Koszta József
| Koszta József | |
 |
|
| öregkori önarcképe | |
|
|
|
| Született | 1861. március 27. Brassó |
| Meghalt | 1949. július 29. (88 évesen) Budapest |
| Nemzetisége | magyar  |
| Stílusa | realizmus, expresszionizmus |
| Iskolái | Müncheni Akadémia Benczur Gyula mesteriskolája |
| Mestere(i) | Lotz Károly, Székely Bertalan |
| Aki hatott rá | Munkácsy Mihály |
| Aki(k)re hatott | Tokácsli Lajos |
Koszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) Kossuth-díjas magyar festő, az ún. Alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője. Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Festészeti tanulmányait 1885-1888 közt a Mintarajziskolában kezdte. Majd a Müncheni Akadémia hallgatója lett. Hazatérte után a Benczúr Gyula Mesteriskola növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát, Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a tanárai. Több díj és kiállítás után 1902-től 1903-ig Nagybányán alkotott. Szorosan nem tartozott a nagybányai iskola tagjai közé. Tanulmányutakat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott, az 1920-as évek elején tanyáját megosztotta Nagy Istvánnal, aki ebben az időben éppen a szentesi tájat festette. 1937-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Halála előtt úgy rendelkezett, hogy képeit a szentesi múzeumra hagyja, ez így is lett, a múzeum hálából 1949-ben felvette Koszta József nevét, ma is úgy hívják, Koszta József Múzeum.
Stílusa [szerkesztés]
Koszta József a Munkácsy-tradíciókat folytató alföldi festők egyik legjelentősebb képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Tornyai Jánossal és az erdélyi származású, majd Baján letelepedő Nagy Istvánnal. Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni. Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolás módjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző, ezért is van az ő művészetének egy néprajzi olvasata is, alkotásai lenyomatai a századelő és a két világháború közti paraszti életformának. A tanyán töltött évek alatt, új elemeket is vitt művészetébe, erőteljesen alkalmazta a sötét háttérből előugró világosabb színeket, így különleges hatást keltő tájképek születtek. Témái, alkalmazott motívumai állandósultak, portrék, életképek, csendéletek, tájképek alkották munkássága gerincét, a historizáló képalkotást elvetette (a bibliai jelenetek ábrázolását azonban nem). A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos stílusa. S ami nagyon fontos tény, a 20. században egész Európában, s Magyarországon is minden időkben értették és értékelték az ő festészeti munkásságát. Igen termékeny alkotó volt, számos műve került magángyűjteményekbe itthon és külföldön.
Ismertebb képeiből [szerkesztés]
- Domboldalon (Zöldben) (1902, olaj, vászon; olaj, vászon, 120 x 149 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
- Női akt (c. 1905; olaj, vászon, 64 x 50 cm; magántulajdonban)
- Három királyok (1906-07; olaj, vászon, 116 x 127 cm; MNG)
- Muskátlis kislány (c. 1917; olaj, vászon, 92,5 x 66 cm; MNG)
- Kukoricatörők (c. 1917; olaj, vászon, 83,5 x 93,5 cm; MNG´)
- Tányértörölgető nő (c. 1919; olaj, vászon, 80 x 70 cm; MNG)
- Tanya (c. 1920; olaj, vászon, 54 x 65 cm; MNG, Budapest)
- Ruhaszárítás (1920-as évek, olaj, vászon, 50 x 60 cm; MNG)
- Tanya borjakkal (1930-as évek; olaj, vászon; 52 x 72 cm; Koszta József Múzeum, Szentes)
- Tanya boglyákkal, rózsaszín kötényes nővel (1930-as évek; olaj, vászon, 50,5 x 65 cm; Koszta József Múzeum, Szentes)
- Putrik piros fejkendős nővel (1940-es évek; olaj, vászon, 50,5 x 65 cm; Koszta József Múzeum, Szentes)
Muskátlis kislány (elemzés) [szerkesztés]
„»Parasztinfánsnőnek« is nevezhetnők a komoly tekintetű, merev tartással, rebbenés nélkül ülő leányka portráját kezében a falusi tornácok virágával. Különös varázst ad a képnek a kifejezés egyszerűsége, őszintesége. Régi magyar cserepek tüze él színvilágában.”[1] A kép 1938-ban került a Szépművészeti Múzeum birtokába, jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.
Kiállítások (válogatás)[2] [szerkesztés]
- 1897 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
- 1900 • Párizs
- 1905 1907 • Téli Tárlat Műcsarnok, Budapest
- 1907 1910, 1915 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
- 1917 • Ernst Múzeum
- 1920 • Ernst Múzeum
- 1922 • Ernst Múzeum
- 1925 • Magyar egyházművészeti kiállítás, Róma
- 1929 • Stockholm
- 1934 • Tamás Galéria, Budapest (gyűjteményes.)
- 1935 • Nemzeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
- 1937 • Ernst Múzeum
- 1939 • Nemzeti Kiállítás, Kassa
- 1940 • Velence, Milánó
- 1942 1948 • Szinyei Társaság, Nemzeti Szalon, Budapest
- 1944 • Mai magyar művészet, Bern, Genf, Locarno, Neuchâtel
- 1945 • Magyar Tájak, Ernst Múzeum, Budapest
- 1948 • Nemzeti Szalon Gyűjteményes
- 1950 • Emlékkiállítás, Szentes
- 2010 • Karakterek találkozása egy magángyűjteményben (Válogatás Szabó Antal magángyűjteményéből, Aba-Novák Vilmos, Koszta József, Márffy Ödön), Kecskeméti Képtár, Cifra Palota
- 2011 • „Kenyni muszáj!” - Koszta József képei magángyűjteményekből, Koszta József Múzeum, Szentes
Művei közgyűjteményekben [szerkesztés]
- Déri Múzeum, Debrecen
- Képzőművészeti Múzeum, Marosvásárhely
- Koszta József Múzeum, Szentes (állandó Koszta József kiállítás)
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Móra Ferenc Múzeum, Szeged
- Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Társasági tagság [szerkesztés]
Emlékezete [szerkesztés]
- Szentesen a Koszta József Múzeum és egy általános iskola őrzi emlékét és nevét. Tanyájának sajnos már csak a romjai láthatók a város határában.[3]
Díjak, elismerések [szerkesztés]
- Műbarátok ösztöndíja (1897)
- Mention honorable, Párizsi Világkiállítás (1900)
- Wolfner-díj (1917)
- Barcelonai Világkiállítás arany- és bronzérem. (1929)
- Állami festészeti kis aranyérem (1935)
- Kossuth-díj (1948)
Irodalom [szerkesztés]
- Bényi László: Koszta József Budapest. (1959)
- Aradi Nóra: Koszta József Budapest. (1964)
Jegyzetek és források [szerkesztés]
- ↑ A Magyar Nemzeti Galéria Gyűjteményei. Budapest : Corvina Kiadó, 1975. lásd 80-81. p. ISBN 963-13-0291-1
- ↑ Lista www.artportal.hu nyomán
- ↑ Szentes környéki látnivalók
- Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz József. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Koszta József lásd 478-479. p.
- Koszta József élete, munkássága, artportal.hu
- MÉL
- Koszta József életrajza, 31 festménye
- Koszta József, MEK
