Csendélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eggers Carsten: Gitárcsendélet könyvvel (2004)

Csendélet egy festmény ami különféle festőien csoportosított tárgyakat ábrázol. Az ábrázolt tárgyak legyakrabban virágok, gyümölcsök, ételféleségek, szövetek, használati eszközök, hangszerek stb. Legismertebbek a virágcsendéletek.

A csendélet előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyümölcs csendélet egy pompeji falfreskón

A csendélet előképeit a művészettörténészek a római művészetben vélik megtalálni. A Falfestményeken gyakoriak voltak a gyümölcsöket, növényeket, vagy esetenként színházi maszkokat ábrázoló kompozíciók. Arról vita folyik, mennyiben lehet ezeket mai értelemben vett csendéletnek nevezni. Írásos források már az ókori görögöknél említenek olyan eseteket, mikor valószínűleg csendélet volt az ábrázolás tárgya, például ilyen az Apellészről feljegyzett anekdota, miszerint olyan élethű gyümölcsöket festett, hogy rászálltak a madarak.

Az első csendéletek és témáik teljes bizonyossággal megállapíthatóan a szárnyasoltárokról önállósodtak. Akad feltételezés, miszerint a szárnyasoltár fatábláinak feldarabolásakor keletkezett részletekből alakultak ki az első csendéletek. Ezt teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, de tény, hogy léteznek olyan feldarabolt oltárképek, melynek darabjait csendéletként is fel lehet fogni. A szárnyasoltárok ilyen jellegű részleteinek mindig volt valamilyen szimbolikus többletjelentése. A később festett csendéletek is továbbviszik ezt a hagyományt: attribútumokat, szimbólumokat ábrázolnak. Ezek a szimbolikusan ábrázolt tárgyak gyakran jelentenek valamit, de a modern néző nem mindig tudja, minek az attribútumait látja.

A csendélet történeti vázlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vincent van Gogh: Íriszek (1890)

A csendélet közvetlen előzményei közé tartoznak még azok az itáliai intarziák, melyeket stallumokon találunk. A nyírbátori kóruspadok is csendélet-jellegű intarziával díszítettek.

A legelső csendéleteket Michelangelo és Caravaggio nevéhez kötik. A festménynek a látvány megörökítésén túl számos allegorikus magyarázata van, utalás lehet az vallásos szimbólumokra, utalás lehet a bűnbeesésre, feltámadásra, elmúlásra, stb.

A protestáns vallás elterjedésével holland és flamand területen egyre inkább a mindennapi élet ábrázolása lett a festészet témája, a vallásos témavilág helyett.[1] A csendélet virágkora a 17. század, elsősorban holland és flamand területen. Jeles művelői W. Kalf, W.C. Heda, J.D. Heem. A 18. században a francia Jean-Baptiste Siméon Chardin csendéletei jelentősebbek. Leggyakoribbak a vadászcsendéletek, melyek az elejtett vadakat és elkészítésükhöz szükséges konyhaeszközöket sorakoztatják fel. Ezeknek is mindig akad allegorikus mondanivalója.

A 19. század csendéletei gyakran már nem tartalmaznak mélyebb mondanivalót. Különösen igaz ez az impresszionista csendéletekre. Pierre-Auguste Renoir barackjai csak barackok, nem pedig a termékenység szimbólumai. Természetesen jogosítványa van egy művésznek "csak" barackokat rajzolni.

A posztimpresszionizmusban is virágzott ez a műfaj: ez látható például Paul Cézanne és Vincent van Gogh festményeiben. A mai napig is, stílustól függően sok festő repertoárjában szerepel a csendélet. Ez a műfaj lehetőséget nyújt a művésznek a teljesen önálló festői függetlenségre és elmélyülésre. Leginkább Paul Cézanne kísérletezett ezzel a műfajjal, a mélységet, a perspektívát akarta érzékeltetni, elénk állítani festői eszközökkel a három dimenziót. Eggers Carsten gitárcsendéletében (első kép) tökéletesen élvezhetjük a festészet három dimenzióját. Nagy festőknél, akik több műfajban alkotnak, jól követhetők a különféle stílusirányzatok és színskálák megjelenítése.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest: Győző Andor, 1935. 217.
  • Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. 1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1965. 473.
  • Ernst H. Gombrich: A művészet története. Budapest: Glória, 2002. 688 ISBN 963-9283-64-9

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. page 243. The Story of Painting, The Essential Guide to the History of Western Art, 1994, Derling Kidersley Limited, London

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csendélet témájú médiaállományokat.