Gáborján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gáborján
Gáborján címere
Gáborján címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Hajdú-Bihar
Járás Berettyóújfalui
Kistérség Berettyóújfalui
Jogállás község
Polgármester Mező Gyula
Irányítószám 4122
Körzethívószám 54
Népesség
Teljes népesség 900 fő (2014. jan 1.)[1]
Népsűrűség 33,45 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26,46 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gáborján (Magyarország)
Gáborján
Gáborján
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 14′ 28″, k. h. 21° 39′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 28″, k. h. 21° 39′ 24″
Gáborján (Hajdú-Bihar megye)
Gáborján
Gáborján
Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén

Gáborján község Hajdú-Bihar megyében, a Berettyóújfalui járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megyében, Berettyóújfalutól keletre, Váncsod és Konyár között, Szentpéterszeg és Hencida mellett fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gáborján település ősi monostoros hely, mely már a tatárjárás előtt is fennállt, akkori neve Gáborján monostora (Geberján-monostora) volt.

Nevét a 15. században említették először a korabeli oklevelek. Nevét többféleképpen írták: Gabrián, Gabán, Gagán, Gábrán, de Geberján-monostora néven is előfordult a 15. századig. A Gáborjáni apátság a lakosság által Földvár-ként emlegetett területen, a váncsodi-Szentpéterszeg-i határ szegletében (összeszögellésénél) feküdt. 1245-ben birtokosának Raffain bán, 1311-ben Dósa nádor volt a falu földesura. 1451-ben Géberjén néven említették a fennmaradt írásokban. 1455-ben a falut Szabolcs vármegyéhez tartozónak írták le. Gáborján monostora kegyura Debreczeni Dósa nádor volt, a 15. században pedig Debreczeni Dósa nádor utódai voltak. A Debreczeniek után a Domoszlayak, majd a Széchyek és a Héderváryak birtokába jutott.

1462-ben a Szokolyi, 1471-ben a Széchyek, és 1476-ban a Hunyadiak 1498-ban pedig a vácsodi Horváth' család volt birtokosa. Az 1552-ben végzett összeírás alkalmával Gáborján településen 31 és fél portát találtak. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705 végén heves összecsapás zajlott a község határában egy Ilosvay Imre ezredes vezette kuruc csapattest és a császári zsoldban álló rác portyázók között, amely a kurucok vereségével végződött. 1745-ben az Eszterházy család volt a falu földesura. Ekkor a faluról feljegyezték azt is, hogy a Berettyó folyón kilenckerekű vízimalma is volt. A falu lakossága még az 1800-as évek végén is híres volt szalmakalap fonó iparáról. Gáborjánhoz tartozott Szaján puszta is. A falu határában régen két falu is állt, melyek azonban teljesen elpusztultak. A két elpusztult település közül az egyiket, Tótfalu községet említi egy 1405-ben kelt oklevél is, mint Gáborjántól délre fekvő települést.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[2]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma nagyon régi épület, melyet többször is átalakítottak. Pontos építési ideje nem ismert.
  • A településtől keletre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Biharvármegyei helyi munkatársak: Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai VI: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]