Luigi Cherubini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luigi Cherubini
Jean auguste dominique ingres portrait of luigi cherubini.jpg
Életrajzi adatok
Született  Toszkánai Nagyhercegség
Firenze
1760. szeptember 14.
Származás olasz
Elhunyt  Franciaország
Párizs
1842. március 15.
(81 évesen)
Pályafutás
Műfajok opera, klasszikus zene
Aktív évek 1773-1842

Luigi Cherubini (Firenze, 1760. szeptember 14.Párizs, 1842. március 15.), itáliai születésű zeneszerző, sikereit elsősorban Franciaországban érte el.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cherubini Firenzében született Maria Luigi Carlo Zenobio Salvatore Cherubini néven. Első zenei leckéit hatéves korában csembalista apjától, Bartolomeótól kapta. Ifjúkorában komponált egyik kantátáját Firenzében mutatták be I. Lipót, a leendő császár tiszteletére. Lipót értékelte az ifjú tehetségét, és Giuseppe Sartihoz, a neves operaszerzőhöz küldte zenei tanulmányainak folytatására. A Sartinál töltött időszak rendkívül hasznos volt számára, komoly zeneelméleti képzést kapott, itt sajátította el a polifonikus stílus technikáját és a kontrapunktikus szerkesztés alapelveit. Első bemutatott operája, a Quinto Fabio ugyan nem aratott átütő sikert, de következő operáit rövid időn belül sorban mutatták be. 1785-ben Londonba költözött, és a King’s Theatre számára írt egy operát (La finta principessa – Az álhercegnő). Udvari komponistává nevezték ki. Az 1786-os Giulio Sabinót kifejezett elismeréssel fogadták. Híre elért Párizsba is, ahol a színház nyári szünetében Marie-Antoinette is fogadta.

A kedvező fogadtatás hatására 1788-ban letelepedett Párizsban, első itt bemutatott operája a Démophon volt. Egy párizsi olasz operatársulatot (Théâtre de la Foire S. Germain) vezényelt, ennek megszűnése után Normandiába vonult vissza, ahol az Élisa című operáján dolgozott. Ezzel a művével szakított az olaszos operastílussal, lényegesen nagyobb hangsúlyt adott a cselekmény és a zene drámaiságának. Ez a stílus erősen hatott Beethoven egyetlen operájára, a Fidelióra. Párizsban állást kapott a Nemzeti Zeneintézetben, majd az ebből alakult Konzervatóriumban. Ezután írt operái közül kiemelkedik a Médée (Médeia). Híre bejárta Európát, és mivel Napóleonnal is összezördült, 1806-ban Bécsbe utazott két korábbi operájának (Lodoiska, Faniska) ottani bemutatójára. A bemutatkozás sikeres volt, Beethoven és Haydn is lelkesedett értük. Otthon rövidebb hallgatás következett, Chimay herceg vendégeként kártyafestéssel töltötte az idejét. A herceg végül rábeszélte egy mise megírására (F–dúr, „Chimay” mise). Több vallási témájú művet is írt a következő években, amik közül az 1816-ban bemutatott c–moll requiem ismét elbűvölte Beethovent: jobbnak tartotta Mozart művénél is. 1816-ban a Konzervatórium tanára, majd öt év múlva igazgatója lett. Munkája révén a szebb időket megért Conservatoire ismét nagy jelentőségű intézménnyé vált. Tanítványai között a legnevesebbek Halévy és Auber.

Cherubini hatalmas életművet hagyott maga után. Zeneszerzői nagyságát legjobban Beethoven elismerő véleménye bizonyítja. Ennek ellenére műveit sokáig szinte elfeledték, az operaházak csak a Médeiát tűzték időnként színre, ám napjainkban egy lassú újjászületés figyelhető meg. Játsszák egyetlen szimfóniáját, nyitányait, több vallásos szerzeményét, más operákat is, és lemezfelvételek sora jelenik meg műveiből.

Szerzeményeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Operák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olasz korszak

  • Amore artigiano, 1773
  • Il giocatore, 1775
  • Il Quinto Fabio, 1779
  • Armida abbandonata, 1782
  • Adriano in Sirio, 1782
  • Mesenzio, re d’Etruria, 1782
  • Il Quinto Fabio, 1783
  • Lo sposo di tre e marito di nessuna, 1783
  • Olimpiade, 1783
  • L’Alessandro nell’Indie, 1784
  • L’Idalide, 1784

Londoni korszak

  • Demetrio, 1785
  • La finta principessa, 1785
  • Il Giulio Sabino, 1786
  • Ifegenia in Aulide, 1788

Párizsi korszak

A Médeia párizsi ősbemutatójának plakátja 1797-ből
  • Démophon, 1788
  • Lodoiska, 1791
  • Le congres de rois, 1794
  • Élisa, or Le voyage aux glaciers du Mont Saint-Bernard, 1794
  • Médée, 1797
  • L’hôtellerie portugaise, 1798
  • La punition, 1799
  • La prisionniere, ?1799
  • Les deux journées, 1800
  • Epicure, ?1800
  • Anacréon, ou L’amour fugitif, 1803
  • Faniska, 1806
  • Pimmalione, ?1809
  • La crescendo, 1810
  • Les Abencérages, ou L’étendard de Grenade, 1813
  • Bayard a Mézieres, 1814
  • Blanche de Provence, ou La cour de fées, 1821
  • La marquise de Brinvilliers, 1831
  • Ali-Baba, ou Les quarante voleurs, 1833

Vallásos zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Messe solennelle breve
  • A–dúr mise három hangra, 1808–1809
  • F–dúr mise, „Chimay” 1808
  • d–moll mise, Messe solennelle, 1811
  • Missa solemnis, d–moll, Esterházy hercegnek, 1811
  • C–dúr mise, 1816
  • c–moll rekviem, XVI. Lajos emlékére, 1816
  • G–dúr mise, XVIII. Lajos koronázására, 1816–1819
  • Missa solemnis, E–dúr, 1818
  • A–dúr mise, X. Károly koronázására, 1825
  • d–moll rekviem, saját temetésére, 1836

Motetták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 38 motetta

Kamarazene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1. vonósnégyes, Esz–dúr, 1814
  • 2. vonósnégyes, C–dúr, 1829
  • 3. vonósnégyes, d–moll, 1834
  • 4. vonósnégyes, E–dúr, 1835
  • 5. vonósnégyes, F–dúr, 1835
  • 6. vonósnégyes, a–moll, 1837
  • Vonóskvintett, e–moll, 1837

Egyéb kompozíciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • D–dúr szimfónia (1815), kantáta, nyitány, himnuszok, graduálék, szonáták, dalok stb.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Cherubini témájú médiaállományokat.