Théodore Géricault

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Théodore Géricault
Théodore Géricault by Alexandre Colin 1816.jpg
Született
1791. szeptember 26.
1791. szeptember 21.
Rouen
Elhunyt
1824. január 26. (32 évesen)
Párizs
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Théodore Géricault témájú médiaállományokat.

Théodore Géricault (Rouen, 1791. szeptember 26.Párizs, 1824. január 26.) ismert francia festő, leghíresebb alkotása a Medúza tutaja. Egyike volt az első romantikus festőknek.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rouen-ban született Franciaországban. Képzését Carle Vernet-nek és Pierre-Narcisse Guérinnek köszönhette. Ez utóbbi mester egy megrögzött klasszicista volt, aki bár elutasította diákja impulzív természetét, felismerte tehetségét. Miután Géricault elhagyta az iskolát, a Louvre-ba ment, hogy 1810 és 1815 között festményeket másoljon, többek között Peter Paul Rubenstől, Tizianotól, Diego Velázqueztől, és Rembrandttól. Ezekben olyan erőt talált, mely számára szimpatikusabb volt, mint az akkor uralkodó neoklasszicista stílus.

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első komolyabb alkotását, a Császári gárdatisztet, az 1812-es Párizsi Szalonon állították ki, és amelyen látható a rubensi hatás és az érdeklődés a kortárs témák iránt. Ezen fiatalkori sikert nem követték újabb nagyszabású alkotások: a következő években lovakról és lovagokról készített tanulmánysorozatot. A következő években az alakábrázolást és a kompozíciót tanulmányozta, mely során megtapasztalt, hogy mennyire is kedveli a drámát és a kifejezőerőt.

A Medúza tutaja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Medúza tutaja, 1819.

Géricault a korai festményeiben folyamatosan visszatért a katonai témákhoz, és azon litográfiái, melyeket az Olaszországból való visszatérés után alkotott katonai témákban, a mesterművei közé tartoznak. Talán a legjelentősebb festménye a Medúza tutaja (1819-ből), amely egy francia hajó elsüllyedésének következményét ábrázolja, mely során a kapitány hátrahagyta a legénységet és az utasokat is. Az eseményből nemzeti botrány lett, és Géricault drámai ábrázolása bemutatta a tragédia monumentalitását. A festmény ismertsége a korrupt társadalom vádolásából ered, de szintén abból, ahogyan drámaian bemutatta az örök témát, az ember harcát a természettel.

Az alakok és a kompozíció struktúrájának klasszikus ábrázolása ellentétben áll az ábrázolt tárgy zűrzavaros helyzetével, és ez fontos hidat képez a neoklasszicista és a romantikus stílusok között. A festmény több különböző hatást olvaszt egybe a monumentális megközelítést és az alakábrázolást tekintve.

A kép politikai vitát gerjesztett, mikor 1819-ben kiállították a Párizsi Szalonon; később Angliát is megjárta, ahol több elismerést kapott. Londoni tartózkodása alatt Géricault megtapasztalta a városi szegénységet, és több szentimentalizmus nélküli rajzot és litográfiát is készített a benyomásairól, melyeket később publikált.

Késői munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután visszatért Franciaországba, egy tíz portréból álló sorozatot festett őrültekről, akik egy barátjának, Dr. Étienne-Jean Georget-nak voltak a betegei. Minden alany különböző problémákkal szenvedett.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]