútra ment – ezúttal Svájcba. Ekkoriban történt, hogy a tizenöt és fél éves Liszt lelki válságba került. Vallásos tárgyú könyveket olvasott, végül pedig közölte az apjával, hogy pap szeretne lenni. Liszt Ádám, aki fiatalkorában maga is két évet töltött papi szemináriumban, meggyőzte a fiát, hogy „te a művészeté vagy, nem az egyházé”.[18] Ezt követően egy újabb angliai körút következett, majd 1827. augusztusában pihenni mentek a franciaországi Boulogne-sur-Merbe. Itt történt, hogy Liszt Ádámnál „gastritis okozta lázat” állapítottak meg.[19] Néhány nappal később, ötvenegy éves korában, 1827. augusztus 28-án meghalt. Boulogne-ban temették el. A temetés után Liszt Ferenc visszatért Párizsba, ahol ráfizetéssel eladta az Érard-féle zongoráját. Szeptemberben az anyja ismét Párizsba költözött, hogy fia mellett legyen. Ezzel lezárult Liszt életének első, fontos fejezete.

[szerkesztés] Munka és tanulás Párizsban, Genf, Itália és a második bécsi fellépés (1828–1838)

Liszt Ferenc 1839-ben, Henri Lehmann festménye

Miután visszatért Párizsba, Liszt zongoraleckékből tartotta el magát, ugyanakkor az addig egyoldalú műveltségét igyekezett bővíteni. Szerelmes lett egy tanítványába, Saint-Cricq gróf tizenhét éves lányába, Caroline-ba, azonban a lány apja az osztálykülönbség miatt megtiltotta, hogy találkozzanak. Lisztet annyira megviselte az eset, hogy több újság is a gyászhírét közölte, a L'Etoile pedig nekrológot írt róla.[20] Később azonban mégis kigyógyult a bánatából és május 21-én egy kis kompozíciót készített, amely az első magyaros jellegű műve volt: Fáy László és Bihari János verbunkos dallamaihoz komponált variációkat. Ugyanakkor minden szabad idejét az irodalom és a filozófia tanulmányozásának szentelte: Voltaire-t, Rousseau-t, Pascalt, Lamennais-t, Kantot, Schellinget, Hegelt, Victor Hugót olvasott. E világtól elvonult, élettől elszakadt állapotából a júniusi forradalom ragadta ki. Édesanyja szerint: „az ágyú gyógyította meg őt”. A forradalom Lisztből is nagy lelkesedést váltott ki, így egy forradalmi szimfóniát is komponált. Ebben a darabban négy ismert dallamot dolgozott fel: egy huszita dalt a 15. századból, Luther zsoltárját: Erős vár a mi Istenünk, egy francia népdalt és a Marseillaise-t. A mű címe: 27. 28. 29. szimfónia – Párizs. A forradalom után Liszt gyakran látogatta a saint-simonisták szektáját, viszont soha nem volt szektatag. Amikor azonban a szekta vezetői összetűzésbe kerültek a törvénnyel, Liszt is megszüntette a kapcsolatait velük.[21]

A saint-simonisták között ismerkedett meg Liszt Laprunarède grófnővel, akivel hosszabb szerelmi kalandba keveredett. A grófnő férjezett volt, férje azonban jóval idősebb volt nála. A kapcsolatról keveset tudunk, mert Liszt titokban szerette volna tartani. Anyja nagyon haragudott fia kapcsolata miatt, ezért mindenáron meg akarta házasítani, Liszt azonban nem engedett anyjának és további szerelmi kalandokba is bocsátkozott.[22] 1830. és 1835. között Liszt gyakori vendége volt a párizsi szalonoknak, ahol lényegében a kor szellemi és társadalmi élete folyt. Ilyen alkalmakkor számos muzsikussal, költővel és íróval ismerkedett meg. Szűkebb baráti köréhez olyan egyéniségek tartoztak, mint Hector Berlioz, Frédéric Chopin, George Sand és Lamennais abbé. Berliozzal és Chopinnal közeli barátok is voltak: Liszt Berlioznak több zenekari művét is átdolgozta zongorára: Fantasztikus szimfónia (1833), Overture Les Francs-Juges (1833), Harold en Italie (Harold Itáliában) (1836), Overture Le roi Lear (Lear király-nyitány) (1836). Berlioz esküvőjén Liszt volt az egyik tanú.

1832-ben, miután hallotta Niccolò Paganinit játszani, Liszt eldöntötte, hogy Paganini hegedűstílusának megfelelő zongorajátékot fog kidolgozni. Az első ilyen darab az 1832-ben komponált Clochette-fantázia volt, mely sok új technikai fogást tartalmazott. Ez a fantázia Paganini 2. h-moll hegedűversenyének 3. tételén (Rondo, op. 7.) alapult.

1833. januárjában Liszt megismerkedett az akkoriban huszonhét éves, férjezett Marie d’Agoult grófnővel. Ezzel az ismerkedéssel egy híres szerelmi viszony vette kezdetét, amely 1844-ig tartott. A grófnő idősebbik lányának halála után kapcsolatuk egy rövid időre, 1834. októberétől 1835. márciusáig szünetelt. Ebben az időben Liszt George Sanddal folytatott szerelmi viszonyt.

[szerkesztés] Vándorévek

Liszt Ferenc 1860-ban

Mikor Liszt és d’Agoult 1835 márciusában újra találkoztak, a grófnő teherbe esett. A szerelmespárnak menekülnie kellett Párizsból, hogy elkerüljék az előre látható botrányt. Egy időre Genfben telepedtek le. Liszt csupán édesanyját és Lamennais abbét tájékoztatta tervükről. A grófnő 1835. május 26-án búcsúlevelet írt a férjének, ugyanakkor kérte az akkor Frankfurtban tartózkodó anyját, hogy találkozzanak Bázelban, neki személyesen szerette volna elmondani a titkát. Végül azonban írt egy hosszú levelet és becsúsztatta szállodai szobájának ajtaja alatt. Liszt és a grófnő, Marie 1835. június 14-ig Bázelban tartózkodott. Innen a Rajna-vízeséshez utaztak Schaffhausenben, majd onnan a Bodeni-tóhoz. Július 19-én, egy hosszú körutazás után, amely során számos várost és fürdőhelyet végiglátogattak, Genfbe utaztak. Bár a grófnő nagyon gazdag volt, vagyona fölött anyja rendelkezett, hozományát pedig a férje kezelte. Közös megegyezés alapján a férj, Charles D’Agoult 20 ezer frankos évi járadékot adott a feleségének a szökése után.

A szerelmespár Genfben a Rue Tabazan 1. szám alatt bérelt lakást. A következő hónapokban Liszt zongoraórákat és kisebb koncerteket adott, és az 1835/36-os tanévben a téli szemeszter idején előadásokat hallgatott az egyetemen. 1835. novemberétől az akkor nyílt genfi konzervatóriumban tanított. A félév végén Lisztet tiszteletbeli professzorrá nevezték ki. „Osztálykönyve” máig a genfi konzervatórium tulajdonában van. 1835. december 6-án megjelent Liszt első „Egy zenei baccalaureus útilevele” George Sandnak címezve a Gazette Musicale lapjában, Párizsban. Liszt első genfi hónapjairól tudósított. 1835. december 18-án született meg a grófnő és Liszt első közös gyermeke, Blandine. A gyerek anyakönyvében az anya adatai meg lettek hamisítva, sőt a genfi cím sem volt valódi. 1836. októberében Liszték visszatértek Párizsba, a kislány a Genf melletti Etrambiére-ben maradt egy református pásztor családjánál. Blandine 1839. januárjáig nevelkedett itt.

1836. április 22-én Liszt Lyonba utazott, ahol három hangversenyt rendezett saját számlájára. A nyarat a Salève hegy lábánál töltötte Marie-val, majd Monnetierbe utaztak. Ősszel visszatértek Genfbe, ahol egy hónapon keresztül vendégül látták a Sand családot. Egyik este Liszt eljátszotta új rondóját, az El Contrabandista címűt, ennek a zenének a hatására írta Sand romantikus novelláját Le Contrabanditer címmel. Októberben Liszt és Marie Párizsba utazott, ahol a Hotel France-ban béreltek lakást és egy nagy szalont. Ebben a szalonban ismerkedett össze George Sand és Frédéric Chopin. Liszt koncerteket adott Párizsban, itt ismerkedett meg Sigismund Thalberg híres zongoristával, akivel 1837-ben zongora-párbajt vívott. A párbajra egy Belgiojoso nevű hercegnő palotájában került sor 1837. március 31-én. Thalberg a Rossini műve hatására szerzett Mózes-fantáziát játszotta, Liszt pedig a Pacini után szerzett Niobé-fantáziát. A közönség mindkét előadást nagy lelkesedéssel fogadta. Jules Janin zenekritikus, aki a hangversenyről tudósított, megállapította, hogy két ragyogó győztes volt, és egy legyőzött sem.[23] Egy jelenlevő hölgy megjegyezte „Thalberg az első, Liszt az egyetlen zongoraművész a világon”.

Liszt és d’Agoult grófnő 1837. május 4-én hosszabb időre Nohantba utazott, George Sand birtokára. Liszt komponálással, Beethoven szimfóniáinak zongoraátirataival töltötte az időt, és Schubert néhány dalának a feldolgozásán munkálkodott. Néhány héttel megérkezésük után Marie és George Sand összevesztek, Liszték Lyonba utaztak. Itt Liszt segélykoncertet adott a munkásfelkelés áldozatainak a javára. A következő hónapokban, több városban is megfordultak, majd 1837. augusztus 17-én Bavenoba utaztak, ahonnan egy koncertekkel egybekötött itáliai körutazásra indultak. 1837. december 24-én megszületett Liszt és Marie második gyermeke, Cosima, akit születése után átadtak egy dajkának. Mikor Liszt értesült az 1838. márciusi pesti árvízről, elhatározta, hogy Bécsbe utazik és koncertet ad az árvíz károsultjai javára. Bécsben összesen nyolc koncertet adott, melyeknek a bevételeiből 25 ezer forintot utalt át az árvíz áldozatainak, ezután visszautazott Olaszországba, és folytatta elkezdett koncert-körútját. Időközben első gyermekük, Blandine betöltötte harmadik életévét, így szülei magukhoz vették. 1839. május 9-én megszületett Liszték harmadik gyermeke, Daniel Liszt, akit testvéreihez hasonlóan átadtak egy dajkának. A szülés után Marie fürdőkúrára ment Luccába, itt döntötték el, hogy Marie visszatér Párizsba, Liszt pedig több hónapig tartó hangversenykörútra indul. Az elválás előtt egy Pisához közeli halászfaluba, San Rossorébe költöztek egy nyaralóba. Októberben visszatértek Párizsba, útközben azonban magukhoz vették második lányukat, Cosimát. Párizsban Marie lakást bérelt, a két kislányt pedig Liszt anyjához költöztették. Liszt – ezúttal egyedül – elindult először Velencébe, innen Triesztbe majd végül Bécsbe, ahol 1839. november 15-én megkezdte virtuóz karrierjét.

[szerkesztés] A zongoravirtuóz

Liszt útikocsija
Liszt nagyon sokat utazott, ami nagyon fárasztó volt, főként, hogy legtöbbször éjszaka kelt útra. Az akkori közlekedési eszközök a postakocsi és a „Diligence” kényelmetlenek voltak és lassúak, így Liszt építtetett magának egy saját útikocsit. Ez a kocsi egyben lakókocsi is volt, több ember is elfért benne, és még egy zongora is helyet kapott. A zongoraművész a lakókocsijában tudott gyakorolni, komponálni, enni és aludni is. Ramann a következőket írta a kocsiról: „Oroszországból offenbachi útikocsijával érkezett, mely újdonságnak számított, és amelyből kettő volt neki… Ezeket a kocsikat nagyon megcsodálták. Minden luxussal, minden elképesztő kényelemmel felszerelve nappal szalonként, étkezőként szolgáltak, éjjel pedig hálószobaként.”[24]

Liszt 1839. november 15-én reggel érkezett Bécsbe, ahol kilenc hangversenyt rendezett saját számlájára.[25] A saját koncerteken kívül még hétszer működött közre más művészek koncertjein. 1839. december 18-án Pozsonyba utazott. Itt éppen országgyűlés volt, így Lisztnek alkalma adódott számos magyar államférfival megismerkedni, sőt részt vehetett az országgyűlés egyik ülésén is. Batthyány Lajosnál vacsorázott és Széchenyi Istvánnak is bemutatták. Pozsonyban Liszt két koncertet adott, majd december 22-én Pestre utazott, ahol Festetics Leó palotájában szállt meg a Szél utcában (ma Nádor utca). Pesten összesen kilenc koncertet adott, ebből négyet saját számlájára, ötöt pedig jótékonysági célokra. A pesti látogatás csúcspontja a Magyar Színházban rendezett 1840. január 4-i hangverseny volt, amikor a koncert végén Festetics gróf egy drágakövekkel díszített kardot adott át a zongoraművésznek, amit egy rövid magyar nyelvű beszéd után, a magyar nemzet nevében nyújtott át.[26] Liszt franciául köszönte meg a kardot. 1840. január 15-én este Liszt elhagyta Pestet és először Győrbe, majd Pozsonyba innen pedig Bécsbe utazott. Liszt Pesti tartózkodásával kapcsolatban Vörösmarty Mihály egy verset írt Óda Liszt Ferenchez címmel. Ezt a verset Kodály Zoltán 1936-ban, a jubileumi Liszt-évben, megzenésítette.

Március 1-jén Liszt elhagyta Bécset és Prágába utazott ahol hat koncertet adott. Innen Drezdába, Lipcsébe végül pedig Párizsba ment koncertfellépésekre. Május elején Angliába indult ahol további koncerteket adott. Itt egy hangversenyszervezőnek megígérte, hogy részt fog venni egy művészcsapat tagjaként az angol vidéken szervezett turnén. Anglia után egy Rajna menti körút következett, amelyen Marie is elkísérte. Október 26. és november 11. között Hamburgban adott koncerteket. Az első hangverseny bevételét a város szegényeinek adományozta. Hamburg után ismét angliai turnéra indult, mely 1841. június elejéig tartott. Londonból Hamburgba utazott egy zenei fesztiválra. Július 15. és 26. között Koppenhágában tartózkodott. Hét alkalommal zongorázott VIII. Krisztián dán királynak. A király Lisztnek adományozta a Daneborg-rend kitüntetését. Augusztusban Liszt, Marie és két lányuk három hónapig a Nonnenwerth szigeten pihent, majd novemberben Marie és a lányok visszamentek Párizsba, Liszt pedig németországi turnéba kezdett. Königsbergben, ahol két koncertet adott, a Königsbergi Egyetem Bölcsészettudomány Kara 1842. március 14-én kinevezte a zenetudomány tiszteletbeli doktorává. 1842. április 16-án Szentpétervárra utazott, ahol összesen nyolc nyilvános koncertet adott, melyek mind nagy sikernek örvendtek, ugyanakkor jelentős bevételt is hoztak a zongoraművésznek. Május 28-án Liszt elhagyta Szentpétervárt és gőzhajóval Lübeckbe utazott, ahonnan útikocsival Párizsba ment. Párizsban az anyja házában lakott, ahol a három gyereke is volt. (Danielt 1841. őszén vette vissza a dajkától Anna Liszt). Július 18-án, Liszt Liége-be utazott, 24-én Brüsszelbe, ezt követte számos más fellépés Európában (Németország, Hollandia, Belgium, Lengyelország, Oroszország) ahol többször is fellépett.

1844. áprilisában az akkor már négy éve különélő Liszt és Marie végleg szakítottak. A szakítás oka Liszt nyilvánosságra került szerelmi afférja volt, melyet a drezdai Lola Mantez nevű táncosnővel folytatott. Az afférról számos cikk jelent meg a nemzetközi sajtóban, olyan állításokkal, hogy Liszt feleségül akarja venni a táncosnőt. A szakítás után Liszt két koncertet adott az Olasz Operában, mindkettőt nagy siker övezte, a sajtó is számos lelkes kritikát jeleltetett meg róla. Az 1841. és 1844. évi párizsi koncertek Liszt virtuóz pályafutásának a csúcspontját jelentették.

Liszt Ferenc 1847-ben (Barabás Miklós festménye)

1844. júniusában Liszt Dél-Franciaországba indult hangversenykörútra. Fellépett Lyonban, Marseille-ben, Toulouse-ban, Bordeaux-ban, Pauban. Október 22-től spanyolországi illetve portugáliai körúton vett részt. 1845. áprilisában, a koncert-körút végén, Svájcba ment ahol a francia Becsületrend lovagjává nevezte ki a király. A következő hónapokban számos európai városban koncertezett (Bázel, Zürich, Bonn, Brühl). Bonnban részt vett a Beethoven ünnepségen, amely után megbetegedett, sárgaságot kapott. Betegsége alatt Marie Kalergis grófnő ápolta, akivel 1845. augusztus végén gyógykúrára utazott Baden-Badenbe. Szeptembertől a következő év januárjáig Liszt Franciaországban koncertezett.

1846. február végén Liszt Bécsbe utazott, ahol a London városához nevű szállodában szállt meg. Bécsben számos koncertet adott, melyek virtuóz pályafutásának újabb csúcspontját jelentették. 1846. április 30-án este gőzössel Pestre utazott, itt az Angol királynőhöz nevű szállodában bérelt lakosztályt. Az egyik este – a Nemzeti Színházban adott előadása után – a színház kórusa és zenekara Erkel Ferenc vezényletével szerenádot adott a hazatért művésznek. Liszt május 14-ig Pesten tartózkodott és összesen öt koncertet adott. Ezután visszatért Bécsbe és itt maradt szeptemberig.

1846. októberének elején Liszt magyarországi hangversenykörútra indult (Pest, Szekszárd, Nádasd, Pécs, Temesvár, Bánlak, Arad, Lugos, Nagyszeben, Kolozsvár és Nagyenyed). Decemberben Liszt elhagyta Magyarországot, és Teleki Sándor, Karátsonyi Gedő és Bethlen Gábor grófok kíséretében Bukarestbe utazott ahol Liszt három koncertet adott. 1847. január 13-án a zongoraművész Jászvásárba utazott, ahol a moldvai fejedelemség pénzügyminiszterénél lakott. Innen január 25-én Kijevbe utazott. Itt ismerkedett meg az éppen üzleti úton levő Carolyne von Wittgenstein hercegnővel, akivel szinte rögtön egymásba szerettek. A hercegnő, aki elvált asszony volt, már az első találkozáskor meghívta Lisztet saját birtokára Woronicébe, amit Liszt el is fogadott és két hetet töltött a hercegnő társaságában. Az ukrán tartományokban tartott koncertek után Liszt elhagyta Oroszországot, Galicíába és Bukovinába utazott, az Osztrák Császárság keleti tartományaiba. 1847. június 5-én pedig hajóra szállt és Törökországba utazott, ahol több koncertet is adott. Július 16-án Galaţiba utazott, ahol egy járvány miatt tíz napig karanténba zárták a várost, így Liszt csak 26-án indulhatott tovább. Galaţiból Odesszába ment, majd szeptember 20-án Elisabethgradba. Az itt adott koncertekkel zárta le virtuóz pályafutását.

[szerkesztés] Liszt Weimarban (1848-1861)

Carolyne von Wittgenstein hercegnő
Carolyne hercegnő Carolyne von Ivanovszka néven született 1819. februárjában, Ukrajnában. Szülei orosz állampolgárok, de lengyel nemzetiségűek voltak, ugyanakkor Ukrajna egyik leggazdagabb emberi közé tartoztak. Carolyne, aki egyetlen gyermeke volt a szüleinek, rendkívüli neveltetésben részesült, több nyelven beszélt, birtokigazgatásban is jártas volt, ugyanakkor beutazta szinte egész Európát. Tizenhét évesen ment férjhez a német származású Nicolas von Wittgenstein herceghez, akitől egy lánya született, Marie. A házasság csak néhány évig tartott. 1844-ben Carolyne apja meghalt. Tizennégy birtokot hagyott a lányára. Az elváltan élő édesanya, aki 1850-ben halt meg, nem kapott haszonélvezeti jogot, így Carolyne egyedül rendelkezett a birtokok felett. Ez volt a helyzete, amikor 1847-ben megismerkedett Liszttel.

Liszt Ferenc 1848. január 31-én Weimarban telepedett le. Először a Trónörököshöz nevű szállodában szállt meg, a piactéren, a város központjában. Nemsokára megkezdte karmesteri tevékenységét. Azt a pálcát használta, melyet Wittgenstein hercegnőtől kapott a következő ajánlással: „Inkább vezényeljen, mint zongorázzon”.[27] 1848. február 16-án debütált operakarmesterként Friedrich von Flotow Márta című operájában. Márciusban Liszt Drezdán, Boroszlón és Ratiboron át Krzyanowitzba utazott, hogy fogadja Wittgenstein hercegnőt. Február 26-án Drezdában megszakította az útját egy napra és a Hotel de Saxe-ban pihent meg. Itt ismerkedett meg Richard Wagnerrel, akivel élethosszig tartó, szoros barátságot kötött. A hercegnő április 18-án érkezett meg Krzyanowitzba, tizenkét nappal Liszt érkezése után. A késés oka a kétféle naptár, az orosz és a gregorián közötti különbség volt. A hercegnő elutazása előtt eladott két-három birtokot, így több millió rubelt vitt magával külföldre. A pénz nagy része abban az útikocsiban volt, melyet Liszt bocsátott a rendelkezésére.[28] Találkozásuk után Liszt, Carolyne hercegnő és Carolyne lánya, egy bécsi és doborjáni kitérővel, Weimarba indultak. Weimarban Carolyne egy nemesi kúriát bérelt, Liszt pedig a látszat kedvéért a Trónörököshöz címzett hotelben lakott továbbra is. Augusztusban az anyagi gondokkal küzdő Wagner meglátogatta őt, Liszt pedig, hogy segítsen barátján elhatározta, hogy bemutatja a Tannhäusert Weimarban. Carolyne hercegnő pedig összebarátkozott Karl Friedrich von Saxe-Weimar-Eisenach feleségével Maria Pavlovnával, aki védelmébe vette a hercegnőt és annak lányát, Marie-t. Liszt közben elkezdett zenekari műveket (szimfonikus költeményeket) komponálni, továbbá ekkor komponálta az első miséjét is. Az év végen a hercegnőhöz költözött, az altenburgi kúriára. Habár a házasságlevél nélküli együttélést a korabeli Weimarban törvénytelennek és felháborítónak tartották, Liszt és Carolyne hercegnő együttélését különleges helyzetük miatt mind az udvar, mind a társaság elfogadta. Ennek ellenére az udvari meghívásokat Liszt számára 1861-ig a Trónörököshöz nevű szállodába küldték, és nem Altenburgba.

1849. május elején Drezdában felkelés tört ki. Wagner, aki karmester volt Drezdában, a felkelés vezetőihez tartozott, így a felkelés leverése után el kellett hagynia a várost. Weimarba menekült, Liszthez. Mikor megérkezett, a Lohengrin partitúrája volt nála, melyen éppen dolgozott. Liszt meghívta őt Altenburgba, majd kidolgozták Wagner menekülési tervét Németországból.

1849. októberében, mikor Liszt értesült a magyar szabadságharc leveréséről, az első magyar miniszterelnök Batthyány Lajos és az aradi vértanúk kivégzéséről, megkomponálta híres zongoradarabját Funérailles címmel. Később Liszt megtudta, hogy Chopin is meghalt, ekkor elhatározta, hogy barátja emlékére könyvet ír. A könyv 1850. nyarán készült el, és először francia nyelven jelent meg folytatásokban 1851. február és augusztus között a La France Musicale folyóiratban, majd 1852-ben könyv formájában is kiadták.

[szerkesztés] Liszt mint karmester

Liszt Ferenc 1856-ban (Wilhelm von Kaulbach festménye)

Liszt Weimarban mint udvari karmester dolgozott, évente három hónapi szolgálati idővel. A fennmaradó idővel tetszése szerint rendelkezett. Ezekben az években – Raabe adatai szerint – Liszt 1858-ig évi 1660 tallért kapott, 1000 illetve 330 talléros részletekben, ugyanakkor a nagyhercegnő ellenszolgáltatás nélkül Liszt és Wittgenstein hercegnő rendelkezésére bocsátotta az altenburgi kastélyt. Liszt tizenegy év alatt (1848-1858), mint karmester huszonkilenc operát mutatott be Weimarban és összesen negyvenhét operát vezényelt. Liszt leggyakrabban a következő operákat vezényelte: Don Giovanni, Lohengrin, Tannhäuser, és Fidelio. 1851-ben Liszt átdolgozta az 1837-ben komponált tizenkét etűdjét és az 1838-ban komponált hat Paganini etűdöt és véglegesítette azokat a változatokat, amelyeket ma is játszanak. 1852-ben Liszt anyját egy baleset után (leesett a lépcsőn és eltört a lába) Altenburgba vitték, ahol több hónapot töltött felgyógyulásáig. Ugyanebben az évben Liszt elfogadott egy meghívást – Weimarba költözése után először vállalt városon kívüli fellépést – a 3. Ballenstedti Zenei Ünnepek alkalmából. Augusztus 15-én a weimari katolikus templomban bemutatta a férfikarra és orgonára komponált miséjét. 1852. őszén és 1853. januárjában megkomponálta a zongorára írt főművét, a hatalmas h-moll szonátát. A szonáta 1854-ben jelent meg Robert Schumann-nak ajánlva. 1852. novemberében rendezte Liszt az első Berlioz-hetet a zeneszerző jelenlétében. 1853-ban Liszt a Magyar Rapszódiák végleges változatain dolgozott. A rapszódiák az 1840-47. között feldolgozott huszonkét magyar dallamból keletkeztek. Ugyanebben az évben Hans von Bülow zongaravirtuóz, zongoraleckéket vett Liszttől. Júniusban a pesti hegedűvirtuóz, Reményi Ede és húsz éves hamburgi zongorakísérője, Johannes Brahms meglátogatták Lisztet Weimarban. Liszt mindkét fiatal művészt Altenburgban szállásolta el. Az egyik estélyen, amikor Lisztet arra kérték, hogy új harminc perces h-moll szonátáját adja elő, Brahms az előadás alatt elaludt.

Júliusban Liszt Zürichbe ment, hogy meglátogassa Wagnert. Szeptemberben Hans von Bülow társaságában Karlsruhéba utazott, hogy előkészítse Dél-Németország első zenei ünnepségét. A fesztivál után Bázelba utazott, ahol ismét Wagnerrel találkozott, majd együtt Strassburgba mentek, innen pedig Párizsba. Párizsban – az időközben hozzájuk csatlakozott Carolyne és lányával együtt – meglátogatták Liszt gyermekeit, a tizennyolc éves Blandine-t, a tizenhat éves Cosimát és a tizennégy éves Danielt. Ekkor ismerkedett meg Wagner későbbi feleségével, Cosimával. 1854. januárjában Carolyne hercegnő hivatalos értesítést kapott, hogy a cár száműzte őt Oroszországból és a birtokait elkobozta. A száműzés oka az volt, hogy a hercegnő nem volt hajlandó házassági viszonyának a rendezésére. Liszt az év első felében kilenc operát és két színpadi kísérőzenét dirigált. Az előadásokkal kapcsolatosan tizenegy tanulmányt írt ezekről a művekről, francia nyelven. Ugyanebben az évben Liszt vezetésével öt szimfonikus költeménynek volt ősbemutatója: Orpheus, Les Préludes, Mazeppa, Tasso és az Ünnepi hangok. Júliusban részt vett a rotterdami fesztiválon. Szeptemberben és októberben komponálta fő szimfonikus művének, a Faust-szimfóniának első változatát. Ugyanebben az évben, válaszul Vörösmarty neki írt versére megkomponálta a Hungária című szimfonikus költeményt. 1855. januárjában Liszt megbízatást kapott a magyar hercegprímástól, Scitovszky János bíborostól, hogy az Esztergomban épült új bazilika felavatási ünnepségére komponáljon egy misét. A mű 1855. márciusában-áprilisában keletkezett és a bazilika felavatásakor (1865. augusztus 31-én) mutatták be. Ugyanebben az évben rendezte Liszt Weimarban a második Berlioz-hetet. Ekkor mutatta be Esz-dúr zongoraversenyét is. Augusztus 21-én Lisztet meglátogatta három gyermeke, ekkor döntött Liszt arról, hogy két lánya Bülow bárónénál (Hans von Bülow anyjánál) nevelkedjen Berlinben.

Liszt Ferenc 1858-ban (Franz Hanfstaengl fényképe)

December hatodikán Liszt koncertet adott Berlinben, s bár a közönség jól fogadta, a berlini sajtó negatív kritikát jelentetett meg róla. Liszt nagyon csalódott volt. 1856. január 15-én Bécsbe utazott, hogy a Mozart-centenárium alkalmából két hangversenyt vezényeljen. Február második felében megszervezte a harmadik Berlioz-hetet, Berlioz jelenlétében. Augusztusban Esztergomba utazott, ahol meglátogatta az új bazilikát és kipróbálta az orgonát. Innen Pestre ment, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében augusztus 26-án és 27-én két nyilvános főpróbát tartott. Októberben Carolynnal együtt Zürichbe utazott, hogy meglátogassák Wagnert. Itt ünnepelték meg Liszt negyvenötödik születésnapját. Svájcot november 27-én hagyták el és Münchenbe utaztak, ahol decemberig maradtak.

1857. január 7-én Liszt a weimari zenekar nyugdíjpénztára számára évente rendezett jótékonysági hangversenyt dirigálta a weimari udvari színházban. Ezen a hangversenyen került sor a Hegyi szimfónia végleges változatának a 2. (A-dúr) zongoraverseny ősbemutatójára. Februárban a Gewandhaus-zenekar nyugdíjas alapja számára rendezett jótékonysági hangversenyen lépett fel. Március hatodikán Bécsben egy hangverseny keretében bemutatták a Les Préludes-öt és Liszt első zongoraversenyét, az Esz-dúr zongoraversenyt. Egy kritikus kivételével a bécsi zenekritikusok elutasították Liszt műveit. Március végén és április elején Liszt lebetegedett, lábán hólyagok és kelések keletkeztek. Alig tudott állni és járni. Május végén, az Alsó-rajnai fesztiválon vezényelt. Szeptemberben ő szervezte meg Károly Ágost nagyherceg születésének századik évfordulójára rendezett ünnepségsorozat keretében megrendezett zenei programot. Szeptember 5-én az udvari színházban történelmi jelentőségű koncertre került sor, mely Liszt legfontosabb weimari hangversenyi közé tartozik. A következő műveket dirigálta a sajátjai közül:

  1. A művészekhez – férfikarra és zenekarra.
  2. Az ideálok – szimfonikus költemény Schiller után.
  3. Faust-szimfónia – ősbemutató.
  4. a. Faust; b. Gretchen; c. Mephisopheles; d. zárókórus.
  5. Weimari népdal – férfikarra és kürtre.

Novemberben a Prometheus és Dante-szimfóniájának ősbemutatóját vezényelte a drezdai udvari színházban. Novemberben Boroszlóban bemutatta Hériode funèbre című szimfonikus költeményt. December 29-én a Hunok-csatája című művét mutatta be az udvari színházban. 1858. január 27-én egy Mozart-hangversenyt dirigált az udvari színházban, március elején pedig Prágába ment vezényelni. Prága|Prágából Bécsbe utazott, ahol a Vigadó nagytermében két alkalommal mutatta be az Esztergomi misét. Április 1-jén Pestre utazott, ahol kétszer is elvezényelte az Esztergomi misét. Április 11-én, vasárnap délelőtt egy ferences kolostorba látogatott azzal a szándékkal, hogy belépjen a harmadrendbe. A ferencesek templomában az apát a mise után ebédre hívta, majd az ebéd után a templomban lezajlott az ünnepélyes felvétel. Ezt követően Liszt visszautazott Bécsbe, majd Konstantin von Hohenzollern-Hechingen meghívására Sziléziába utazott, Löwenbergbe. Május másodikán pedig visszatért Weimarba. Július 25-én egy nyilvános zenekari próba keretében az udvari színházban bemutatta Hamlet című szimfonikus költeményét. Augusztustól Carolynnal és annak lányával egy hosszabb nyaralásra indultak a tiroli Alpokba, Münchenbe és végül Salzburgba. Október 20-án tértek vissza Weimarba.

1858. december 15-én Liszt Peter Cornelius A bagdadi borbély című operájának az ősbemutatóját vezényelte. Ez a bemutató egy botrányhoz vezetett – a közönség kifütyülte Lisztet – amely után Liszt lemondott a karmesteri állásáról, és élete hátralevő részét kizárólag a zeneszerzésnek szerette volna szentelni.

[szerkesztés] Az utolsó évek Weimarban (1859-1861)

Liszt weimari háza (1900-ban készült felvétel)

1859. január 4-én Hans von Bülow, aki időközben Liszt veje lett, bemutatta Berlinben Liszt szimfonikus költeményét, Az ideálokat. A mű ellenérzéseket váltott ki. Ugyanezt az előadást megismételték február 27-én, Liszt vezényletével. Ennek a hangversenynek hatalmas sikere volt. Április 10-én I. Ferenc József osztrák császár Lisztet kitüntette a Vaskorona-rend lovagkeresztjével. Ez egy osztrák kitüntetés, ami örökletes nemességgel járt együtt. A nemesi oklevelet 1859. október 30-án állították ki. Ugyanebben az évben jelent meg Liszt könyve A cigányok és zenéjük Magyarországon címmel francia nyelven. A könyv zenei fejtegetések mellett mélyreható kultúrtörténeti és szociológiai információkat tartalmaz, amelyek főként Wittgenstein hercegnőtől származnak. Az izraelitákról szóló fejezetet, melynek semmi köze a könyv témájához, Carolyne írta.[29]

1859. december 15-én Liszt fia, Daniel Liszt, tüdőbajban meghalt. Mikor Liszt értesült fia betegségéről, Berlinbe utazott és fia betegágya mellett marad annak haláláig. Fiáért érzett gyászában komponálta Liszt 1860-ban az első gyászódát Les morts címmel Lamennais abbé versére.

1860. október 12-én a francia császár, III. Napóleon kinevezte Lisztet a becsületrend tisztjének. 1861. decemberében pedig a weimari herceg udvari kamarásnak nevezte ki a zeneszerzőt. Ugyanebben az évben Liszt megírta végrendeletét, melyben számos adományt hagyott rokonaira, barátaira. A végrendeletét később egy záradékkal egészítette ki, melyben a két lánya helyett Wittgenstein hercegnőt nevezte meg általános örökösnek és a végrendelet végrehajtójának. Liszt vagyona a következő értékekből állt:

  • 220.000 francia frank, letétként a párizsi Rothschild-bankházban (ez az összeg eredetileg a lányainak szánt hozomány volt).
  • Egy további pénzösszeg Bécsben, melyet dr. Eduard Liszt kezelt. Ebből az összegből kapta Liszt Anna a nyugdíját.
  • Sok értékes ajándék, melyeket Liszt különböző alkalmakkor kapott.
  • A meg nem jelent művek.

1861 májusában Liszt Párizsba utazott, ahol találkozott III. Napóleonnal. Ez év augusztusában Liszt elhagyta Weimart, majd egy bécsi kitérő után, október 20-án Rómában telepedett le.

[szerkesztés] Liszt Rómában (1861-1869)

Liszt 1869 körül (Edgar Hanfstaengl litográfiája)

Wittgenstein hercegnő számos próbálkozást tett arra, hogy felbontsa házasságát és Liszt törvényes felesége legyen. Ez a kívánsága azonban soha nem teljesült. Hosszú évekbe és sok pénzébe került Carolynnak a válása, míg 1861-ben Rómában a pápa engedélyt adott a házasság felbontásához és az új házasság létrehozásához. Liszt és Wittgenstein hercegnő esküvője Liszt 50. születésnapjára 1861. október 22-re volt kitűzve, a római San Carlo al Corso templomban. Az esküvőt megelőző napon azonban a pápa visszavonta a jóváhagyását. 1864-ban meghalt Carolyne férje – aki protestáns volt és a protestáns egyház elfogadta a válási kérelmét, így újranősült – így nem volt akadálya a házasságnak. Azonban időközben Liszt elhatározta, hogy belép a papi rendbe, a hercegnő pedig bátorította a zeneszerzőt e lépés megtételéhez. Liszt 1863. június 20-án beköltözött a Madonna del Rosario kolostorba. Júniusban IX. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta Lisztet. Liszt Rómában szabadúszó zenészként élt, ugyanakkor számos, főleg egyházi témákat feldolgozó műveket írt. Soha többet nem zongorázott pénzért, tanítványait ingyen oktatta. 1864-ben Németországba és Franciaországba utazott. Németországban Karlsruhében részt vett a zeneművészek fesztiválján, ahol több darabját is bemutatták. Innen lányával, Cosimával (Blandine, 1862-ban meghalt) utazott tovább Münchenbe. Közben megtudta, hogy Cosima és Wagner között szerelmi viszony van.

1865 tavaszán Liszt egy domonkos atya segítségével készült belépni az egyházi rendbe. Elsőként 1865. április 25-én, Hohenlohe érsektől annak vatikáni magánkápolnájában megkapta a tonzúrát. A ceremónia után IX. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta. Ezt követően Liszt a Vatikánba költözött. Július 30-án további egyházi, ún. kisebb rendeket vett fel: ostiarius, lector, exorcista, és acolitus. Liszt abbé lett, de nem lett diakónus és pap; ám mint klerikus, a papi ruha viselésére köteles volt. Liszt a következőképp indokolta lépését: „Beléptem az egyházi rendbe – de semmi esetre sem a világ iránt megvetésből vagy még kevésbé, mert ráuntam a művészetre … A katolicizmushoz való vonzalmam gyermekkorom óta jelen van és egy állandóan jelenlévő és uralkodó érzés lett…”[30]

Liszt Ferenc lánya, Cosima

1865. augusztus elején Liszt Münchenen át Pestre utazott. Itt mutatták be a Szent Erzsébet legendája című oratóriumát a Pesti Vigadó nagytermében. Szeptemberben Szekszárdra utazott, majd Párizsba. Párizsban újra találkozott III. Napóleonnal. 1866 nyarán Scitovszky hercegprímás megbízta Lisztet, hogy komponáljon egy koronázási misét, melyet Ferenc József császár megkoronázásakor a budavári Mátyás-templomban mutattak be. Liszt sem a Mátyás-templomban zajló ünnepségre, sem az ünnepi fogadtatásra nem kapott meghívást. A Nemzeti Konzervatórium elnökének közbenjárására kapott egy helyet a karzaton, az orgona mellett. 1867. június 16-án Liszt visszautazott Rómába, majd innen egy három hónapos németországi körútra indult. Az 1868-as évet Olaszországban töltötte. Zeneszerzői tevékenységének középpontjában a férfikarra írt Reuqiem állt. Július 2-án Don Antonio Solfanelli atya, teológiaprofesszor társaságában zarándokútra indult Spoletóba, Assisibe és Loretóba. 1868 őszén Tivoliban töltött egy hosszabb időt.

1869-ben Liszt elhatározta, hogy ezentúl minden évben egy pár hónapot Weimarban fog tölteni. Itt a nagyherceg egy szép lakást bocsátott a rendelkezésére az udvari kertészlakban. Liszt 1869-ban költözött be az új lakásába, ahol két hónapig maradt. Weimarból Bécsbe utazott, majd Pestre, ahol két nagy hangversenyt is adott. Május 9-én visszatért Rómába, ahol egészen 1870-ig maradt.

[szerkesztés] Liszt Magyarországon, Weimarban és Rómában (1870-1886)

1870-től Liszt váltakozva hol Budapesten, hol Weimarban, hol Rómában tartózkodott. 1870. június 31-én Szekszárdra utazott, ahol három hónapot töltött el Augusz Antal báró vendégeként. Szeptember 17-én és 18-án a kalocsai érsek, Haynald Lajos vendége volt. Szeptember 21-én meglátogatta a pécsi püspököt annak nyári rezidenciáján, Püspöknádasdon. Szeptember 25-én a Nőegylet számára rendezett koncerten működött közre. Decemberben a Beethoven-bizottság arra kérte Lisztet, hogy vegye át az 1870. december 16-ára a Pesti Vigadóba tervezett ünnepi hangverseny vezetését. December 26-án Liszt meglátogatta Deák Ferencet, aki arra kérte őt, telepedjen le Magyarországon és vállalja el az éppen alapuló első pesti Zeneakadémia elnökségét. A Zeneakadémiát csak 1875-ben tudták megnyitni, ekkor Liszt királyi tanácsosi cím és évi négyezer forintos honorárium mellett elvállalta az elnökséget.

Portré

Liszt 1870. november 16-tól 1871. április 22-ig Pesten tartózkodott. Öt hónapos itt tartózkodása alatt a Belvárosi plébánián szállt meg. Pesten szívesen fogadták, sokat járt hangversenyekre és operaelőadásokra, ezenkívül zongoraleckéket is adott. Ő vezényelte az 1870. december 16-án a Pesti Vigadóban megrendezett jubileumi Beethoven-hangversenyt. Januártól márciusig leckéket adott. Július végén visszaindult Magyarországra, azonban tett még egy müncheni kitérőt ahol operaelőadásokat látogatott és arcképet festetett Franz von Lenbachhal. Magyarországra megérkezvén Liszt meglátogatta Jókai Mórt, majd Olga Janina nevű tanítványával,[31] április 22-én elhagyta Pestet és Bécsbe utazott. November 16-tól egészen december 26-ig ismét visszatért Pestre, ekkor költözött be első pesti állandó lakásába. A nagyszobás lakás a Nádor utca 20. (ma 23. szám) alatt 2. emeleten volt. 1871. novemberétől egészen 1873. március 31-ig lakott ebben a lakásban. Az 1871-es évben január 1. és április 22. között tartózkodott Pesten, ahonnan Bécsbe utazott, majd Weimarba, ahol augusztus 31-ig maradt. Liszt körülbelül két hónapot töltött Rómában, szeptember közepétől november 12-ig, innen Magyarországra utazott. Az 1872-es évet Pesten és Weimarban (április 7. – október 5.) töltötte. 1870. és 1873. között Liszt magyarul tanult. Nyelvtanára Vadász Zsigmond piarista szerzetes, gimnáziumi tanár volt. A zeneszerzőnek soha nem sikerült tökéletesen megtanulnia magyarul, azonban könnyebb szövegeket el tudott olvasni és sok mindent megértett, ha elég lassan beszéltek hozzá.

1873. január 12-én a Rózsavölgyi & Társa zeneműkiadó és koncertszerző iroda a Hungária hotelben Liszt-estet rendezett. Laborfalvi Róza színésznő a Leonóra című melodrámát adta elő Liszt zongorakíséretével. Ezenkívül Liszt előadta gróf Széchenyi Imre Bevezető és magyar induló című művéből készült átiratát. Március 19-én a Pesti Vigadóban vezényelte legújabb zenekari művét: Szózat és Magyar Himnusz-fantázia. Március 25-én délelőtt a Belvárosi templom Liszt-egyleti kórusát vezényelte. Időközben a Zeneakadémia megalapításán fáradozók elérték, hogy a kultuszminisztérium júniusban hat évre (1873-79) kibérelje a Hal-tér 4. szám alatti úgynevezett Frigyes-házat – Liszt új lakását is ebben a házban rendezték be.[32] Április 17-én Weimarba utazott ahol a Krisztus oratórium egészét mutatta be. Weimari tartózkodása alatt számos más városba is ellátogatott: június 6-án Lipcsébe ment, a Missa Choralis előadásait meghallgatni; június 26-tól augusztus 5-ig Bayreuthban tartózkodott a Wagner családnál. Augusztus 6. és 13. között Hohenlohe bíborosnál vendégeskedett a Schilligsfürst kastélyban. Szeptemberben ismét Weimarba utazott a Károly Ágost és Pauline hercegnő esküvője alkalmából rendezett ünnepségekre. Innen három héti időtartamra Rómába utazott, majd október 30-án visszatért Magyarországra, ahol a 62 éves mester pályafutásának 50. évfordulójára három napig tartó ünnepségeket rendeztek.

Liszt 50 éves jubileuma – Kozmata Ferenc (1846–1902) fotója

Az 1874-es évben május 17-ig tartózkodott Liszt Magyarországon, ez időben kétszer, 5-6 napra Bécsbe utazott, hogy jótékonysági koncerteken lépjen fel. Május 17-én egy éjjeli vonattal Rómába utazott, ahol az év végéig maradt. Rómában Liszt a tanításnak és a komponálásnak szentelte magát. Magyarországra 1875. február 11-én tért vissza. Itt számos fellépésen vett részt, melynek csúcspontja a március 10-én Wagnerrel közösen adott koncert volt. Március 21-én I. Ferenc József, Trefort Ágoston királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára kinevezte Lisztet a budapesti Zeneakadémia elnökévé. Március 30-án Trefort miniszter személyesen adta át a mesternek a kinevezési okiratot.

[szerkesztés] Liszt a budapesti Zeneakadémián

Az akadémia indulásakor Liszt első feladata az volt, hogy meghallgassa az Erkel Ferenc által felvett huszonegy zongora-szakos tanulót és kiválassza a mesterosztályba a legalkalmasabbakat. Az 1875/76-os tanévben kilenc tanulót vett fel mesterosztályba. Ebben az osztályban Liszt a művek értelmezésével foglalkozott. Az oktatást 1876. március 2-án kezdte el, azonban csak két hónapig tanított, mivel külföldi kötelezettségei miatt el kellett hagynia Magyarországot. A második évfolyamon (1876/77) a mesterosztály számára a tanítási idő négy hónapból állt. Liszt hetenként négy délutánt tanított. A mesterosztály diákjai Liszt távozása után visszatértek Erkel osztályába és zongoratechnikai kérdésekkel foglalkoztak. A tanév nyárig tartott, utána kezdődtek az évzáró vizsgák és a vizsgaversenyek.

[szerkesztés] 1876-1877 további eseményei

Liszt Ferenc (Koller Károly fényképe)

1876. április 14-én Liszt Weimarba utazott, ahol kisebb megszakításokkal szeptember 15-ig maradt. Szeptember 19-én Rómába ment ahol 1876. februárjáig tartózkodott. Firenzei és velencei kitérővel február 15-én Budapestre utazott, melyet március 30-án hagyott el, hogy Weimarba utazzon. Weimarban szeptember 23-ig maradt, azonban többször tett kisebb utazásokat Düsseldorfba, Hannoverbe, Hollandiába és Altenburgba. Augusztus 1. és szeptember 2. között Bayreuthba ment, hogy részt vegyen a Festspielhaus hivatalos megnyitóján. Szeptember 24-től október 5-ig ismét Hannoverben tartózkodott, majd október 6. és 9. között meglátogatta életrajzíróját Lina Ramannt, majd Bécsen át Budapestre utazott.

1877. január 1-jén Liszt részt vett a király és királynő nagy újévi fogadtatásán a budai várban. Február 15-én megjelent a Művészegylet által rendezett hangversenyen, a Hungária hotel dísztermében. Március 5-én a Pesti Vigadó nagytermében Liszt a Szent Erzsébet legendája című oratóriumot vezényelte. Március 10-én a Pesti Vigadó nagytermében egy jótékonysági hangversenyen működött közre. Március 16-án a bécsi zeneegylet Beethoven emlékmű javára megrendezett estélyén működött közre, majd 24-én Bayreuthba utazott, ahol április 3-ig maradt. Innen Weimarba ment, majd kisebb utazásokat tett Hannoverbe és Rómába. Rómában Hohenlohe bíboros tiszteletbeli albanói kanonokká nevezte ki Lisztet, így engedélyezte neki a lila színű öv viselését. A zeneszerző november 21-én visszatért Magyarországra, ahol a következő év áprilisáig maradt.

[szerkesztés] 1878-tól 1880-ig

1878. április 1-jén Liszt elhagyta Magyarországot. Egy hetet töltött Bécsben, ezt követően Bayreuthba ment tíz napra, ahol a Wagner-villában lakott. Április 17-én Weimarba utazott, ahol egészen augusztus 17-ig maradt, majd visszatért Bayreuthba. Július 9. és 18. között, mint Magyarország küldötte részt vett a párizsi világkiállításon. Szeptember 12. és 1879. január 12. között Rómában tartózkodott, majd Magyarországra utazott, ahol január 18-án megkezdte a tanítást a Hal-téri Zeneakadémián. A negyedik évben 12 tanulója volt a mesterosztálynak. A Hal-téri Zeneakadémia a gyorsan növekvő tanítvány-létszám miatt nagyobb épületbe kellett, hogy költözzön, így az Közoktatási Minisztérium megvásárolta a Sugár út (ma Andrássy út) 67. számú saroképületét a Zeneakadémia számára. Ebben az épületben rendeztek be egy lakást Liszt számára (az első emeleten) és egy másik lakást Erkel számára (a második emeleten).

Liszt 1880. január 15. és március 20. között tartózkodott Magyarországon. Átmenetileg – amíg elkészült a Zeneakadémiai lakosztálya – a Hungária hotelben lakott. Ebben az évben is számos hangversenyen és színházi előadáson vett részt, sok barátot és ismerőst látogatott meg, valamint gyakran kártyázott (whistezett) a barátaival a Hungária hotel-béli lakosztályában. Március 21-én Bécsbe utazott, ahol a Zeneegylet termében három művét vezényelte. Április 3. és augusztus 20. között Weimarban tartózkodott, majd Sienába utazott meglátogatni Wagnert és a lányát. Innen Rómába ment, ahol az év végéig maradt.

[szerkesztés] Liszt 1881 és 1885 között

Liszt 1886-ban

Az 1881-es évet Liszt Rómában kezdte. Január 20-án Magyarországra utazott, ahol a Zeneakadémia új épületében beköltözött utolsó budapesti lakásába. Ez a lakás ma egy Liszt-múzeumnak ad otthont. Április 1-jén Bécsbe utazott, majd 5-én Sopronba és Doborjánba látogatott el. Itt ünnepelte hetvenedik születésnapját. Ugyanekkor, április 7-én leplezték le, Liszt jelenlétében a szülőháza falán elhelyezett emléktáblát. 1881-ben Wittgenstein hercegnő kiadta a „Cigánykönyv” új francia kiadását, anélkül, hogy Liszttel előzőleg egyeztetett volna. Az új kiadásban a hercegnő kibővítette az izraelitákról szóló fejezetet számos sértegetéseket és gyalázkodásokat tartalmazó részekkel. Mikor a könyv híre Magyarországra is eljutott, Lisztet számos támadás érte a sajtó részéről. A vádakra Liszt 1883. elején nyílt levélben válaszolt. Ezt a levelet 1883. február 3-án a címzett Gazette de Hongorie főszerkesztője közzé tette. Idézet a levélből: „A sajnálat érzésével írom Önnek e sorokat, mivel elterjedt a pletyka, hogy állítólag zsidóellenes lennék; ezért kötelességemnek tartom, hogy e hamis hírt kiigazítsam. Általánosan ismert, hogy sok, a zenei világban kiemelkedő izraelitával, főként Meyerbeerrel, a kölcsönös tisztelet és barátság talaján álltam, ugyanúgy, mint irodalmi körökben Heinrich Heinével és másokkal.”

1881. április 16. és szeptember 21. között Liszt Weimarban tartózkodott. Weimari tartózkodása idején rövidebb utazásokat tett Berlinbe, Freiburgba, ahol a Krisztus című oratóriumát mutatta be, Baden-Badenben, Antwerpenbe és Brüsszelbe. Májusban ellátogatott Magdeburgba, ahol az Általános Német Zeneegylet fesztiválját rendezték. 1881. június 12-én Lisztet 70. születésnapja alkalmából az Általános Német Zeneegylet tiszteletbeli elnökévé választották. Szeptember 21-én Liszt meglátogatta Hans von Bülowot Mainingenben, majd Bayreuthba költözött ahol egészen október 10-ig maradt. Október 16-től 1882. január 28-ig Rómában tartózkodott, ahol ideje nagy részét Wittgenstein hercegnővel töltötte. Rómából, február 4-én Magyarországra utazott. Itt február 10-én sikeres hangversenyt adott a Pesti Vigadóban, majd március 25-én a Belvárosi-templomban a Magyar Koronázási Misét vezényelte. Február 18-án Munkácsy Mihályt és annak francia feleségét fogadta a zeneakadémiai lakosztályában. Munkácsy meghívta Lisztet a párizsi műtermébe, hogy megfesse arcképét. Ekkoriban komponálta Liszt a 16. magyar] rapszódiát, melyet a nagy festőnek dedikált. Április 19-én Liszt Weimarba utazott, ahol november 14-ig maradt. Ezen a nyáron ellátogatott Brüsszelbe, Jénába Fereidburgba és Zürichbe is, különböző szerzeményeinek a bemutatására. Július 15. és augusztus 5. között Bayreuthban tartózkodott, ahol megnézte Wagner Parsifaljának ősbemutatóját. Innen visszatért Weimarba, majd néhány héttel később ismét visszatért Bayreuthba, hogy unokája, Blandine von Bülow esküvőjén részt vegyen. November 19-én Velencébe utazott, hogy meglátogassa a Wagner családot. Itt komponálta A gyászgondola című darabját. Ez a találkozás volt Liszt és Wagner utolsó találkozása. Wagner egy hónappal később, 1883. február 13-án Velencében meghalt. Velencéből Liszt Budapestre utazott, ahol most is számos hangversenyen lépett fel, estélyeken és banketteken vett részt, bár korára való tekintettel egyre ritkábban lépett fel. Februárban Liszt Stróbl Alajos szobrászművésznek ült modellt. A szobrot az Andrássy úti Operaház bejárata előtt helyezték el. Május 1-jén Liszt Lina Achmalhausen kíséretében Marburgban időzött, ahol a Szent Erzsébet legendája című oratóriumot mutatták be. Ezt követően meglátogatta az Általános Német Zeneegylet ez évi zenei fesztiválját Lipcsében, majd június 30-án Jénába ment a Szekszárdi mise bemutatása alkalmából. Július végén a weimari herceg Wilhelmsthal kastélyában vendégeskedett. Augusztusban Lipcsében megnézte Hector Berlioz Benvenuto Cellini című operájának előadását, majd Weimarba utazott, ahol egészen január 31-ig tartózkodott. Weimarból Nürnbergen át – ahol meglátogatta Lina Ramannt –, Budapestre utazott. Február 4-én érkezett meg, és már 5-én tanított a eneakadémián. Február közepén elment az orosz zongoraművész Arthur Rubinstein hangversenyére a hotel Hungária dísztermébe. Február 24-26. között Pozsonyban tartózkodott, márciusban pedig Esztergomba utazott. Április 25-én Weimarba ment, majd július 12-én Bayreuthba. Augusztus 26. és szeptember 3. között Münchenben tartózkodott, szeptember 28-án pedig Eisenachba ment, ahol Johann Sebastian Bach emlékművének leleplezésén vett részt. Októberben ismét Magyarországra utazott, ahol decemberig maradt. Decemberben Rómába ment, és csak január 30-án tért vissza Budapestre, ahol április 13-ig maradt. Ekkor komponálta a 18. és 19. magyar rapszódiát. Április 11-én a mester elbúcsúzott a Zeneakadémiától, majd Pozsonyon át Bécsbe és Weimarba utazott. Weimarban, kisebb utazásoktól eltekintve, október 15-ig maradt, majd Rómába ment, ahol 1886. január 21-ig tartózkodott.

[szerkesztés] A halál éve, 1886

Liszt Ferenc utolsó fényképe

Az 1886-os év elején Liszt Rómában volt, a Hotel Alibertiben szállt meg. Január 30-án Budapestre utazott, ahol még aznap este az új operaházba sietett, hogy meghallgassa Mihalovich Ödön egyik operáját. Február 2-án kezdte el az oktatást a Zeneakadémián. A zongoraleckék Liszt lakosztályában történtek, ahol Liszt ingyen tanította diákjait. Számos weimari diákja is utána jött Budapestre. Február 20-án Liszt megfázott, és több napig ágyban kellett maradnia. Március 11-én a ferences templomban imádkozott, majd elment Thomán István koncertjére. A koncert után a pályaudvarra indult, ahol számos barátja várta. A pályaudvar éttermében búcsúvacsorát rendeztek Liszt tiszteletére. 1886. március 11-én 23 órakor Liszt végleg elhagyta Budapestet. Ez volt az utolsó magyarországi látogatása. Liszt először Bécsbe utazott, majd Belgiumba, Párizsba és Londonba. Londonban Viktória királynő windsori kastélyában személyesen fogadta a művészt, és neki ajándékozta márvány mellszobrát. Londonból ismét Párizsba ment, ahol Munkácsy vendége volt. Május 17. és július 1. között Liszt Weimarban tartózkodott, július 1-jén Bayreuthba ment, hogy unokája esküvőjén részt vegyen. Bayreuthból Luxemburgba utazott, innen pedig Munkácsy meghívására Colpachba ment. Luxemburgban 1886. július 19-én lépett fel utoljára nyilvánosan zongoristaként. Július 20-án visszautazott Bayreuthba, de előtte írt egy táviratot Budapestre Lina Schmalhausennek, melyben ez állt: „Holnap, szerda délután megérkezik Bayreuthba és várja Önt odaadóan Liszt.”

Liszt 1886. július 21-én szerdán, délután fél négykor érkezett meg Bayreuthba megfázva és erősen köhögve. Megérkezésekor ágyba feküdt, majd este nyolckor átment a Wahnfried-villába, ahol estélyt rendeztek. Az elkövetkező napokban egyre betegebb lett, ennek ellenére nem feküdt ágyba, előadásokra járt és számos látogatót fogadott. Július 28-án egy orvos megállapította, hogy Lisztnek tüdőgyulladása van, ezért ágyban kell maradni valamint teljes nyugalomra van szüksége. A lánya, Cosima, megtiltotta a tanítványoknak, hogy szobájában látogassák. Július 31-én, szombaton a mester állapota sokat romlott és öntudatlan volt. Lánya egész nap mellette volt, este azonban a Wahnfried-villába ment egy estélyre, de kilenc órakor visszatért az apja ágyához. Liszt Ferenc 23 óra 30 perckor meghalt.

Lisztet a halotti szobában ravatalozták fel, ahol a látogatók 10 és 14 óra között megtekinthették a halottat. Később halotti maszkot készítettek és lefényképezték a halott mestert. Este egy ideig díszőrséget álltak Liszt tanítványai. Hétfőn ismét felravatalozták a Wahnfried-villa dísztermében. A temetésre kedden került sor a bayreuthi temetőben. A koporsót egy nyitott halottaskocsi vitte. Négy személy tartotta a halotti kendőt, tizenkét tanítványa pedig égő fáklyákkal lépdelt a halottaskocsi mellett. A sír fölé Bayreuth városa később egy mauzóleumot építtetett.

[szerkesztés] Művei

Liszt egy kézirata
Searchtool right.svg Bővebben: Liszt Ferenc munkássága

Liszt rendkívül termékeny zeneszerző volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, és ezek zömének eljátszásához különleges technikai tudás szükséges. Alkotásainak viszonylagos ismeretlensége azzal magyarázható, hogy Liszt rengeteg darabot komponált. A programzene lelkes támogatója volt, ez néhány zeneművéből erősen kiérződik. Ez azt jelentette, hogy a zeneművet egy nem-zenei téma - a program - köré építette fel. Erre példák a szimfonikus költemények, a Faust-szimfónia és a Dante-szimfónia, két zongorára írt legendája valamint több kisebb mű is.

Zenei átiratatokkal is foglalkozott és legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Ezeket átkomponálta zongorára is, melyek már önmagukban is remekműveknek számítanak és példaként szolgáltak a kor számos zeneszerzője számára.

Zongoraművei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak. Műveit rengeteg alkalommal lemezre vették, de csak az ausztrál Leslie Howard dolgozta fel összes zongoraművét. A projekt 15 évig tartott, eredménye egy 95 CD-lemezből álló gyűjtemény lett, és minden idők leghosszabb lemezfelvételével Howard bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe.

Zenei munkássága mellett Liszt rengeteg esszét írt különböző témákról, melyek figyelmét felkeltették. Az egyik legfontosabb esszégyűjteménye a De la situation des artistes (azaz A művészek helyzetéről) 1855-ben jelent meg a párizsi Gazette musicale-ban. Sokat foglalkozott zeneszerzők munkásságának elemzésével: weimari évei során több esszét is írt Gluck illetve Richard Wagner operáiról. Annak ellenére, hogy irodalmi alkotásait az ő nevén publikálták, napjainkban sem tisztázott, hogy ezeket saját maga írta-e vagy csak nevét adta a művekhez. Levelezéseiből tudni, hogy fiatalkorában Marie d'Agoult, majd weimari évei során Carolyne von Wittgenstein hercegnő segítette irodalmi alkotásainak csiszolásában. A legtöbb esetben az eredeti kéziratok elvesztek, ami szintén megnehezíti Liszt saját munkáinak beazonosítását. Liszt azonban élete végéig azt állította, hogy az irodalmi művek saját alkotásai.

[szerkesztés] Műveinek listája

Searchtool right.svg Bővebben: Liszt Ferenc műveinek listája

Annak ellenére, hogy korai műveit ellátta opus-számokkal, ezek napjainkban ritkán használatosak. Műveit két eltérő rendszer szerint katalogizálják:

[szerkesztés] Film

[szerkesztés] Emlékezete

Liszt mellszobra Pozsonyban

[szerkesztés] Jegyzetek

Liszt Ferenc portrészobra a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban
  1. ^ A Pallas nagy lexikona
  2. ^ Comp. Coby Lubliner's essay How Hungarian was Liszt? (Mennyire volt Liszt magyar?)
  3. ^ Például lásd: Demko, Miroslaw: Franz Liszt, compositeur slovaque, Lausanne 2003.
  4. ^ Lina Ramann: Franz Liszt als Künstler und Mensch (Liszt Ferenc – a művész és ember) , Lipcse, 1880., 1887., 1894.
  5. ^ Ramann I. 3.o
  6. ^ Peter Raabe: Franz Liszt, Stuttgart 1931.
  7. ^ Ernst Burger: Franz Liszt, Eine Lebenschronik in Bildern und Dokumenten (Liszt Ferenc – Életrajzi krónika képekben és dokumentumokban), München, 1986. 18 o.
  8. ^ Óvári József: Liszt Ferenc. Püski Kiadó, 2003. I. 25 o.
  9. ^ E koncert emlékét örökíti meg annak 150. évfordulóján a Pesti Színház (Budapest, V. ker., Váci utca 9.) bejárati kapujában elhelyezett alábbi szövegű tábla: EBBEN AZ ÉPÜLETBEN / A HÉT VÁLASZTÓFEJEDELEM- / HEZ CÍMZETT EGYKORI / FOGADÓBAN ADTA ELSŐ / PESTI HANGVERSENYÉT / A 12 ÉVES / LISZT FERENC / 1823. MÁJUS 1-ÉN // LISZT FERENC / TÁRSASÁG // BUDAPEST / FŐVÁROS TANÁCSA / 1973.
  10. ^ Burger 12 o.
  11. ^ Lisztiana, 388.
  12. ^ Raabe I. 229, N. 5. (leckénként 1 dukátot)
  13. ^ Raabe (I. 2) egy fuvolásról, más források hegedűművészről számolnak be. Legány Dezső Liszt Ferenc Magyarországon című könyvében azt írta, hogy a fiatal művészt Praunnak hívták és nem volt vak, sőt fuvolaművész sem volt, hanem hegedűművész. '9 évesen halt meg tüdőgyulladásban (II. 13.)
  14. ^ Alan Walker: Franz Liszt London, 1996 I. 106-107.
  15. ^ Burger 23.
  16. ^ Nádor, 26o.; Walker I. 110 o.
  17. ^ A fogadó helyén a belvárosi Váci utcában ma a Pesti Színház épülete áll, Liszt koncertjére emlékeztető táblával.
  18. ^ Ramann I. 97.
  19. ^ Ramann I. 100; Óvári I. 102.
  20. ^ Nádor Tamás: Liszt Ferenc. Zeneműkiadó, 1977. 43 o.
  21. ^ Óvári, 107 o.
  22. ^ Walker I. 167.
  23. ^ Jurnal des Débats, 1837. április 3.
  24. ^ Ramann II. 93.
  25. ^ Erről a kilenc koncertről a bécsi Allgemeine Theaterzeitung részletes tudósításokat közölt a Heinrich Adamio szerkesztőtől.
  26. ^ A kardot Liszt – más tárgyakkal együtt – 1873-ban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.
  27. ^ Nádor, 167.
  28. ^ Walker: Liszt, Carolyne and The Vatican, Pendregon Pres, Tuyvesant, M. Y., 1991
  29. ^ Óvári I. 278 o.
  30. ^ Burger, 230.
  31. ^ Olga Janina, az önjelölt „kozák grófnő” aki valójában se gróf se kozák nem volt sőt a valódi neve sem volt Janina. Janina egy meggazdagodott lengyel középosztálybeli családból származott. Szabados életet élt, kábítószerfüggő, kiegyensúlyozatlan gazdag nő volt. Liszttel 1869-ben ismerkedett meg Rómában, ezután több helyre, így Magyarországra is meghívatlanul követte, ahol tanítványául szegődött. Pesten revolverrel fenyegette meg a művészt, majd öngyilkos akart lenni. Liszt barátai megfenyegették a nőt, hogy ha nem hagyja békén Lisztet, a rendőrséggel fog meggyűlni a baja. Ekkor Janina Párizsba ment, és álnéven egy lejárató könyvet jelentetett meg a művészről.
  32. ^ A Hal-tér a pesti Duna-parton volt, az Erzsébet-híd mai hídfőjénél, a belvárosi templom közelében.
  33. ^ Liszt szobra Pécsett
  34. ^ Liszt szobra Esztegomban
  35. ^ A Horváth József Alapfokú Művészetoktatási Intézményben látható Liszt Ferenc mellszobor

[szerkesztés] Felvételek

Haláltánc – Parafrázis a „Dies Irae” témájára

Liszt Totentanz.ogg

La Campanella – 6m12s

Liszt-La Campanella-Greiss.ogg

Liebestraum, Ab Major – 4m43s

Franz Liszt - Liebestraum, Ab Major.ogg

1st piano concerto, 1st movement

Franz Liszt - 1st piano concerto, 1st movement.ogg

1st piano concerto, 2nd movement

Franz Liszt - 1st piano concerto, 2nd movement.ogg

Második Magyar Rapszódia – 13m6s

Franz Liszt - Second Hungarian Rhapsody.ogg

Mephisto Waltz No.1 – 10m44s

Liszt - Mephisto Waltz No.1.ogg

Un Sospiro Etude, Db Major – 6m1s

Franz Liszt - Un Sospiro Etude, Db Major.ogg

Au bord d'une source – 4m58s

Liszt- au bord d une.ogg

Magyar rapszódiák no.10 – 4m43s

Liszt Hungarian Rhapsody No 10.ogg

Soirees de Vienne – 7m27s

Liszt Soirees de Vienne.ogg

[szerkesztés] Felhasznált irodalom

  • Óvári József: Liszt Ferenc – A magyar zeneszerző közérthető életrajza. Püski Kiadó, Budapest, 2003. (formailag hibás) ISBN 9639337115
  • Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája. Zeneműkiadó, Budapest, 1977. ISBN 9633300843
  • Békefi Ernő: Liszt Ferenc származása és családfája. Zeneműkiadó, Budapest, 1973. ISBN 9633300568

[szerkesztés] Külső hivatkozások

További információkat találhatsz Liszt Ferenc témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Wiktionary-logo-en.png Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Wikibooks-logo.svg Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Wikiquote-logo.svg Idézetek a Wikidézetben
Wikisource-logo.svg Forrásmunkák a Wikiforrásban
Commons-logo.svg Képek a Commonsban
Wikinews-logo.png Hírek a Wikihírekben


  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc”