Benin történelme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Benin történelme során területén létezett egy birodalom, a 19. századtól pedig gyarmati függésben élt, egészen önállósága elnyeréséig.

Benini Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Benini Királyság zászlajának rekonstrukciója, melyet a brit erők 1897-es benini hadjárata közben zsákmányoltak.

A mai Benin területén a neolitikumból származnak a legrégebbi leletek. A 2-3 méter magasságú olvasztókemence maradványok arra utalnak, hogy az itt élők már ismerték a fémeket. A Benini Királyság kialakulása a 13. században kezdődött meg a mai Nigéria délnyugati részén. A nyugat-nigeri területen élő edo nép telepedett le a Niger-folyó deltájában és városállamot alapított Benin néven, a ma Lagostól kb.300 km-re keletre. A nép vezetését előbb törzsfőnökök, majd egyetlen uralkodó látta el, akinek oba volt a neve és hat előkelő jelölt közül választottak. A Nagy Ewuare által megalapított uralkodó dinasztia hatalma alatt az ország hatalmas területűvé nőtt, és fejlett államigazgatási rendszer jellemezte. Lakói főként irtásos-égetéses kapás földműveléssel, állattenyésztéssel, halászattal és kézművességgel foglalkoztak. A királyságnak jó kapcsolata volt a portugál (majd később holland) rabszolgakereskedőkkel, akik a 15. században érkeztek ide. Az első portugál kereskedelmi telep 1486-ban létesült. Az északi területen ezidőtájt jött létre a Bariba nevű államalakulat. A kereszténység, a portugál nyelv és a latin írásnak az előkelőbb családok körében való gyors elterjedésével egyidejűleg a hódító törekvések is erősödtek, melynek eredményeként az igbo és joruba államok nagy részét az edok meghódították. Birodalmukban, ami a 17.században élte fénykorát, a háborúk következtében elterjedt a familiáris rabszolgaság intézménye, ami lehetővé tette a portugál rabszolgakereskedők ellátását is "új áruval". Hierarchikus állami bürokrácia épült ki, területi alapú adózást vezettek be, tervezett, egyenes utcákkal szabdalt városok épültek. A rövid idő alatt kibontakozó rabszolgakereskedelem miatt nevezték el az itteni partszakaszt Rabszolgapartnak.

Gyarmati függésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 16-17. század során egyre több angol, francia, portugál és holland kereskedelmi telep létesült, s helyi államok (Allada, Adzsacsa, Dahomey, Wida) jöttek létre. A 18. századtól belső hatalmi harcok gyengítették az uralkodói hatalmat, melynek következményeként Benin kereskedelmi monopóliuma megszűnt, a szomszédos Nupe és Sokoto pedig megerősödött. A francia-angol gyarmati versengés fokozódott, s a sorozatos tiltások ellenére a rabszolgakereskedelem még a 19.században is folytatódott. 1872-ben Franciaország megszállta és gyarmatosította a területet. 1892-ben Abomey (Dahomey fővárosa), a fon állam és a közeli államocskák francia fennhatóság alá kerültek. 1904-ben az országot Dahomey néven Francia Nyugat-Afrikához csatolták. A francia gyarmati időszak alatt Cotonou néven felépítettek egy kikötővárost, valamint vasutakat és iskolákat építettek. A mezőgazdasági termelésben viszont monokultúra jött létre (olajpálma). Az első világháború idején szigorú adórendszert és erőszakos katonai toborzást vezettek be a francia gyarmati hatóságok, s emiatt több felkelés is kirobbant. A második világháború előtti évtizedekben lendületes ipari fejlődés indult meg, melynek következtében felduzzadt a városok lakossága, kialakult a polgári réteg és nőtt az értelmiség száma. 1946-tól Dahomey önálló gyarmat lett, majd 1958. december 4-én Dahomey Köztársaság néven a Francia Közösség autonóm területe lett.

A független Benin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960. augusztus 1-jén a Dahomey Köztársaság független állam lett, s kilépett a Francia Közösségből is. A Dahomeyi Egységpárt 1961-ben meghirdette az egypártrendszert. Az első elnököt, Hubert Maga-t a gazdasági, társadalmi és etnikai problémák miatt 1963-ban egy puccs során megbuktatták. A puccs vezetője a hadsereg főparancsnoka Christophe Soglo volt. Az 1964-es új alkotmány alapján megtartott többpárti választások után Soururu Migan Apithyt nevezték ki elnöknek és Justin Ahomadegbe-t miniszterelnöknek. 1965-ben Soglo tábornok újabb katonai puccsot hajtott végre, de 1967.decemberében egy államcsínnyel őt távolították el a hatalomból. Őt 1969-ben Paul-Émile de Souza követte az elnöki székben, de még ugyanebben az évben egy újabb puccs őt váltotta le. Az 1970-es választások után egy háromtagú elnöki tanácsot neveztek ki, melynek Maga, Sourou Migan Apithy és Ahomadegbe voltak a tagjai. Egy 1972-es puccsot követően új kormányt neveztek ki, melynek vezetője Mathieu Kérékou lett. Az ország nevét 1975-ben változtatták Benini Népi Köztársaságra. 1974-től 1989-ig Kérékou szocialista berendezkedésű államként vezette az országot. Erőszakosan államosították az ipari üzemeket és a kulturális intézményeket. Az állami kereskedelmi és termelési szektor mellett ugyanakkor megtartották a hagyományos afrikai nagy- és kiskereskedelmet is. Átalakították a teljes közigazgatást, regionális tanácsokat és helyi végrehajtó bizottságokat hoztak létre. Az ország csatlakozott az el nem kötelezett országok mozgalmához. Az 1977-ben lezajlott sikertelen puccs után a Benini Népi Forradalmi Párt egypárti rendszere uralkodott egészen 1990-ig, amikor a Kérékou vezetés szakított a marxizmussal és elnöki rendszert vezetett be. Ekkor változott az ország neve Benini Köztársaságra. Az első szabad választások 1991-ben voltak, melyeken Kérékout legyőzte Nicéphore Soglo. Habár Soglo veszített az 1996-os választásokon, egészen 2001-ig posztján maradt.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a History of Benin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.