Krím
A Krím félsziget a Fekete- és Azovi-tenger között, melyet a 30 km hosszú és 9 km széles Perekopi-szoros csatol a kontinenshez és kelet felé a hosszan elnyúló Kercsi-félszigetben, a Kercsi-szorosnál végződik.
A félsziget területe lényegében megegyezik az Ukrajnához tartozó Krími Autonóm Köztársasággal.
Területe 26,100 km², népessége 1 973 185 fő (2007-es becslés).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
A szabálytalan formájú félsziget partjainak teljes hossza 1000 km. A partok többnyire tagoltak, az Azovi-tenger felől alacsonyak. A folyók nem hajózhatók; köztük a legjelentékenyebbek a Szalhir, a Buzulcsa, a Buiuk-Karaszu, az Alma és a Kacsa. A tavak száma mintegy 400, de mind kicsi. A hőmérséklet enyhe, - különösen a félsziget déli részén található Krími-hegység által, - a hideg szelek ellen védett délkeleti partvidéken. Az északi rész sztyepp, a jellemző éghajlattal, a hegyekben jajlák, a nyári legeltetésre használt erdőmentes legelők találhatók.
[szerkesztés] Klíma
Szimferopolban a nyári középhőmérséklet 8,5 °C, Szevasztopolban 9,4 °C, a téli amott −0,9 °C, emitt −2 °C. A hegyes vidékek termékenyek, a sík részek sztyeppék.
[szerkesztés] Élővilág
A partok közelében a növényzet olyan, mint a Földközi-tenger mellékén: megterem a szabadban a babér‑, füge‑, gránátalma‑, pisztácia‑, mandulafa, datolyaszilva stb. A sztyeppék ellenben ásványkincsekben gazdagabbak; a són kívül porfírt bányásznak rajtuk és különböző színű márványt. Lakosságát és gazdasági életét l. Tauria.
[szerkesztés] Története
A Krím félsziget ógörög neve Tauriké Kherszonészosz (Ταυρικὴ Χερσόνησος 'Tauriké félsziget') vagy egyszerűen Kherszonészosz volt, latinul Chersonesus Taurica. Már Kr. e. 6. században görög gyarmatosításnak volt színhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont és Theodosziát (ma: Feodoszija). Pantikapaion később külön állammá nőtte ki magát, és Boszporoszi Királyság néven hatalmát csaknem az egész Kherszonészoszra kiterjesztette. Ez államot meghódította a pontoszi VI. Mithridatész, akinek legyőzetésével a Római Birodalomhoz került. Mint a Bizánci Birodalom része, Gótia thémát alkotta; 375-ben a gótokat a hunok győzték le. Később a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került.
A kunokat 1237-ben a tatárok űzték el, és Krímet 1441-ig a Kipcsak kánság alkotórészévé tették. Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa, (ma: Feodoszija) tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441-ben a Krími Tatár Kánságnak vált jelentékeny részévé. 1475-ben II. Mehmed szultán ezt török fennhatóság alá vetette. Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt támadni kezdték a Krím félszigetet, és Törökország az 1774-es kücsük-kajnardzsi békében Krím függetlenségébe beleegyezni kényszerült. A félsziget azonban a függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783-ban Sagin-Girei, az utolsó tatár kán birtokáról évdíj fejében az oroszok javára lemondott. A Krím félszigeten találkozott II. József császár és király 1787-ben II. Katalin cárnővel, akivel szövetséget kötött a törökök ellen, és ez alkalommal mutatta Potyomkin herceg az általa építtetett falvakat (Potemkin-falu).[1] Potyomkin a „Tauriai” melléknevet kapta. Tartja magát a mítosz, hogy a falvak fele csak papíron létezett. Valójában ezt valószínűleg csak Potyomkin moszkvai ellenfelei terjesztették. (Lásd még a II. Katalin szócikket.)
1854–55-ben a Krím volt a színhelye a krími háborúnak.
Az orosz polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte a területet. A vörösök 1921-ben foglalták el. A félsziget szovjet autonóm köztársaság (Krími ASZSZK) és az orosz föderáció része lett. 1941-ben elfoglalták a németek. 1944. május 18-án vonult be a szovjet hadsereg, és visszafoglalta a félszigetet.
1941-ben a németeket, 1944-ben pedig a tatárokat deportálták a félszigetről, valamint az oroszok által is letelepített bolgárokat, örményeket és görögöket.
1945. február 4–11. között a Krím félszigeten, Jaltában rendezték a szövetséges nagyhatalmak vezetői közötti találkozót, a jaltai (esetenként krími) konferenciának nevezett tanácskozást, ahol a győztes hatalmak képviselői megrajzolták Közép- és Kelet-Európa háború utáni térképét.
1954. február 19-én Hruscsov kezdeményezésére az 1945-től már mint Krími terület az orosz föderációból átment az Ukrán SZSZK-ba a Perejaszlavi Rada összehívásának 300. évfordulója alkalmából.
1991-ben Krími területből Krími ASZSZK-vá alakult, majd 1992. február 26-án Krími Köztársasággá vált, de Ukrajna része maradt.
[szerkesztés] Lakosság
Lakossága 2001-ben 2 024 056 fő (ebből 58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,1% krími tatár, 1,4% fehérorosz, 0,5% tatár, 0,4% örmény, 0,2% körül zsidó, lengyel, moldován, azeri, 0,1% körül üzbég, koreai, görög, német, mordvin, csuvas, cigány, bolgár, grúz és mári, valamint karaimok, krimcsákok és egyéb nemzetiségűek).
Az oroszok, ukránok, görögök és bolgárok többsége ortodox hitű, a krími tatárok szunnita muzulmánok. Elterjedt az izraelita, a katolikus és a protestáns vallás is.
[szerkesztés] Városok
| magyar neve | ukrán neve | orosz neve | krími tatár neve | lakosság 2006. január 1. |
|---|---|---|---|---|
| Szimferopol | Сiмферополь | Симферополь | Aqmescit | 340 644 |
| Szevasztopol | Севастополь | Севастополь | Aqyar | 340 295 |
| Kercs | Керч | Керчь | Keriç | 151 327 |
| Jevpatorija | Євпаторiя | Евпатория | Kezlev | 106 456 |
| Jalta | Ялта | Ялта | Yalta | 79 796 |
| Feodoszija | Феодосiя | Феодосия | Kefe | 71 725 |
| Dzsankoj | Джанкой | Джанкой | Canköy | 39 664 |
| Krasznoperekopszk | Красноперекопськ | Красноперекопск | Krasnoperekopsk | 30 677 |
| Alusta | Алушта | Алушта | Aluşta | 29 913 |
| Bahcsiszaraj | Бахчисарай | Бахчисарай | Bağçasaray | 26 395 |
| Szaki | Саки | Саки | Saq | 26 389 |
| Armjanszk | Армянськ | Армянск | Ermeni Bazar | 22 893 |
| Bilohirszk | Бiлогiрськ | Белогорск | Qarasuvbazar | 18 399 |
| Szudak | Судак | Судак | Sudaq | 14 772 |
| Primorszkij | Приморський | Приморский | Hafuz | 14 338 |
| Hvargyijszke | Гвардiйське | Гвардейское | Sarabuz | 12 621 |
| Scsolkine | Щолкiне | Щёлкино | Şçolkino | 11 419 |
| Inkerman | Інкерман | Инкерман | İnkerman | 11 263 |
| Oktyabrszke | Октябрське | Октябрьское | Büyük Onlar | 11 100 |
| Haszpra | Гаспра | Гаспра | Gaspra | 11 063 |
| Csornomorszke | Чорноморське | Черноморское | Aqmeçit | 10 976 |
| Hreszivszkij | Гресiвський | Грэсовский | Gresovskiy | 10 713 |
| Krasznohvargyijszke | Красногвардiйське | Красногвардейское | Qurman | 10 661 |
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Bokor József (szerk.). Krím, A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2010. november 25.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||
