Alföld
| Alföld | |
| Mezőgazdasági munka az Alföldön | |
| Elhelyezkedés | Kárpát-medence |
| Besorolás | nagytáj |
| Fontosabb települések | Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok, Békéscsaba |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 100 000 km² |
| Legmagasabb pont | Hoportyó (183 m) |
| Folyóvizek | Duna, Tisza, Körös, Maros |
| Állóvizek | Tisza-tó, Fehér-tó |
| Résztájegységek | Mezőföld, Duna–Tisza köze, Tiszántúl |
| Térkép | |
![]() |
|
| Az Alföld magyarországi területe | |
Az Alföld (vagy régebben Nagy-Magyar-Alföld) az eurázsiai sztyeppevidék legnyugatabbi területe, kiterjedése kb. 100 000 km².
Tartalomjegyzék |
Kialakulása [szerkesztés]
Az Alföld az újidő negyedidőszakában a pleisztocén korban keletkezett. Az Alföld területét a folyók, és a szél alakította mai arculatára. A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat és elhagyott medreik mentén vastag üledéket raktak le. Ilyen például a Nyírség, a Kiskunság, a Mátraalja, valamint a Bükkalja. A hordalékkúpok anyagából a szél homokot halmozott fel (Kiskunság; Nyírség), máshol vastag lösztakarót terített szét (Mezőföld; Bácskai-löszhát; Hajdúság; Maros-Körös köze; Nagykunság).
Elhelyezkedése [szerkesztés]
Az Alföld területe 5 országra terjed ki:
- Magyarország: északon az Északi-középhegységig, nyugaton a Balatonig és a Dunántúli-dombságig terjed ki.
- Ukrajna: a Kárpátaljától délnyugatra fekvő kis területre nyúlik ki az Alföld.
- Románia: a Kárpátoktól nyugatra található a Kelet-Alföld.
- Szerbia: a Vajdaság területére terjed ki az Alföld.
- Horvátország: kis területen Horvátországba is átnyúlik.
Földrajz [szerkesztés]
Domborzat [szerkesztés]
A terület tökéletes síkság, a szintkülönbségek elenyészőek. A felszínt a folyók munkája alakította. Lösz és homok borítja. Itt található a Kárpát-medence legmélyebb pontja, amiért egy Tiszasziget-től kb. 2 km-re található pont, és Gyálarét Lúdvár nevű területe versenyez, mindkettő tengerszint feletti magassága 75,8 méter.
Vízrajz [szerkesztés]
Az Alföldön inkább kisebb, sok mesterséges tó található, de a folyóvizei között jelentős folyókat találunk.
Folyóvizek [szerkesztés]
Az Alföld legfontosabb folyói a Duna és a Tisza. A két folyó fontosabb mellékfolyói az Alföldön (folyásirány szerint):
Duna:
Tisza:
Állóvizek [szerkesztés]
A legnagyobb állóvíz az Alföld területén a Kiskörei-víztározó, más néven a Tisza-tó. Szintén jelentős még a madárvonulások miatt is a Szeged mellett fekvő Fehér-tó, illetve a Biharugrai halastavak, de a Dögös-Kákafogi holtág is Szarvas és Békésszentandrás között, ami Magyarország 4. legnagyobb állóvize.
Élővilága [szerkesztés]
Az Alföldön sok madár, hüllő és kétéltű él, a növények között pedig főleg gabonát és tavakban, tavak körül élő növényeket találunk. Híres a főleg az Alföldön, azon belül is a Hortobágyon tenyésztett szürkemarha.
Állatvilága [szerkesztés]
- A túzok Európa legnagyobb madara. A hazai állomány nagy része az Alföldön él. A nyílt területek, sztyeppék, zavartalanabb legelők madara.
- A mocsári békával sík- és dombvidéken a nedves, mocsaras részeken, árterületeken találkozhatunk.
- A kanalasgém a zavartalan nádasok telepesen fészkelő madara.
- A rézsikló kedvelt tartózkodási helyei a napsütötte, száraz, köves, bozótos hegyoldalak és lejtők, de a sík területek mocsaras részét is kedveli.
- A nyugati földikutya jelenleg csak az Alföld néhány pontján él (pl.: Battonya-Kistompapuszta).
- A bibicek a legfőbb énekes madarak az alföldön.
Növényvilága [szerkesztés]
Az Alföld az Eupannonicum flóravidék része; növénytársulásait a flóravidék leírásánál ismertetjük. Flórajárásai:
- Mezőföld és Solti-síkság (Colocense flórajárás);
- Duna–Tisza köze (Praematricum flórajárás);
- Dél-Alföld és Dráva-sík (Titelicum flórajárás) – a Dráva-síkot egyes szerzők önálló Dravense flórajárásként (Dráva-melléki flórajárás) elkülönítik;
- Tiszántúl (Crisicum flórajárás);
- Nyírség (Nyírségense flórajárás);
- Észak-Alföld (Samicum flórajárás);
Napjainkra területének zöme megművelt szántóterület, ahol főként búzát, kukoricát, napraforgót, burgonyát, repcét, lucernát, cukorrépát, dohányt, zöldségeket, szőlőt, kajszibarackot és gyümölcsöket termesztenek.
Ásványkincsek [szerkesztés]
Ásványkincsekben ugyan szegény, de hévizekben gazdag az Alföld, és innen származik a hazai kőolaj- és földgázkészlet 90%-a.
Az Alföld résztájai [szerkesztés]
Északon:
- Felső-Tisza-vidék (két fő része: a Bodrogköz, amely Magyarország és Szlovákia között húzódik, valamint a Szatmár-Beregi-síkság, amelynek keleti része, a Kárpátaljai-alföld Ukrajnához, nyugati része, a Szatmári-síkság pedig zömében Romániához tartozik) – Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna
- Zempléni-sík (szlovák: Potiská nížina) – Szlovákia
- Alsó-Száva-síkság (szerbhorvát: Posavska ravnica, fő tájegysége a Szerémség, amelynek nyugati része Horvátországhoz, keleti része Szerbiához tartozik) – Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szerbia
- Temesköz (Câmpia Timișuluia, Tamiška ravnica) – Románia, Szerbia
Nyugaton:
- Dunántúli Alföld (legnagyobb tájegysége a Mezőföld) – Magyarország
- Duna–Tisza köze (a déli részét Bácskának hívják) – Magyarország, Szerbia
Keleten:
- Tiszántúl (legnagyobb tájegysége a Körösvidék, román neve: Crișana) – Magyarország, Románia
- Felső-Tisza-vidék (két fő része: a Bodrogköz, amely Magyarország és Szlovákia között húzódik, valamint a Szatmár-Beregi-síkság, amelynek keleti része, a Kárpátaljai-alföld Ukrajnához, nyugati része, a Szatmári-síkság pedig zömében Romániához tartozik) – Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna
- Zempléni-sík (szlovák: Potiská nížina) – Szlovákia
Délen:
- Drávamenti-síkság (horvát: Podravska ravnica, horvátországi részét az Eszéki-sík és a Drávaköz, magyarországi részét a Drávamellék alkotja) – Horvátország, Magyarország
- Alsó-Száva-síkság (szerb és horvát: Posavska ravnica, fő tájegysége a Szerémség, amelynek nyugati része Horvátországhoz, keleti része Szerbiához tartozik) – Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Szerbia
- Temesköz (Câmpia Timișuluia, Tamiška ravnica) – Románia, Szerbia
A kisebb tájakat három részre csoportosíthatjuk:
- hordalékkúpok
- lösztakarós tájak
- árterek
Hordalékkúpok [szerkesztés]
A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat hagytak maguk után. Az elhagyott medreik mentén vastag üledékréteget raktak le. Ilyen tájak:
Lösztakarós tájak [szerkesztés]
A hordalékkúpok anyagát a szél felhalmozta a homokot máshol lösztakarót terített szét.Ilyen táj például:
Árterek [szerkesztés]
- Bodrogköz
- Jászság
- Hortobágy
- Szatmári-síkság
- Beregi-síkság
- Körösök vidéke
- Solti-síkság
- Sárköz
- Mohácsi-sziget
- Drávamellék
Az Alföld az egyes országokban [szerkesztés]
Magyarország [szerkesztés]
Az Alföld Magyarország legnagyobb tájegysége. Kiterjedése kb. 52 000 km², ami az ország 56%-át jelenti. Az Alföld magyarországi határait az Északi-középhegység, keleten és délen az országhatár, nyugaton a Dunántúli-dombság és a Dunántúli-középhegység alkotják.
A magyarországi Alföld legmagasabb pontja Hoportyó (183 m), legalacsonyabb pontja Tiszasziget közelében van (75 m). A tökéletesen sík vidékek és a valamivel magasabb hátságok váltakoznak.
A magyarországi Alföld két fő régiója:
A magyarországi Alföld Megyei jogú városai: Békéscsaba, Debrecen, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok
A Hortobágyi Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park egyaránt az Alföld területén található.
Az Alföld híres a termálvizes gyógyfürdőiről: Berekfürdő, Cserkeszőlő, Gyula, Hajdúszoboszló, Szentes és Szolnok.
Az Alföldet számos itt született magyar író és költő örökítette meg alkotásaiban, a leghíresebbek Petőfi Sándor, Arany János, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond. Az Alföld egyéb neves szülöttei közé tartozik Bay Zoltán fizikus, Irinyi János vegyész, a zajtalan gyufa feltalálója, Korányi Frigyes orvos.
A magyarországi Alföld kulturális-turisztikai eseményei a jászberényi Csángófesztivál, a nagykörűi Cseresznyefesztivál, a szolnoki Gulyásfesztivál, a hortobágyi Hídi Vásár, az ópusztaszeri Hunniális, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a gyulai Várjátékok, a Debreceni Virágkarnevál és a bajai halászléfőző verseny.
A magyarországi Alföld a következő tájegységekre tagolódik:
- Mezőföld
- Sárrét
- Sárköz
- Drávamellék
- Kiskunság
- Jászság
- Pesti-síkság
- Hevesi-síkság
- Borsodi-Mezőség
- Bodrogköz
- Tiszahát
- Szatmári-síkság
- Maros-Körös köze
- Körös-vidék
- Nagykunság
- Hortobágy
- Hajdúság
- Nyírség
Szlovákia [szerkesztés]
Az Alföld szlovákiai része a Zempléni-sík, szlovákul Východoslovenská nížina vagy Potiská nížina.
Ukrajna [szerkesztés]
Az Alföld ukrajnai része a Kárpátaljai-alföld (ukránul Zakarpatszka nizovina).
Románia [szerkesztés]
A magyar szakirodalomban Kelet-Alföld néven szerepel az Alföld Romániában található hosszú, keskeny keleti sávja. Három nagy tájegysége a Szatmári-síkság romániai része (Câmpia Someșului), a Körösvidék (Crișana) és a Temesköz romániai része (Câmpia Timișului). A Kelet-Alföldbe geopolitikai kifejezésként gyakran az Alföld peremén fekvő Északkeleti-Kárpátok, Erdélyi-középhegység és Bánsági-hegyvidék egyes részeit is beleértik („a Magyar Királyságtól Romániához csatolt Erdély és Kelet-Alföld”). Ebben a tágabb értelemben a Kelet-Alföld a Partium történelmi tájegység egészét és a Bánság történelmi régió keleti részét foglalja magában. A román szóhasználatban ugyanakkor nem beszélnek Kelet-Alföld geopolitikai régióról, a területet Erdély (Transilvania) részének tekintik.
Szerbia [szerkesztés]
Az Alföld szerbiai részének zöme a Vajdaságban terül el. Ennek három tájegysége Dél-Bácska (Bačka), Nyugat-Bánság (Banat) és a Kelet-Szerémség (Srem).
Horvátország [szerkesztés]
Az Alföld horvátországi részének két nagy tájegysége a Drávaszög vagy Baranya-háromszög (Baranja) és a Szlavón-síkság (Slavonska ravnica), ezen belül a Nyugat-Szerémség (Srijem).
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
Irodalom [szerkesztés]
- Kovács Gergelyné: Alföld, Panoráma Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963 243 066 2
- Bulla Béla: Az Alföld, Magyar Szemle Társulat, Budapest, 1940.
- Baukó Tamás: Az Alföld a XXI. század küszöbén, (II. Alföld Kongresszus, 1998. november 12-13., Békéscsaba), Nagyalföld Alapítvány, 1999, ISBN 963-85437-4-4
Folyóirat-cikkek:
- Gábris Gyula: A homokba temetkező Alföld: homok-uralom a régmúltban, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2010. (12. évf.) 3. sz. 50-57. oldal
- Kulcsár Balázs: Észak-Alföld, Debreceni szemle, 2009. (17. évf.) 1. sz. 126-129. oldal
- Csathó András István: Elsődleges területeket jelző növényfajok az Alföld löszhátain, A puszta, 2009. 24. évfolyam, 72-82. oldal
- Duray Balázs: IV. Alföld Kongresszus, Földrajzi közlemények, 2008. (132. évf.) 4. sz. 515-516. old.
- Karácsonyi Dávid: A kelet-európai sztyep és a magyar Alföld mint frontier-területek, Földrajzi értesítő, 2008. (57. évf.) 1-2. füz. 185-211. oldal (letölthető: [1])
- Tóth József: Átfogó kép az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek jellegzetes tulajdonságairól, Hidrológiai tájékoztató, 2006. (46. évf.) 1. sz. 48-50. oldal (letölthető: [2])
- Rapaics Raymund: Az Alföld növényföldrajzi jelleme, Tilia, 2004. 12. sz. 79-198. oldal
- Malatinszky Ákos: Híd az Alföld és a bércek között: a Putnoki-dombság, Természetbúvár, 2004. (59. évf.) 3. sz. 20-23. oldal
- Oroszi Sándor: Anton Kerner: A Duna menti országok növényvilága. A magyar Alföld és a Bihar-hegység, Erdészettörténeti Közlemények (ISSN: 0866-3181), 2004. 62. sz. 1-120. oldal
- Kuti László - Kerék Barbara - Müller Tamás - Vatai József: Az Alföld agrogeológiai-környezetföldtani térképei, Földtani közlöny, 2002. (132. vol.) Klnsz. 299-309. oldal
- Tóth Albert: Az Alföld emeletei, Természetbúvár, 2000. (55. évf.) 2. sz. 34-36. oldal
- Pálfai Imre: A víz szerepe az Alföld fejlődésében, Hidrológiai közlöny, 1999. (79. évf.) 2. sz. 67-68. oldal
- Vermes László: A tulajdonviszonyok változásának hatása az Alföld vízgazdálkodására, Víztükör, 1997. (37. sz.) 4. sz. 31. oldal
- Bíró István: Az Alföld peremén: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet, A puszta, 1997. 14. évf. 37-48. oldal
- Süli-Zakar István - Baranyi Béla: Kisvállalkozások és vállalkozók helye és szerepe az Alföld mezőgazdaságában, Debreceni szemle, 1997. (5. évf.) 2. sz. 195. oldal
- Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX. századra, A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1996. 72. sz. 235-258. oldal
- Szendrőné Font Erzsébet: Az Alföld-programról, Környezetvédelem, 1995. (3. évf.) 8-9. sz. 10. oldal
- Mika János - Ambrózy Pál - Bartholy Judit - Nemes Csaba - Pálvölgyi Tamás: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében, Vízügyi közlemények, 1995. (77. évf.) 3-4. sz. 261-286. oldal
- Mikulási Gábor: Kérdések és kétségek a Dél-Alföld erdőgazdálkodásában, Erdészeti lapok, 1995. (130. évf.) 5. sz. 133-134. oldal
- Pálfai Imre: Az Alföld belvíz-veszélyeztetettségi térképe, Vízügyi közlemények, 1994. (76. évf.) 3-4. sz. 278-290. oldal
- Lendvai Gábor - Székely Tamás: Szikes a Solti-síkon: az Alföld legifjabb tájvédelmi körzete, Természetbúvár, 1994. (49. évf.) 6. sz. 20-22. oldal
- Gaborjákné Vydareny Klára: Az Alföld-program tudományos megalapozása, Vízügyi közlemények, 1993. (75. évf.) 4. sz. 434-435. oldal
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Körös Regional Archaeological Project: Az Alföld újkőkori és rézkori emlékei (angol nyelven)
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||


