Debrecen

Debrecen
Debrecen nevezetesebb épületei
Debrecen címere Debrecen zászlaja
Becenév: Kálvinista Róma, Cívisváros
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Megye	Hajdú-Bihar
Kistérség	Debreceni
Rang	megyeszékhely megyei jogú város
Polgármester	Kósa Lajos (Fidesz)
Irányítószám	4000-4044, 4225
Körzethívószám	52
Népesség
Teljes népesség	208 016 fő (2011. január 1.) +/-
Népsűrűség	450,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	461,66 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Debrecen Pozíció Magyarország térképén
Debrecen Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén
é. sz. 47° 31′ 48″, k. h. 21° 38′ 21″47.53, 21.6391666667
Debrecen weboldala

Debrecen (latinul Debretinum, németül Debrezin, szlovákul Debrecín, románul Debrețin, lengyelül Debreczyn) Magyarország második legnagyobb és legnépesebb városa, Hajdú-Bihar megye és a Debreceni kistérség székhelye. A megye mintegy 38,2%-a él Debrecenben. Debrecen a Tiszántúl legnagyobb és legjelentősebb városa. Időnként „a kálvinista Róma” néven vagy „cívisváros”-ként emlegetik. Kelet-Magyarország régió, az Észak-Alföld statisztikai régió és a Tiszántúl nagytáj szellemi, kulturális, gazdasági, idegenforgalmi és közlekedési központja.

A 13. században említik először írásban. 1361-ben mezővárosi, 1693-ban szabad királyi városi rangot kapott. Nevét az egész kontinensen ismerték híres vásárairól és református iskolájáról, mely európai viszonylatban is kiemelkedőnek számított. Történelme során kétszer az Országgyűlés színhelye volt: 1848–49-ben, és 1944-ben. Az évszázadok folyamán többször is tűzvész áldozata lett, a második világháborúban jelentős károkat szenvedett. Ma Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városa. Debrecen város napja: április 11.

Fekvése

„	Micsoda körülményeknek köszönheti Debrecen létrejöttét, azt nem tudom, de azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá harmincezer embert, hogy olyan vidéket válasszon magának lakóhelyéül, ahol sem forrás, sem folyó, sem tüzelő, sem építőanyag nincs…	”
– Robert Townson angol utazó, 1793

Az ország keleti részén Hajdú-Bihar megye földrajzi közepétől nem messze, Budapesttől 230 km-re fekszik. A román határ mintegy 35 kilométerre keleti irányban húzódik. A városnál találkozik többek között az M35-ös autópálya és 4-es főút. A 100-as és 105-ös vasútvonalak érintik a települést.

A város két táj, a Hajdúhát és a Nyírség közelében fekszik. A Nyírség homokos terület, északról lejt dél felé, nyugati határa a Tócó völgyénél húzódik. A Hajdúhát löszös terület, nyugati irányba lejt. Debrecen egész területe a Nyírségen helyezkedik el. Jelentős magasságkülönbségek nincsenek, a Református Kollégium falában elhelyezett magassági pont 119,6 méterre van a tengerszinttől.

A település elsősorban a harmad- és negyedidőszaki üledékes kőzetekre és fekete mezőgazdasági talajra építkezett.

Éghajlat

Debrecenben és környékén a napsütéses órák száma sok éves átlag alapján körülbelül évi 2000.

Az évi átlaghőmérséklet 10 °C körüli. A legmelegebb hónap a július +21 °C, a leghidegebb pedig a január -2 °C átlaghőmérséklettel. A téli hónapokon kívül gyakoriak az áprilisi vagy májusi fagyok.

A szöveg és a táblázat között az eltérés előfordulhat!

Debrecen éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	0,6	4,1	10,4	16,6	21,7	24,6	26,5	26,1	22,4	16,5	8,5	2,6	12,0
Átlaghőmérséklet (°C)	−2,6	0,2	5,1	10,7	15,8	18,7	20,3	19,6	15,8	10,3	4,5	−0,2	10,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−5,5	−3,0	0,6	5,4	10,1	13,1	14,4	13,7	10,3	5,3	1,3	−2,8	5,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)	37	30	34	42	59	80	65	61	38	31	45	44	47
Havi napsütéses órák száma	55	82	146	191	239	250	282	261	201	160	70	45	165
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat

Története

A Nagytemplom

A honfoglalás előtt a területen több különböző népcsoport élt. Az ókortól kezdve számos népcsoport (vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok) telepedett le hosszabb-rövidebb időre a mai Debrecen területén. A szarmaták által épített Csörsz árok két nyomvonala is átmegy a városon (é. sz. 47° 33′ 04″, k. h. 21° 38′ 34″47.5511111111, 21.6427777778 és é. sz. 47° 31′ 42″, k. h. 21° 43′ 20″47.5283333333, 21.7222222222).

Már a rómaiaknak volt itt katonai telepük; őseink e vidéket Mén Marót bolgár fejedelemtől foglalták el, de a honfoglalás óta állandóan magyarok lakták s így hazánk egyik legtősgyökeresebb magyar városa. 1091-ben már jelentékeny hely volt és 1218-ban II. Andrástól városi jogokat nyert.

A Piac utca a XX. század elején

Írott forrásban elsőként 1235-ben tűnik fel Debrecen neve, mégpedig a Váradi Regestrumként ismert ítéletgyűjteményben, ekkor még „Debrezun” alakban (a név feltehető forrása egy török (kipcsak) *Tébrésün ~ *Débrésün, jelentése: mozogjon, éljen. Szláv származtatásai nem elfogadhatóak.) A három falu (Boldogasszonyfalva, Szentlászlófalva és Debreczun) egyesülésével létrejött település a tatárjárást követő évtizedekben indult gyors fejlődésnek, rövid idő alatt az ország leggazdagabb, így egyik meghatározó városává vált, elsősorban földesurának, Károly Róbert bizalmasának, Debreceni Dósának köszönhetően.

1245-ben újból felépült a mai nagytemplom helyén állott templom, később pedig Debrecen a Csák Máté ellen való küzdelmekben oly jó szolgálatot tett, hogy ezek fejében Nagy Lajos mezővárosi kiváltságokat adományozott a városnak 1361-ben, ekkortól rendelkeztek az itt élők a szabad bíró- és tanácsválasztás jogával. 1450 és 1507 között a Hunyadi család birtoka volt.

A 15. század elejétől a város számos újabb kiváltságot nyert el az uralkodótól illetve földesurától. Legfontosabbak ezek közül talán a vásárok tartását engedélyező kiváltságlevelek, hiszen a következő évszázadokban a kereskedelem, a vásárok biztosították a város gazdagságát, folyamatos fejlődését. A török hódoltság, az ország három részre szakadása sem jelentett végzetes csapást a városra nézve, sőt a 17. században Debrecen gazdagsága és jelentősége tovább nőtt, elsősorban a fellendülő marhakereskedelemnek köszönhetően. Debrecen az Alföldet Erdéllyel és a Felvidékkel összekötő kereskedelmi utak mentén feküdt, emellett a város kereskedői a legjelentősebb német piacokra szállították portékáikat, szarvasmarhákat, lovakat, búzát és bort.

Szent Anna templom (ép. 1721-1746)

Légifotó középen a Nagytemplommal, mögötte a Református Kollégiummal, balra hátul a Déri Múzeummal. Előtérben a Kossuth tér, melynek jobb oldalán a város egyetlen villamosvonala halad el

A mohácsi vész után Debrecen sorsa viszontagságos volt; védurai közül legnevezetesebb volt Enyingi Török Bálint, ki a reformációt 1536-ban Debrecenbe behozta és az Melius Péter, a város első püspöke alatt annyira elterjedt, hogy 1552-re a katolikus egyház teljesen megszűnt.

Debrecen gyakran került nehéz helyzetbe földrajzi helyzete miatt és azért is, mert nem rendelkezett várral vagy városfallal, és csak a városatyák diplomáciai lavírozása menthette meg. A városnak hol a terjeszkedő törököket, hol az osztrákokat, hol Rákóczit támogatva sikerült fennmaradnia. Talán ez is hozzájárult a polgárok nyitott gondolkodásához, ami előkészítette az utat a reformáció számára. A gazdag kereskedőváros polgársága körében hamar visszhangra találtak a kálvini reformáció tanai, és lehetőségeiket kihasználva a korszakban szinte egyedülállóan fejlett iskolahálózat kiépítését kezdték meg. Ekkoriban alakult ki a cívis mentalitás, amiben a református vallás morális értékrendje egyesült az itt élők pragmatikusan puritán életfelfogásával. A 16. század közepén már a város teljes lakossága protestáns. Így nyerte el a város a „kálvinista Róma” nevet.

A város gazdasági és kulturális jelentőségét is elismerve adományozta I. Lipót Debrecennek a szabad királyi városi rangot 1693-ban. 1715-ben pedig visszatért a városba a katolikus egyház, és a várostól kapott telken a piarista szerzetesek felépítették a mai Szent Anna-székesegyházat. Ebben az időben a város már fontos kulturális, kereskedelmi és mezőgazdasági központ. Református Kollégiumában (a mai egyetem elődje) későbbi tudósok és költők tanulnak. 1725-ben Debrecenbe helyezték át a kerületi táblát.

A város gyorsan fejlődött, de konzervativizmusát mindig megtartotta. A történelem úgy hozta, hogy az utóbbi két évszázadban kétszer is meghatározó szerepet játszhatott Magyarország történetében. Először 1849 januárjában lett az ország fővárosa, és vált – Kossuth szavaival élve – a „magyar szabadság őrvárosává”, amikor a forradalmi kormány Pest-Budáról ide menekült. 1849 áprilisában Kossuth a Debreceni Református Kollégium oratóriumában mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Debrecen tanúja volt a szabadságharc egyik utolsó csatájának is, melyben a Habsburg-párti orosz sereg legyőzte a magyar honvédség egyik fontos elővédjét (Nagysándor József hadteste), a város nyugati részén zajlott augusztus 2.-án.

Belváros, Piac utca

A szabadságharc után Debrecen lassan újra virágzásnak indult. 1857-ben elérte a vasútvonal, amely összeköti a mai Budapesttel, majd hamarosan vasúti gócponttá vált. Új iskolák, kórházak, gyárak, malmok épültek, bankok és biztosítótársaságok telepedtek meg a városban. Magasabb épületek, villák épültek, parkokat alakítottak ki, így a város egyre inkább nagyvárosias külsőt öltött. 1884-ben az országban elsőként elindult a gőzvontatású városi közúti vasút (helyét 1911-ben a villamos vette át, mely a mai napig nagyrészt a régi gőzvasút nyomvonalán halad).

Nagyváraddal mindig „konkurenciaharcot” vívott a város, mint Hajdú és Bihar vármegyék központjai. Az első világháború után azonban, amikor Magyarországtól elcsatolták a Partium területeit, Debrecen határközeli várossá vált. A gazdasági válságból a turizmus nyújtott kiutat. A Nagyerdőben kikapcsolódási és sportolási lehetőséget nyújtó épületek épültek, köztük fedett uszoda és az ország első stadionja. A városhoz tartozó Hortobágyi Nemzeti Park turistalátványossággá vált.

Belváros, Piac utca

A második világháború alatt Debrecen hatalmas veszteségeket szenvedett. Az 1944 augusztusi bombatámadások során az épületek fele elpusztult, további 20%-uk megrongálódott. 1944. után megkezdődik az újjáépítés, és Debrecen egy időre másodszor is az ország fővárosa lett, amikor itt ülésezett az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és száz napig itt tevékenykedett az Ideiglenes Nemzeti Kormány is. A polgárok nekiláttak a város újjáépítésének, azonban a háború előtti állapotok teljes visszaállítását az új rendszer nem tette lehetővé. Az államosítások során a város területének felét elvesztette, ezeket újonnan kialakított községekhez csatolták, ezenkívül Debrecen a Hortobágy feletti rendelkezési jogát is elveszítette. Bár az újonnan épült lakótelepek megváltoztatták a városi arculatát, de otthont teremtettek azoknak, akiknek háza elpusztult a háborúban.

Napjainkban Debrecen Kelet-Magyarország legnagyobb városa, ezenkívül az ország egyik fontos kulturális, kereskedelmi, vasúti, építészeti központja.

Címere

A város címere a Kossuth-téren

1989-ben Debrecen megyei város az 1693. április 11-én kiállított királyi oklevél alapján, a történelmi örökség szellemében fogadta el az alábbiakban leírt címerképet.

"Egyenesen fennálló égszínkék hadipajzs, alján három csúcsú halomból képzett zöld mező közepén zöld lombkoronájú pálmafa emelkedik. Alatta fehér színű gyapjas bárány áll, három lábával két nyitott könyvön, felemelt és kissé behajlított jobb első lábával aranyszínű kereszt rúdját tartja, a kereszten lecsüngő és szétterjesztett fehér kereszttel hímzett veres lobogó. A bárány egész testének súlyával a pajzs jobb oldala felé fordul és lép. A pajzs tetején nyílt sisak felett a koronán kiterjesztett szárnyú, mellén zöld borostyán koszorút viselő felemelt fejű és kitátott szájú főnix madár, mely a koronából felcsapó lángoknál magát perzseli. A sisak felső részéről egyik oldalon veres és fehér, a másik oldalon arany és kék színű címerrojtok futnak le szorosan a sisakhoz, illetve a pajzshoz simulva. A főnix madár feje felett tündöklő napot ábrázolnak."

Népesség

Az Aranybika Szálló

Debrecen Magyarország második legnépesebb városa. A 18. században a Kárpát-medence legnagyobb városa volt, Budát, Pestet és Pozsonyt is megelőzve. 2006 óta népességszáma évről évre növekszik. Népességszámának alakulását nyomon követhetjük 1850-től a következő táblázatban:

Népcsoportok

2001-ben a város lakosságának 99,6%-a magyar, 0,1%-a cigány és 0,5%-a egyéb (főleg német és román) nemzetiségűnek vallotta magát.

Látnivalók

A Csokonai Színház

A Református Kollégium

A Debreceni Igazságügyi Központ látványterve

A Piac utca

• Debreceni Református Nagytemplom
• Debreceni Református Kollégium
• Debreceni Református Kistemplom
• Debreceni Megyeháza
• Debreceni Városháza
• Debreceni Egyetem
• Füvészkert
• Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola
• Szent Anna-székesegyház
• Divinus Hotel - 5 csillagos szálloda wellness szolgáltatással
• Régiposta étterem
• Nagyerdő (gyógyfürdővel, kis tóval, állatkerttel, vidámparkkal, az egyetem főépületével)
• Aquaticum Gyógy- és Fürdőközpont
• Déri Múzeum (gazdag gyűjtemény, többek között Munkácsy Mihály festményei; ókori egyiptomi gyűjtemény)
• Virágkarnevál minden évben augusztus 20.-án
• A Debreceni Református Kollégium Múzeuma (könyvtár, képtár, iskolatörténet)
• Delizsánsz Kiállítóterem
• Holló László Emlékmúzeum
• Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum
• Zsuzsi Erdei Vasút
• Állatkert
• Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központ [1] - Kelet-Magyarország legnagyobb és legmodernebb kongresszusi központja. Itt található többek közt a 4 csillagos Lycium szálloda és a MODEM.

Városrészek

Légifotó az egyetemről

Belváros

A történelmi városmag a város tengelyét képező Piac utca két oldalán, az egykori árokkal megerősített városfallal körbekerített területen jött létre. Az árok építését még Zsigmond király rendelte el a 15. század elején, eredetileg kőfallal. A kőfal sohasem épült meg, tekintve, hogy az Alföld híján van kőnek. A fal helyett líciumtövissel (gledícsával) kerítést építettek, mely 450 évig állt fenn. Jelképességét jelzi, hogy a magisztrátus szigorúan büntetett minden, a kerítéssel kapcsolatos kihágást. A kör alakú kerítést a nagyobb utcák torkolatánál kapuk és kisajtók (gyalogosátjárók) szakították meg, megfelelő őrséggel ellátva. A városárkot 1862-ben töltötték fel, ekkor bontották le az őrházakat is, helyettük vámházakat emeltek. A kerítésen hét nagyobb kapu és ugyanannyi kisajtó volt.

A belváros központi területe a Nagytemplom szűkebb környéke, innen indul ki a város főutcája, a Piac utca, kelet-nyugati irányban kereszteznek az úgynevezett "derék-utcák" (pl. Széchenyi, Kossuth, Csapó utcák). A belváros emeletes házai főleg a Piac utca vonalán és a keresztutcák első felében találhatóak.

Kertségek

Debrecenben a legtöbb városrész neve kertre végződik. A városban a 17-18. században a szálláskertes-ólaskertes településforma volt jellemző. A hosszan elnyúló telkek hátsó részén, túl a gazdasági udvaron, dúsan termő szőlők és gyümölcskertek voltak a 18. század végétől kezdve. A lakosság növekedésével egyre kisebb területre szorultak vissza a kertek, és az újabb utcák nyitásával lassan beépültek, ez arra késztette a várost, hogy az a város árkán túl létesítsen megfelelő területet a szőlők, gyümölcsösök és veteményesek számára. Így alakultak ki a várost övező kertségek. Nemcsak gazdasági hasznot hoztak, hanem a város levegőjét is tisztították. A városi tanács 1890-ig szigorúan tiltotta a kertségekben a lakóházak építését. A lakosság 1890-1910 között megkétszereződött, egyre többen települtek ki a kertségekbe. A Boldogfalvi-, Csapó- és a Homokkert teljesen beépült a 20. század elejére. A lakótelepek terjedésével a kertségeket felszámolták és bérházakkal építették be, emiatt fokozatosan kintebb szorultak. A mai Debrecent szintén kertségek veszik körül (pl. Bizcó István-kert, Bayk András-kert, Bánk, Nagycsere, Bocskaikert), jó részük már szinte belterületnek tekinthető.

Közlekedés

Debreceni villamos

Helyi közlekedés

Debrecenben 1884. október 2-án indult meg a tömegközlekedés gőzhajtású városi vasúton (Magyarországon elsőként), amit 1911-ben váltott fel a villamos. Az 1960-as évek végéig 6-7 villamosvonal is volt a városban, de az 1970-es években (a korabeli vidéki közlekedéspolitikának megfelelően) központi utasításra Debrecen valamennyi egyvágányú viszonylatát felszámolták, helyettük autóbusz-közlekedést vezettek be. Egyetlen vonal maradt meg (az 1-es), ami a mai napig közlekedik a Nagyállomás és az Egyetem között. A 2000-es években merült föl komoly lehetőség egy új villamosvonal elindítására, a város pályázatát 2008-ban hagyta jóvá az Európai Unió. A tervek szerint a 2-es villamos a város két legzsúfoltabb (31, 32) autóbuszjáratát váltaná ki. Trolibuszok 1985 óta közlekednek a városban. Az autóbusz közlekedés 2009. július 1. óta a villamoshoz és trolibuszokhoz hasonlóan a DKV Zrt.-hez tartozik.

Debreceni trolibusz

Ma Debrecenben a tömeg- (vagy közösségi) közlekedésről az előbb említett DKV gondoskodik. A városban háromféle (villamos, autóbusz, trolibusz) tömegközlekedési eszköz vehető igénybe, összesen 66 (1 villamos, 5 trolibusz és 60 autóbuszjárat), a DKV Zrt. által üzemeltetett viszonylaton, ezen kívül a Hajdú Volán üzemeltet még 3 CORA járatot (C1, C2, C3), amelyek összeköttetést teremtenek a város nagyobb lakótelepei, a Nagyállomás és a CORA áruház között. Ezekkel együtt majdnem 70 viszonylaton lehet közlekedni Debrecenben. A kötöttpályás elektromos vontatású járművek (villamos, trolibusz) számozása 1-től 9-ig terjed, 10-től felfelé az autóbuszokat jelölik (A kellemetlenségek elkerülése érdekében nincs azonos számozású busz, troli vagy villamosvonal). Jelenleg az Inter Tan-Ker Zrt. végzi a buszok karbantartását.

A Nagyállomás fő várócsarnoka

‎

A városban 2010-ben kezdőtött meg egy második villamosvonal megépítése mely összköltsége 17,6 milliárd forint.Az új szakaszon 18db új villamos fog közlekedni, várhatóan 2014-től.

Helyközi és távolsági közlekedés

• A távolsági és helyközi közlekedést Debrecenben és környékén a Hajdú Volán Zrt. és a MÁV végzi.
• A város repülőteréről több járat is indul külföldre, többek között Antalyaba, Burgaszba, Drezdába és Monastirbe.
• Debrecenben számos kerékpárút található, melyekből egy a város és Józsa között lett megépítve.

Közúti közlekedés

Debrecen a 4-es, a 33-as, a 35-ös, 47-es, a 48-as és 471-es főútvonalak találkozópontja, illetve Debrecent érinti az M35-ös autópálya. Ezen kívül mellékutak és egyéb alacsonyabb besorolású útszakaszok érnek be a városba, illetve indulnak ki onnan.

Vasúti közlekedés

A város egyetlen főpályaudvara a Nagyállomás. A város különböző részein kisebb vasútállomások, mint például a Tócóvölgy vasútállomás (korábbi nevén Debrecen-Vásártér) vagy megállóhelyek is találhatóak mint például a Debrecen-Csapókert, vagy a Debrecen-Kondoros illetve a Debrecen-Szabadságtelep. A városhoz összesen 18 vasútállomás és megállóhely tartozik.

Kultúra

Debrecen a 16. század óta a térség szellemi-kulturális központja, amivé elsősorban a reformáció és rangos iskolája, a Kollégium tette. Vonzáskörzete az évszázadok alatt az Eger és Nagyvárad közötti észak-keleti országrészen alakult ki, amire ma is érvényesülő hatást gyakorol a történelmi határok megváltozása, illetve Miskolc és Nyíregyháza növekvő szerepköre. Debrecen az ország egyik legnagyobb egyetemi központja, egyeteme az ország legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban működő felsőoktatási intézménye.

A 19. század második felében a debreceni sajtó jelentős személyiségeket vonzott a városba, bár hosszú távon megtartani nem tudta őket. Itt kezdte újságírói pályafutását pl. Ady Endre, Krúdy Gyula, Tóth Árpád. A debreceni irodalom kiemelkedő alakjai többek között Oláh Gábor, Szabó Magda, Tóth-Máté Miklós, az ország egyik legnagyobb és legismertebb költője, Csokonai Vitéz Mihály, szintén a város szülötte.

Több mint 200 évvel ezelőtt, 1789-ben alapították meg Debrecenben a Nemzeti Játékszín Társaságot, amely a Fehér Ló vendégfogadó szekérszínében (a mai Megyeháza helyén) tartotta előadásait. Az első kőszínház 1865-ben készült el, és 1916-ban nevezték el a város nagy költőjéről Csokonai Színháznak. Az első igazgató Reszler István volt. Színészcsoportjában olyan művészek léptek föl, mint Blaha Lujza, Foltényi Vilmos, Fektér Ferenc. A színtársulat anyagi helyzete általában csapnivaló volt, mégis itt léptek fel a századforduló magyar színművészetének legjobbjai (pl. Krémer Jenő, Bércky Ernő, Rózsa Lili, Rózsahegyi Kálmán, Csortos Gyula). A színházban napjainkig jeles színészek és rendezők alkotnak.

Egyházi élet

Attila téri görög katolikus templom

A 12. század végén a mai Debrecen helyén már templomos falvak voltak. A középkorban a város nagy és vallásos katolikus település volt, több templommal, melyek között a legnagyobb a gótikus Szent András templom volt, melyet I. Imre váradi püspök építtetett 1297 és 1317 között. Ez volt az Alföld legnagyobb gótikus kegyúri temploma.

A 16. század első harmadától fogva Debrecen vallási életét egyre jelentősebb mértékben előbb a lutheri, majd a kálvini reformáció határozta meg. Az 1551. évet határkőnek foghatjuk fel, mert ettől kezdve a város kálvinista vezetése – a többi hajdúvároshoz hasonlóan – tiltotta a katolikusok letelepedését, a katolikus templomokat pedig a reformátusok foglalták el. A reformáció debreceni térhódítása így olyan mértékűvé vált, hogy 1552-ben lényegében megszűnt a római katolikus egyházi élet a városban. Ferences szerzetesek csak 1715-ben telepedhettek vissza a városba, s szintén királyi parancsra 1716. április 27-én kijelölte ki a debreceni magisztrátus a Szent Anna-székesegyház mai helyét, valamint a katolikusok számára külön temetkezési helyét.

Újabb jelentősebb vallási mozgás csak a 19. században tapasztalható újra a városban. A görög katolikus hívek beköltözése Debrecenbe a század elején kezdődött meg. A város az 1840. évi XXIX. törvényével teremtette meg a zsidók betelepedésének lehetőségét, s a Debreceni Zsidó Hitközség 1852-ben alakult meg. 1882-ben jött létre a cívisváros önálló evangélikus egyházközsége, s 1892-ben alakult meg a baptista gyülekezet. Az unitárius leányegyházközség pedig csak 1921-ben alakult meg.

Ma már számos további egyház van jelen közösségeivel Debrecen vallási életében, így – a teljesség igénye nélkül – az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, a Hit Gyülekezete, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (Mormon Egyház), az Új Apostoli Egyház, Jehova Tanúi, a Magyarországi Bahá’í Közösség, valamint a Krisna-tudatú Hívők Közössége.

Oktatás

Az egyetem főépülete

Debreceni nagy múltú iskolaváros, meghatározó szerepe a XVI. századig nyúlik vissza. A Kollégium alsófokú latin iskolából lett a reformáció térhódítása után Sárospatak és Nagyenyed mellett főiskola, az "ország iskolája". Hatalmas vonzáskörzete mellett 40 középfokú és 120 alsófokú résziskolája működött szerte az országban. A Kollégiumban a rendkívül viszontagságos idők ellenére európai szintű műveltséget és tudást adtak át a diákoknak Nyugat-európai, főleg svájci és német egyetemek mintájára. Olyan európai hírű professzorok tanítottak itt, mint Hatvani István, Maróthi György, Budai Ézsaiás, Martonfalvi Tóth György, Sinai Miklós, Komáromi Csipkés György.

A Debreceni Egyetem több mint 30000 hallgatójával és 1500 oktatójával az ország egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye, 15 karával és 24 doktori iskolájával a legszélesebb képzési és kutatási kínálatot nyújtja.. A Kollégium jogutódja, és ezzel Magyarország legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban működő felsőoktatási intézménye. Valamint itt található a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem is.

Gazdaság

Ipar

Kölcsey Központ, háttérben a Nagytemplom

Debrecenben, a korábban kézműiparáról és élelmiszeriparáról híres városban csak a második világháborút követően indultak be a talán túlságosan is előtérbe helyezett nehézipari fejlesztések. Az 1950-es évektől kezdődően mentek végbe a jelentős munkaerőbázisra alapozó feldolgozóipari beruházások, amelyek az 1990-es években lezajlott privatizációs folyamatnak köszönhetően nagyrészt külföldi kézbe kerültek. A város az ipar területén is vezető szerepet tölt be a régióban, ám a régió országos összehasonlításban kedvezőtlen értékekkel rendelkezik. A kis- és középvállalkozások között keveset találunk, amely termelési potenciáljával a helyi gazdaság húzó tényezői között lenne említhető. Problémát jelent számukra a tőkéhez és a piachoz jutás is. Kevés a külső befektető, a friss tőke. A nagy multinacionális cégek hiányában a kis- és középvállalkozások beszállítói hálózatainak kibontakozása is lassabban halad.

A nehézipar, a tömegtermelés hiánya, ami korábban a gazdasági elmaradás jegye volt, mára előnnyé válhat Debrecenben, itt nincsenek jelen kiterjedt rozsdaövezetek. A versenyképes gazdaság azokra a helyi adottságokra alapozódhat, amelyek versenyelőnyt jelentenek a térség számára. A város jelentős - a térség kedvező mezőgazdasági adottságaira alapozó - élelmiszer-feldolgozó kapacitásokkal rendelkezik. Az ágazatban azonban az elmúlt években negatív folyamatok zajlottak le. Több száz munkahely szűnt meg a szektorban, kilátástalan helyzetbe sodorva a gyárak beszállítói körét is (Hajdú-Bét Rt., Reemtsma Debreceni Dohánygyár Kft.). A magas biopotenciállal rendelkező területek kihasználásának új formáit kell megtalálni. Ilyenek lehetnek a különböző biomassza hasznosítási formák, amelyek közül az alkohol, az ecetsav gyártásához, gyógyhatású készítmények előállításához a szükséges adottságokkal rendelkezik a város.

Az elmúlt évtizedekben szintén fontos szerepe volt a városban, különösen a női munkaerő foglalkoztatásában a különböző könnyűipari ágazatoknak. A napjainkban zajló világgazdasági változások következtében a magyarországi textil- és bőripari kapacitások jelentős része felszámolásra került az ágazat nagyarányú piacvesztése miatt. A nagyobb vállalkozások olyan országokban létesítettek telephelyet, ahol az olcsó munkaerő lehetőséget ad a versenyképes áron történő termelésre. Így történt ez Debrecenben is, a 2000-es évek elejére a textil- és ruházati ipari kapacitások döntő többsége leépítésre került, több száz betanított és szakmunkás vált munkanélkülivé (gépkezelők, gyártósori betanított munkások), köztük jelentős arányban pályakezdők is. A jelenlegi piaci viszonyok alapján hosszabb távon egyedül a városban igen jelentős hagyományokra visszatekintő nyomdaiparnak biztosított a felvevőpiaca.

A másik adottsága Debrecennek a jelentős szellemi potenciál, ami lehetővé teszi a tudásipar meghonosítását Debrecenben. A versenyképes gazdasági szerkezet jellemzője az innovációra, technológia váltásra képes nagyvállalatok jelenléte, valamint innovációra képes, kis- és közepes vállalkozások beszállítói együttműködése a nagyvállalatokkal. A tudásipar az egyetemek, kutatóintézetek, gyógyintézetek, gyógyszergyárak, az informatikai ipar, a mezőgazdasági alapanyaggyártás fejlett kapcsolatrendszerén alakulhat ki. A nagyvállalatok körében érdemi kutatások és fejlesztések folynak jelenleg a gyógyszeriparban a TEVA Gyógyszergyár Rt. révén. Innovációra képes kis- és közepes vállalkozások is vannak szép számmal Debrecenben. Ezek azonban tőkeszegények és hiányzik a mögöttük álló nagyvállalati szféra, az állandó és biztos piac. A tudományos, műszaki, ipari parkoknak ezért különösen nagy jelentősége lehet a kis- és közepes vállalkozások innovációinak felkarolásában, a fejlesztések támogatásában, a késztermékek piacra kerülésében. A kis-és közepes vállalkozások többsége Debrecenben is a helyi vagy esetleg megyei piaci igényekre épít. A Debrecenben is jelentős kézműves hagyományokra építő, speciális fogyasztói igények kielégítésére vállalkozó cégek száma növekszik, a jövőben fokozatosan bővülő piacokra számíthatnak. Ezek a kis- és közepes vállalkozások szakembereik kivételes szakmai tudását tudják elsősorban kamatoztatni.

Hazánkban az ipar ágazatai közül elsősorban a gépipar volt az, amelyikben nagyszabású beruházások zajlottak le, különösen a személygépkocsi gyártáshoz kötődő alkatrészgyártás, összeszerelés esetében. Debrecenben azonban a történeti előzmények és adottságok miatt nem kimondottan ez az ágazat játszotta a vezető szerepet. Ki kell azonban emelni az egykori Gördülőcsapágy Művek telephelyén létrejött új vállalkozásokat, elsősorban a FAG Components Hungary Kft.-t. A város két nagyvállalata is szorosan az egészségügyhöz kötődik, a TEVA Gyógyszergyár Részvénytársaság a vegyipar jelentős debreceni hagyományira épít, míg a Medicor Kéziműszer Rt. egészségügyi segédeszközöket gyárt évtizedek óta. A városban az 1990-es évek végéig az ún. barnamezős beruházások domináltak, az 1990-es évek elején megkezdődő privatizációs folyamat eredményeként pedig az iparban a külföldi tulajdonú vállalatoknak van nagyobb jelentősége. Hangsúlyozandó azonban, hogy nemcsak településszerkezeti, de gazdaságossági szempontból is célszerű a ma meglevő, de nem kellő intenzitással használt vagy használaton kívüli telephelyek újrahasznosítása, intenzifikálása, rehabilitációja. Ezáltal nemcsak a területhasználat lehet gazdaságosabb, de a meglevő infrastruktúrák kihasználtsága is javul, a (város)üzemeltetési költségek csökkenthetők. Ezért a településnek feltétlenül érdeke, hogy ne maradjanak alulhasznosított zárvány-területek. Az elmúlt években megvalósult, a város cégei által megvalósított nagyberuházások és az elsősorban a kertvárosi területek lakásépítései jelentős mértékben hozzájárultak a városkép fejlődéséhez, és ugyanakkor fontos megrendeléseket biztosítottak alvállalkozóként a helyi építőipari kis- és középvállalkozások számára.

Mezőgazdaság

Petőfi téri toronyház

Debrecen évszázadokon át egy kiterjedt mezőgazdasági térség centrumában helyezkedett el, ami a város gazdasági életét hosszú időn át erősen befolyásolta, s a mai napig az átlagosnál magasabb a mezőgazdaság szerepe a város gazdaságában. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban már csak a városban foglalkoztatottak 1,9%-a dolgozott. Az ágazat szerény aránya azonban megtévesztő, hiszen az arra épülő élelmiszer-gazdaság mind a város foglalkoztatásában, mind a város gazdaságában összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet játszik ma is, és így lesz ez a jövőben is. A debreceni földbőség és a földek jó termőképessége, valamint a történelmi előzmények következtében a városban az agrárium súlya ma is magasabb a hazai nagyvárosok átlagánál. A város kiterjedt határát és termőföldjét évszázadokon át a legfontosabb természeti erőforrásként tartották számon, s így van ez ma is. A mintegy 46 000 hektáros (csak Budapest és Hódmezővásárhely területe nagyobb az országban) és változatos agrárhasznosításra lehetőséget adó terület jelentősége napjainkra csökkent a 205 ezer fős népességgel rendelkező város életében, az élelmiszer-gazdaság komplex megközelítése vált meghatározóvá. A természeti adottságok döntően befolyásolták a művelésági szerkezetet és annak racionális alakíthatóságát. A földrajzi szempontból változatos földterület a gazdálkodási formák különböző típusainak kialakulását tette lehetővé. Talajtani adottságok alapján legértékesebbnek a város ÉNy-i, a Hajdúháthoz tartozó része tekinthető, szemben az alacsonyabb termőképességű nyírségi területekkel.

A legjobb, lösztakarón kialakult termőföldek a Tócótól nyugatra találhatók, amelyek a magas színvonalú növénytermesztés (búza-kukorica-cukorrépa) és az állattenyésztés (elsősorban sertéstenyésztés) alapját jelentik. A Tócótól keletre az erdő a domináns művelési ág, a szántó alárendelt, a földminőség közepes vagy gyenge. A város belterületét övező területeken nagy gazdasági értéket jelent a kiterjedt intenzív kertkultúra. A művelési struktúra módosulásának szembetűnő vonása az elmúlt évtizedekben éppen a kert, a szőlő és a gyümölcsös területének a növekedése volt. Az igazi nagyvárosi területhasznosítási forma térhódítása nyomán a kertek ma már szinte összefüggő formában ölelik körül a város belterületét.

Sport

Főnix Csarnok

Gyulai István Atlétikai Stadion

Hódos Imre rendezvénycsarnok

2010 sportaerobic OB zsűri a Hódos Imre rendezvénycsarnokban

Debrecen hosszú évtizedek óta kiemelkedő szerepet játszik a hazai sportéletben. Az 1920-as évek végén a Bocskai FC Magyarország egyik legjobb futballcsapata volt. Csatársorát, a híres "ötösfogat"-ot (Markos, Vincze, Teleki, Zemlei, Hevesi) Európa-szerte ismerték. Az 1936-os berlini olimpiára két debreceni tornász, Nagy Margit és Tóth Lajos is kijutott. A cívisvárosban kezdte pályafutását minden idők egyik legnagyobb magyar kardvívója, Kovács Pál is. Debrecen hírnevét öregbíti Barcza Gedeon, aki a magyar sakkozás nagymestere volt, s többször volt magyar bajnok és olimpiai kerettag. A DVSC-nek kitűnő birkózógárdája volt, s egyik kiválósága, Hódos Imre 1952-ben aranyérmet nyert a helsinki olimpián. A későbbi súlyemelő világbajnok, Veres Győző is Debrecenben kezdte pályafutását.

Az 1990-es évek óta Debrecen tudatosan erősíti pozícióit mind a hazai, mind a nemzetközi sportéletben. A futballisták mellett a női és férfi kézilabdások, a röplabdások, valamint a férfi kosárlabdázók szerepelnek évek óta eredményesen az élvonalban. A 2000-es évektől számtalan rangos nemzetközi sporteseménynek adott otthont a cívisváros, mint például a 2001-es ifjúsági atlétikai világbajnokság, a 2002-es tornász világbajnokság, vagy a 2004-es női kézilabda-Európa-bajnokság (az egyik helyszín Debrecen volt). Debrecenben 2001 óta 14 rangos nemzetközi sporteseményt rendeztek, amelyek közül 5 világ- és 9 Európa-bajnokság volt.

A világversenyek rendezése mellett a sportlétesítmények területén is nagy előrelépések történtek. 2002-ben felépült a Főnix Csarnok, 2006-ban a Sportuszoda, amivel több évtizedes hiányt pótoltak (Debrecenben 2006-ig nem volt fedett pályás, 50 méteres versenyuszoda). 2001-ben felépült az új atlétikai stadion, 2005-ben kibővítették az Oláh Gábor utcai stadiont, és felépült a tócóskerti jégcsarnok. A távlati tervek között szerepel egy új futballstadion építése a régi Nagyerdei stadion helyén. A stadion állami segíséggel, a tervek szerint 2014-re épülne fel.

Debreceni sportlétesítmények

• Nagyerdei Stadion: a Nagyerdei körút–Pallagi út–Ady Endre utca közötti terülten fekszik, a Csónakázó tó mellett. 1990 előtt ez a stadion volt az évenként rendezett május 1-jei felvonulás végállomása. Az 1980-as években a Loki is játszott itt bajnoki meccseket (akkor mint DMVSC), kb. 22-25 ezer fő befogadására volt alkalmas. A város legnagyobb stadionja, napjainkban inaktív. A „zöld” szervezetek és városvédők tiltakozásai miatt fel nem újítható, így a nemzetközi normáknak megfelelő új stadion helyét máshol kell kijelölni (Tócó-völgy).
• DEAC Sporttelep (Debreceni Egyetemi Atlétikai Club): Móricz Zsigmond út–Dóczy József utca sarkán található. 1926-ban adták át.
• Vágóhíd utcai stadion (becenevén a Loki stadion). A DVSC megalakulásától kezdve itt játszott az 1993-as labdarúgó bajnokság utolsó NB II-es meccséig. Az Eger SE ellen tartott a nyár elején találkozó 2–1-es debreceni győzelemmel ért véget.
• Kinizsi pálya: Vágóhíd utca, a Loki pálya mellett közvetlenül. Ezt 2006 körül felszámolták és privatizálták, kereskedelmi és szolgáltató épületeket építettek fel az ingatlanon.

Pályán a Loki

• Oláh Gábor utcai stadion: korábban DMTE stadion és Haladás SE sporttelep a DVSC-sporttelep mellett. Az NB I-be felkerülés (1993 ősze) óta itt játszik a DVSC labdarúgó szakosztálya. Többször felújították és modernizálták.
• DATE sportpálya: a Debreceni Agrártudományi Egyetem sportpályája.
• Hajdú Volán sporttelep: a Gázvezeték utca–Egyletkert utca sarkán található a város salakmotor pályája

• Hódos Imre rendezvénycsarnok: általános célú sportcsarnok (kézilabda, birkózás, sportaerobic)
• Főnix Csarnok: általános célú rendezvénycsarnok, a „Hódos” mellett.
• Debreceni Dózsa szabadtéri kézilabdastadion: Kassai út, jelenleg a HBM RFK OKICS (Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság Oktatási-kiképző Csoport) működik benne.

• Gyulai István atlétikai stadion: az Oláh Gábor utcai DVSC-sporttelep területén.

• Debreceni Sportuszoda: Hadházi–Zákány utca sarkán található.
• Városi strandfürdő: ennek a helyére épült fel a Főnix Csarnok 2002-ben.
• Kerekestelepi fürdő: három medencés (egy 25 méteres hideg vizes és két gyógyvizes, meleg vizű medence) gyógyvizű fürdő, a szájhagyomány szerint a gyógyvíz minősége a hajdúszoboszlói gyógyvízzel vetekszik.

• Apafai lőtér: 4-es főút (E573)–Lőtér utca. Aktív, a város legjelentősebb lőtere (polgári és rendőri célra egyaránt használják).
• Simon László utcai sportpálya. A Loki pálya felett egy kispályás sporttelep van, jelenleg lőtér.
• Debreceni Dózsa lőtér: a Vulkántelepen található sportlőtér az 'Ifjúsági sporttelep területén. Megszűnt, a sporttelep területe a debreceni Nyugati Ipari Park területébe olvadt be.
• Buday Ézsaiás utcai sportpálya: kispályás, füves labdarúgó pálya, rendszerint íjászok lőpályája

• Műjégpálya: Oláh Gábor utca.
• Debreceni Jégcsarnok: Derék utca.

• BSK („B”-típusú Sport Kombinát): a Magyar Néphadsereg (ma Magyar Honvédség) Kossuth Lajos laktanyájának sportpályája, amely a Szabó Lőrincz utcából közelíthető meg.

Labdarúgás

A DVSC, vagyis a Loki címere

A Debreceni Vasutas Sport Club (egykori nevén Debreceni Lokomotív, becenevén Loki) debreceni sportegyesület és futballcsapat. A csapat hivatalos mezszíne piros-fehér. A DVSC a '90-es évek közepétől fokozatosan Magyarország legjobb futballcsapatává nőtte ki magát: az elmúlt öt évben 4 bajnoki címet ünnepelhettek. 1902-es alapítást követően 1995-ig várni kellett az első komolyabb eredményre, ekkor bajnoki 3. lett az együttes. 2003-ban és 2004-ben is 3. lett a DVSC, 2005-ben viszont felértek a csúcsra és azóta csak egyszer sikerült leszorítani onnan, 2008-ban, de 2009-ben és 2010-ben újra begyűjtötték a bajnoki címet és így már 5-nél tartanak. A Debreceni VSC négyszeres Magyar labdarúgókupagyőztes is (1999, 2001, 2008, 2010). Nemzetközi színtéren is találkoztak már komoly ellenfelekkel, így például a VFL Wolfsburg-gal 1999-ben, a Girondis Bordeaux-val 2001-ben és a Manchester United-del 2005-ben. Előbbi kettő ellen győzni is tudott a hajdúsági együttes. Legnagyobb sikerét a Hajduk Split ellen érte el: a horvát csapatot hazai pályán 3–0-ra tudta megverni a Loki, míg Splitben 5–0 arányban győzött. 2009-ben 14 év után második magyar csapatként a Bajnokok Ligája főtáblájára került.

A város 2011-ben új football stadion építéséről határozott, a régi Nagyardei-stadion helyén.A stadiont állami segíséggel, a tervek szerint 2014-re épülne fel.

Média

Televízió

Debrecenben jelenleg két helyi sugárzású televíziós adó működik:

• Alföld Televízió
• Debrecen Televízió

A városban ugyanúgy fogható minden országos televíziós csatorna, mint más településen.

Rádió

A városban az országos rádiók mellett több olyan adó is van, amit helyben üzemeltetnek:

• Friss Rádió - FM 90.0 MHz
• Jazz FM - FM 102.4 MHz
• Klubrádió Debrecen - FM 93.5 MHz
• Rádió FM95 - FM 95.0 MHz
• Rádió 1 - FM 92.3 MHz
• Rádió MAX - FM 106.0 MHz
• Gazdasági Rádió - 95.6 MHz
• MR1 - Kossuth Rádió 99.7 MHz
• MR2 - Petőfi Rádió 89.0 MHz
• MR3 - Bartók Rádió 106.6 MHz
• MR6 - A régió rádiója 91.40 MHz
• Méliusz Rádió 88.0 MHz
• Vital FM Rádió 102.4 MHz

Híres debreceniek

Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola

Nagyerdő

Debrecen látképe a Nagytemplom tornyából

A Debreceni Egyetem

Leonardo lovas kolosszusa

Debrecenben születtek

• Ábrahám Ernő (1882-1945) újságíró.
• Ambrus Zoltán (1861-1932) író, kritikus, MTA tag
• Apáti Miklós (1662-1724) protestáns prédikátor
• Bacsó Bálint (1786-1854) orvos, állatorvos
• Balogh Zoltán Tibor (1953–2002) magyar-amerikai matematikus
• Baranyi László (1729-?) magyar királyi testőr, városi tanácsos
• Baumgartner Zsolt (1981-) autóversenyző, az első magyar Forma–1-es pilóta
• Békéssy Béla (1875–1916) olimpiai ezüstérmes kardvívó, honvédtiszt
• Beregszászi Nagy Pál (1790-1865) mérnök, építészeti felügyelő
• Bertók Lajos (1966–2006) színművész
• Bíró Gergő (1996) népdalénekes, a Csillag születik című műsor felfedezettje
• Blattner Géza (1893-1967) festő, grafikus és bábművész
• Bódy Sylvi (1981) modell
• Boldisár Kálmán (1869) történész, Debrecen rendőrkapitánya
• Böszörményi Géza (1924-2004) filmrendező, forgatókönyvíró
• Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) költő
• Csősz Imre (1969-) olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok cselgáncsozó
• Diószegi Sámuel (1761-1813) református lelkész
• Dózsa Gergely (1978-) színész, a Holló Színház tagja
• Fazekas Mihály (1766–1828) költő
• Fejszés Attila (1984-) színész, a Győri Nemzeti Színház tagja
• Fésűs Nelly (1968) musicalszínésznő
• Flaskay Mihály úszó
• Fonyó Barbara (1972-) énekesnő, színésznő
• Gáll Ádám (1953) festőművész.
• Gervai Péter (1972-) a magyar Wikipédia alapítója
• Gombos Edina (1976-) műsorvezető
• Gubás Gabi (1974-) színésznő, szabadúszó
• Gyarmati Olga (1924-) olimpiai bajnok atléta
• Hajdu István (Steve) (1971-) színész
• Husi Géza (1962-) gépészmérnök, számítógépes tervezőmérnök, a mechatronikai mérnök képzés debreceni alapítója
• Hankiss Elemér (1928-) szociológus
• Haranghy Jenő (1894–1951) festő, grafikus, iparművész
• Iván Kovács László (1930-1957) az 1956-os forradalom idején a Corvin közi ellenállók főparancsnoka.
• Jacsó István (1913-1985) edző, sportvezető, jogász. A MOB egyetlen tagja, aki nem szavazta meg a Los Angeles-i olimpia bojkottját
• Kállay Ferenc (1790–1861) művelődés- és nyelvtörténész, jogász, az MTA tagja
• Kanizsa Tivadar (1933–1975) kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó
• Kárpáti György (1934–2009) kanadai magyar neurológus, molekuláris biológus, az MTA tagja
• Kertész András (1956-) nyelvész, tudományfilozófus, egyetemi tanár, MTA tag
• Kiss Dezső (1929–2001) fizikus, az MTA tagja, a részecske- és magfizikai kutatások kiemelkedő alakja
• Kiss Lajos (1922–2003) nyelvész, szlavista, az MTA tagja
• Kocsár Miklós (1933-) zeneszerző
• Kocsi Csergő János (1647-1711) református püspök, hittudós, költő
• Konrád György (1933-) író, esszéíró, szociológus
• Kósa Lajos (1964-) politikus, Debrecen polgármestere, a Fidesz alelnöke
• Kovács Pál (1912–1995) hatszoros olimpiai bajnok vívó
• Krizsánné Csíkos Antónia (1887-1987) festőnő
• Lakatos Imre (1922–1974) matematika- és tudományfilozófus
• Lendvai Ildikó (1946-) politikus, az MSZP volt elnöke
• Lőrincz Lajos (1935) közigazgatás-tudós, az MTA tagja
• Lukács László (1968-) énekes, a Tankcsapda frontembere
• Major Melinda (1974–) színésznő, szabadúszó
• id. Máthé Imre (1911–1993) botanikus, agrobotanikus, az MTA tagja
• Medgyessy Ferenc (1881-1958) Kossuth-díjas szobrász
• Mezey Barna (1953-) magyar jogtörténész, egyetemi tanár
• Mikecz Róza (1951-) mentálhigiénés szakember, műfordító
• Molnár Levente (1972-) rockzenész, a Tankcsapda gitárosa
• Náray Tamás divattervező
• Ormos Mária (1930-) Széchenyi-díjas történész, az MTA tagja
• Ökröss Bálint (1829–1889) jogász, jogtudós, az MTA tagja
• Pálffy István (1959-) újságíró, műsorvezető, országgyűlési képviselő
• Papp Lajos (1935-) Németországban élő magyar zeneszerző
• Pálfy Péter Pál (1955-) matematikus
• Petőfi Zoltán (1848–1870) Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia
• Pikó Sándor (1948-) képzőművész, a Lux együttes dobosa
• Rusz Sándor (1972-2010) költő
• Sári Éva (1977-) énekesnő
• Schafarzik Ferenc (1854–1927) geológus, az MTA tagja
• Schell Judit (1973-) Jászai Mari-díjas színésznő
• Szabó Judit (1974-) színésznő
• Szabó Magda (1917–2007) Kossuth-díjas magyar írónő, műfordító.
• Szalay A. Sándor (1949) Széchenyi-díjas asztrofizikus, MTA tag
• Szolnoki Péter (1970-) Zenész (Zenekarok: Bon-Bon, Sziluett, Bang Bang, Bulldózer)
• Tikász Sándor (1951-) a Lux együttes gitárosa
• Tisza Tibor (1984-) labdarúgó
• Tóth Anita (1972-) színésznő
• Vadász János (1903 – 1977) filmrendező
• Vályi-Nagy Tibor (1912-1969) orvos, egyetemi tanár
• Vásáry Tamás (1933- ) zongorista
• Vekerdi József (1927-) Széchenyi-díjas nyelvész

Debrecenben éltek

• Ady Endre (1877-1919) költő, újságíró
• Arany János (1817-1882) költő
• Bay Zoltán (1900-1992) fizikus, a Református Kollégium diákja
• Bihar Ferenc (1847-1920) honvédelmi miniszter.
• Bornemisza Barnabás János (1915-1985) grafikusművész
• Bornemisza László festőművész (1910-2000)
• Borsos József építészmérnök (1875-)
• Cserhalmi György színész (1948- )
• Cserhát József költő (1915-1969)
• Csikai Gyula (1930- ) fizikus, az MTA tagja
• Cs. Uhrin Tibor festőművész (1936-2010)
• Égerházi Imre festőművész (1925-2001)
• Fejes Tamás (1973- ) a Tankcsapda dobosa
• Haraszty Árpád (1907-1987) botanikus
• Hatvani István (1717–1786) professzor, természettudós
• Herpay Gábor (1885-1946) levéltáros, Debrecen családtörténetének kutatója
• Hofi Géza (1936-2002) a Csokonai Színház tagja (1960–63-ig).
• Hódos Imre (1928–1989) olimpikon birkózó
• Holló László (1887-1976) festőművész
• Horthy Miklós (1868-1957) Magyarország kormányzója
• Kalmár Pál (1900-1988) dalénekes, a "Szomorú vasárnap" első előadója
• Kesztyűs Loránd (1915–1979) orvos, immunológus, az MTA tagja, a magyarországi immunológia úttörő jelentőségű alakja
• Konrád György író
• Kovács Tibor Ferenc orvos, kutató
• Kölcsey Ferenc (1790-1838) költő, a Himnusz szerzője
• Krompecher István (1905–1983) orvos, anatómus, hisztológus, az MTA tagja, a magyarországi csont- és porcszövettani kutatások iskolateremtő egyénisége
• Krúdy Gyula (1878-1933) író
• Lukács László (1968- ) a Tankcsapda frontembere
• Láposi Lőrinc rendőrtiszt
• Latinovits Zoltán színész (1931-1976)
• Maróthi György (1715–1744), a Kollégium fiatalon elhunyt matematika-fizika professzora, a Kántus (többszólamú kórus) megalapítója
• Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrász
• Mikolás Tibor Ybl-díjas építész
• Molnár Levente ( 1972-) a Tankcsapda gitárosa
• Móricz Zsigmond (1879-1942) író
• Oláh Gábor (1881-1942) költő
• Petőfi Sándor (1823-1849) költő
• Pünkösti Árpád újságíró
• Segner János András (1704-1777) orvos, fizikus, a Református Kollégium diákja
• Szabó Lőrinc (1900-1957) költő
• Szalay Sándor (1909–1987) fizikus, az ATOMKI alapítója
• Szipál Márton (1924-) fotóművész
• Tóth Árpád (1886–1928) költő
• Vántus István (1935 - 1992) zeneszerző, a Református Kollégium diákja

Testvérvárosai

Testvérvárosok

Cattolica, Olaszország Csungking, Kína Jyväskylä, Finnország Klaipėda, Litvánia Lublin, Lengyelország

Nagyvárad, Románia New Brunswick, New Jersey, USA Paderborn, Németország Rishon LeZion, Izrael Setúbal, Portugália

Szentpétervár, Oroszország Sumen, Bulgária Tajtung, Tajvan Tongliao, Kína

Galéria

• 

  Református Nagytemplom
• 

  Református Nagytemplom belülről
• 

  Az Aranybika Hotel ****
• 

  Kölcsey Központ
• 

  MODEM
• 

  Református Kollégium
• 

  Megyeháza
• 

  Debreceni Egyetem
• 

  Petőfi téri toronyház
• 

  Mester utcai református templom
• 

  Attila téri görög katolikus templom
• 

  Virág-napóra a Hotel Lycium előtt
• 

  Fórum Debrecen bevásárlóközpont
• 

  Eredményhírdetés a Hódos Imre csarnokban
• 

  "Hortobágy" szélmalom (KÖH az.: 5221)

Lásd még

• Debrecen díszpolgárai
• Debreceni Egyetem
• Debreceni Református Kollégium
• ATOMKI
• Debrecen tömegközlekedése
• Debreceni Főnix Csarnok

Források

• Hajdú-Bihar Megye Kézikönyve (Szekszárd, 1998) ISBN 963-9089-08-7
• Rádióhálózatok, Észak-Alföldi Régió
• Síró Béla: Debrecen megpróbáltatásai ISBN 978-963-596-534-2
• Tóth Pál: Debreceni utcanevek ISBN 963-596-284-3
• Murányi János: Debrecen lexikon ISBN 963-596-469-2
• Debrecen templomai (Tóth könyvkereskedés, 2005) ISBN 978-963-596-346-7
• A Pallas nagy lexikona

Külső hivatkozások

• Debrecenben közlekedő nosztalgiavillamos
• Debrecen vasútállomáson kiállított gőzmozdony
• Hivatalos oldal
• A Debreceni Dohánygyár története
• Debrecen linkgyűjtemény
• Debrecen Önkormányzatának ingyenes lapja
• Debrecen időjárása
• Telefonszám tudakozó - Debrecen
• Airport Debrecen
• Egyházi élet Debrecenben
• Gazdaság - Debrecen
• Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona