Pierre-Narcisse Guérin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre-Narcisse Guérin portréja
Jodocus Sebastiaen van den Abeele rajza, Louvre

Báró Pierre-Narcisse Guérin (Párizs, 1774. május 13.Róma, 1833. július 16.) francia festő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jean-Baptiste Regnault tanítványa, a legridegebb klasszicizmus híve volt, majdnem kizárólag klasszikus tárgyú képeket festett. Áldozat Aesculap szobra előtt (Gessner egy idillje nyomán, Párizs, Louvre) című festményével vált ismeretté. Majd ezt követték: Uticai Cato halála (1797); Marcus Sextus hazatérése (1799); Hippolit és Phaedra (1802); Napóleon megbocsát a kairói fölkelőknek, amelyben furcsa ellentétben áll a modern történeti tárgy a legszigorúbb klasszikus formákkal; Andromache és Pyrrhos (1810); Aeneas elbeszéli kalandjait Didónak (1813); Klymnaestra Agamemnon meggyilkolására készül (1817). 1822-ben a római francia akadémia igazgatója lett.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]