Adam Mickiewicz

Adam Bernard Mickiewicz (litvánul: Adomas Bernardas Mickevičius, Zaosie, 1798. december 24. – Isztambul, 1855. november 26.) lengyel költő, író. Zygmunt Krasiński, Juliusz Słowacki és Cyprian Kamil Norwid mellett a 19. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költője. A Három bárd egyike.

Életútja

Nemesi családból származott, apja tekintélyes ügyvéd volt. Tanulmányait Novogrodekben kezdte, 1815-ben a vilnói egyetemen tanult, 1819 és 1823 között latin nyelvet tanított a kovnói (ma: Kaunas) iskolában. Szerencsétlen szerelme (Maria Wereszczakówna iránt, aki később Puttkammer grófnő lett) csaknem a sír szélére vitte. 1824-ben a vilnói ifjak szövetségével együtt elfogták, több hónapi fogságot szenvedett, és elrendelték Oroszországba költözését. Ekkor Szentpétervárra, onnan Odesszába, majd a Krímbe ment, ott írta híres Krími szonettek című versciklusát. Közben megismerkedett az orosz dekabristákkal és Puskinnal is. 1829-ben Odyniec társaságában külföldre utazott: felkereste Goethét, bejárta Olaszországot és 1832-ben Párizsba ment, ahol három évvel később feleségül vette Celina Szymanowskát, a híres zongoravirtuóz leányát. Anyagi gondokkal küzdve, 1839-ben Lausanne-ban a latin irodalom egyetemi tanára, 1840-től a párizsi College de France-ban a szláv irodalmak tanára volt, később azonban a misztikus tanokat hirdető Towiańskival tartott kapcsolata miatt megfosztották őt tanszékétől. 1848-ban Rómába ment, hogy Ausztria ellen lengyel légiót szervezzen, de csakhamar visszatért Párizsba, ahol a Tribune des Peuples című lapot szerkesztette, melyet azonban betiltottak. 1852-ben az arzenál könyvtárosi hivatalát kapta, de a krími háború kitörésekor azonnal Törökországba ment, hogy lengyel légiót szervezzen. Konstantinápolyban halt meg kolerában. Holttestét előbb Montmorencyban, majd 1890-ben Krakkóban temették el.

Munkássága

Mickiewicz forma és tartalom tekintetében egyaránt valóságos forradalmat csinált az irodalomban. Költeményeinek első gyűjteménye (Vilno, 1822-23) balladákat és románcokat tartalmaz, ebben jelent meg a Dziady második és negyedik része is. Az itt megnyilatkozó új romantikus irány legszebb diadalát aratta a Konrad Wallenrod (1829) című epikus elbeszéléssel, melynek hazafias szelleme határtalan lelkesedést keltett az ifjúságban. Költészetének tetőpontján, 1832-1834-ben írta a Dziady harmadik részét és a Petersburgot, melyben az 1824-es vilnói inkvizíciót pellengérezi ki. Párizsban, honvágyának és gyermekkori emlékeinek hatása alatt keletkezett Pan Tadeusz című terjedelmes epikus költeménye, „a lengyel nemesi élet enciklopédiája” (Párizs, 1834). Már előbb kiadta nagy hatású prózai művét: Lengyel nemzet és a lengyel zarándokság könyve (Ksiegi narodu polskiego i pielgrzymstwa polskiego) (Párizs, 1832), melyben bibliai nyelven dicsőíti Lengyelország múltját és jövőjét. Ezután a drámában is tett kísérleteket francia nyelven (Les confédérés de Bar, 1836); írt gyönyörű lírai költeményeket, politikai meséket, fordított Byrontól és Schillertől és több irodalmi és polémikus dolgozatot adott közre.

Műveinek számos 19. századi kiadása közül nevezetesebb az, melyet Mickiewicz maga rendezett sajtó alá (8 kötet, Párizs, 1838); továbbá a Biegeleisen dr.-é (Lemberg, 1893). Leveleit kiadták Lembergben (4 kötet, 1881-85); kritikai életrajzát megírta Chmielowski és Mickiewicz fia, Władysław Mickiewicz, aki franciául (Adam M. sa vie et son oeuvre, Párizs, 1888) és bővebben lengyelül (1-3 kötet, Posen, 1890-94) adta közre az apjára vonatkozó adatokat. Lembergben Mickiewicz Társaság néven irodalmi kör alakult, mely folyóiratot adott ki és egyúttal Mickiewicz összes műveit is 1894-től sajtó alá rendezte. 1895-ben Tarnopolban szobrot emeltek emlékének.

Források

• Bokor József (szerk.). Mickiewicz, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
• Bojtár Endre jegyzete, in: Lengyel költők antológiája (Szerk. Bojtár Endre és Kerényi Grácia.) Kozmosz Könyvek, 1969; 486–488. oldal.

További információk

• Adam Mickiewicz életrajza magyarul, részlet műveiből műfordításokban Bábel Web Antológia
• Adam Mickiewicz: Krími szonettek (MEK)