Nagy István (festő)
| Nagy István | |
 | |
| Önarcképe (1926 körül) | |
| Született | 1873. március 28.[1][2][3] Csíkmindszent |
| Elhunyt | 1937. február 13. (63 évesen)[2][3] Baja |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagy István (Csíkmindszent, 1873. március 28. – Baja, 1937. február 13.) magyar festőművész, a modern magyar festészet realista és konstruktív szárnyának egyik legegyénibb képviselője.
Életpályája[szerkesztés]
Csíkszeredában befejezte a gazdasági népiskolát, tanítóképzőt végzett Kolozsvárott és az alföldi Homokmégyen tanított. Az iskolában kiállította szénrajzait, Kelety Gusztáv felfedezte tehetségét. Így került a budapesti Mintarajziskolába. Ezután Münchenben és Párizsban tanult, majd nyolc hónapig tanulmányúton járt Itáliában. Tanulóévei során mindvégig a csíki magánjavak ösztöndíját élvezte. Testvérének hívására többször hazatért, ilyenkor Bíró Béla művészettörténész vendégeként Makón lakott.[4][5] 1902-ben újabb vándorévek kezdődtek az első világháborúig, de most már a szülőföldjén: Csíkban, Gyergyóban.
Első kiállítása 150 munkájából 1902. június 8-án nyílt meg, Csíkszeredában. A háborúban a galíciai fronton katonaportrékat készített. 1919-ben Budapestre költözött. 1920-tól a Nagyalföldön festett, először Szentesen Koszta Józseffel együtt, majd Kecskeméti művésztelepen és Baján. Nagyszabású gyűjteményes kiállítása 1923-ban általános elismerést váltott ki. Kosztolányi Dezső és Lyka Károly is lelkesedéssel írt alkotásairól, Surányi Miklós pedig regényt írt róla. 1933-ban végleg letelepedett Baján feleségével és fiával. Több mint 4000 művét tartják számon, ezek többsége ma három országban található meg (Románia, Szerbia és Magyarország), műveit őrzik a Magyar Nemzeti Galériában, a szabadkai (Subotica) múzeumban, legtöbbet a bajai múzeumban, a Kecskeméti Képtárban külön kiállítóterem mutatja be képeit, számos képe magángyűjteményekben van.
Tájképeit és arcképeit főleg pasztellkrétával és szénnel készítette. A modern magyar festészet realista és konstruktív szárnyának egyik legegyénibb képviselője. Hihetetlenül gyorsan dolgozott. Témái: az erdélyi havasok komor világa, az alföldi faluk széle, tanyák, legelésző állatok és élet barázdálta arcú parasztok. Témái miatt az alföldi iskola festőihez szokták sorolni, azonban képeinek egyre hangsúlyosabbá váló geometrikus meghatározottsága miatt a modern festészet konstruáló ágához is tartozik az ő alkotói munkássága, Nagy Balogh János művészetének rokona. Nagy István stílusa jelentékeny hatással volt a hódmezővásárhelyi művésztelep fiataljaira, továbbá segítette Barcsay Jenőt festői útja megtalálásában.
1924-ig közreadott festészeti teljesítményéért megkapta a Szinyei Merse Pál Társaság festészeti díját, Beczkói Bíró Henrik díjat kapott 1936-ban Kalapos öregasszony c. képéért.
Galéria[szerkesztés]
-
Sárgakendős kislány (1917) -
Egymás mellett -
Falu vége (1920 előtt) -
Erdélyi táj (1920 előtt) -
Erdélyi tájkép (1925) -
Hátsó udvar (1911) -
Domboldal nyárfákkal (1927) -
Alkony
Gyűjteményes kiállításai[szerkesztés]
- Nemzeti Szalon (1923)
- Nemzeti Szalon (1926)
- Nemzeti Szalon (1929)
- Nemzeti Szalon (1937) (posztumusz)
Társasági tagság[szerkesztés]
Emlékezete[szerkesztés]
- Csíkmindszenten hajdani szülőháza helyét bronzplakettes emlékkő jelöli. Ferencz Ernő alkotása.
- Szülőföldjén nevét a csíkmindszenti Nagy István Általános Iskola és a csíkszeredai Nagy István Zenei és Képzőművészeti Középiskola viseli.
- Baján emlékszobrot állítottak tiszteletére. Az emlékszobor a Nagy István Képtár előtt áll, Varga Imre alkotása.
- A székesfehérvári Deák Gyűjtemény 10 képét őrzi.
Díjak[szerkesztés]
- Szinyei Merse Pál Társaság festészeti díja, 1924
- Beczkói Bíró Henrik díj, 1936
Források[szerkesztés]
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Nagy, István, István Nagy
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Tóth Ferenc dr.: Makói útikalauz. Makó: Magony-Dornbach. 2005. ISBN 963 86933 1 2
- ↑ Domokos László: Makó története 1849-től 1920-ig. Szerk. Szabó Ferenc. Makó: Makó Város Önkormányzati Képviselő-testülete. 2002. ISBN 963 03 3390 2
- Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 2. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. Nagy István l. 163. o.
- Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 420. o.
- A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei. Budapest : Corvina, 1975. Nagy István l. 84-85. o. ISBN 9631302911
További információk[szerkesztés]
- Murádin Jenő: Nagy István. Bukarest, 1984. (Ser. Művészeti kismonográfiák)
- Műveiből
- Nagy István szobra Baján
- Szabó András: Hargitáról Észak-Bácskába Nagy István Csíkmindszent, 1873. – Baja, 1937. * Szabó Zsuzsa: A Csíki Székely Múzeum Nagy István Gyűjteménye, Csíkszereda Kiadóhivatal, 2010
- Surányi Miklós: Nagy István. Bp, 1923. Online
.svg){kind=small}