Munkácsy Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Munkácsy Mihály
Ferdinand Mulnier - Portrait de Mihály von Munkácsy.jpg
Munkácsy Mihály (1879)

Született 1844. február 20.
Munkács
Meghalt 1900. május 1. (56 évesen)
Endenich
Nemzetisége magyar
Stílusa romantika, realizmus
Iskolái Bécsi Képzőművészeti Akadémia
Aki hatott rá Gustave Courbet
Aki(k)re hatott Hollósy Simon
Thorma János
Tornyai János
Koszta József

Munkácsy aláírása.png
Munkácsy Mihály aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Munkácsy Mihály témájú médiaállományokat.

Munkácsy Mihály született: Lieb Mihály Leó,[* 1][1] németül: Michael von Munkácsy, frankofón nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy[2] (Munkács, 1844. február 20.Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festőművész, a 19. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mestere.

Munkácsy békéscsabai asztalosinasként kezdett dolgozni, de halhatatlan festőművész vált belőle, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. Művészi tudásán és tehetségén kívül, az európai és a magyar társadalom életének falusi és városi közösségeinek kiváló ismerőjeként érzékeny „szociológus” is volt egyben, hiszen életképfestészete mind szociológiai, mind pedig eseménytörténeti vonatkozásában pontos képet rajzolt kortásairól. Tanulmányozta és nagy műgonddal festette korának jellegzetessé formált emberi karaktereit. Európai és magyar polgárként vált neves festőművésszé, Krisztus-trilógiája és számtalan méltán világhírűvé vált képe missziót teljesített, amellyel keresztény magyarként az egész művelt világ előtt megbecsülést szerezett.[3] Ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, tehetség, szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munkára volt szüksége. Művészetének a legrangosabb magyar festészeti díj is emléket állít.

Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Szorosan kötődött Gustave Courbet által képviselt realista ábrázoláshoz. A fájdalom megértése és átélése Munkácsy realista művészetének egyik legértékesebb eleme. A romantika egyik forrása a polgári társadalmak születésével együtt kifejlődő nemzeti tudat. Nagyméretű vásznain hatalmas kompozícióit karakteres embertípusokkal, impozáns eszköztárral alkotta meg. Életére és munkásságára is jelentős befolyást gyakorolt a nőkkel folytatott kapcsolatai. Az özvegy Cécile Papier de Marches bárónéval kötött házassága biztosította az anyagi jólétet számára.

Tragikus halálát fiatalkori szifilisz fertőzés okozta, mely a betegség késői nem fertőző stádiuma után az évek során alakult ki, és az 1880-as évektől kezdődően előbb tábesszé, majd paralízissé fejlődött. Halála előtt elhatalmasodott rajta az elmebaj (dementia luetica) betegsége, mely a végzetét okozta. Ötvenhat éves korában hunyt el az endenichi szanatóriumban.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkácson született (ma Kárpátalja) 1844. február 20-án a sóperceptori (kincstári sótiszti) lakás sarokszobájában.

1827–1868. III. kötet. 1844. Év. 151. lap. Folyószám: 19.
Születése napja: február 20. Keresztelés napja: február 24. A kereszteltnek neve és törvényessége: Mihály Leó, törvényes. Szülőknek vezeték és keresztnevök, hitvallásuk: Lieb Mihály, Rk., Reök Cecil Ág. hitvallású. Állapotjuk és lakhe­lyük: Só perceptor, Munkáts. A keresztatyának és anyának vezeték és keresztnevei: Steiner József és neje, Reök Katalin. A keresztelő: Demek.
– A munkácsi római katolikus plébánia anyakönyvi bejegyzése (1827–1868) [4]

Édesapja Lieb Mihály (1800–1852; gyakran Lieb Leó Mihályként említik, holott a keresztségben csak a Mihály nevet kapta), a 18. század elején Magyarországra költözött bajor hivatalnokcsaládból származott[* 2] római katolikus vallású sótiszt volt Munkácson, később Ung és Bereg vármegyék táblabírája. Édesanyja a Forgách grófok mándoki tiszttartójának leánya, az evangélikus vallású Reök Cecília. 1844. február 24-én a gyermek a keresztségben a Mihály Leó utónevet kapta, keresztszülei Steiner József és Reök Karolin, azaz édesanyja testvére és annak férje voltak. Lieb családi nevét 1868-ig használta, 1880-ig Munkácsiként írta a nevét.

Munkácson a szülőháza helyén állított emléktábla
Én magyarországi Munkácsy születésű levén s már több évek óta el hagyva családi Lieb nevemet mint festő - Munkácsy néven működöm. Hogy eddig törvényesen át változtathattam volna nevem attól kiskorúságom tartott vissza, most azonban be töltve a 24. évet bátorkodom mély tisztelettel folyamodni a Munkácsy mint felvett név törvényesítésért
– Lieb Mihály kérelme 1868-ban a Belügyminisztériumnál a Munkácsy név felvétele iránt[5]

1848 májusában, a szabadságharc napjai alatt apja, Lieb Mihály a város „bel csend és rend fentartása tekintetéből kiküldött Bizotmány” tagja volt. A család 1848 végén költözött Miskolcra, mivel apja biztonságos helyen akarta tudni a családját. Apját a forradalomban történt szerepvállalása miatt börtönbüntetésre ítélték. Mihály négyévesen került édesanyjával és testvéreivel Cserépváraljára nagybátyjához, Reök Antalhoz, aki Koburg herceg gazdatisztjeként dolgozott. Későbbi visszaemlékezéseiben Munkácsy így írt erről az időszakról: „Ide fűznek legboldogabb gyermekkori emlékeim: öreg kastély, a kapu bolthajtásai alatt egész fegyvertár, régi ágyúk – egyszóval minden, ami a gyermek- lélek kezdődő képzelőerejét foglalkoztatja.” Fiatalon elvesztette szüleit; édesanyja 1850. január 12-én, röviddel ezután édesapja is elhunyt 1852. május 14-én, így a család döntésének megfelelően 1852 májusában Békéscsabára került anyai nagybátyjához, Reök István ügyvédhez. (Többi árván maradt testvérét is a Reök család tagjai nevelték, Emil és Gyula Reök Antalnál Cserépváralján, Aurél Kaplonyban, Szatmár megyében, Gizella pedig Békéscsabán Reök Saroltánál és Steiner Jakabnál.) Mihály a nagybátyjánál eltöltött idő alatt gyakran megfordult Steiner Jakabné házában, ahol a húga is nevelkedett. Később, amikor Reök István megházasodott, a család nagyobb házba költözött. A szomszédban lakó Vidovszkyék két fiával Munkácsy ekkor kötött barátságot, és később is jó kapcsolatban volt velük.[6][7] Munkácsy többször megfordult Pécsett, a Nepomuk utca 29-ben lakott, édesanyja testvérénél, Reök Lajos nyugalmazott hercegi ügyész családjánál.[8][9]

Tanulóévek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reök István, mivel unokaöccse gyengébb tanuló volt, inkább azt javasolta a fiúnak, hogy az iparos mesterségek valamelyikét tanulja ki, a 1855. január 6-án Munkácsyt Lángi Mihály békéscsabai asztaloshoz adta inasnak. Nagybátyja szerződésben rögzítette az alkalmazás feltételeit, Langi azonban nem tartotta be ezeket. A fiú 10-12 órákat dolgozott és ellátása is rossz volt. Miután keserves inasévei leteltek, 1858. május 2-án szabadult fel. Ugyanez év novemberében Aradra ment, ahol Albrecht Ferdinánd műhelyében volt segéd. Koplalás mellett nyomorban tengődött (feljegyzései szerint hat hónapig nem evett meleg ételt), csupán az itt tanuló békéscsabai barátaival való találkozásokban lelte örömét. A nélkülözések miatt súlyosan megbetegedett, majd 1860 végén visszatért az ekkor már Gyulán lakó nagybátyjához.

1861 februárjában Fischer Károly rajztanárnál ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki a gyulai Wenckheim kastélyban dolgozott. Márciustól már ő tanítgatta, majd vette magához Munkácsyt. 1862 januárjában együtt dolgoztak Aradon, Buziáson és Beodrán, majd ősszel Gerendásra ment, ahol megfestette Fonó nő és Levélolvasás című olajképeit. 1863-ban Szamossy tanácsára képezni kezdte magát, májusban mestere ajánló soraival Pestre ment, ahol az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkárát, Harsányi Pált kereste fel. Ő hívta fel Ligeti Antal, a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárának vezetőjének figyelmét az ifjú festőre. A társulat szívesen fogadta őt, mivel feladatuk volt a fiatal művészek pártfogása, tanácsokat adtak számára, és engedélyezték, hogy a múzeumban másoljon, majd bírálatot is adtak munkáira. Ligeti személyében igazi atyai pártfogóra talált.[6]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reök István megpróbálta unokaöccsét visszatéríteni az asztalosi pályára, ám Munkácsy és Ligeti makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy festőként boldoguljon. Ney Ferenc, a Pesti Főreáltanoda igazgatója által 1864-ben kiadott műveltségi bizonyítvány tanúsága szerint Munkácsy tudása megfelelőként, hiányosságai pedig könnyen pótolhatóként voltak jellemezve.

Pártfogói biztatták arra, hogy életképeket fessen, ezek közül elkészült: a Falusi felolvasás újabb változata, a Kukorica-pattogtatás, valamint számos arckép a Reök család Pécsett élő tagjairól, melyeket a klasszicizáló romantika stílusában festett meg. Eladta a Kukoricapattogtatás című képét, majd pártfogói támogatásával 1865. első felében a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára jelentkezett.

Itt előkészítő osztályba járt, Joseph von Führich és Theodor Franz Zimmermann tanították. Hatással volt rá Karl Rahl is, aki feltehetőleg készülő műveinek végezte korrigálását. Miután beiratkozott, a tandíjat megemelték, ezt nem tudta kifizetni, így arra kényszerült, hogy fél év után otthagyja az akadémiát. Tanulmányaival egyidejűleg Bécs híres múzeumaiban, képtáraiban is megfordult, Rubens és Rembrandt művészete lenyűgözte. Itt látta meg Ludwig Knaus düsseldorfi festő Kartenspielende Schusterjugend című képét, amely hatást gyakorolt első korszakára. Knaus miatt ment később a Düsseldorfi Akadémiára is.

Júliusban visszatért Pestre, szeptembertől pedig újból Gerendáson és Békéscsabán tartózkodott fél évig, ekkor megrendelésekre készített portrékat. Ebben az időszakban készült képei közül kiemelkednek: a Húsvéti locsolkodás, Vidovszky János és felesége arcképe, valamint a Búsuló betyár és az Estebéd pusztán című olajképei. 1866. január 6-án a csabai nagyvendéglőben lépett fel színészként, Szigligeti Ede A mama című vígjátékában Berky Ákost alakította.

Munkácsi Lieb Mihály festésznövedéknek
Az állami költségvetésben 1867re a művészet felsegéllésére kivetett javadalmazásból Önnek ösztöndíjul nyolczszáz forintot engedélyezek, 's erről azon megjegyzéssel értesítem, hogy fennebbi összegnek hol, és mily módozatok melletti felvehetése Önnel később tudatni fog.
Folyó évi Február 18án kelt folyamodványa, mellékleteivel együtt ide csatoltatik, közvetlenül hozzám bemutatott műmellékleteit pedig elnöki irodámban veheti vissza.

Budán 1867 évi Julius hó 26án
B. Eötvös József[10]

Februárban szembetegség támadta meg, s bekerült a Rókus kórházba. Ligeti Antal és Than Mór ajánlásával került dr. Hischler Pál szemorvoshoz, az ő kezeléseire néhány hét leforgása alatt látása rendbe jött. Munkácsy hálája jeléül neki ajándékozta a Feldöntött bogrács című képét. Amíg lábadozott, gyakran megfordult a Kammon kávéházban, itt került baráti kapcsolatba Deák Farkassal, aki a Vasárnapi Ujság, és Kazár Emillel, aki a Fővárosi Lapok munkatársa volt. Összeköttetéseinek köszönhetően a Magyarország és a Nagyvilág, illetve a Hazánk s a Külföld című lapok publikálták rajzait. Jankó Jánossal is barátságot kötött, és a még Aradon megismert Paál Lászlóval való kapcsolatát is felújította. Ekkoriban festette a Petőfi búcsúja a szülői háztól, a Paraszt-interieur című képeket és pár portrét. Az Akadémia palotájának második emeletén található Esterházy Képtárba is rendszeresen járt, a Magyarország és a Nagyvilág című lap közölt tőle egy cikket, melyet a Képtár megvásárlása érdekében írt. Beleszeretett Rottermayer Izabellába, azonban annak jómódú orvos édesapja a fiatal pár kapcsolatát nem nézte jó szemmel.

Szeptemberben már újra Gerendáson találta a sors, majd októberben Ligeti ajánlólevelével a Müncheni Akadémiára iratkozott be, ahol festészetet tanult Wagner Sándor műhelyében, tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Társulat támogatta. Fejlődésére hatást gyakoroltak: Wilhelm von Kaulbach, az akadémia igazgatója, illetve Adolf Lier és Eduard Schleich tájképfestő. Ekkor készítette az Árvíz című képét, amelynek vázlata Kaulbach elismerését is kivívta. A Vihar a pusztán és a Dűlő szénásszekér című festményein Schleich hatását lehet érezni.

1867 nyarán visszatért Pestre, magával vitte a Befordultam a konyhára című Petőfi-illusztrációját is, melyet a Képzőművészeti Társulat kiállítására szánt. Augusztusban Aradon dolgozott, a dalárünnepélyen rajzolt, később pedig visszatért nagybátyjához. Kérelmének engedve Eötvös József miniszter 800 forint ösztöndíjban részesítette.

Tanulmányfej az Ásító inas című festményhez (1869)[11]

1867 októberében megállapodott a Vasárnapi Ujság, valamint a Magyarország és a Nagyvilág szerkesztőségével, hogy rendszeresen küld tudósításokat és rajzokat a két lap számára. Ösztöndíjából október 15-én elutazott Párizsba és megtekintette a világkiállítást. Megismerkedett Camille Corot, Jean-François Millet műveivel, a legnagyobb hatást azonban feltehetőleg Gustave Courbet művei tették reá. Az itt szerzett élmények után átfestette a Dűlő szénásszekér című képe első változatát realista stílusúra. Visszatért Münchenbe, ahol 1868 júliusáig időzött, a német realista festő, Wilhelm Leibl baráti körében.

Münchenben befejezte Árvíz című képét és az Itatás második verzióját, két változatot festett a Lakodalmi hívogatókból.

Ezután visszatért Pestre. A magyar minisztérium 1868. október 3-án kelt névmagyarosításra vonatkozó határozata engedélyezte a "Lieb" családnév Munkácsyra történő megváltoztatását. Szokoly Viktor felkérte, hogy rajzokat készítsen egy tervezett Honvéd-album számára a szabadságharc történetéből. A Regélő honvéd, és az Isaszegi csatatér című képei ebből az időszakból származnak. Októberben Ligeti tanácsát kérte és az ő ajánlásával került Düsseldorfba Ludwig Knaushoz, aki Ligetit biztosítatta afelől, hogy Munkácsyt támogatni fogja. 1868. október 15-én érkezett meg Düsseldorfba. Itt együtt bérelt lakást és műtermet Paál László festőművésszel.

Knaus dicsérettel illette az Árvíz és a Főkötő című munkáit. Az Ásító inas című művén a német életképfestészet, elsősorban id. Benjamin Vautier zsánerképfestő hatása érződik, de a realista Wilhelm Leibl hatása is megjelenik benne. Az alkotás során azonban mégis elszakadt addigi példaképeitől. Az ásító inas részlettanulmánya, a bonyolult művészeti anatómiai feladatot jelentő fej jelentősebb mű, mint maga az egész alakos végső kép. Munkácsy e kép készítése során találta meg a saját hangját.[12]

A nagy festőelődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta.

Fiatalkori műveiből galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


1869 áprilisában alkotói válságba került, de nekilátott az első jelentősebb művéhez, a Siralomházhoz. Az kép kezdő vázlatát Knausnak mutatta meg, aki úgy vélekedett, az még túl nagy feladat Munkácsy számára, s megpróbálta róla lebeszélni, azonban sikertelenül, ugyanis Munkácsy makacsul kitartott elképzelése mellett. Elkészítette a Siralomházat, a képhez fontos szerepet játszottak mind gyermek-, mind ifjúkori emlékei, de a magyar lapillusztrációban oly kedvelt betyártematika, valamint az 1848-as legendakör is befolyással volt rá. Drámai hatású mű kerekedett belőle, melyen alkalmazta a düsseldorfi iskola lélektani megjelenítésmódját. Szeptember 30-án Willstaek amerikai milliomos vasgyáros megtekintette a képet a műteremben és 10 ezer frankért megvásárolta. Munkácsyval megegyeztek, hogy még mielőtt elvinné, még állítsa ki a képét. Így Munkácsy elküldte azt a párizsi Szalonba, ahol aranyérmet nyert vele. Képét rengetegen látták, műve ismertté és elismertté tette őt, a külföldi és magyarországi lapok beszámoltak sikeréről.[13]


Jól ismertem Munkácsyt, Münchenben 1866–1868-ban gyakran találkoztunk, eljött ő Leibl körébe, de mindenki lesajnálta. Nemcsak azért, mert németül csak gagyogott, s kifejezésein halálra kacagták magukat a fiúk, de sajnálták, hogy nem haladhat. Nem volt meg a kellő alapja, a tudása bizonytalan volt. Egy nap eltűnt közülünk, s mikor újra elénk került, nagyban újságolta, hogy Párizsban járt. Általános volt a vélemény, hogy kár volt az útiköltségért. Mindenki - kivétel nélkül - úgy ítélte meg, hogy nem foghat rajta Párizs. Mert hiszen ami munkát tőle láttunk, mind nagyon gyenge, rajzhibákkal teli volt. Mikor aztán a Siralomházzal nagy sikert aratott és annak reprodukciója szemünk elé került, hogy egy szóval megmondjam, senki se hitte, hogy ő festette. Talán Knaus vagy más festő korrigált belé. A mesterségbeli tudásában nem hittünk...

Szinyei Merse Pál[14]

1870 júniusában Pestre jött, majd augusztusban Békéscsabára, rokonlátogatásra. Ősszel már újfent Düsseldorfba utazott, a városban a porosz–francia háború miatt több tiszt, menekült és hadifogoly is tartózkodott. A sebesültek és a frontot megjárt katonák elbeszélték élményeiket, amelyek Munkácsy gyermekkori, szabadságharccal kapcsolat emlékeit is felidézték, ennek hatása alatt született meg a Tépéscsinálók című képe. Nyáron Paál László meghívta Hollandiába.

A colpachi kastély

1870 karácsonyán egy vacsorára volt hivatalos Paállal együtt, a rendezvényre egy francia ezredestől kaptak meghívást. Itt kötött ismeretséget a de Marches házaspárral. A báró korábban már látta a Siralomházat, és az alkotójával való találkozásnak is megörült. Munkácsy egyre szorosabb kapcsolatba került a házaspárral, majd 1871 tavaszán látogatást tett náluk colpachi birtokukon.

Düsseldorfban Forbes angol műgyűjtővel is megismerkedett, az pedig meghívta Munkácsyt és Paált Londonba. Munkácsy itt Sir David Wilkie angol zsánerfestő képeit tekintette meg, ezek a Tépéscsinálók végleges változatára gyakoroltak hatást. A Tépéscsinálókat nem illették olyan elismerő kritikával, mint a Siralomházat. Ekkortájt festette meg a Koldusfiút és a Mosónőket, utóbbit még Hollandiában készítette. Düsseldorfban látogatást tett nála Zichy Mihály festő, az ő rábeszélésére döntött arról, hogy Párizsba költözik. Munkácsy egy hirtelen elhatározással a Weimari Akadémia tanári meghívását lemondta, majd 1871 novemberében (más források szerint 1872 januárjában) Párizsba tette át műhelyét.[6][7][15]

Párizsban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párizsba történő megérkezését követően de Marches báró segítette és támogatta abban, hogy reprezentatív műtermet bérelhessen, nekifogott az Éjjeli csavargók megfestésének, ám cserbenhagyta őt alkotóereje. Tehetségét illetően kételyek között őrlődött, s műkereskedője, Goupil bírálatát is félreértette, amiért egy befejezetlen művét megsemmisítette. De Marches báró ekkor meghívta őt a Luxemburggal szomszédos colpachi kastélyukba. Itt Munkácsy depressziója erősödött, öngyilkossági kísérletet hajtott végre: kiugrott az egyik emeleti ablakból. Szerencséjére azonban nem esett komolyabb baja, vendéglátói gondoskodtak róla, és csakhamar újra felülkerekedett benne az élet- és alkotókedv. Négy képet is festett colpachi szálláshelyének mennyezetére, ezek: Mosónők, De Marches báró és Ell plébános a park bejáratánál, Erdőrészlet és a Rőzsehordó nő.

Miután visszatért Párizsba, újfent elutasította a Weimari Akadémia meghívását. Colpachon folytatta alkotói tevékenységét: megfestette De Marches báró és De Marches báróné arcképét, majd ezután Párizsban a Siralomház kétalakos változatát, illetve az Elítélt című művét. 1873-ban előtanulmányokat követően folytatta az Éjjeli csavargókat, elkészülte után a képet 40 ezer frankért adta el Goupil párizsi műkereskedőnek. Időközben de Marches báró elhunyt, így Munkácsy eljegyezte annak özvegyét, Cécile Papier-t.

1873 októberében Paál László meghívta Munkácsyt Barbizonba, itt festette a Rőzsehordó nőt. Ezután visszatért Párizsba, ahol bevégezte a még Colpachon megkezdett realista életképeit, a Búcsúzkodás és Köpülő asszony címűeket. Az 1873-as bécsi világkiállításon öt képe került bemutatásra: Éjjeli csavargók, Köpülő asszony, Őszi parkban, Részeges férj hazatérése, Férfi tanulmányfej. Jelentősebb munkái voltak még ebben az évben: a Cigányok az erdőszélen I. és II., illetve az Eltévedt gyermek. Az év végén elfoglalta új, igen előkelő műtermét. Nem tartozott a barbizoni iskolához, de szívesen festett Barbizonban.

{{{box_caption}}}
{{{box_caption}}}
Férj és feleség:
Munkácsy Mihály: Önarckép (1875) és
Friedrich Kaulbach: Cécile Papier (1886)

Miután a gyászév letelt, 1874. augusztus 5-én Luxemburgban, az Ell-i községházán házasságot kötött Cécile Papier-vel.

A Colpachról induló, a többek között Bázelt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút első állomása Pest volt. Ezután Békéscsabára indultak, hogy Munkácsy ismerőseit és rokonait meglátogassák. Itt műtermet rendezett be, ekkor készült a Kukoricás, a Poros út I. és a tanulmányok a Falu hőséhez. Elkészült a Zálogház végleges változata is, majd a Persely előtt és a Leány a kútnál című képek. A Salonban kiállította a Zálogházat.

Ősszel visszatértek a francia fővárosba, a Parc Monceau mellett fényűző, műteremmel felszerelt lakást béreltek ki. Munkácsy életében ezzel egy új korszak vette kezdetét, s az új művészi image kialakításához nélkülözhetetlen társadalmi kapcsolatok egyre nagyobb szerepet kaptak benne. A palotában heti egy alkalommal délután fogadást adtak, de gyakorta rendeztek estélyeket és bálokat, amelyekre Európa híres közéleti személyiségei, művészei és arisztokratái is hivatalosak voltak. Nagybátyja, Reök István, 1874 április-májusában, majd 1876 áprilisában is meglátogatta Munkácsyt Párizsban.

Elkészült a Falu hőse című képe, tanulmányokat készített a Colpachi iskola, illetve a Műteremben című festményeihez. Utóbbi munkája ars poeticaként felfogható, művészetében az életkörülmények hatására stílusváltás következett be, új alkotói szakasz kezdődött. A kép párizsi bemutatása alkalmával a kritikusok dicsérettel említették a művész könnyed ecsetkezelését, illetve a kompozíció gazdag színvilágát és eleganciáját. A realista életképek közül ekkor készítette a Sebesült vándor, a Leány a tálcával és a Két család a konyhában című munkákat.

Párizsi műtermében folyamatosan dolgozott számos képterven. Ekkor született első „szalonkép”-nek nevezett alkotása, a Párizsi szobabelső (Olvasó nő), melyet Knoedler műkereskedő számára készített. Realista stílusú képei: a Falu hőse redukciója (körülbelül feles méretű változata), illetve az Újoncok (Újoncozás) és a Két család a konyhában végleges változata. Paál László arcképét is ekkor festette meg, s befejezte Milton című képét is, amely új korszakot nyitott számára. Lehetséges, hogy azért választotta a vak, beteg költő megjelenítését, mert Munkácsy saját egészségi állapota romlott, állandó idegfájdalmai voltak, az orvosok fürdőkúrát írtak elő számára.[15][16]

Fő alkotó korszakának művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Sedelmeyer osztrák műkereskedő portréja (1879)

Goupil nem vette át a Miltont, azonban Charles Sedelmeyer, 30 ezer frankért megvásárolta tőle, egyúttal a reprodukciót is megrendelte. A műkereskedővel végül tíz évre szóló szerződést kötöttek. A kép 1878-ban a párizsi világkiállítás magyar osztályán szerepelt, aranyéremmel díjazták.[16] Neve ekkor vált ismertté a nagyobb közönség előtt. Sedelmeyer a képet Európa számos művészeti központjában bemutatta, melynek köszönhetően Munkácsy világhírnévre tett szert. A mű tulajdonosa, Robert Lenox Kennedy a kiállítás-sorozatot követően Amerikába vitte, majd a New York-i Lenox (ma Public) Library-ben biztosított helyet számára, ahol jelenleg is megtekinthető. Ugyanebben az évben készítette Pávák című festményét, mely a szalonkép és a tájkép műfaját ötvözi.

1878-ban a Milton bécsi kiállítása alkalmából Budapesten vaskorona rendjelet és nemesi oklevelet kapott I. Ferenc Józseftől. [17] Március 3-án barátja, Paál László elhunyt. Befejezte egyik legreprezentatívabb szalonképét, a Baba látogatóit, később a Délutáni látogatást és Sedelmeyer arcképét.

A Miltont több európai nagyvárosban is bemutatták, így Münchenben, Bécsben, Budapesten és Londonban, mely helyekre Munkácsy is ellátogatott. Egy új mű megfestéséhez fogott: Sedelmeyer visszaemlékezései alapján ő vetette fel Munkácsynak, hogy Krisztus kereszthalálát ábrázolja más témákkal együtt (Faust, Az orléans-i Szűz), a Pesti Hírlap tudósításai viszont arról számolnak be, hogy Ernest Renan 1863-ban megjelent Jézus élete című, nagy hatású könyvéből merítette az ötletet. A szerzővel Munkácsy többször is találkozott. 1880 júliusától kezdve egy esztendőn keresztül dolgozott a Krisztus Pilátus előtt című képén, a műhöz több színváltozatot és tanulmányt készített, mindegyikhez élő modelleket használt fel. Nem sikerült befejeznie a munkát 1881 tavaszára, mikor a Párizsi Szalon megnyílt, mivel családi tragédiák nehezítették életét. Újszülött gyermeke meghalt, palotája pedig kigyulladt. Sedelmeyer saját palotájában állította ki a művet, melynek hatalmas sikere volt. Ebben az időszakban készült még a Siralomház IV. számú változata, a Krisztus a sziklasírban, és az Önarckép II., valamint a tájképek közül a Nagymosás és a Holdkelte, szalonképei közül pedig a Reggeli a nyaralóban, a Pálmaházban, az Apa születésnapja, valamint ezeken kívül több virágcsendélet. A munka mellett folyamatosan rosszullétek kerítették hatalmába, ám ennek ellenére kitartóan dolgozott.[18] A trilógia[19]

Liszt Ferenc portréja (1886)

Sedelmeyer volt a szervezője a Krisztus Pilátus előtt utaztatásának, Londonban, Manchesterben és Liverpoolban is bemutatták a festményt. A kép bécsi kiállítása alkalmából kapta meg Munkácsy I. Ferenc Józseftől a Szent István-rend kiskeresztjét. Február és március hónapban Budapesten volt kiállítva a mű, itt 80 ezer ember látta a régi Műcsarnok épületében. Munkácsyt először Budapest, majd utána szülővárosa, Munkács választotta meg díszpolgárává. 1880-ban Lieb Mihály képzőművész kéréssel fordult a munkácsi elöljárósághoz, hogy felvehesse szülővárosa nevét. Munkácsy Mihály az engedély megadása mellett 1880. november 4-én a díszpolgári címet is megkapta.[20] A Hungária kávéház dísztermében megrendezett vacsorán, mint Liszt Ferenccel egyenrangú művészt ünnepelték őt. A lelkes fogadtatásért cserébe Munkácsy évi 6000 frankos díjat alapított, mely fiatal művészek számára pályázat útján volt elnyerhető. Munkái közül ekkor készültek a Parc Monceau, a Hazafelé és a Legelésző csorda című tájképek, melyekben plein air szemléletmód jelenik meg, amely realista stílusjegyekkel keveredik. Szalonképei közül jelentősebbek a Zongoránál és Az agár négy különféle változata. Több virágcsendéletet is festett, valamint a Colpachi iskolát, ezenfelül a Zálogház II. és a Falu hőse című képek redukcióit is elkészítette.

Hans Temple: Munkácsy Mihály portréja (A Krisztus Pilátus előtt festményén dolgozik, 1887)
Munkácsy műtermében. Az 1895. április 14-ei Vasárnapi Ujság párizsi tudósításának illusztrációja „… Kértem, hogy mutassa meg újabb műveit, s a mester körülvezetett a műtermében. Legelőbb is a «Sztrájk»-ot néztük meg. Ez Munkácsy legújabb festménye …
Munkácsy és neje 1874-ben (Borsos József felvétele)
A fájdalom megértése és átélése Munkácsy realista művészetének egyik legértékesebb eleme. Munkácsy a keresztfán, de Suse márki felvétele (1883 körül)
Munkácsy párizsi műtermében (1894-ben a Honfoglalás vászna előtt)
Munkácsy műtermében II.
Munkácsy és felesége 1896-ban magyarországi látogatásukkor

Közben másik Krisztus-képén, a Golgotán is munkálkodott, ehhez sok kompozíciós vázlatot és tanulmányt készített. A Keresztre feszített Krisztus címűhöz mivel nem talált megfelelő modellt, saját magát feszíttette keresztre és fényképeztette le de Suse márkival.[21] Emellett tájképeket (Mély út, Colpachi táj mosónőkkel) és szalonképeket (Kis cukortolvaj, Kis zongoraművésznő) is festett.

1884 tavaszán befejezte a Golgotát, ezt a képét a visszaérkezett Krisztus Pilátus előtt című munkájával együtt 1884. április 25-én húsvétkor Sedelmeyer palotájában állították ki. Hatalmas sikert aratott a bemutató, Maupassant Markovits Károly néven örökítette meg Munkácsyt Bel ami című regényében. A kiállítás után a kép budapesti, február 19-i, régi Műcsarnok-beli bemutatójára utazott el, az esemény során Ipolyi Arnold püspök és Haynald Lajos érsek köszöntötték. Egy hónap leforgása alatt 92 ezren látták a Golgotát. Sedelmeyer ezalatt Skóciában és Írországban mutatta be a Krisztus Pilátus előtt című munkát, később Brüsszelben, Amszterdamban, Berlinben és Hamburgban is kiállította. Munkácsy ezévben megfestette Haynald Lajos kalocsai érsek portréját, illetve az Anyai örömök (A dajka) című képeket. 1884 őszén Hans Makart elhunyt, ezért Munkácsy kapott megbízást a bécsi udvartól a bécsi Kunsthistorisches Museum (Képzőművészeti Múzeum) mennyezetfestményére. A reneszánsz apoteózisa című nagy művéhez három színvázlatot festett.

1885-ben Sedelmeyer intézkedett a Golgota további kiállításairól, a képet tavasszal Londonban, ezt követően Leedsben és Manchesterben mutatták be, később pedig Glasgow-ba vitték. Mindenütt nagy sikere volt. Ezidőtájt a Golgota redukcióját is elkészítette, egyúttal befejezte a Szent asszonyok a kereszt alatt című nagyméretű festményét, mely mint A drezdai Pietà' lett ismert, és később, 1945-ben megsemmisült. Ősszel Munkácsy Salzburgba látogatott, és Münchenben is felkeresett pár múzeumot. Ekkor készült a Mézeshetek című szalonképe, illetve annak két vázlata, A reneszánsz apoteózisa című mennyezetképhez és a Mozart halálához újabb színvázlatokat készített.

Több tanulmányt követően fejezte be 1886-ban a Mozart halálát, melyet tavasszal tártak a nagyközönség elé. A kép mögött Mozart Requiemjét játszotta a zenekar. A bemutató nem aratott olyan mértékű sikert, mint az előzőek, s több kritikát is kapott. Liszt Ferenc párizsi ünneplését Munkácsy felesége, Cécile szervezte meg, március 22-én adott estélyt a zeneszerző tiszteletére. A szüleihez írt levelében leírta, hogy „Az egész terem felállt, a lelkesedés leírhatatlan volt, Miska és Liszt megölelték egymást.” Három nappal később, március 25-én mutatták be a Saint Eustach-templomban Liszt Esztergomi miséjét, az eseményen a Munkácsy házaspár is jelen volt. Július 19-én Brüsszelben Liszt még egy utolsó nagy koncertet adott, és két héttel később elhunyt.

Nyáron Sedelmeyer amerikai milliomosokat hozott Munkácsy műtermébe, akikkel megállapodtak arról, hogy a Krisztus-képeket Amerikában is bemutatják. Munkácsy novemberben érkezett meg a bemutatóra, két napra rá pedig a Krisztus Pilátus előtt bemutatóját nyitotta meg. Fogadásán köszöntette Pulitzer József laptulajdonos és C. M. Depew szenátor, Washingtonban pedig Grover Cleveland, az Egyesült Államok elnöke. Még ebben az évben Colpachon elkészítette Liszt Ferenc arcképét, valamint a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetéhez néhány színvázlatot. Tájképei közül említésre méltóak: A colpachi park bejárata, a Fasor, a Colpachi park, illetve Csevegés az erdőben, melyben a szalonkép-motívum is megjelenik, és a Három hölgy a parkban. Fontosabb szalonképei ezen időszakból: az Alvó nagyapó és a Nagyapó névnapja. Amerikai műgyűjtő milliomosoknak festett számos arcképet, csendéletet és szalonképet, amíg Amerikában tartózkodott.

1887 januárjában visszatért Franciaországba, ezidőtájt a Golgota és a Mozart halála című képeit Amerikában állította ki Sedelmeyer, aki vevőt is talált mindkét képre. John Wanamaker multimilliomos amerikai kereskedő és reklámszakember a Krisztus Pilátus előttért 160 ezer, Golgotáért 175 ezer dollárt fizetett. Ezután a képeket kiállította saját házában, majd később a Philadelphiában található Wanamaker Áruházban is. Az 1887-es évben Munkácsy főként szalonképeket festésével foglalkozott (Alvó kisgyermek, Pamlagon, Merengő nő, Csevegés a parkban), további nevezetesebb munkái a Mosónők újabb változata, Mosónők az erdőszélen, valamint a Tájkép mosónőkkel.

Az amerikai milliomosok rendre felkeresték Munkácsyt műtermében, ahová Wanamaker és Pulitzer ajánlólevelével érkeztek. Többnyire arcképeket és szalonképeket rendeltek meg tőle. 1888-ban felbontotta tízéves szerződését Sedelmeyerrel, mivel úgy érezte, hogy a kereskedő kihasználja őt, azonban továbbra is tartotta vele a kapcsolatot. Ebben az évben is számos szalonképet festett, a Ballada két változatát, az Elbeszélést, a Flörtöt és a Hímző leányt. Befejezte a bécsi Kunsthistorisches Museum számára készített A reneszánsz apoteózisa című mű 4 x 4 méteres, nagyméretű vázlatát is. Elnyerte az Országos Képzőművészeti Társulat aranyérmét, és tanítványa lett Rippl-Rónai József festőtanonc is, akinek érdekében szót is emelt.

… igen sokszor ebédeltem és báloztam Munkácsyéknál. Ebben az időben járt hozzájok Dumas Fils, Carolus Duran, Bonnat, Jean Paul Laurens, Alphons Daudet, Ambrois Thomas, Reményi Ede, Zichy Jenő, Milán szerb királlyal, Türr tábornok, Gervex, Duez, néha Besnard és más neves és névtelen emberek, de leggyakrabban Chaplinné a leányával, kinek külön fejezetet kellene szentelni Munkácsy életírásában. Ezt a bizonyos, szűkebb körű párisi társaságot minden pénteken délután a zsúrokon éveken át láttam. A hölgyek, úgy a vének, mint a fiatalok, mindig igen csinosan, szépen öltözködve, kellemes társaság voltak, de egy kissé üresek, szellemeskedők, fecsegők s mindig - ugyanazok. Néhány év untig elég ahhoz, hogy az ember megunja. Pedig Munkácsyné zseniális ügyességgel tudta az összejöveteleket rendezni, Földváry Emma kisasszonnyal egyetemben, ki náluk gyakran megfordult és bájos egyéniségével valósággal elragadta a társaságot.…

Rippl-Rónai József: Emlékezések (részlet: Munkácsy Mihályról)[22]

1889-ben nagy szerepet játszott abban, hogy Magyarország méltóan részt vehessen a párizsi világkiállításon, a Párizsi Magyar Egylet és az Osztrák–Magyar Képzőművészeti Szakbizottság elnökeként el is érte célját.

A reneszánsz apoteózisa 1890-ben került a helyére. 1890-ben a vértanúk emlékművének leleplezésére Békéscsabán át Aradra érkeztek feleségével, visszafelé megszálltak a Fiume Hotelben. Október 11-én tiszteletére estélyt rendeztek az Országos Kaszinóban, itt másokkal egyetemben Jókai Mór is köszöntötte Munkácsyt.

1891-ben az akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás című képhez különböző embertípusokról számtalan fotótanulmányt készített, modelleket, kosztümöket és kellékeket gyűjtött hozzá. Titkárával, Écsy Ferenc József festő-fényképésszel együtt járta be az országot és levéltárakban kutatott az archeológiai és antropológiai hűség érdekében.

Honfoglalás (1893),  Munkácsy terem, Országház, Budapest, Magyarország
Honfoglalás (1893), Munkácsy terem, Országház, Budapest, Magyarország

Mindenhol lelkesen fogadták, Bánffyhunyadon például élőképpel emlékeztek Krisztus Pilátus előtt című képére. Ugyanebben az évben készítette el a Virágok áldozatát és a Pulitzerné és Blumenthálné arcképét. Szegeden megtekintette Balázs Sándor és Szigligeti Ede Sztrájk című előadását, feltételezhetően ennek hatására fogott hozzá Sztrájk című festményéhez. 1892-ben befejezte a Mosónők újabb változatát, illetve a Hírnök (Levelet olvasó hölgy) című képének tanulmányát és két variációját, melyek holland típusú szalonképek. Az Ebéd után című képéhez tanulmányt és több változatot készített, akárcsak a Szerelmi vallomáshoz. Honfoglalás (Árpád) című művéhez is nekilátott, két színvázlatot festett hozzá.

1893-ban fejezte be a Honfoglalást, s az év végén be is mutatták a párizsi Georges Petit Galériában, később pedig Magyarországon is. A Sirató asszonyok a keresztfánál című művéből két változatot is festett, a Búsuló betyárból két késői variációt készített, egyúttal harmadik Krisztus-képéhez, az Ecce homóhoz színvázlatokat és tanulmányokat festett. A kép nagyméretű színvázlatát egy antwerpeni kiállításra küldte be. Ugyanekkor készült el Sztrájk című képének három színvázlata, majd Türr István tábornok és Cecile von Barnewitz arcképei. A Murciai földrengés című képtervéhez is készített egy tanulmányt. Az 1894-es évben járt utoljára Békéscsabán.[15]

Késői korszakából galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sirató asszonyok a keresztfánál (1895)

1895-ben többször is gondolkozott azon, hogy hazatér, ennek ügyében tárgyalásokat is folytatott. Levelei arról tanúskodnak, hogy egy akadémiai tanári állást szeretett volna betölteni, terve azonban nem vált valóra. Ebben az évben lett kész a Sztrájk végleges változata, a terebesi Andrássy-kápolna részére készített Sirató asszonyok a keresztfánál című nagyméretű művét is befejezte. A Ne sírj! (A nagy bánat) című munkájához két variációt, az Ecce homóhoz három tanulmányt festett. Visszautazott Párizsba, ahol titkárával, Malonyay Dezsővel leltárba vették az Avenue de Villiers 53. szám alatt levő párizsi palota műtermének állományát.

1896-ban az elkészült Ecce Homót, a Krisztus-trilógia harmadik darabját Budapesten mutatta be, és részt vett a millenniumi ünnepségeken. A végleges változat az Andrássy út végén felállított pavilonban került kiállításra. Nyáron a képre 315 ezer érdeklődő volt kíváncsi, bemutatója után ünnepségsorozatot rendeztek. Munkácsy megjelent az Apponyi grófnál megrendezett estélyen és az Akadémián megtartott fogadáson is. Utóbbi helyről azonban eljött, ugyanis rosszul lett.

Élete utolsó szakának zavaros tettei arra bírták a nagy festő családját, hogy Laufenauer tanárral, a kiváló magyar elmegyógyásszal figyeltették meg. A diagnózis: tábesz volt és beigazolódott, mert Munkácsyn nemsokára kitörtek a nyilvánvaló elmeháborodottság jelei. Munkácsy a Bajza-utcai villában Fesztyék vendége volt, mialatt Laufenauer figyelte. Jókai tudott erről és valami különös intuícióval, szinte előérzettel tiltakozott a megfigyelés gondolata ellen, mintha már 1897 februárjában megsejtette volna, hogy ugyanaz a Laufenauer Károly őt is meg fogja nemsokára titokban figyelni.
Szini Gyula: Jókai [23]
Istenem!... «Hát biz az én árva gyermekségem az oka annak», - mondá Munkácsy. - «Nem voltam én soha olyan mulatós. Nem is birtam soha. A legvígabb társaságban is elfáradtam már éjfél felé és beteg lettem volna, ha erőltettem volna. Az italt egyáltalában nem bírtam. Hiszen egész nap dolgoztam, jól esett nekem mindig a pihenés este. Kakas természetem se volt, csöndes vérű ember voltam én fiatal korom óta, mindíg és…

Hanem suhanckoromban történt, ami bizony annyi emberrel megesik, hogy valami betegség ért. Nem is igen vettem észre eleinte, tudni se tudtam hozzá, panaszkodnom se volt kinek. Hogy gyógyíthattam volna?... Ha Lángi mesternek szólok, hát legfeljebb megtépett volna, a rokonaimnak meg féltem szólni róla. Amit itt-ott a műhelyben hallottam, azzal próbálgattam kúrálni. Szinte két esztendeig kínlódtam vele. Ha a nagybátyám észre nem veszi, tán el is vitt volna az ördög. Asztaloslegény koromban, amikor már keresni tudtam, akkor gyógyultam ki teljesen. Ez lehet a gerincbajom oka és a szememet is ez gyöngitette talán meg.» Laufenauer megnyugtatta, hogy hisz így még szelídebb, szerencsésebb az eset. Az idegrendszert illetőleg pedig, a nyugtalanságot, lehangoltságot, főfájásokat s az emésztési zavarokat majd legyúrjuk!

– Malonyai Dezső: A magyar képírás úttörői

Idegei felmondták a szolgálatot: 1897. február 4-én kitört rajta a téboly. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, 1897-ben a Bonn melletti, endenichi szanatóriumba szállították. Soha többé nem tért már teljesen magához.

Fiatal korában szifiliszt kapott, ami az 1880-as évektől kezdődően előbb tábesszé, majd paralízissé fejlődött, halála előtt elhatalmasodott rajta az elmebaj és hosszú szenvedés után 1900. május 1-jén hunyt el. Halálát követően nem sokkal, a 19. század szörnyű betegsége, a treponema pallidum pallidum baktérium által okozott nemi úton terjedő betegség a vérbaj, gyógyíthatóvá vált.[24]

Munkácsy utolsó napjaiban elég jól érezte magát a gyógyintézetben és senki sem gondolta, hogy a végső órák már oly közel vannak. Május elsején a beteg állapota hirtelen roszabbra fordult, úgy hogy az orvos, dr. Helm, táviratban hivta Munkácsynét férjéhez. Munkácsyné sietve utazott Endenichbe, s délelőtt tizenegy órakor érkezett. A beteg ekkor már ágyba kívánkozott, lefeküdt, neje felé fordult megszorította kezét és mondani akart neki valamit, de nem tudta magát kifejezni. Zavarodott tekintettel nézett feleségére és az orvosra. «Ezek utolsó perczei», szólt meghatva az orvos. Csakhamar meg is kezdődött a halálküzdelem, mely azonban csak néhány perczig tartott. Déli egy órakor Munkácsy Mihály csendesen elszenderedett s elaludt örökre.
– Vasárnapi Ujság 1900. 19. szám[25]

Temetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkácsy Mihály ravatala Endenichben, 1900. május 1.
Munkácsy Mihály temetése; a gyászmenet elindul a Műcsarnoktól. Vasárnapi Ujság, 1900. május 13.

Munkácsyt halála után Endenichben a szanatóriumban ravatalozták fel, ahol fölötte a Krisztus Pilátus előtt című festményének reprodukcióját helyezték el. Közben Magyarország halottjának nyílvánították és Budapesten állami temetést rendeztek a tiszteletére. Halála hírére gyászba borult szinte az egész ország, az országgyűlés, a főváros, amelynek díszpolgára volt külön megemlékezett róla. Bonnból május 5-én indult a gyászvonat, mely Budapestre május 6-án érkezett meg. Hazaszállítása után a Műcsarnokban ravatalozták fel. Az épület köré kordont feszítettek, mivel százezrek rótták le kegyeletüket és csak belépőjeggyel lehetett megtekinteni a ravatalát. Temetése május 9-én a Kerepesi úti temetõben volt, ahol végső útjára hatalmas tömeg kísérte el. A búcsúbeszédet festőtársa, Telepy Károly mondta.[26]A »via crucis« véget ért. A mester hosszas és kínos szenvedései után most már megnyugodhatik. Porai a hazai földdel vegyülnek össze, azzal a földdel, melyből alkotásaihoz színt, erőt és lelkesedést merített. Emlékének nemzet adózik soha el nem múló kegyelettel.”- írta a Vasárnapi Ujság az 1900. évi 19. számában.

Festészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkácsy Mihály festőművész (fotó) 1898 körül

Világhírű a Siralomház című képével lett, melynek kompozíciója és ábrázolása eredeti és magával ragadó. A mű sikerének köszönhetően új korszak következett festészetében. Külföldre mehetett és előbb Düsseldorfban, majd Párizsban olyan művésznevet szerzett magának, ami lehetővé tette, hogy bekerülhessen magas társadalmi körökbe. Kapcsolatainak köszönhetően gazdag emberek portréit készíthette el, s emellett jelentős a tájképfestészete, valamint vallási tárgyú és a magyar történelemmel foglalkozó képei is méltán megérdemlik a figyelemet. Az emberábrázolás nagymestere volt, impozáns méretű kompozíciói elnyerték a közönség tetszését. Korszakokra lehet bontani súlyos betegsége miatti, viszonylag rövid alkotói pályafutását. A kezdeti időszaka lezárult a Salonban történt sikeres bemutatkozásával. Ekkor kezdődött meg fő alkotó korszaka, amikor a festészete kiteljesedett és ennek egyik legjellemzőbb alkotása a Rőzsehordó nő (1873). Festészetének lezárását az úgynevezett késői az 1878 után készített képei jelentették.[27][28]

Társadalmi és családi életének fényes külsőségei mögött fokozódó alkotói magányossága, a formai modernizmussal szembeni értetlensége, és az az erőfeszítés, hogy nagy historizáló képeinek valamilyen valóságalapot adjon, vezetett utolsó korszakának irracionalizmusához.
Boros Judit: Magyar festők Párizsban[29]

Művei közül kiemelkednek a vallási tárgyú képei, melyek közül a Krisztus-trilógia, méltán lett világhírű.[30]

Munkácsy parázsló horizontjai, szenvedélyes fái és erdői ezért a képzőművészetnek ahhoz a fejlődési vonalához is közel állnak, amely Caspar David Friedrich antropomorf tájaival és emberi érzelmeket megjelenítő romantikus fáival kezdődött. A naturalizmus vagy az akadémizmus rejtettebb ösvényein keresztül is továbbélt ez az örökség, és elvezet a századvég szimbolizmusához,amikor ez az embert jelképező természettudatos művészi programmá válik, és Van Gogh vagy Csontváry képein félreérthetetlen nyíltsággal szólal meg.
Perneczky Géza művészettörténész: Munkácsy (1970)

Debrecenben a Déri Múzeum őrzi a Krisztus-trilógia két képét (Ecce homo, Golgota). A Krisztus Pilátus előtt című képet pedig jelenleg Kanadában őrzik. Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak.[31]

A legismertebb magyar festők egyike, akinek ritkán árverésre [32] kerülő képei csillagászati áron kelnek el. Például a Poros út I. című képéért 2003-ban 220 millió forintot adtak.[33]

A „bitüm” Munkácsy sötét alapozómasszája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkácsy számos festő kortársához hasonlóan bitumenes aláfestést használt a képein. Ezt az alapozókeveréket Munkácsy düsseldorfi korszakában használta először az 1860-as évek végétől, és csak 1878-tól tért vissza a mesterséges, festéküzletekben is kapható bitumen használatára. A bitümnek nevezett alapozóanyag hatása a korai Munkácsy képek tragikus állagromlását idézte elő, A minőségromlás viszonylag hamar, néhány éven belül a képek elkészülte után már megindult. Munkácsy tapasztalta képeinek drámai sötétedését és ebből tanulva lecserélte a műtermében használt alapanyagokat. A képek sajnálatos romlása miatt mára már csak néhány szín és fény jelzi a bitümmel alapozott képeknek a kompozícióját, maga az eredeti művészi ötlet azonban elveszett.[34] Ennek az az oka – amint Malonyai Dezső írja[35]–, hogy Munkácsy főleg az 1880-as évekig, de sajnos néha még később is bitümmel[36] dolgozott.

Munkácsy észlelte anyaghasználata visszásságait, így az 1880-as évek közepétől áttért a legbiztonságosabb, kémiailag legstabilabb festékek használatára. Munkáin olyan alapozást alkalmazott, amely nagyon erősen szívó alap, így sok esetben a Munkácsynál megszokott olajos barna szín is bemattult, fénye megszűnt. A bitüm a felületen a különböző kémiai kölcsönhatások miatt elkezdett változni. Az egyik fő változást a vas-oxid por (ami nem más, mint korabeli kerítésfesték por alakban) oxidálódása okozta, mely oxidáció nem feltétlenül az ismert vöröses rozsdaként mutatkozik meg, színe fekete is lehet (példa a 16 ismert vas-oxid-módosulat közül képlet és színek szerint: Fe2O3 vörös – Fe3O4 fekete). A bitümmel festett festményeket ért vízpára, a levegő páratartalma befolyással van a festmények felületének állagára, mint ahogy a hideg-meleg váltakozás is, mely egyre több repedést indukál a felületen. Fontos változás lehet a szappanosodás is, amikor szürke réteg jelenik meg a festmények felületén. Ez a szürke réteg nehezen, de eltávolítha- tó; viszont a folyamat megállíthatatlan.

A festmények romlása jelen tudásunk szerint nem állítható meg, mivel bonyolult kémiai és fizikai folyamatok összetett hatása eredményezi a felület besötétedését.

– Végvári Zsófia a Festményvizsgálati Labor vezetője [37]

A bitümnek nevezett massza szilárd alapanyagok és különféle adalékok keveréke volt, amit Munkácsy méhviasz, propolisz, lenolaj, vaspor, mastix gyanta, gumiarábikum és egyéb anyagok keverékéből állított össze. De ez a meleg tónusokat biztosító alapozó, idővel kártékonynak bizonyult. Nagyobb mennyiségben alkalmazva az alapozás nem száradt ki és nem rögzült, hogy természetes úton, az idő viszontagságainak következtében kialakuló patina bevonhassa, hanem a festmények többsége elvesztette a színét, ráncosodni kezdett, a melegben nyúlt, a hidegben összezsugorodott, így a bitümréteg tetején a szines festékrétegek kis szigetekként úszkálnak. Különösen megviselte a „bitüm” a Siralomházat, a Tépéscsinálókat, a Miltont és a többi ilyen anyaggal készített művet is. A restaurátoroknak komoly gondot okoz a Munkácsy-képek folyamatos karbantartása. A szakemberek abban bíznak, hogy klimatizált helyiségben, a megfelelő relatív páratartalmat biztosítva a romlás folyamatát le lehet lassítani, amíg ki nem dolgoznak egy hatékony eljárást a bitumen stabilizására.[38]

Krisztus-trilógia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "Magic & Mystery" kiállítás bemutatóterme a bécsi Künstlerhausban, 2012. március 31.

A trilógia[39] közös bemutatásának érdekessége, hogy Munkácsy az alkotó, sohasem látta együtt a három, bibliai témát feldolgozó, a nemzeti kulturális emlékezet szerves részévé vált festményeit. [18] A trilógia[40] képei közül a bibliai történések sorrendjében az első a Krisztus Pilátus előtt, ezt 1881-ben fejezte be Munkácsy (olaj, vászon, 417 × 636 cm, jelenleg a kanadai Art Gallery of Hamilton tulajdona, azonban a magyar állam szeretné megvásárolni és erről előrehaladott tárgyalásokat folytatnak[41]). A sorozat második darabja az Ecce Homo, amely 1896-ban készült el (olaj, vászon, 403 × 650 cm, a debreceni Déri Múzeum tulajdona), a harmadik mű a Golgota 1884-ben készült el (olaj, vászon, 460 × 712 cm, Pákh Imre amerikai magyar műgyűjtő tulajdona).

A három képet senki, még az alkotó sem látta együtt. Erre a közönségnek csak 1995-ben nyílt először lehetősége, amikor a debreceni Déri Múzeumban kiállították a Trilógiát.[42] 2010-ben a múzeum felújítása miatt előbb Pécsen, majd a budapesti Magyar Nemzeti Galériában mutatták be a képeket; 2011. október 16-ig ott voltak megtekinthetőek,[43] majd ismét visszakerültek Debrecenbe. Ezt követően a Trilógia megbomlott, mert 2014-ben a Krisztus Pilátus előtt című képet vissza kellett szállítani Kanadába a kép tulajdonosához, mivel lejárt a bérleti szerződés. Azonban a magyar állam vásárlási szándékának 2015-ben történt bejelentése után lehetőség nyílhat arra, hogy a három festmény újra együtt lehessen.[44][45][46]

Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.
– Munkácsy Mihály[47]
Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának képei
Krisztus Pilátus előtt (1881)[18]  
Ecce Homo (Íme, az Ember, 1896)[48]  
Golgota (latinosan Kálvária, 1884)[48]  

Munkácsy Mihály hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkácsy magyar témájú alkotásai a reformkori magyar nemzeti festészet nagyon fontos részét képezi, mellyel irányzatot, stílust és iskolát is teremtett. Élete főműve a Siralomház című festmény, amelynek ugyan a témája magyar vonatkozású, azonban Párizsban kiérdemelte a kortárs festőművészek munkáit bemutató kiállítás a Salon nagy aranyérmét. Kompozícióteremtő készsége és romantikusan expresszív realizmusa a magyar festőnemzedékek egész sorára volt hatással. Festészete nagy hatást gyakorolt többek között Hollósy Simon, Thorma János, Tornyai János és Koszta József életművére.[49]

Egyesületi tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Országos magyar Képzőművészeti Társulat és a Nemzeti Szalon tiszteleti tagja, a bécsi, berlini, stockholmi, madridi és antwerpeni festőakadémiák tagja.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Naplótöredékek. Francziából ford. Malonyay Dezső. Bpest, 1894. (I-XXX. a Pesti Napló 132-145. sz).
  • Souvenirs. L'enfance. Préface par Boyer d'Agen. Páris, 1897. fénynyomatú arczképpel (1896-ban a Revue de Parisban jelent meg. Németre Walther Ilges fordította. Naumburg a. S. 1897. fénynyomatú arczképpel).
  • Levelezését és emlékezéseit Emlékeim (Bp., 1921 és 1951) és Munkácsy Mihály válogatott levelei (szerk. Farkas Zoltán, Bp., 1952) címmel adták ki.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkácsy Mihály sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33/34-sziget. Telcs Ede alkotása.[50]
  • Szülőházát 1882-ben emléktáblával jelölték meg, melynek alkalmából Literáty Ödön ügyvéd és országgyűlési képviselő tartott beszédet.
  • Azt a házat, ahol asztalosinas volt Békéscsabán, a város közönsége emléktáblával jelölte, melyet 1901. május 11-én lepleztek le.[51]
  • Két nappal temetését követően elsőként neveztek el róla utcát Békéscsabán, 1950-től már tér is viselte a nevét ugyanitt.
  • 1951-ben Békéscsabán a megyei múzeum Munkácsy Mihály tiszteletére a Munkácsy Mihály Múzeum nevet vette fel. E múzeum kertjében őrzik Borsos Miklós Munkácsy Mihályról 1959-ben készített köztéri szobrát.
    1994-ben, születésének 150. évfordulója alkalmából Békéscsabán megalapították és működtetik a Munkácsy Mihály Emlékházat.
  • 1963-ban Zalaegerszegen a 407. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet felvette nevét, mely 2003. szeptember 1-től a Ganz Ábrahám és Munkácsy Mihály Szakközépiskola és Szakiskola nevet viseli[28]
  • 2009-ben krátert neveztek el róla a Merkúron. (Ismeretes, hogy a Merkúr krátereit a legnagyobb ismert művészekről nevezik el. A Merkúron magyar művészek közül Jókai Mórról, Liszt Ferencről és Bartók Béláról és André Kertészről neveztek még el krátert.)
  • Életének regényét megírták Harsányi Zsolt (Ecce Homo) és Dallos Sándor (A nap szerelmese és Az aranyecset).
  • "Elvégeztetett" - felekezeti tárlatvezetések Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája előtt címmel jelent meg 2013-ban az az album, amelyben négy történelmi felekezet vezetője Munkácsy Mihály trilógiáját teológiai szempontból értelmezi. A kötetben olvasható Beer Miklós katolikus püspök, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Gáncs Péter evangélikus püspök, Jelenits István piarista szerzetes, Kocsis Péter Fülöp görög katolikus püspök, Szabó István református püspök és Ternyák Csaba katolikus érsek szubjektív tárlatvezetése, továbbá Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész elemző tanulmánya.
  • 2012-től híd viseli Munkácsy Mihály nevét Békéscsabán, amely az Élővíz-csatorna felett ível át a róla elnevezett múzeum mellett.[52]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1874. augusztus 5-én, Luxemburgban, Ell-ben kelt házassági anyakönyvi kivonatában is "Michel Leo Lieb genannt Munkácsy", azaz Munkácsynak nevezett Lieb Mihály Leóként szerepel.
  2. Születési, házassági és halálozási bejegyzésében is csak Mihályként szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Munkácsy Mihály születési adatai (magyar nyelven). familysearch.org. (Hozzáférés: 2015. március 4.)
  2. Francia nyelvű gyászjelentése (francia nyelven). rakovszky.net. (Hozzáférés: 2015. március 4.)
  3. Munkácsy Mihály - Nemzeti emlékcsarnok - Szeged (magyar nyelven). panteon.szegedvaros.hu. (Hozzáférés: 2015. március 4.)
  4. Keresztyén Balázs: Lieb Mihály és Munkácsy Mihály Munkácson (magyar nyelven). karpataljalap.net, 2004. február 20. (Hozzáférés: 2015. március 19.)
  5. Szigetváry Éva: Munkácsy Mihály névváltoztatási kérelme (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Levéltár. (Hozzáférés: 2015. március 7.)
  6. ^ a b c Munkácsy Mihály életrajza (magyar nyelven). irodalmiradio.hu. (Hozzáférés: 2015. március 4.)
  7. ^ a b c Száz szép kép- Munkácsy Mihály Siralomház (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  8. Munkácsy Munkácsy és rokonsága (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. március 6.)
  9. A szabolcsi Reök ág (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. március 6.)
  10. B. Eötvös József: Eötvös levele Munkácsyhoz (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  11. Száz szép kép - Munkácsy Mihály Ásító inas (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. március 7.)
  12. Székely András. Munkácsy. Corvina Kiadó, 4. old.. o. ISBN 9789631357066 (2008) 
  13. John R. Tait: Michael Munkacsy. Second and Concluding Article (angol nyelven). The American Art Review, 1881. május 14. (Hozzáférés: 2015. március 8.)
  14. Száz szép kép- Munkácsy Mihály Tépéscsinálók (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  15. ^ a b c Székely András. Munkácsy. Corvina Kiadó, 4.-59 old.. o. ISBN 9789631357066 (2008) 
  16. ^ a b Munkácsy Mihály életrajz (magyar nyelven). hung-art.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  17. Magyar nemesi cím Munkácsy Mihálynak "méltányosságból" (magyar nyelven). mnl.gov.hu. (Hozzáférés: 2015. március 7.)
  18. ^ a b c Száz szép kép- Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  19. Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  20. Díszpolgárok (magyar nyelven). Kárpáti Igaz Szó online. (Hozzáférés: 2015. március 6.)
  21. Munkácsy képei a békéscsabai múzeumben (magyar nyelven). munkacsy.hu. (Hozzáférés: 2015. március 6.)
  22. Rippl-Rónai József: Rippl-Rónai József: Emlékezések (részlet: Munkácsy Mihályról) (magyar nyelven). Nyugat. (Hozzáférés: 2015. március 11.)
  23. Szini Gyula: Jókai egy élet regénye (magyar nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. március 11.)
  24. Munkácsy zsenialitása szenvedésből született (magyar nyelven). kisalfold.hu. (Hozzáférés: 2015. március 6.)
  25. Munkácsy” (magyar nyelven) (pdf) (Vasárnapi Ujság 1900. 19. szám). Hozzáférés ideje: 2015. március 5.  
  26. Munkácsi Mihály tragédiája (magyar nyelven). nagyjainkhalala.wordpress.com. (Hozzáférés: 2015. március 6.)
  27. Névadónk Munkácsy Mihály (magyar nyelven). ganz-munkacsy.hu. (Hozzáférés: 2015. március 9.)
  28. ^ a b Munkácsy késői korszaka - Bellák Gábor művészettörténész előadása a Városi Képtárban (magyar nyelven). szekesfehervar.hu. (Hozzáférés: 2015. március 9.)
  29. Boros Judit: Magyar festők Párizsban (magyar nyelven). doktori.btk.elte.hu. (Hozzáférés: 2015. március 7.)
  30. Munkácsy Mihály (1844-1900) művészete (magyar nyelven). hung-art.hu. (Hozzáférés: 2015. március 6.)
  31. Munkácsy: Krisztus-trilógia (magyar nyelven). 2010. november 23 - 2011. október 16.. mng.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  32. 15. aukció - 50. tétel Munkácsy Mihály (1844-1900) Poros út I. (magyar nyelven). viragjuditgaleria.hu. (Hozzáférés: 2015. március 6.)
  33. Munkácsy, az asztalosból lett piktor (magyar nyelven). mult-kor.hu, 2014. február 20. (Hozzáférés: 2015. március 6.)
  34. Feleki Géza. „Munkácsy színei Mutatvány az író sajtó alatt levő Munkácsy-monográfiájából.” (magyar nyelven) (pdf) (Nyugat 1913. 23. szám). Hozzáférés ideje: 2015. március 5.  
  35. Malonyay Dezső (1907.). „Munkácsy Mihály, 1. köt.” (magyar nyelven) (BUDAPEST, LAMPEL R. KÖNYVKERESKEDÉSE), 178. o.  
  36. A „bitüm": Munkácsy sötét alapozómasszája (magyar-angol nyelven). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  37. A Munkácsy festmények sötétedésének problémája (magyar nyelven). festmenyvizsgalat.blog.hu. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  38. Körkérdés: Munkácsy és a bitumen (magyar nyelven). artmagazin.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  39. A Munkácsy Trilógia története (magyar nyelven). derimuzeum.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  40. Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  41. Megvette az állam Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képét (magyar nyelven). polgarportal.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  42. Munkácsy kiállítás (Debrecen)” (magyar nyelven) (pdf) (Déri Múzeum). Hozzáférés ideje: 2015. március 5.  
  43. Mától látható Budapesten a Krisztus-trilógia (magyar nyelven). Heti Válasz, 2010. december 12. (Hozzáférés: 2010. december 30.)
  44. Megvette az állam Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képét (magyar nyelven). hirado.hu, 2015. február 25. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  45. Megvette az állam a legendás Munkácsy-képet (magyar nyelven). Magyar Nemzet online, 2015. február 26. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  46. Az MNB nem akármilyen festményért fizetett - De vajon mennyit? (3.) (magyar nyelven). portfolio.hu, 2015. február 26. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  47. Krisztus Pilátus előtt (magyar nyelven). katolikus.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  48. ^ a b Ecce Homo! (Íme az ember!) (magyar nyelven). hung-art.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  49. Stílus - Realizmus festészete (magyar nyelven). verslista.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  50. Munkácsy Mihály síremléke (magyar nyelven). mke.hu. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
  51. Munkácsy Mihály-emléktábla (magyar nyelven). kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2015. március 9.)
  52. Nyemcsok László: Munkácsy Mihály-emléktábla (magyar nyelven). beol.hu, 2014. szeptember 29. (Hozzáférés: 2015. március 19.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Malonyai Dezső: Munkácsy Mihály. Budapest, 1897.
  • Malonyai Dezső: Munkácsy Mihály élete és munkái. Budapest, Singer és Wolfner, 1898. 235 o. 24 t.
  • Malonyai Dezső: Munkácsy Mihály. 1-2. köt. Ser. Művészeti könyvtár. Budapest : Lampel, 1907. ill. 192, 144 o.
  • Prém József: Munkácsy Mihály. Ser. Magyar könyvtár ; No. 482. Budapest : Lampel, 1907. 29 o. ill.
  • Feleky Géza: Munkácsy. Ser. Eggenberger művészkönyvei. Budapest : Eggenberger, 1913. Tevan Adolf könyvnyomdája, Békéscsaba, 1913. 71 o. (Munkácsy Műteremben c. képe ebben található, ld. címoldal versoja.)
  • Farkas Zoltán: Munkácsy Mihály, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 1941
  • Végvári Lajos: Munkácsy Mihály művészete, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952
  • Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei, Akadémiai Kiadó, 1958
  • Művészeti lexikon /szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor, 1926. Munkácsy szócikkét ld. 522-524. o.
  • Lyka Károly: Munkácsy. Ser. A művészet kiskönyvtára. Budapest : Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1964.
  • Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31. Békéscsaba, 2007.
  • Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei Akadémiai Kiadó, 1958.
  • Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989, ISBN 963-282-184-x
  • Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1911–1935) 
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
  • Munkácsy Mihály életrajza és alkotásai. Bakó Zsuzsanna, Boros Judit és Sz. Kürti Katalin művészettörténészek Munkácsyra vonatkozó életrajzi művei alapján összeállított cikksorozat, Székelyhon.ro 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész
  • Munkácsy ősei és rokonsága
  • Saját gyászjelentései
  • Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева. — Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. — 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]