Debrecen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ugrás: navigáció, keresés

Koordináták: é. sz. 47°31′48’’, k. h. 21°38′21’’47.53, 21.6391666667

Debrecen

Debrecen címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

megyeszékhely
megyei jogú város

Polgármester

Kósa Lajos

Irányítószám

4000-4044

Körzethívószám

Népesség

Teljes népesség

204 124 (2007)

Népsűrűség

442,53 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

461,65 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Debrecen

é. sz. 47°31′48’’, k. h. 21°38′21’’

A Nagytemplom

A Református Kollégium

Debreceni Igazságügyi Központ

Csokonai Színház

A város címere a Kossuth-téren

A Debreceni Egyetem

A belváros

Belváros

Középen a Nagytemplom látható, mögötte a Református Kollégium. Tőlük balfelé hátul a Déry Múzeum. A kép előterében a Kossuth tér található, jobboldalán a város egyetlen villamosvonala halad el.

Esti fények a Kossuth-téren

Az Aranybika Szálló

A Piac utca

Szent Anna templom (ép.1721-1746)

Testvérvárosok

Debrecen (latinul: Debretinum; németül Debrezin, szlovákul és csehül Debrecín, románul Debreţin, lengyelül Debreczyn) Magyarország második legnagyobb városa és Hajdú-Bihar megye székhelye; egyike az ország hét regionális központjának. Időnként „a kálvinista Róma” néven vagy „cívisváros”-ként emlegetik.

[szerkesztés] Fekvése

Debrecen az ország keleti részén fekszik, 30-km-re a román határtól. Az Alföld meghatározó jelentőségű városa. Budapesttől 230 km-re fekszik. Megközelíthető az M3-as majd az M35-ös autópályákon. Budapesttel köti össze a 4-es számú főútvonal. Több irányból érkezik a vasút is. Debrecen a TINA vasúthálózat tagja (Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony).

[szerkesztés] Története

A honfoglalás előtt a területen több különböző népcsoport élt. Az ókortól kezdve számos népcsoport (vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok) telepedett le hosszabb-rövidebb időre a mai Debrecen területén.

Írott forrásban elsőként 1235-ben tűnik fel Debrecen neve, mégpedig a Váradi Regestrumként ismert ítéletgyűjteményben, ekkor még „Debrezun” alakban (a név feltehetőleg a szlovák dobre zljiem, „jó termőföld” kifejezésből ered, mások szerint török eredetű.) A több falu egyesülésével létrejött település a tatárjárást követő évtizedekben indult gyors fejlődésnek, rövid idő alatt az ország egyik meghatározó városává vált, elsősorban földesurának, Károly Róbert bizalmasának, Debreceni Dósának köszönhetően. A mezővárosi kiváltságokat Nagy Lajos adományozta Debrecennek 1361-ben, ekkortól rendelkeztek az itt élők a szabad bíró- és tanácsválasztás jogával. 1450 és 1507 között a Hunyadi család birtoka volt.

A 15. század elejétől a város számos újabb kiváltságot nyert el az uralkodótól, illetve földesurától. Legfontosabbak ezek közül talán a vásárok tartását engedélyező kiváltságlevelek, hiszen a következő évszázadokban a kereskedelem, a vásárok biztosították a város gazdagságát, folyamatos fejlődését. A török hódoltság, az ország három részre szakadása sem jelentett végzetes csapást a városra nézve, sőt a 17. században Debrecen gazdagsága és jelentősége tovább nőtt, elsősorban a fellendülő marhakereskedelemnek köszönhetően. Debrecen az Alföldet Erdéllyel és a Felvidékkel összekötő kereskedelmi utak mentén feküdt, emellett a város kereskedői a legjelentősebb német piacokra szállították portékáikat, szarvasmarhákat, lovakat, búzát és bort.

Debrecen gyakran került nehéz helyzetbe földrajzi helyzete miatt és azért is, mert nem rendelkezett várral vagy városfallal, és csak a városatyák diplomáciai lavírozása menthette meg. A városnak hol a terjeszkedő törököket, hol az osztrákokat, hol Rákóczit támogatva sikerült fennmaradnia. Talán ez is hozzájárult a polgárok nyitott gondolkodásához, ami előkészítette az utat a reformáció számára. A gazdag kereskedőváros polgársága körében hamar visszhangra találtak a kálvini reformáció tanai, és lehetőségeiket kihasználva a korszakban szinte egyedülállóan fejlett iskolahálózat kiépítését kezdték meg. Ekkoriban alakult ki a cívis mentalitás, amiben a református vallás morális értékrendje egyesült az itt élők pragmatikusan puritán életfelfogásával. A XVI. század közepén már a város teljes lakossága protestáns. Így nyerte el a város a „kálvinista Róma” nevet.

A város gazdasági és kulturális jelentőségét is elismerve adományozta I. Lipót Debrecennek a szabad királyi városi rangot 1693-ban. 1715-ben pedig visszatért a városba a katolikus egyház, és a várostól kapott telken a piarista szerzetesek felépítették a mai Szent Anna székesegyházat. Ebben az időben a város már fontos kulturális, kereskedelmi és mezőgazdasági központ. Református Kollégiumában (a mai egyetem elődje) későbbi tudósok és költők tanulnak.

A gyors fejlődés ellenére a következő közel másfél évszázadban inkább a maradandóság városa címet érdemelte ki. A történelem mégis úgy hozta, hogy az utóbbi két évszázadban kétszer is meghatározó szerepet játszhatott Magyarország történetében. Először 1849 januárjában lett az ország fővárosa, és vált, Kossuth szavaival élve a „magyar szabadság őrvárosává”, amikor a forradalmi kormány Pest-Budáról ide menekült. 1849 áprilisában Kossuth a debreceni Nagytemplomban mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Debrecen tanúja volt a szabadságharc bukásának is: a döntő csata, melyben a Habsburg-párti orosz sereg legyőzte a magyar honvédséget, a város nyugati részén zajlott.

A szabadságharc után Debrecen lassan újra virágzásnak indult. 1857-ben elérte a vasútvonal, amely összeköti a mai Budapesttel, és hamarosan vasúti gócponttá vált. Új iskolák, kórházak, gyárak, malmok épültek, bankok és biztosítótársaságok telepedtek meg a városban. Új, magasabb épületek, villák épültek, parkokat alakítottak ki, és a városnak lassan sikerült maga mögött hagynia a kisvárosias külsőt. 1884-ben az országban elsőként elindult a gőzvasút (helyét 1911-ben a villamos vette át, amely a mai napig nagyrészt a régi gőzvasút nyomvonalán halad).

Az I. világháború után, amikor Magyarországtól elcsatolták Erdélyt, Debrecen újra határközeli várossá vált. A gazdasági válságból a turizmus nyújtott kiutat. A Nagyerdőben kikapcsolódási és sportolási lehetőséget nyújtó épületek épültek, köztük fedett uszoda és az ország első stadionja. A városhoz tartozó Hortobágyi Nemzeti Park turistalátványossággá vált.

A II. világháború alatt Debrecen hatalmas veszteségeket szenvedett, az épületek fele elpusztult, további 20%-uk megrongálódott. 1944 után megkezdődik az újjáépítés, és Debrecen rövid időre másodszor is az ország fővárosa lett, amikor itt ülésezett az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és száz napig itt tevékenykedett az Ideiglenes Nemzeti Kormány is. A polgárok nekiláttak a város újjáépítésének, azonban a háború előtti állapotok teljes visszaállítását az új rendszer nem tette lehetővé. Az államosítások során a város területének felét elvesztette, ezeket újonnan kialakított községekhez csatolták, ezenkívül Debrecen a Hortobágy feletti rendelkezési jogát is elveszítette. Az újonnan épült lakótelepek megváltoztatták a város arculatát, de otthont nyújtottak azoknak, akiknek háza elpusztult a háborúban. Napjainkban Debrecen Kelet-Magyarország legnagyobb városa, ezenkívül az ország egyik fontos kulturális, kereskedelmi, vasúti, építészeti központja.

[szerkesztés] Címere

1989-ben Debrecen megyei város az 1693. április 11-én kiállított királyi oklevél alapján, a történelmi örökség szellemében fogadta el az alábbiakban leírt címerképet.

"Egyenesen fennálló égszínkék hadipajzs, alján három csúcsú halomból képzett zöld mező közepén zöld lombkoronájú pálmafa emelkedik. Alatta fehér színű gyapjas bárány áll, három lábával két nyitott könyvön, felemelt és kissé behajlított jobb első lábával aranyszínű kereszt rúdját tartja, a kereszten lecsüngő és szétterjesztett fehér kereszttel hímzett veres lobogó. A bárány egész testének súlyával a pajzs jobb oldala felé fordul és lép. A pajzs tetején nyílt sisak felett a koronán kiterjesztett szárnyú, mellén zöld borostyán koszorút viselő felemelt fejű és kitátott szájú főnix madár, mely a koronából felcsapó lángoknál magát perzseli. A sisak felső részéről egyik oldalon veres és fehér, a másik oldalon arany és kék színű címerrojtok futnak le szorosan a sisakhoz, illetve a pajzshoz simulva. A főnix madár feje felett tündöklő napot ábrázolnak."

[szerkesztés] Demográfiai adatok

Debrecen Magyarország második legnépesebb városa a rendszerváltás óta népességszáma évről-évre csökken. Népességszámának alakulását nyomon követhetjük 1850-től a következő táblázatban:

1850 - 30 306
1857 - 36 283
1869 - 46 111
1880 - 51 122
1890 - 56 940
1900 - 70 377
1910 - 87 221
1920 - 97 933
1930 - 111 778
1940 - 119 608
1950 - 110 963
1960 - 129 834
1970 - 162 313
1980 - 191 494
1989 - 219 251 ( népességi rekord )
1990 - 212 235
2000 - 203 648

[szerkesztés] Turistalátványosságok

Fő szócikk: Debrecen látnivalói

Debreceni Református Nagytemplom
Debreceni Református Kistemplom
Debreceni Megyeháza
Debreceni Városháza
Régiposta étterem
Nagyerdő (gyógyfürdővel, kis tóval, állatkerttel, vidámparkkal, az egyetem főépületével)
Déri Múzeum (honlapja) (gazdag gyűjtemény, többek között Munkácsy Mihály festményei; ókori egyiptomi gyűjtemény)
Virágkarnevál minden évben augusztus 20-án
A Debreceni Református Kollégium Múzeuma (könyvtár, képtár, iskolatörténet)
Delizsánsz Kiállítóterem
Holló László Emlékmúzeum
Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum
Zsuzsi Erdei Vasút
Kölcsey Központ[1] - Kelet-Magyarország legnagyobb és legmodernebb kongresszusi központja. Itt található többek közt a 4 csillagos Lycium szálloda és a Modem galéria.

[szerkesztés] Városrészek

Fő szócikk: Debreceni városrészek

A történelmi városmag a város tengelyét képező Piac utca két oldalán, az egykori árokkal megerősített városfallal körbekerített területen jött létre. Az árok építését még Zsigmond király rendelte el a 15. század elején, eredetileg kőfallal. A kőfal sohasem épült meg, tekintve, hogy az Alföld híján van kőnek. A fal helyett líciumtövissel, gledícsával kerítést építettek, mely 450 évig állt fenn. Jelképességét jelzi, hogy a magisztrátus szigorúan büntetett minden, a kerítéssel kapcsolatos kihágást. A kör alakú kerítést a nagyobb utcák torkolatánál kapuk és kisajtók (gyalogosátjárók) szakították meg, megfelelő őrséggel ellátva.

A városárkot 1862-ben töltötték fel, ekkor bontották le az őrházakat is, helyettük vámházakat emeltek. A kerítésen hét nagyobb kapu és ugyanannyi kisajtó volt.

A kapuk:

Miklós utcai kapu (a mai utca végén),
Német utcai kisajtó,
Hatvan utcai kapu (Csap és Nyugati út torkolatánál),
Mester utcai kapu és kisajtó (a Hortobágy malom környékén),
Csemete utcai kisajtó,
Péterfia utcai kapu (a Bem tér és ajtó utca torkolatánál),
Cegléd utcai kisajtó,
Szent Anna utcai kapu (a Vígkedvű Mihály utca és Attila tér környékén),
Boldogfalvai kisajtó,
Várad utcai kapu és kisajtó (a Nagyállomással szembeni Weselényi utcán a felüljáró felhajtójánál).

A várárok vonala – és egyben a Belváros határa – nagyjából a Weselényi utca – Erzsébet utca – Külső Vásártér – Nyugati utca – Segner tér – Vendég utca – Mester utca – Honvéd utca – Eötvös utca – Rakovszky utca-Bocskai tér – Hajnal utca – Attila tér útvonalon halad körbe.

[szerkesztés] Közlekedés

Fő szócikk: Debrecen tömegközlekedése

Villamosok 1911 óta, trolik 1985-től közlekednek a városban. 1967-1968 között készült el a város közlekedésfejlesztési terve. Az UVATERV és a Debreceni Tervező Vállalat javaslata: az egyvágányú villamosvonalak felszámolása és helyettük az autóbusz-közlekedés bevezetése volt. 1970-ben felszámolták a Debrecen-Pallag és Klinika-Tüdőszanatórium közötti villamosvonalakat. 1971-ben megszünt a hatos villamos, mely a Köztemető és a Kossuth tér között bonyolította le a forgalmat. 1972-ben megkezdődött a 4. sz. főút városi átkelési szakaszának korszerűsítése. 1973-ban befejeződött a Csapó utca átépítése, végleg eltűnt a balesetveszélyes Csapó-kanyar. Ma Debrecenben a buszközlekedésről a Hajdú Volán, a villamos- és troliközlekedésről a DKV Rt. gondoskodik. A villamos szinte az egész várost átszeli: a vasútállomástól (amit a helyiek "Nagyállomás"-nak hívnak) a Nagyerdőig, illetve az Egyetemig körforgalomban közlekedik. A Nagytemplom és a Csonkatemplom közötti terület sétálóutcának van kialakítva, de a villamos ezt keresztülszeli.

Aktuális tömegközlekedési hírek

[szerkesztés] Sport

Fő szócikk: DVSC

A Debreceni Vasutas Sport Club (egykori nevén Debreceni Lokomotív, becenevén Loki) debreceni sportegyesület és futballcsapat. A csapat hivatalos mezszíne piros-fehér.

[szerkesztés] Galéria

Leonardo lovas kolosszusa	Az Aranybika Hotel ****	Kölcsey Központ	Főnix Csarnok
MODEM	Református Kollégium	Nagyerdő	Megyeháza
Debreceni Egyetem

[szerkesztés] Híres debreceniek

[szerkesztés] Debrecenben születtek

Balogh Zoltán Tibor (1953. december 7. †Oxford, Ohio, USA, 2002. június 19.), magyar-amerikai matematikus.
Baumgartner Zsolt (1981-) autóversenyző, Az első magyar Formula-1-es pilóta
Békéssy Béla (1875–1916) olimpiai ezüstérmes kardvívó, honvédtiszt
Bódy Sylvi (1981-) modell
Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805)
Csősz Imre (1969) olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok cselgáncsozó
Fazekas Mihály (1766–1828)
Petőfi Zoltán Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia, 1848. december 15-én
Fésüs Nelli (1968–) musicalszínésznő
Fonyó Barbara (1972–) énekesnő, színésznő
Gervai Péter (1972–)
Gyarmati Olga (1924) olimpiai bajnok atléta
Hajdú István (Steve) (1971. január 9. –) színész
Kanizsa Tivadar (1933–1975) kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó
Konrád György (1933-) író
Kovács Pál (1912–1995) hatszoros olimpiai bajnok vívó
Lakatos Imre (1922. november 9. – 1974. február 2.), aki az egyik legjelentősebb magyar származású matematika- és tudományfilozófus volt.
Lukács László (énekes) (1968–) a Tankcsapda frontembere
Molnár Levente (1972–) a Tankcsapda gitárosa
Mikecz Róza (1951-) mentálhigiénés szakember, angol–magyar szinkrontolmács, műfordító
Náray Tamás (–) divattervező
Ormos Mária (1930 – ) történész-professzor, akadémikus
Pikó Sándor (1948–) képzőművész, a Lux együttes dobosa
Sári Éva (1980–) énekesnő
Schell Judit (1973–) színésznő
Szabó Magda (1917–2007) írónő
Szalay A. Sándor (1945–) asztrofizikus
Tikász Sándor (1951–) a Lux együttes gitárosa
Tóth Anita (1972–) színésznő
Pálfy Péter Pál matematikus
Vásáry Tamás zongorista
Vekerdi József Széchenyi-díjas nyelvész (1927)
Flaskay Mihály úszó

[szerkesztés] Debrecenben éltek

Ady Endre költő, újságíró
Arany János költő
Bay Zoltán fizikus, a Református Kollégium diákja
Csikai Gyula (1930- ) fizikus, az MTA tagja
Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa
Haraszty Árpád botanikus
Hatvani István (1717–1786) professzor, természettudós
Hofi Géza, a Csokonai Színház tagja (1960-63-ig).
Hódos Imre (1928–1989) olimpikon birkózó
Konrád György író
Kovács Tibor Ferenc orvos, kutató
Lukács László, a Tankcsapda frontembere
Láposi Lőrinc rendőrtiszt
Maróthi György (1715–1744), a Kollégium fiatalon elhunyt matematika-fizika professzora, a Kántus (többszólamú kórus) megalapítója
Medgyessy Ferenc szobrász
Móricz Zsigmond író
Petőfi Sándor költő
Pünkösti Árpád újságíró
Segner János András orvos, fizikus, a Református Kollégium diákja
Szalay Sándor (1909–1987) fizikus, az ATOMKI alapítója
Tóth Árpád (1886–1928) költő
Kölcsey Ferenc költő, a Himnusz szerzője
Horthy Miklós Magyarország kormányzója
Szabó Lőrinc költő
Krúdy Gyula író