Diego Velázquez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Diego Velázquez
Portrait d'homme (Diego Velázquez, 1630).jpg
Diego Velázquez: Férfiportré
(valószínű önarckép, 1630)

Született 1599. június 6.
Sevilla
Meghalt 1660. augusztus 6. (61 évesen)
Madrid
Nemzetisége spanyol

Diego Rodriguez de Silva y Velázquez (Sevilla, 1599. június 6.Madrid, 1660. augusztus 6.), többnyire Diego Velázquez néven ismert spanyol festő.

Tanulóévek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francisco Herrera el Viejo, majd Francisco Pacheco tanítványa (és utóbb veje). Első, sevillai korszakát népies zsánerképek (bodegones) jellemzik, amelyek festési módja, sötét árnyékaikkal, a megvilágítás erős ellentéteivel, a népies típusok éles jellemzésével, a csendéletszerű részletek szeretetével közvetve Caravaggióra megy vissza. E máris erős realizmussal és hatalmas festői tudással kitüntetett csoport mesterművei: A vén szakácsnő (Richmond, Cook-gyűjtemény), A vízhordó (London, Apsley House), Étkező parasztok (Budapest, Szépművészeti Múzeum).

Kezdő stílusa - zsánerképek
Öreg nő tojást süt A vízhordó Jerónima de la Fuente
Az idős szakácsnő tojást süt (1618)
National Gallery of Scotland
Sevillai vízárus (1620)
Apsley House, London
Étkező parasztok (1620)
Budapest, Szépművészeti Múzeum

Madridi évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeplőtelen fogantatás, kb. 1618 (a művész 19 éves volt, mikor ezt festette)

1622-ben látogat el először Madridba, amelynek műkincsei, főleg Tiziano művei nagy hatást gyakorolnak rá, a következő évben IV. Fülöp király szolgálatába szegődik. Ekkor kezdődik élete végéig tartó képmásfestő tevékenysége, amely a királyi családról, az udvarhoz tartozókról, a spanyol szellemi arisztokráciáról páratlan arcképcsarnokot eredményezett. Spanyol tradíciókból kiindulva, de Tiziano, majd Rubens hatása alatt is Velazquez fejlődése a képmások e végtelen sorában tükröződik vissza, míg időnként egy-egy más tárgyú festménye jelzi a megtett utat. Az első képmásokban erős plasztika, mély árnyékok uralkodnak és a Bacchus és az ivók (Los Borrachos) híres képe is (Madrid, Prado) a fiatalkori zsánerképek pompás továbbfejlesztését jelenti.

Római út[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1629-31-ig Rómában tartózkodik. Itt festi meg Vulcanus műhelye című képét (Prado), amely rendkívüli festői finomodásról tanúskodik, itt keletkezik két tájképi tanulmánya, amely a maga fénytől áthatott frissességével egészen új törekvésekről ad számot.

Diego Velázquez, önarckép (1643)

Újra Madridban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazatérése után két évtizeden át ki nem mozdul Madridból. Az ekkor keletkezett képmások hosszú sorából kiemelkednek III. Fülöp, Ferdinánd bíbornok-infáns és a kis Don Baltasar infáns vadászképei, a király, a kis infáns és Olivarez herceg lovasképei, a királyi udvarhoz tartozó hölgyek, törpék, komédiások, udvari bolondok képei (túlnyomórészt a Pradóban). Hatalmas léptekkel halad festői fejlődése. Az alakok mind tökéletesebben olvadnak egybe a szabad térrel, a plasztikai mintázás mindinkább elenyészik és színes benyomás visszaadásának ad helyet. Fejedelmi alakjai felülmúlhatatlanul komolyak, előkelők a maguk szenvtelenségében, a törpék stb. képeit rendíthetetlen tárgyilagosság jellemzi. E kornak nagy, reprezentatív alkotása a Breda átadását ábrázoló hatalmas kép (1639-41 (Prado), a kép ekonómiájában nagy szerepet játszó lándzsákról Las Lanzas-nak nevezve) – Velazquez második olaszországi tartózkodása az 1649-51 évekre esik. Rómában festi meg X. Ince pápa képmását (Róma, Doria-képtár), amely a színfoltok szabad felrakásával, a minden rikító eszközt kerülő jellemzés mélységével a képmásfestés legnagyszerűbb remekei közé tartozik. Velazquez utolsó évtizede a tökéletesség legmagasabb fokának elérését jelzi. Képmásai – kivált a gyermek-képmások a csodálatosan gazdag ruhákban – a festői tudás netovábbjai.

Utolsó nagy korszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vénusz tükörrel

Művei mind színesebbekké, szabadabbakká, festőiebbekké válnak. Két nagy festmény jelzi Velazquez utolsó korszakát: A szőnyegszövő nők (Las Hilanderas) és Az udvarhölgyek (Las Meninas). Itt is, ott is, a belső térben elhelyezett alakoknak a környezettel való tökéletes együtthatása a fény érvényre juttatásának varázsa a legtökéletesebb festőmesterség diadala. Igazi jelentőségét a 19. század második felében ismerték fel, midőn a természet tisztán festői ábrázolására irányuló törekvések (impresszionizmus) rokonok voltak az övéivel és az ő művészetéből indultak ki (Manet). Velazquez dicsősége felülmúlta az akadémikus festés korában bálványozott Murillóét. Velazquez művészetén és művészettörténeti jelentőségén mit sem változtat, ha a modern művészi törekvések továbbfejlődésével a spanyol festészet történetének más nagy alakjai léptek előtérbe: Goya vagy El Greco.

A Commonsban található képei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Galéria

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mulatt nő (kb. 1618)
  • Stirling: Velazquez and his works (London, 1855);
  • Curtis: Velazquez and Murillo (London és New-York 1883);
  • Justi klasszikus műve: Diego Velazquez und sein Jahrhundert (Bonn, 1888, 2. kiad. 1903);
  • Stevenson: The Art of Velazquez (London, 1895);
  • Beruete: Velazquez (Párizs, 1898);
  • Lafond (Paris, 1906); Baldry: Velazquez (New York, 1908);
  • Calvert és Hartley: Velazquez (London, 1908);
  • Gensel: Velazquez (2. kiad. Berlin, 1908)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Diego Velázquez témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]