Fácán

Fácán
Fácánkakas
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Tyúkalakúak (Galliformes) Család: Fácánfélék (Phasianidae) Alcsalád: Fácánformák (Phasianinae) Nemzetség: Phasianini Nem: Phasianus Faj: P. colchicus
Tudományos név
Phasianus colchicus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe ██ Természetes élőhely A többi világoszölddel bejelölt helyen betelepített faj
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Fácán témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fácán témájú médiaállományokat.

A tojó

A fácán (Phasianus colchicus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék.

A faj nevében szereplő colchicus jelző Kolkhisz vidékére utal, amely a Kaukázus környékén található és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt.

Előfordulása

Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európában a középkorban telepítették be és azóta nagy részén elterjedt. A görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat Európába, de még Angliában is.

Később, mint az egyik legfontosabb vadászható fajt sokfelé meghonosították szerte a Földön.

Észak-Amerikában 1857-ben telepítették be és mára az USA középnyugati és nyugati területein közönséges fajnak számít. Ez a faj Dél-Dakota állam címermadara és egyben az egyetlen címermadár az Egyesült Államokban amelyik nem őshonos faj, csak betelepített.

Betelpítették továbbá Ausztrália, Tasmánia, az Ausztrália partjai mentén található Rottnest-sziget, Új-Zéland, a Hawaii-szigetek, Chile és Szent Ilona területére is.

Ezen kívül számos területen kísérleteztek még szerte a Földön, hogy meghonosítsák, de ezek sikertelenek voltak. Megpróbálták betelepíteni a Dominikai Köztársaság, a Bermuda-szigetek, Panama, Peru, a Pitcairn-szigetek, Tajvan, Tahiti, Mauritius, Alaszka, Madeira és Ciprus területére is.

A ligetes erdőket kedveli, a cserjések környékét, ahol nádas, sásos terület és ivóvíz található.

Alfajai

Több faj keveredett a telepítés során, de itt-ott a faji bélyegek még szembetűnnek.

• Phasianus colchicus alashanicus
• Phasianus colchicus bergii
• Phasianus colchicus bianchii
• Phasianus colchicus chrysomelas
• Phasianus colchicus colchicus
• Phasianus colchicus decollatus
• Phasianus colchicus edzinensis
• Phasianus colchicus elegans
• Phasianus colchicus europaeus
• Phasianus colchicus formosanus
• Phasianus colchicus hagenbecki
• Phasianus colchicus karpowi
• Phasianus colchicus kiangsuensis
• Phasianus colchicus mongolicus
• Phasianus colchicus pallasi
• Phasianus colchicus persicus
• Phasianus colchicus principalis
• Phasianus colchicus rothschildi
• Phasianus colchicus satschuensis
• Phasianus colchicus septentrionalis
• Phasianus colchicus shawii
• Phasianus colchicus sohokhotensis
• Phasianus colchicus strauchi
• Phasianus colchicus suehschanensis
• Phasianus colchicus takatsukasae
• Phasianus colchicus talischensis
• Phasianus colchicus tarimensis
• Phasianus colchicus torquatus
• Phasianus colchicus turcestanicus
• Phasianus colchicus vlangallii
• Phasianus colchicus zarudnyi
• Phasianus colchicus zerafschanicus

Megjelenése

Testhossza 53-89 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-90 centiméter, testtömege 750-1700 gramm. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük.

Életmódja

Fácánpár

Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácán-tenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket.

Szaporodása

Erdőben vagy mezőgazdasági területeken, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 12-18 tojásból áll, melyen 22-28 napig kotlik. A kikelt egyedek mintegy fele kilenchetes kora előtt elpusztul, a felnőttkorig pedig csupán a fácánok mintegy 30%-a jut el. A hároméves kort a fácánok alig 5%-a éri meg, teljes állománycsere ötévente következik be.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországra betelepítették, azóta rendszeres fészkelő, nem költöző madár.

Képek

• 
• 
• 
• 
• 

Magyar szakirodalom

• Diezel, K. E. 1912. Az apróvad vadászata. Budapest. Atheneum Irodalmi és Nyomda Rt. 746pp.
• Festetics, P. 1938. A fácán és fogoly tenyésztése, óvása és vadászata. Hubertus vadászkönyvtár. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest. 152pp.
• Nagy, E. 1971. A fácán és a fogoly intenzív tenyésztése. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. 231pp.
• Nagy, E. 1984. A fácán és vadászata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 198pp.
• Szederjei, Á. és Studinka, L. 1962. Nyúl, fogoly, fácán. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 287pp.

Források

• ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. november 18.) (angolul)
• ↑ Jboyd.net Taxo: Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. november 18.)
• ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. november 18.) (angolul)
• ↑ Mme-monitoring.hu: Az MME Monitoring Központjának adatlapja.

Külső hivatkozások

• Videó a fajról
• A faj adatai az Amerikai Erdőszolgálat honlapján