Mauritius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mauritiusi Köztársaság
Republic of Mauritius
République de Maurice
Mauritiusi Köztársaság zászlaja
Mauritiusi Köztársaság zászlaja
Mauritiusi Köztársaság címere
Mauritiusi Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Stella Clavisque Maris Indici
(latinul: Az Indiai óceán kulcsa és csillaga)
Nemzeti himnusz: Motherland
LocationMauritius.png

Fővárosa Port Louis
d. sz. 20° 12′, k. h. 57° 30′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Rajkeswur Purryag
Miniszterelnök Navinchandra Ramgoolam
Hivatalos nyelv angol, francia
Beszélt nyelvek kreol
függetlenség Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1968. március 12.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, Nemzetközösség, IMF, Frankofónia, Portugál Nyelvű Országok Közössége (társult megfigyelő tag)
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 157
Becsült 1 259 900 [1] fő (2013. december)
Rangsorban 157
Népsűrűség 608 fő/km²
HDI (2007) 0,804 (81) – magas
Földrajzi adatok
Terület 2 040 km²
Rangsorban 175
Víz 10km²%
Időzóna MUT (UTC+4)
Egyéb adatok
Pénznem Mauritiusi rúpia (MUR)
Nemzetközi gépkocsijel MS
Hívószám 230
Internet TLD .mu

Mauritius térképe

Mauritius egy kicsiny szigetállam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól 900 km-re keletre, a 19°50' és 20°32' déli szélességi és az 57°18' és 57°46' keleti hosszúsági fokok között fekszik.

Két nagyobb és több apró szigetből áll. Összterülete 2 046 km²; ebből maga Mauritius, a fősziget 1865 km², a tőle még 560 km-re fekvő Rodriguez-sziget 104 km², a mintegy 1000 km-nyire északra található Agalega-szigetek 75 km², a 400 km-rel északkeletre fekvő St. Brandon- és Cargados Carajos-szigetek összterülete mindössze 1,3 km²; a 22 sziget többsége lakatlan korallszirt.

Mauritiust, Rodriguezt, a Franciaországhoz tartozó Réuniont és egy sor kisebb szigetet Mascarenhas-szigetcsoport néven foglalunk össze. Rodriguez Afrika legkeletibb pontja. (K.h. 69°25’)[2]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mauritius domborzati térképe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.

Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-es Piton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktív tűzhányó (viszont Réunionon igen). A fennsíkot a Moka, a Corps de Garde, a Pieter Both és még néhány csúcs (a Piton du Milien, valamint a Motte a Thérese) veszi körül.

Rodriguez legmagasabb pontja 396 m.

Agalega két, homokpaddal összekötött korallszigetből áll.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnagyobb folyója, a Grande Riviére 35 km hosszú.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mauritius a Baktérítő közelében fekszik, így éghajlata szubtrópusi. A nyár decembertől júniusig, a tél júliustól szeptemberig tart. Nyáron az átlaghőmérséklet 30 °C körül van, télen éjszaka 17 °C, kora délután 24 °C körül. A kettő között – szeptembertől novemberig – az átlaghőmérséklet 25 °C és 28 °C között van.

A központi fennsík éghajlata eltér a sziget többi területén lévő éghajlattól: télen 12 °C és 22 °C között, nyáron 18 °C és 30 °C között van. A levegő párás és szinte folyton esik az eső. A sziget délkeleti oldalán az éves csapadék eléri a 4000 mm-t; az északnyugati (esőárnyékos) parton "mindössze" 1000 mm.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chamarel-vízesés

Közel 900 fajta virágos növény és páfrány található, de a növények közül kb. 200 fajta sajnos közel áll a kipusztuláshoz. 44 őshonos állat élt a szigeteken, de sajnos 21 faj már kihalt és továbbiak állnak a kipusztulás szélén. Ezen folyamat megállítására létrehozták a Black River Gorges Nemzeti Parkot, az őshonos madarak és denevérek számára.

A Gerald Durrell zoológus és író által 1963-ban alapított JWPT (Jersey Wildlife Preservation Trust) tagjai fogságban szaporítják a veszélyeztetett állatokat, felnevelik, majd szabadon engedik őket.

A tengerben óriásteknősök, dugongok és halak élnek, a szárazföldön madarak és gyümölcsevő denevérek. A gyümölcsevő denevérek a Black River rezervátumban élnek.

Emlősök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeten az ember megjelenése előtt denevéreken kívül nem voltak más szárazföldi emlősök. A szarvasokat Jáváról hozták a telepesek 1639-ben. A makákót 1528-ban hozták a portugálok Malajziából. A cukornád-ültetvényeken táplálkozó farkatlan tanrek Madagaszkárról érkezett a 19. század vége felé. Az indiai mongúzt 1900-ban hozták a cukornádat a dézsmáló patkányok ritkítására. A vaddisznók szintén a portugálok segítségével érkeztek a szigetre, és ugyancsak a cukornád-ültetvényeken lakmároznak. Indiai nyúl, kecske és kutya él még a szigeten.

Kétéltűek és hüllők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiából érkezett az agáma és a sikló is. Őshonos faj a nappali gekkó. Őshonos volt a Földön valaha élt legnagyobb óriásteknős a mauritiusi nyereghátú óriásteknős. De az ember megjelenése után az 1730-as évekre kihalt.[3] A békákat a telepesek hurcolták be, és kedvező körülményekre találva elszaporodtak.

A mindössze másfél négyzetkilométeres Kerek-szigeten él három, csak itt honos gyíkfaj (a Günther-gekkó, a Telfair-szkink és az éjszakai gekkó) és két, csak itt honos kígyófaj (a rőtpikkelyű boa és a mauritiusi boa) – emellett itt áll a világ utolsó hurrikánpálmája és ez a Kerek-szigeti palackpálma egyetlen élőhelye is: már ebből a fajból is csak néhány tucat fa maradt).

Madarak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kipusztított mauritiusi dodó madár

A röpképtelen dodó az oktalanul kiirtott állatok szimbólumává vált. Állítólag két fajtája volt: a Mauritiuson honos barna dodó, avagy dronte és a réunioni szoliter, avagy fehér dodó (Raphus solitairius) volt – napjainkra azonban jóformán bizonyosra vehető, hogy ez utóbbi állat sosem létezett; a tudósok tévesen írták le az ugyancsak kihalt réunioni íbiszről szóló bizonytalan beszámolók alapján.

Az őshonos madarak közül a mauritiusi sándorpapagáj (Psittacula echo; más néven: visszhang papagáj, Psittacula krameri echo), a rózsás galamb (Streptopelia mayeri), a mauritiusi vércse (Falco punctatus) és a mauritiusi paradicsom-légyvadász (Terpsiphone bourbonnensis), az örvös papagáj, a mauritiusi szarkarigó, a nem őshonos madarak közül a vörösfülű bülbül, a házivarjú, a Malajziából érkezett pöttyös- és zebragalamb , valamint pásztormejnó él a szigeten.

A dodóhoz hasonlóan kipusztult az ugyancsak röpképtelen mauritiusi vörös guvat Aphanapteryx bonasia és két papagájfaj. A mauritiusi papagáj (Lophopsittacus mauritianus) – ez egy hatalmas, tarajos, a valódi papagájformák közé tartozó madár volt, amely valamennyire még tudott repülni. Valószínűleg már a szigeten különült el tőle az ugyancsak kihalt mauritiusi szürkepapagáj (Lophopsittacus bensoni) fejlődése.

A Kígyók szigetén tengeri madarak telepét találjuk: kormos és küszvágó csérek, kékpofájú szulák élnek itt.

A Kerek-szigeten fészkel a mauritiusi viharmadár (Pseudobulweria aterrima) más néven ékfarkú vészmadár (Pterodroma aterrima), a trinidadi viharmadár (Pterodroma arminjoniana) és a vörösfarkú trópusimadár. A mindössze másfél négyzetkilométeres sziget egyúttal három fa-, három gyík- és két kígyófaj egyetlen élőhelye.

Nemzeti parkja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget közepének fennsíkján, a "Fekete folyó szurdokában" alakították ki a Fekete-folyó Szurdok Nemzeti Parkot.[4][5]


Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hollandok az 1500-as évek végén

Nem voltak őslakosok a szigeten. A 10. században arab hajósok többször is kikötöttek a parton. A szigetnek a Dina Robin nevet adták.

1500-ban a portugálok fedezték fel újra a szigetet. Ilha do Cirne (Hattyú-sziget) névre keresztelték, de nem telepedtek le. 1512-ben brit tengerészek találtak a szigetre.[6]

1598-ban a hollandok birtokba vették, és a dél-afrikai Oranje állam kormányzója – Maurits von Nassau – után a Mauritius nevet adták neki. Csak hajóikat javították itt.

1638-ban megérkeztek az első holland telepesek, akik 1639-ben cukornádat kezdtek termeszteni. 1658-ban elhagyták a szigetet, majd 1664-ben újabb kísérletet tettek. 1710-ben – miután kiirtották az ébenfát és a dodót – végleg elhagyták a szigetet. Csupán cukornádat, jávai szarvast, kókuszpálmát, szarvasmarhát, sertést, baromfit és kóbor kutyákat hagytak maguk után.

1715-ben megérkeztek a franciák, akik az Îsle de France nevet adták a szigetnek. 1719-ben XV. Lajos az Indiai Társaságnak adta a szigetet. 1721-ben letelepedtek az első franciák.

1735-ben megkezdte munkáját az Indiai Társaság első kormányzója. Fejlesztette Port Louist, ami fő kikötővé és adminisztrációs központtá lépett elő. 1745-ben elkészült az első cukornádmalom, amiben már nemcsak alkoholt, de cukrot is készítettek a cukornádból.

1764-ben az Indiai Társaság csődbe ment, és XV. Lajos visszavásárolta a szigetet.

1767-ben megérkezett a francia király első kormányzója.

1790-ben a telepesek üdvözölték a nagy francia forradalmat. 1792-ben a kormány elrendelte a rabszolgaság eltörlését. 1803-tól Charles Decaen megkezdte a katonai kormányzást. A rabszolgák szabadon élhettek, és Decaen támogatta a nem keresztény hitéletet.

Az 1810-es csata Vieux Grand Portnál

1810-ben a franciák Vieux Grand Port-nál megnyerték a tengeri csatát, de az angolok partra tudtak szállni Cap Malheureux-nél, és elfoglalták a szigetet. A franciák elfogadták az angolok feltételeit, így megtarthatták földjeiket és kultúrájukat.

1832 óta a hivatalos nyelv az angol, de a franciául még mindig többen beszélnek.

1835-ben végleg eltörölték a rabszolgaságot. 1864 és 1929 között ipari forradalom ment végre Mauritiuson is. Megépítették az első vasutat, megérkeztek az első autók, bevezették a telefont és az elektromosságot.

1934-ben megjelent a sziget első saját pénze, a rúpia. 1936-ban megalakult az első párt, a Munkáspárt. 1937-ben kitört az első sztrájk, amikor mezőgazdasági munkások harcoltak a földesurak ellen. A rendet a katonaság állította helyre.

1941-ben megépült a Plaisance repülőtér a RAF (Királyi Légierő) számára. 1947-ben landolt a szigeten az első utasszállító gép, amely 3 nap alatt ért oda Franciaországból.

1948-ban a Munkáspárt megnyerte az első választást. 1959-ben Sir Seewoosagur Ramgoolam – a Munkáspárttal szövetségben – megnyerte a választást. 1963-ban ismét megnyerte a választást, de akkor már a Munkáspárt vezetőjeként. 1967-ben a szigetlakók a Munkáspárt által támogatott függetlenségre szavaztak.

Függetlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968-ban a francia származású lakosság nemtetszését nyilvánítva függetlenségellenes harcokat indított. Nyert a függetlenség.

1992-ben Mauritius államformája köztársaság lett. A kormányzó köztársasági elnök lett.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mauritius államfője az elnök, akit a Nemzeti Tanács – az egykamarás parlament – választ meg 5 év időtartamra. A Nemzeti Tanácsnak 62 – közvetlenül választott – képviselője van, 4-8 további taggal, akiket a választás eredményei alapján a "legjobb vesztes" jelöltek közül neveznek meg, tekintetbe véve az etnikai kisebbségek képviseletét.

A legutóbbi általános választás 2005. július 3-án volt a fő sziget 20 választókerületében és a Rodriguez-szigeti választókerületben.

Az egyéni választókerületi rendszer eredményeként kétpárti jellegű parlament alakult ki. A legutóbbi választáson a PTr vezette Társadalmi Szövetség legyőzte a korábbi koalíciót.

A Társadalmi Szövetség 38 széket nyert, ezért a PTr vezetője, Navinchandra Ramgoolam alakíthat kormányt. Az ellenzéki koalíció 22 széket nyert. A 2 maradék helyet az OPR jelöltje nyerte Rodríguez jelöltjeként. Az Alkotmány további nyolc helyet biztosít a "legjobb vesztesnek", ezzel garantálva az etnikai csoportok egyenlő képviseletét. Ennek megfelelően a képviselői helyek a következőképp oszlanak meg: 42 fő Társadalmi Szövetség, 24 fő ellenzék (MSM/MMM/PMSD) és 4 fő OPR.

Mauritius nemzetközi kapcsolatainak fő terepe az Indiai Óceán Bizottság. 2006-ban Mauritius megfigyelő státuszt kért a Portugál Nyelvű Országok Nemzetközösségében, hogy közeledjen ehhez a csoporthoz.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mauritius 9 kerületből áll:

Mauritius kerületei
  1. Black River
  2. Flacq
  3. Grand Port
  4. Moka
  5. Pamplemousses
  6. Plaines Wilhelm
  7. Port Louis
  8. Riviere du Rempart
  9. Savanne

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 68%-a indiai, 27%-a kreol, 3%-a kínai és 2%-a francia. A lakosság összetételéből adódóan a miniszterelnök mindig indiai. Európai, indiai, kínai és afrikai kultúra található a szigeten. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek a szigeten.

Az üzleti életben együtt dolgoznak a különböző származású emberek, de hétvégére mindenki visszavonul saját, hagyományos világába.

A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Láthatóak templomok, mecsetek, kínai pagodák, de buddhista sztúpa is. A sokszínűség a zenében és a konyhaművészetben is megmutatkozik.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A függetlenség 1968. évi kikiáltása óta Mauritius alacsony jövedelmű, mezőgazdaságra alapozott gazdaságból egy közepes jövedelmű, diverzifikált gazdasággá vált, növekvő iparral, pénzügyi rendszerrel és idegenforgalommal. Az éves gazdasági növekedés többnyire 5-6%. Az életszínvonal nőtt, a gyermekhalandóság csökkent, és az infrastruktúrát jelentősen fejlesztették.

1987-ben a GDP még csak 1,52 milliárd dollár volt, de 2005-ben elérte a 16 280 milliárd dollárt, és ezzel Mauritius egy főre jutó GDP-je a második Fekete-Afrikában: csak Egyenlítői Guinea előzi meg az olajexportnak köszönhetően.

Mauritius gazdasága más oldalról nagyon összetett, a vagyoni különbségek nagyok. A gazdaság főként a cukornádtermelésén, az idegenforgalmon, a textiliparon és a szolgáltatásokon alapul, de egyéb területek is gyorsan fejlődnek.

Cukornádat termelnek a művelt földek 90%-án, és ez adja az export 25%-át. Az 1999-es aszály számottevő károkat okozott.

A kormány fejlesztési stratégiája a külföldi befektetésekre fókuszál. Mauritius több mint 9000 off-shore céget vonzott, sok ezek közül az Indiával és Dél-Afrikával való kereskedelmi együttműködést célozza, míg egyedül a bankszektorba történt befektetések értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt.

A gazdasági teljesítmény 2000 és 2004 között erőteljes gazdasági növekedéssel és 7,6%-os munkanélküliséggel (2004 decembere) járt együtt. Franciaország az ország legjelentősebb kereskedelmi partnere, sokoldalú kapcsolatokkal. A műszaki segítségnyújtás változatos formái alakultak ki.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjelentősebb terménye, a termőterületének 90%-án termesztett cukornád. További növények: kókuszdió, kávé, vanília, tea, banán és dohány.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajtűkanyar egy óceánparti úton

A közlekedés a szigetet behálózó autóutakon történik, lévén, hogy vasútszolgáltatás 1964 óta nem működik a szigeten. Ahhoz, hogy a forgalmi torlódások megszűnjenek Curepipe és Port Louis között, javasolták egy könnyű vasútvonal (LRT) kiépítését,[7] ez azonban mindeddig nem épült meg.

2005 júliusa óta a diákok, a fogyatékkal élő, valamint az idősek számára ingyenes a tömegközlekedés az országban.

Mauritius legjelentősebb reptere a Sir Seewoosagur Ramgoolam Nemzetközi Repülőtér, mely a sziget délkeleti csücskében található. Ez szolgál bázisául az állam nemzeti légitársaságának, az Air Mauritius-nak, és ez fogadja a szigetre érkező utasszállítógépeket. Jelenleg egy új utasterminál építése zajlik itt, mely előreláthatólag 2013. áprilisára készül el.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO kulturális világörökségnek tekinti:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főbb látnivalók egyike, a Hét színű föld
A Le Morne hegy, és egy, a tövében elterülő golfpálya
Flic-en-Flac népszerű strandja
A sziget egyik legnépszerűbb turistacélpontja, a Chamarel-vízesés

A sziget északi részén többnyire fehér homokos tengerpartot és lagúnákat találunk. Itt található a főváros, Port Louis is, ahol sok vallási épület – katedrális, templomok, pagodák és mecsetek – tekinthető meg. Főtere a Place des Armes.

A déli rész teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.

Látnivalók:

  • Mahébourg városa, amely 15 percre van autóval a nemzetközi repülőtértől: a francia időszakban ez a város volt a sziget székhelye
  • Naval Múzeum (Tengerészeti Múzeum)
  • La Vanille Crocodile Park: krokodilok és hüllők tekinthetők meg az 1985 előtt még vanília-ültetvényként használt területen
  • Sonillac halászfalu: Telfair Garden és Rochester Falls vízesés

A nyugati részen is találhatóak homokos partok, de nem olyan fejlett mint az északi rész.

  • Flic en Flac: a leghosszabb partszakaszok egyike
  • Tamarin Beach
  • Casuela Bird Park: 8 hektáros madárrezervátum körülötte cukornádföldekkel
  • Martello-tornyok: 5 torony, amelyet az angolok építettek 1810 és 1846 között védelmi célból a francia flotta ellen
  • Riviere Noire Centre de Peche horgászparadicsom
  • Chamarel-vízesés (83 m magas)
  • Coloured Earth – Színes-földek
  • Le Morne-félsziget
  • Brabaut-hegy (a Le Morne-félsziget része): a 17. és a 18. században ide menekültek a szököt rabszolgák. Amikor a hegyről meglátták a katonákat, a tengerbe vetették magukat.

A keleti részt csak az utóbbi években kezdték el fejleszteni.

Fontosabb helyek:

  • Ile aux Cerfs, a Szarvasok-szigete
  • Grande Riviere Sud-est (Nagy-Délkeleti-folyó)
  • Pointe-du-Diable
  • Cente de Flacq (Belle Mare strand és Fuel Sugar Estete cukorgyár)
  • Trou d'Eau Douce Bay kikötő
  • Lion-hegy (Oroszlán-hegy)
  • Domain de Chasseur (Vadász háza)
  • Domain de Ylang Ylang (Ylang Ylang ültetvény)
  • Frederick Hendrick-erőd (a hollandok építették 1638-ban)
  • Le Val Nature Park (2800 hektáros rezervátum)

A központi részen él a szigetlakók többsége.

Jelentősebb városok:

  • Curepipe
  • Rose Hill
  • Beau Bassin
  • Quattre Bornes

Látnivalók Curepipen:

  • Trou aux Cerfs vulkán, amely már rég kialudt (krátere 300 m átmérőjű és 85 m mély)
  • Tamarin-vízesések

Látnivalók Rose Hill és Bean Bassin városában:

  • La Plaza Színház
  • Max Boullé Galéria
  • Balfour Garden

Látnivalók Quattre Bornes-ban:

  • Ganga Talao (Gangesz-tó)
  • Black River Gorges Nemzeti Park

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Champ de Mars

A legnépszerűbb sport Mauritiuson a labdarúgás. Club M becenévvel illetett nemzeti csapatuk legjelentősebb nemzetközi sikere eddig az 1974-es afrikai nemzetek kupáján való szereplés volt, ahol nyeretlenül esett ki a csoportkörből. Adottságainak köszönhetően népszerűek még a vízi sportok, de szinte minden jelentős egyéni-, valamint csapatsport űzésére lehetőség van a szigeten.

Regionális szinten versenyképes sportolókkal bír. Számos érmet szerzett már az indiai-óceiáni szigeti játékokon, melynek két alkalommal, 1985-ben és 2003-ban volt házigazdája.

A nemzeti sportnak a lóversenyzés számít, amely szerves része a sziget kulturális örökségének. 1812-ben avatták fel a Champ de Mars versenypályát Port Louisban, mely a legöregebb lóversenypálya a déli féltekén.[8]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mauritiusi Olimpiai Bizottságot 1971-ben alapította Ram Ruhee, és 1972-ben vette fel tagjai közé a NOB. A téli olimpiai játékokon eddig nem képviselhette magát, a nyári játékokra ellenben 1984 óta minden alkalommal tudott sportolókat küldeni. A szigetállam első, és mindeddig egyetlen olimpiai érmét, egy bronzérmet 2008-ban nyerte Bruno Julie ökölvívásban.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színes kulturális múltjából fakadóan Mauritius több különböző vallás, etnikai közösség tart fesztiválokat.

Jelentősebb ünnepek:

  • Spring fesztivál – kínai újév (januárban vagy februárban)
  • Cavadee (hindu) – tamilok ünnepe (januárban vagy februárban)
  • Maha Shivaratree (hindu) (februárban)
  • Holi (hindu) (februárban vagy márciusban)
  • Ougadi – telegu újév (márciusban)
  • Divali (hindu)
  • Il-El-Fitr (Ramadán vége)

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Együtt a Kék és a Vörös Mauritius
  • Az Air Mauritius Légitársaság logóján a vörösfarkú trópusi madár található.

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Isten először megalkotta Mauritiust, majd lemásolta és létrehozta belőle az Édenkertet.”Rudyard Kipling

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritius témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2011-es népszámlálási adat
  2. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  3. Élet és Tudomány, LXVII. évf. 31. sz. 976. o. 2012.
  4. http://www.travelmauritius.info/national_park.html
  5. Élet és Tudomány, LXVII. évf. 39. sz. 1232. o. 2012.
  6. Élet és Tudomány, LXVII. évf. 30. sz. 944. o. 2012.
  7. Light Rail Transit. gov.mu. (Hozzáférés: 2013. március 6.)
  8. A Champ de Mars a mauritius-tourist-guide.mu honlapon. mauritius-tourist-guide.mu. (Hozzáférés: 2013. március 6.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]