Csörsz árka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
"Limes Sarmatiae" (a szarmaták limese)

Csörsz árka néven egy körülbelül 1260 km hosszú ókori védőműrendszer maradványait ismerik Magyarországon, mely mintegy körbekeríti az Alföldet: a Dunakanyartól indul, az Alföld északi peremén halad kelet felé a Tiszáig, majd Debrecen környékén délkeletre fordulva egészen az Al-Dunáig húzódik. A Csörsz-árok pontos keletkezése és funkciója a mai napig vita tárgyát képezi. Tájanként több elnevezése ismert: Ördög árka, Avarárok, Ördögárok, Ördögborozda, Csörsz-árok, Rasponné útja, Ördögszántás, Kakasborázda.

Az árkot 1067-ben említi először oklevél. Több mint 1600 évig maradványai jól láthatóak voltak, a 19. században ipari méretekben megindult talajrendezések nyomán azonban mára már csak kis szakaszai ismerhetők fel világosan. Helyének pontos meghatározásában nagy segítséget nyújt a légirégészet. A nyomvonal kikerülte a laza, homokos talajú területeket (ahol hamar betemetődhetett volna), ahol pedig vizes, ingoványos területre fut, ott építésekor valószínűleg a maitól eltérőek voltak a terepviszonyok.

Tartalomjegyzék

Szarmata védmű [szerkesztés]

Az árokból és töltésből álló, faszerkezettel is megerősített védősánccal az Alföldön megtelepedett szarmata törzsek építették körbe magukat északon és keleten, hogy a germánok északról fenyegető betörései ellen védekezzenek. Az árokról kapta nevét a Mezőcsát közelében lévő Ároktő. Innen az árok Füzesabony, Dormánd, Erdőtelek, Kál, Átány, Bód, Árokszállás és Csány felé húzódik tovább. (Egy monda szerint Csányban temették el Kund magyar vezér fiát, Csörszöt.) [1]

Római limes [szerkesztés]

Nagy Konstantin kolosszusának feje a Musei Capitoliniben, Rómában
Rekonstruált római őrtorony)

Az árok a 4. század utolsó évtizedéig a rómaiak előretolt védelmi vonala (limes Sarmatiae) volt és a népvándorlás miatt betörő barbár népek támadásai ellen védte a Római Birodalom békéjét.

A védmű valószínűleg Nagy Konstantin római császár uralkodása idején épült, 324 és 337 között. A Körösladánynál ma is jól kivehető, négy kilométer hosszú Körös-menti sánc később, 352 körül épülhetett, miután a germánok kelet felől áttörték a korábban épült sáncokat és a szarmatáknak fel kellett adniuk a Köröstől délre eső területeket.

Tiszadob határában szintén feltárták az árok maradványait egy szarmata temető és egy földvár szomszédságában.

Arad közelében, a Maros jobb partjának közelében is épségben megmaradt egy részlete é. sz. 46° 08′ 92,9″, k. h. 21° 33′ 9,1″.

A Maros bal partjától Temesvár felé futó szakaszát pedig az Arad-Temesvár autópálya építése során metszették át é. sz. 45° 53′ 653″, k. h. 21° 17′ 185″.

Az Al-Dunát Versectől délre érte el az árokrendszer.

Méretei [szerkesztés]

  • Az árok mélysége: 2–5 m
  • Az árok szélessége: 5–8 m
  • Az árokrendszer teljes hossza: ~1260 km
  • A körbekerített terület nagysága: ~60-65.000 km2
  • A megmozgatott föld mennyisége: ~10 millió m3
  • Az építésre fordított munkanapok száma: ~10 millió (Vagy 2250 nap 15 évvel évente 5 hónappal [1 hó=30 nap] számolva; Vagy 1800 nap a 700 m/nap sebességből kiindulva.)
  • Az építkezésen résztvevő emberek száma: ~5.500 fő (15 építési évvel és évi 5 munkahónappal számolva)
  • Az árok építésének "sebessége": ~700 m/nap

Nyomvonala [szerkesztés]

Maradványok [szerkesztés]

Az árok két helyreállított darabkája kiállítás formájában is megtekinthető:

Védettsége [szerkesztés]

Az emberi erőforrások miniszterének 2012. szeptember 14-i rendelete kiemelten védetté nyilvánította az árokrendszert.

Mondák, néveredet [szerkesztés]

A főleg a Jászságban elterjedt magyar népmonda a longobárdokhoz és egy Rád nevű királyhoz köti építését, nevét pedig Csörsz avar király nevéhez, akit a monda szerint a csatornának épülő árok mellett sújtott halálra a villám.[2] Hasonló mondák kapcsolódtak Erdélyben a Rapsonné útja, Tündérek útja, Ördögök árka stb. néven ismert maradványokhoz.

Egy másik változat szerint Csörsz királyfi – mai változataiban egy cseh főúr vagy más nagy úr – árkot építtet, mivel menyasszonya csak azzal a feltétellel megy hozzá nőül, ha vízi úton, hajón jöhet a szárazföldön keresztül. Az árok ásása több évtizedig tart. Egy fiú, akinek apja kisgyermekkora óta otthonától távol dolgozott, valamilyen jelről megismeri apját. Megöli az árkot építtető zsarnok urat.[3]

A honfoglalás előtti erődítmények, határárkok nyomát a magyar nyelvterületen sok helyen ördögároknak, ördögborozdának nevezik. A kárpát-medencei szlávok szintén ismerik a csertovszky-jarek (ördögárok) elnevezést.

Szépirodalmi hivatkozások [szerkesztés]

Tompa Mihály: Csörsz árka c. verse a fenti népmondát használta fel: Csörsz megkéri a longobárd Rád király lányát, Délibábot, azonban Rád feltételt támaszt: Csörsz építsen csatornát:

Égett a munka, éjjel,
Nappal, későn, korán,
Hogy mély árok hasadt a
Dolgos sereg nyomán;
S Tiszától a Dunának
Vett a mezőn futást,
Naponkint mind tovább nyult,
S haladt szemlátomást. [4]

Gvadányi József: Egy falusi nótáriusnak budai utazása c. művében a főszereplő Nagy-Peleskéről Budára menet, viharba kerülve Jászberény előtt beleesik a Csörsz árkába:

A lovam rettegett, nem mene folytába,
Ide, oda csuszott vagy egy, vagy más lába,
Mivel a setétben lépett csak vaktába,
Velem együtt bédűlt a Csősznek árkába.”

Gvadányi saját kommentárja szerint "Majd Füredtől fogva vagyon egy széles árok egész Jászságon keresztül, és paraszt trádicíó, hogy valami Csősz király - némelyek ezt a királyt Cseh királynak nevezik - akarta vólna az által a Tiszát a Dunába hozni." [5]

Seress Imre: Magyar mondavilág, 12 költői beszély. Budapest, 1887. Pfeifer Ferdinánd kiadása Athenaeum r.társ. könyvnyomdája

Csörsz Király
Régen volt. A mikor még össze nem járták
E haza hegy-völgyét a dicső nagy Árpád
Gyönyörű hadai tüzes paripákkal,
...
Régen volt, mikor még hatalmas Csörsz király
Vala úr a Mátra erdős lábainál,
Örök ugar földjén a nagy róna térnek,
Mely befurakodott óriási éknek
Duna s Tisza közzé, egyre beljebb, beljebb,
Mert Kárpát bércei rája nehezedtek.
...
Űzve mérges harcot a környék vezéri,
S csak a Mátra felől tudtak odaférni!
Tünődött Csörsz király, aztán tépelődött,
Benne egy nagy eszme forrott, érlelődött;
Ébren és álomban kinozta örökké,
S e hatalmas eszme vált lelkébe’ röggé:
Hogy a szőke Dunát kanyargós Tiszával
Köti kerek egygyé, szintén folyam által;
Négy felől országát csupa víz övezze,
Mely a merész ellent által ne ereszsze;
S emberkéz ássa ezt, önnön népe karja,
Hiszen valamennyit ő kezében tartja!

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Palugyay Imre: Jász-Kún kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
  2. ↑ Csörsz árka. Magyar Nemzetismeret. (Hozzáférés: 2010. március 30.)
  3. ↑ Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 537. o. ISBN 963-05-1286-6  Online elérés
  4. ↑ Tompa, Mihály: Tompa Mihály összes költeménye. MEK. (Hozzáférés: 2010. március 30.)
  5. ↑ Gvadányi, József: Egy falusi nótáriusnak budai utazása. MEK. (Hozzáférés: 2010. március 30.)

Irodalom [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csörsz_árka&oldid=13346398”