Monostorpályi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monostorpályi
Monostorpályi címere
Monostorpályi címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Hajdú-Bihar
Kistérség Derecske–Létavértesi
Jogállás község
Polgármester Szabó József[1]
Irányítószám 4275
Körzethívószám 52
Népesség
Teljes népesség 2162 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 48,65 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 44,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Monostorpályi  (Magyarország)
Monostorpályi
Monostorpályi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 23′ 19″, k. h. 21° 46′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 23′ 19″, k. h. 21° 46′ 23″
Monostorpályi  (Hajdú-Bihar megye)
Monostorpályi
Monostorpályi
Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén

Monostorpályi község Hajdú-Bihar megyében, a Derecske–Létavértesi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község Hajdú-Bihar megye keleti részén helyezkedik el, a 4809-es közút mentén, Debrecentől 23 km-re.
A község 80%-ban a Nyírséghez tartozik.

Vasúton jelenleg nem érhető el. A MÁV 107-es számú, Debrecen - Létavértes közötti vonalán található, de itt 2009. december 12-én megszűnt a forgalom.

Természeti adottságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület mai felszíni képe a földtörténet negyedkorában alakult ki. Legelterjedtebb talajtani képződmény a futóhomok. Az egykori lefolyástalan, vízzel borított területek legjellemzőbb képződménye a kotu, amely szerves anyagoknak humuszos iszappal történő keveredése. Ilyen talaj az un. Tejfeles-dűlőben, a Ligeten, a Csonkás-dűlőben található. Iszapos agyag talajféleség a Keserűkút dűlőben van. Az uralkodó talajtípus mellett kisebb foltokban rozsdabarna erdő-, réti-, illetve mezőgazdasági talajok is előfordulnak.

A falu határában emelkedik a Bónis-hegy, amely egyben a község legmagasabb pontja: 138 m. A falu viszonylagosan kis területe ellenére változatos természeti adottságokkal rendelkezik. Növényzete a Nyírségi flórajáráshoz tartozik és a Tiszántúli flórajárás jellemzőit hordozza. A természeti örökség értékes része a település határában lévő, az Erdős pusztákkal határos részen található hat hektáros védett feketefenyves erdő.

Mezőgazdaságát tekintve, a gabonafélék termesztése a legjellemzőbb, de számottevő a zeller-, dohány-, zöldség-, és a szőlőtermesztés.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monostorpályi és a szomszédos Hosszúpályi eredettörténete közös tőről fakad. Írásos emlékben először 1219-ben szerepel a falu, 'Pauli de Nyr' néven, mivel Bihar megyének ezt a részét Nyírnek vagy nyíri kerületnek nevezték. A Monostorpályi név kialakulásához egy történet kapcsolódik. A hagyomány szerint, egykor ezen a helyen a Paulinus barátoknak volt itt kolostoruk. Így a kolostor rövidített latin nevéből – Monostorium Pauli – ered a falu neve.

Monostorpályi légifotója

Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy már a neolit korban élt itt egy népcsoport. A 8. században az avarok, a 10. században pedig két honfoglaló nemzetség, az Ákos és a Borsa családok birtokolták ezt a területet. Az Ákos nemzetség a megye nyíri részében volt birtokos. Leszármazottaik az Álmosdi Chyre család sarjai. Ez a Chyre család alapított az akkori Pályiban, Keresztelő Szent János tiszteletére egy monostort. Később Károly Róbert király a Debreceni Dósa nádornak adományozta a földet, így 1311-től Monostorpályi a debreceni uradalomhoz tartozott. 1461 után a Chyre család kihaltával, Báthori Andrásé lett a birtok. Az első adóösszeírást 1552-ben végezték. A községben ekkor 30 porta volt. A török idők végére Monostorpályi teljesen elpusztult.A törökkel vívott harcokban, községünkben esett el Balassi Ferenc tokaji vicekapitány. Az újranépesedés a 17. század végén kezdődött. Kitört a Rákóczi-szabadságharc. Ebből a korból egyetlen emlék maradt meg a faluban, az un. Rákóczi-árok. A falu összes okirata valószínűleg ekkor veszett el. A község viszontagságait az 1738-as pestisjárvány fokozta, ekkor 166 lakosunk vesztette életét.

Az 1848-49-es szabadságharcokban a falu is részt vett. Híressé vált katonák a következők: Thuolt István honvédhadnagy, Klubusitzky István huszár főhadnagy, Szabó Lajos altiszt, Létai Sándor, Hatvani Imre lovas katonák, Váry József főhadnagy. Thuolt István hadnagy Kossuth szárnysegédje volt, aki a szabadságharc bukása után külföldre menekült, de mihelyt rendeződött itthon a helyzet, visszatért, és a községben telepedett le. Kastélya az emigrációban élők találkozóhelye lett. Az általános iskola névadójául őt választotta.

A kiegyezés utáni időszakban a falu életét csak a környékbeli csárdák között utazó, portyázgató betyárok zavarták néha meg. Községünknek három csárdája volt, ezek még az első világháború előtt lassan eltűntek. Egy 1918-as kormány-rendelet értelmében az év végére össze kellett írni a földre jogosultakat, de a földrendelet nem javított a parasztság helyzetén. A Nagyatádi Szabó István féle földreform is csak elméletben jelentett megoldást. Az kiosztott földek termeléshez túl kicsik voltak. Az 1932-33-as gazdasági válság a településen nagyban éreztette hatását.

A második világháború előtt a községben két nagybirtokos volt: Kövesdy Imre és a Gorove család. 1944 év nyarán a faluban élő 27 zsidót összeterelték, és Nagyváradra hurcolták. Monostorpályiba 1944. október 17-én érkeztek meg az orosz csapatok. Amit meghagytak a németek, azt mind elpusztították. A Földosztó Bizottságtól Monostorpályiban 525 család kapott földterületet.

1960-ban két termelőszövetkezet is alakult: a Búzakalász, és az Alkotmány TSZ.

A községet 1982-ben közös tanácsi irányítás alá vonták Hosszúpályival. A szétválásra 1990-ben került sor. Azóta a helyi önkormányzat önálló.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg ukrán és cigány) nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti látványosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természeti látványosságok közül különösen a hat hektáros védett feketefenyves erdő érdemel említést, melynek területén értékes és ritka lágyszárú növényfajok, valamint gazdag rovarállomány is fellelhetők. A Hortobágyi Nemzeti Park minősítése alapján 300 ha természetileg védett terület is található. A falu határában néhány éve termálvizes kútra bukkantak, erre alapozva a tervek között szerepel a gyógy-turizmus beindítása.

Néhány jellemző növény-, és állatfaj:

A terület rovarvilága is értékes és számottevő. Például termesz hangyaboly, (csíkgáti tölgyes)

A kirándulni vágyó természetet szerető ember a község északi részén megtalálja azt, amire vágyik,- a csendet, ős-természetet, ritka növény- és állatvilágot.

Műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Templomkicsi.jpg
  • A község legjellemzőbb műemlék jellegű épülete, a három építményből álló, több emeletes gabonatárolónak használt un. „tubus” magtár. Az egyedi műemlék együttest alkotó három terményszárító 1826-ban épült. A magtár épületekből kettő tubus alakú, galambdúc formájú, a harmadik fekvő, háromszintes épület. A tubus alakú magtárakba csigaköteles megoldással – lóvontatással – zsákokban juttatták fel a gabonát. Sajátos, eltolt szintű szellőzőrendszere kereszthuzat technológiájú. A gabona kivételekor az egész takarmánymennyiség megmozdul. A fekvő épületet termés-kiadásra és szárításra használták. A régi öregek futarának, lisztcserélőnek is hívták. Ezek az épületek szerves részei voltak egy uradalmi udvarnak, ahol szerfás dohányhodályok voltak még ezen kívül. Az önkormányzat 1992-ben megvásárolta az épületegyüttest és az Országos Műemléki Hivatallal közösen felújította.
  • A tubus mellett megtekinthető a 18. századi református templom, amely fakazettás mennyezetével ritka építészeti különlegesség. Kertjében ritka fafajták is megtalálhatók. A jelenlegi templom a régi Pál rendi apátok 12. századi, kéttornyú temploma helyén épült. Az ásatások folyamán megtalálták a régi templom maradványait.
  • A Bethlen u. 2. sz. alatti lakóház (tájház) mint a régi építészet emléke, szintén védett. Az épületben találhatók a falusi életet bemutató használati tárgyak.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Monostorpályi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]