Fényes Adolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fényes Adolf eredeti neve Fischmann (Kecskemét, 1867. április 29.Budapest, 1945. március 14.) magyar festőművész. Apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi,[1] anyja Wahrmann Regina, Israel Wahrmann-nak, a Pesti Izraelita Hitközség első rabbijának unokája. Nagybátyja Wahrmann Mór nagykereskedő, az első magyar zsidó országgyűlési képviselő.[2] Apja halála (1879) után Budapestre költözött, 1886-ban vette fel a Fényes nevet. Egy testvére volt: József[3]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott és 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. Mestere itt William-Adolphe Bouguereau volt. Párizsból visszatért két évre Weimarba, Max Thedyhez. Miután hazatért, 18941898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A szolnoki művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. A Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1936 után egyre kevesebbet festett, beteg lett.

1944-ben Horthy Miklóstól kormányzói mentességben részesült (mint Telcs Ede és néhány más művész is). A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. Két hónappal a gettó felszabadulása után a Nagymező utcai műteremlakásban agyvérzést kapott, a kórházban már nem tudták megmenteni.[4] Más forrás szerint „a gettóban halt éhen, ahonnan a 80 éves agglegénynek már nem volt ereje hazajönni.”[5]

A Salgótarjáni úti temetőben nyugszik.[6]

Kecskeméten, Szolnokon és Budapesten (III. kerületben) utcát neveztek el róla.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1898-ban kezdett neki a Szegény ember élete című festményciklusnak. Az ebből a korszakából származó képei a kritikai realizmus legszebb magyar alkotásai közé tartoznak. A sorozat befejezése után új utakat keresett és a plein air irányzat felé fordult. Festményeit világos színek és egyszerű kompozíció jellemezte. Az ezután következő korszakára a bibliai jellegű, romantikus festészet jellemző.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pletyka – 1895
  • Civódás – 1897
  • Szegény ember élete – 1889
  • Család – 1900
  • Öregember – 1901
  • Háromkirályok – 1927

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1895 – Pletyka című képe a Képzőművészeti Társaság díjazottja
  • 1900 – A Család című képe párizsi kiállítás kitüntetettje
  • 1924 – Állami nagy aranyérem
  • 1927 – Háromkirályok című képe, Varsói képzőművészeti társulat, Diplőme d'Honneur első hely
  • 1929Barcelonai világkiállításon Gran Premió díj

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. sulinet.hu, 2006. (Hozzáférés: 2012. május 3.)
  2. S. Nagy Katalin. Emlékkavicsok. Holocaust a magyar képzőművészetben 1938–1945.. Budapest: Glória Kiadó, 252. o. ISBN 963-9283-99-1 (2006) 
  3. Magyar zsidó szemle 24.évf. 2. sz (1907). epa.oszk.hu, 2010. (Hozzáférés: 2012. május 3.) A Whrman-családról: a 349-ik oldalon
  4. S. Nagy Katalin, i. m., 258. o.
  5. Szegő György: A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma. Budapesti Negyed, 2001. (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.)
  6. A Kerepesi úti temető százötven éve. bfl.archivportal.hu, 2012. (Hozzáférés: 2012. május 3.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fényes Adolf témájú médiaállományokat.