Jászdózsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jászdózsa
Légi felvétel Jászdózsáról
Légi felvétel Jászdózsáról
Jászdózsa címere
Jászdózsa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Járás Jászapáti
Jogállás község
Polgármester Dr. Szerencsés István (Független)[1]
Irányítószám 5122
Körzethívószám 57
Népesség
Teljes népesség 2165 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 50,56 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 42,86 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jászdózsa (Magyarország)
Jászdózsa
Jászdózsa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 34′ 18″, k. h. 20° 00′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 18″, k. h. 20° 00′ 34″
Jászdózsa (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Jászdózsa
Jászdózsa
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Jászdózsa weboldala

Jászdózsa község Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászapáti járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jászság északi részén, Heves megyével határosan, a Tarna folyó két partján helyezkedik el.

Megközelíthető közúton a Jászberényt Jászárokszállással összekötő útról, vagy a 31-es főútról Jászjákóhalma után letérve, vagy Tarnaörs felől érhető el. A közúti tömegközlekedést a Jászkun Volán Zrt. járatai látják el, illetve néhány járat a Mátra Volántól is érinti a falut.
Vonattal a MÁV 86-os számú (Vámosgyörk–Újszász–Szolnok) vasútvonalán érhető el. A megállóhely Jászárokszállás és Jászapáti között található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos előfordulása 1433-ban, egy oklevélen fordul elő. Régebbi neve Dósa, a helyiek által „Daósa”-nak / „Dausa”-nak kiejtve. A név eredete tisztázatlan.

A mai község valószínűleg eredetileg nem jász „szállás”, nem jász település volt, de az idők során és a török megszállás alatt beleolvadt egy Négyszállás nevű jász település,[3] melynek régészeti nyomait az 1980-as években a „berényi föld” nevű határrészen, a falutól néhány kilométerre tárták fel.

A törökök kiűzése után Dósa és Jászberény sokáig pereskedett a területért, amit végül Jászberénynek itéltek.[4] Az ásatás kincsei a szolnoki Damjanich Múzeumban találhatóak.

Ebben az irányban Négyszállás néven ma egy tanyabokor található kis kápolnával a Jászberény-Jászárokszállás összekötő úton. A terület a Tarna, az Ágói-patak (helyiek által „Kotró” néven is ismert), a Szarvágy patak és más vízfolyások által szétszabdalt, erdős, mocsaras, időnként elöntött vidék volt. Utolsó maradványa a községtől északra található Pap-erdő. A megtelepedések a területen található magasabban fekvő részeken történtek. Ezek a feltöltések/töltődések ellenére a falu arculatán még mindig megtalálhatóak, például a Bába-tó egy régi Tarna holtág maradványa. Későbbiekben a folyószabályozással, lecsapolásokkal az egész környéket mezőgazdasági művelésbe vették. Belvizes években azonban megmutatja a víz, hogy merre folyt régen a Tarna, hol voltak folyások és pangó vizek.

Műholdképen elég jól felismerhető, hogy egykor hogyan nézhetett ki ez a táj.[5]

A falu életébe nagy változást hozott az 1963. márciusi árvíz.[6] A megáradt Tarna elöntötte a mélyebben fekvő területeket. Sok ház romba dőlt, jelentős károk keletkeztek. Az árvíz után sok új ház épült, a töltést megemelték, körgátat építettek, a falun átfolyó Tarnát új mederbe terelték. Felette új vasbeton gerenda hidat építettek 1979-ben. A régi vashidat [7] is kicserélték, a pálya új nyomvonalat kapott. Új vasútállomás[8] épült a falu északi részén, emiatt a régi állomás[9] elárvult, előtte ma autók futnak, a házban sörfőzde működik. A leválasztott öreg Tarna meder a horgászok paradicsoma lett.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[10]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Artézi kút [11], amely a község főterén áll. Közadakozásból építették 1902-ben, a négykaros diszkút 1905-re készült el. Azóta többször fel lett újítva, a legutóbbi rongálást 2013.07.06-ra hozták helyre. Vizét természetes ásványvíznek minősítették 2003-ban, ami Nátrium-Kálcium-Hidrogénkarbonátos, jelentős Jodid tartalommal.
  • Kőhíd[12], amely ötlyukú 1811-13 között épült, mára műemlék. Tervezte Magurányi József, kivitelezte a gyöngyösi Rábl Károly kőműves mester. Szélessége 6,65méter, hossza a szárnyfalakkal együtt 40 méter. Teherbírása 10 tonna. Az ismertebb hortobágyi kilenclyukú hidat 20 évvel előzte meg.
  • Római katolikus templom [13], amely 1777-82 között épült, Szent Mihály tiszteletére szentelt, műemléki védettségű, késő barokk stílusú. Freskóit 1793-ban Farenzon Ferenc festette. A falu központjában található. Búcsú minden szeptember utolsó vasárnapján.
  • Tájház, amely 1847-ben épült. Berendezését közadakozásból gyűjtötték össze, 1989. december 1-én adták át.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]