Jászdózsa

Légifelvétel Jászdózsáról

Jászdózsa címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Észak-Alföld

Megye

Jász-Nagykun-Szolnok

Kistérség 2012-ig

Jászberényi

Jogállás

község

Polgármester

Dr. Szerencsés István (Fidesz)^[1]

Irányítószám

5122

Körzethívószám

57

Népesség

Teljes népesség

2167 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

50,56 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

42,86 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Jászdózsa

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 47,57162°, k. h. 20,00947°

Jászdózsa

Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén

é. sz. 47,57162°, k. h. 20,00947°

Jászdózsa weboldala

Jászdózsa község Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászberényi kistérségben.

Fekvése [szerkesztés]

Jászdózsa, a Jászság északi részén, Heves megyével határosan, a Tarna folyó két partján helyezkedik el.

Megközelíthetősége [szerkesztés]

Közúton a Jászberényt Jászárokszállással összekötő útról, vagy a 31-es főútról Jászjákóhalma után letérve, vagy Tarnaörs felől érhető el. A közúti tömegközlekedést a Jászkun Volán Zrt. járatai látják el, illetve néhány járat a Mátra Volántól is érinti a falut.
Vonattal a MÁV 86-os számú (Vámosgyörk–Újszász–Szolnok) vasútvonalán érhető el. A megállóhely Jászárokszállás és Jászapáti között található.

Története [szerkesztés]

Első írásos előfordulása 1433-ban, egy oklevélen fordul elő.

A mai község valószínűleg eredetileg nem jász „szállás”, nem jász település volt, de az idők során és a török hódoltság alatt beleolvadt egy Négyszállás nevű jász település,^[3] melynek régészeti nyomait az 1980-as években a „berényi föld” nevű határrészen, a falutól néhány kilométerre tárták fel.

A török hódoltság után Dósa és Jászberény sokáig pereskedett a területért, amit végül Jászberénynek itéltek.^[4] Az ásatás kincsei a szolnoki Damjanich Múzeumban találhatóak.

Ebben az irányban Négyszállás néven ma egy tanyabokor található kis kápolnával a Jászberény-Jászárokszállás összekötő úton. A terület a Tarna, az Ágói-patak (helyiek által "Kotró" néven is ismert), a Szarvágy patak és más vízfolyások által szétszabdalt, erdős, mocsaras, időnként elöntött vidék volt. Utolsó maradványa a községtől északra található Pap-erdő. A megtelepedések a területen található magasabban fekvő részeken történtek. Ezek a feltöltések/töltődések ellenére a falu arculatán még mindig megtalálhatóak, például a Bába-tó egy régi Tarna holtág maradványa. Későbbiekben a folyószabályozással, lecsapolásokkal az egész környéket mezőgazdasági művelésbe vették. Belvizes években azonban megmutatja a víz, hogy merre folyt régen a Tarna, hol voltak folyások és pangó vizek.

Műholdképen elég jól felismerhető, hogy egykor hogyan nézhetett ki ez a táj.^[5]

Régebbi neve Dósa, a helyiek által "Daósa"-nak / "Dausa"-nak kiejtve. A név eredete tisztázatlan.

Népcsoportok [szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[6]

Nevezetességei [szerkesztés]

1811-13 között épült, mára műemlék jellegű, 5 lyukú (lásd hortobágyi kilenclyukú) „ Kőhíd”, szélessége 6,65 méter, hossza a szárnyfalakkal együtt 40 méter. Teherbírása 10 tonna.

1777-82 között épült, Szent Mihály tiszteletére szentelt, műemléki védettségű, késő barokk stílusú templom. Freskóit 1793-ban Farenzon Ferenc festette. Búcsú minden szeptember utolsó vasárnapján.