José Zorrilla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
José Zorrilla y Moral
Jose zorrilla.jpg
Élete
Született 1817. február 21.
Valladolid, Spanyolország
Elhunyt 1893. január 23. (75 évesen)
Madrid, Spanyolország
Nemzetiség spanyol
Felesége Florentina O'Reilly
Pályafutása
Irodalmi irányzat romantika

José Zorrilla y Moral (Valladolid, 1817. február 21.Madrid, 1893. január 23.) spanyol romantikus költő és drámaíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valladolidban született. Családja néhány évet Burgosban és Sevillában töltött, majd Madridba költöztek, ahol édesapja a rendőrségen dolgozott. José a jezsuiták Seminario de Nobles iskolájában tanult. Édesapja a karlista mozgalom tagja volt, ezért 1833-ban, VII. Ferdinánd halála után száműzték Lermába.

José jogi tanulmányokba kezdett a toledói egyetemen, de hamarosan abbahagyta őket, és Madridba ment, ahol pénzszűkében is bohém életet élt. Költőként akkor vált ismertté, amikor Marioano José de Larra író temetésén elszavalta néhány versét. 1837-ben jelent meg első verseskötete, amely nagy sikert aratott, költeményein Alphonse de Lamartine és Victor Hugo hatása érződött.

Huszonkét éves korában feleségül vette a nála tizenhat évvel idősebb ír származású özvegyet, Florentina O'Reillyt, aki egy fiúgyermeket hozott a házasságba. Egy közös gyermekük is született, de korán meghalt. Florentina féltékenysége elől Zorrilla kétszer is Franciaországba menekült (1845-ben és 1851-ben), ott ismerkedett meg Id. Alexandre Dumas-val, Théophile Gautier-vel, Alfred de Musset-vel, George Sand-nal és Victor Hugóval. 1853-ban Londonban, 1854 és 1866 között Mexikóban, közben 1858-ban rövid ideig Kubában élt. Mexikóban I. Miksa védence lett, ennek köszönhetően színházigazgatói állást kapott.

1866-ban, felesége halála után Zorrilla visszatért hazájába, ahol 1869-ben ismét megnősült. Újra anyagi gondok gyötörték, ezért 5 évre Rómába költözött. 1885-ben a Spanyol Királyi Akadémia tagjává választotta, 1889-ben Granadában a nemzet költőjévé avatták.[1] Élete vége felé állami nyugdíjban részesült Emilio Castelar politikus és újságíró közbenjárására. 1893-ban hunyt el egy agyműtét után. Szülőháza Valladolidban múzeumként működik.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A José Zorrilla Múzeum

Drámák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Don Juan Tenorio
  • El puñal del godo
  • La reina y los favoritos
  • Traidor, inconfeso y mártir
  • Amor y arte
  • Pilatos

Verses elbeszélések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Leyendas
  • La Leyenda del Cid
  • A buen juez mejor testigo
  • Para verdades el tiempo y para justicias Dios
  • El capitán Montoya
  • Margarita la tornera
  • La pasionaria
  • La azucena silvestre

Líra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cantos del trovador 1840
  • Granada

Önéletrajzi írás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Recuerdos del tiempo viejo 1880-83

Művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bikaviadal (Ford. Gáspár Endre), Világirodalmi antológia IV. (Egyetemi segédkönyv/A világirodalom a XIX. században), Budapest, Tankönyvkiadó, 1956
  • Csempész (A mi urunk Don Quijote (Spanyol költők antológiája) Kolozsvár, Dácia Könyvkiadó, 1998 ISBN 973-35-0666-4
  • A vihar (Lyra hispanica (500 év spanyol költészete), Ampelos Könyvek, Debrecen, 1944

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz José Zorrilla témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a José Zorrilla y Moral című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.