Victor Hugo
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Victor-Marie Hugo |
|---|
| Született: |
| 1802. február 26. Besançon |
| Meghalt: |
| 1885. május 22.(83 évesen) Párizs |
Victor-Marie Hugo (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia költő, regény- és drámaíró
Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással voltak a napóleoni harcok, anyja királypárti és katolikus meggyőződése, családja utazásai Európában, ifjúkori olvasmányai, valamint költői kísérletei. Irodalmi példaképének Francois-René de Chateaubriandet tartotta, az ő nyomán testvérével együtt 1819 és 1821 között egy irodalmi szerkesztett Conservateur littéraire (Az irodalom védelmében) címen, amelyben főleg Lamartine és Chénier költészetét tárgyalták. Tudatosan tört érvényesülésre: royalista, katolikus versekkel kezdett, XVIII. Lajos kegydíjban is részesítette, majd később a liberalizmushoz közelített. Diadalmenete az 1840-es évek elejéig tartott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Édesapja, Joseph Leopold Sigisburg Hugo (1773 – 1828) Napóleon seregében szolgált, a tábornoki rangot szerezte meg. Ősei földművesek és iparosok voltak. Édesanyja, Sophie Trébuchet (1772 – 1821) korán árvaságra jutott, felmenői közt tengerészek és ügyvédek szerepeltek. A katonatiszt apát sűrűn helyezték át egyik városból a másikba, így a gyermek Hugónak ifjúkora szűntelen vándorlással telt Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban, végül visszatértek Párizsba. 1814-ben szülei elváltak, két bátyjával – Joseph Abellel (1798 – 1855) és Eugène-nel (1800 – 1837) – anyjával maradt.
1822-ben feleségül vette Adéle Foucher-t, négy gyermeke született. 1833-ban megismerte életre szóló szerelmét: Juliette Drouet-t. 1848-ban a Köztársaság szószólója volt, Bonaparte államcsínye után emigrált (Brüsszel, Guernsey sziget). Csak 1870-ben tért haza, a republikanizmus híve volt, a szabadság és levert forradalmak jelképévé vált, hozzá zarándokoltak a haladás hívei. Halála és temetése valóságos apoteózis volt.
Barátja volt Honoré de Balzacnak, akit rendkívül nagyrabecsült és a temetésén is beszédet mondott.
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Dráma:
- Cromwell (1827)
- Amy Robsart (1828)
- Hernani (1830)
- Marion De Lorme (1831)
- A király mulat (Le roi s'amuse, 1832)
- Lukretia Borgia (Lucréce Borgia, 1833)
- Marie Tudor (1833)
- Angelo, tyran de Padoue (1835)
- A királyasszony Lovagja (Ruy Blas, 1838)
- Les Burgraves (1843)
- Torquemada (1882)
- Szabad Színház Gyűjtemény (Théâtre en liberté , posthumus: 1886)
[szerkesztés] Regényei:
- A Párizsi Notre-Dame (Notre Dame De Paris) 1831
- A nyomorultak (Les Misérables) 1862
- A nevető ember 1869
- Kilencvenhárom 1873
[szerkesztés] Költészet-verseskötetek:
- Fenyítések 1853
- A századok legendája
- A sátán bukása 1886
- A rettenetes év 1872
- A nagyapaság művészete 1877
- A szellem égtájai 1881
- Az egész lant (posztumusz kötet 1888 – 1893)
[szerkesztés] Publicisztikai írásai
[szerkesztés] Zenemű
- Liszt Ferenc:Ce qu'on entend sur la montagne (Az úgynevezett Hegyi szimfónia)[[1]]
Felix Mendelssohn Bartoldi: Ruy Blas (kísérőzene Victor Hugo Azonos című drámája alapján.)
[szerkesztés] Klasszikus operák a műveiből
- Gaetano Donizetti:Borgia Lucretia (Lucrezia Borgia)
- Giuseppe Verdi:Rigoletto (Le roi s'amuse című színdarabja alapján librettóját Francesco Maria Piave írta)
- Giuseppe Verdi:Ernani (Hernani című drámája nyomán librettóját Francesco Maria Piave írta)
- Amilcare Ponchielli (1834-1886):Gioconda (La Gioconda) (Szövegét Angelo című drámája nyomán Arrigo Boito írta)
- Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij (1813-1869): Esmeralda (szövegét A párizsi Notre Dame című regénye alapján a szerző írta.)
- Felipe Pedrell (1841-1922): Quasimodo (A libretto Victor Hugo A párizsi Notre Dame című regény alapján készült.)
- Szergej Vasziljevics Rahmanyinov (1873-1943): Esmeralda (töredékes opera) (Victor Hugo A párizsi Notre Dame című regénye alapján)
- Leo Delibes (1836-1891): A király mondta (A librettót Edmond Gondinet írta Victor Hugo A király mulat című drámája alapján)
- Cesar Antonovics Kjui (1835-1918): Angelo (A librettót Viktor Petrovics Burenyin írta Victor Hugo Angelo című drámája alapján)
- Saverio Mercadante (1797-1870): Az eskü (Il giuramento) (A librettót Gaetano Rossi írta Victor Hugo műve lapján)
- Franz Schmidt: Notre Dame (A librettót L. Wilk és a zeneszerző írta Victor Hugo A párizsi Notre Dame című regénye alapján)
- Rudolf Wagner-Régeny (1903-1969): A kegyenc (Der Günstling oder Die Letzen Tage des grossen Heern Fabiano) (A librettót C. Neher írta Victor Hugo Marie Tudor című tragédiája alapján.)
[szerkesztés] Néhány megfilmesített műve
- A királyasszony lovagja (2002) (TV film)
- Nyomorultak (2000) (TV film)
- Quasimodo 2000 (1999)
- Nyomorultak (1998)
- A Notre Dame-i toronyőr (1997) (TV film)
- A Notre Dame-i toronyőr (1996)
- Quasimodo (1996) (TV film)
- Nyomorultak (1995)
- A Notre Dame-i toronyőr (1982)
- Nyomorultak (1978) (TV film)
- Nyomorultak (1957)
- A párizsi Notre Dame (1956)
- A királyasszony lovagja (1947)
- A Notre Dame-i toronyőr (1939)
- Nyomorultak (1934) író
- A párizsi Notre Dame (1911)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Világirodalmi Kisenciklopédia (Akadémiai Kiadó, Bp.)
| Romantika | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|


