Zimbabwe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zimbabwei Köztársaság
Republic of Zimbabwe
Zimbabwei Köztársaság zászlaja
Zimbabwei Köztársaság zászlaja
Zimbabwei Köztársaság címere
Zimbabwei Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Egység, szabadság, munka
(angol, „Unity, Freedom, Work”)
Nemzeti himnusz: Blessed be the Land of Zimbabwe
LocationZimbabwe.svg

Fővárosa Harare
d. sz. 17° 50′, k. h. 31° 03′
Legnagyobb város Harare
Államforma félelnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Robert Mugabe
Miniszterelnök Morgan Tsvangirai
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek sona, ndebele
Függetlenség az Egyesült Királyságtól
Kikiáltása 1965. november 11.
Elismerése 1980. április 18.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 72
Becsült 13 061 239 fő (2012. augusztus)
Rangsorban 72
Népsűrűség 29 fő/km²
GDP
Összes nincs adat
PPP: 2,212 milliárd dollár
Egy főre jutó nincs adat
PPP: 188 dollár
HDI (2007) 0,513 (151) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 390 757 km²
Rangsorban 60
Víz 1%
Időzóna közép-afrikai idő (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem dél-afrikai rand, botswanai pula, font sterling, euró, amerikai dollár
Nemzetközi gépkocsijel ZW
Hívószám 263
Internet TLD .zw
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zimbabwe témájú médiaállományokat.

Zimbabwe (korábban Dél-Rhodézia vagy Dél-Rodézia) egy Magyarország területénél négyszer nagyobb ország Afrika déli részében. Északon a Zambézi, délen a Limpopo völgye határolja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zimbabwe domborzati térképe

Északon Zambia határolja, keleten Mozambik, délen a Dél-afrikai Köztársaság, délnyugaton Botswana. Az ország legnyugatibb csücske érinti Namíbiát.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjelentősebb folyója a Zambézi, amely az ország északi határán folyik, nyugatról keleti irányba.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zimbabwe fennsíkján a száraz évszak alatt az éghajlat mérsékelt. A hűvösebb, szárazabb évszakban (májustól októberig) az éghajlat mediterrán jellegű, napos, meleg nappalokkal és hűvös éjszakákkal, amikor a hajnali fagyok sem ritkák. Hó sohasem esik.

A Zambézi völgyében és a délkeleti alföldön forróbb és nedvesebb a klíma, de télen kevés csapadék esik.

Jellegzetes az esők alatti gyakori villámlás (főleg novembertől áprilisig).

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zimbabwei nemzeti parkok hivatalos honlapja szerint a következő nemzeti parkok a legjelentősebbek:

A lista nem teljes. A kevésbé híres nemzeti parkok mellett számon tartanak még kirándulóhelyeket, botanikus kerteket, szafari övezeteket, állatrezervátumokat.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zambiával közös természeti világörökség a két állam határán fekvő Viktória-vízesés. A világörökség része még Mana-Pools Nemzeti Park, Sapi és Chewore Szafari övezet, vagyis a Mana Pools Nemzeti Park a csatlakozó területekkel.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban bantuk éltek a területén, ők építették a ma csak romokban látható kőépítményeket. Megszervezték a Monomotapa államot, amely az Indiai-óceán partvidékére aranyat és elefántcsontot szállított, ott textíliát és üvegárut vásároltak. Ezt a kereskedelmet a portugálok megjelenése tette tönkre. A bantu népvándorlás folytatódott, a mai Zimbabwe népei a 19. században foglalták el mai lakhelyüket.

Cecil Rhodes 1888-ban kötötte meg az első szerződését a mai Zimbabwe területén: bányászati jogot szerzett a ndebele nép főnökétől. Erre hivatkozva elérte a brit kormánynál, hogy az általa vezetett gazdasági társaság (British South Africa Company) államot szervezhessen. Az első szerződést több hasonló követte. 1898-ban szervezték meg a társaság gyarmatát. 1923-ban lett a brit kormány gyarmata. A kezdeti időkben - amikor a bennszülöttek felfogták, hogy elvesztették országukat - lázadások sorát verte le a társaság. A helyzet konszolidálódása után viszonylag sok fehér telepedett le és árutermelő ültetvényes gazdálkodásba kezdtek.

1953-ban a britek szövetséget szerveztek három gyarmatukból - Észak-Rhodéziából (ma Zambia), Dél-Rhodéziából (ma Zimbabwe) és Nyaszaföldből (ma Malawi). Ez a szövetség nem volt sikeres, 1963-ban feloszlott.

Ian Smith vezette a gyarmat fajüldöző politikát folytató, fehér kormányát. Látván, hogy szomszédaiban afrikaiak vezette kormányok kerültek hatalomra, majd függetlenné váltak, tapasztalva, hogy Nagy-Britannia támogatja ezt a folyamatot, egyoldalúan függetlenné nyilvánította magát ez a kormány 1965. november 1-jén. Nagy-Britannia ezt a lépést lázadásnak tekintette. Kezdeményezésére az ENSZ Rhodéziára is kiterjesztette a Dél-Afrikával szemben alkalmazott szankciókat. Rhodéziában hamarosan polgárháború kezdődött, a négerek gerillaháborúba kezdtek a fehér kormány ellen. Vezetőik Robert Mugabe és Joshua Nkomo voltak. Ők egymással is rivalizáltak.

1979-re Ian Smith kormánya belátta, hogy nem győzhet. Megállapodtak a hatalomátadás módjáról és arról, hogy annak során garantálják a fehérek személyes biztonságát. 1980-ban többségi kormány alakult, Rhodézia felvette a Zimbabwe nevet és nemzetközileg elismerten is független országgá vált. A miniszterelnök Robert Mugabe lett, aki 1987-ben az államfői tisztséget is megszerezte, fokozatosan diktatórikus hatalmat épített ki (azóta is egy személyben államelnök és miniszterelnök). Kiszorította a hatalomból a fehér telepesek képviselőit, akik a 2000-ben elindított kaotikus földreform és a néha pogromokba torkolló üldözések elől tömegesen menekültek el az országból.

Az ország virágzó gazdasága emiatt összeomlott, az alapvető árucikkekből hiány alakult ki. A nemzetközi tiltakozásokat semmibe véve, Mugabe a 2002-es elnökválasztásokat meghamisítva újabb 6 évre megőrizte elnöki székét (a hivatalos eredmények szerint 56,2%-ot kapott, míg ellenfele Morgan Tsvangirai 41,9%-ot). 2003-ban az ellenzék és a szakszervezetek tiltakozó akciókat szerveztek, az erőszakszervezetek keményen közbeléptek. A kormányzó ZANU-PF párt a 2005. márciusi parlamenti választásokon 2/3-os többséget szerzett, és alkotmányt módosított (többek között újból létrehozták a szenátust, amelyet a '80-as évek végén oszlattak fel).

2005 áprilisában elindult a „rendcsináló művelet”, amelynek során ENSZ-becslések szerint kb. 700 000, főleg szegény, az ellenzéket támogató személy házát semmisítették meg. A ZANU-PF 2006. decemberben bejelentette, hogy szándékában áll Mugabe elnöki mandátumának meghosszabbítása 2010-ig, amikor az elnöki és parlamenti választásokat „összehangolják”.

A Mugabe kormány döntéseinek hatására az ország lakossága az utóbbi 5 évben kb. 1 millió fővel csökkent, a lakosság egynegyede HIV-vírussal fertőzött.

Közigazgatás és politikai rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robert Mugabe, az ország elnöke

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétkamarás Parlament: Képviselőház (150 hely, amelyből 120-at a nép választ 5 évre, 12-t az államfő nevez ki, 10 a hagyományos törzsfőknek van fenntartva, 8 helyet az államfő által kinevezett tartományi kormányzók töltenek be); a Szenátus (66 hely: 50-et a nép választ 5 évre, 6-ot az államfő nevez ki, 10-et a Törzsfők Tanácsa nevez ki).

Legutóbbi választások 2005-ben voltak, a következő választás 2010-ben lesz.

A 2005-ös eredmények:

  • Képviselőház: kormányzó ZANU-PF 59,6%, MDC 39,5%, egyéb 0,9%.

Szenátus: ZANU-PF 73,7%, MDC 20,3%, egyéb 4,4%, független 1,6%.

Főbb pártok:

  • kormányzó: Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió-Hazafias Front (ZANU-PF, Zimbabwe African National Union-Patriotic Front)
  • ellenzéki: Mozgalom a Demokratikus Változásokért (Movement for Democratic Change, MDC)

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Movement for Democratic Change (MDC)
  • Zimbabwe African National Union – Patriotic Front (ZANU-PF)
  • International Socialist Organisation
  • National Alliance for Good Governance
  • Zimbabwe African National Union – Ndonga
  • Zimbabwe People's Democratic Party
  • Zimbabwe Youth in Alliance

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zimbabwét 8 tartomány és 2 tartomány jogú város (Bulawayo és Harare) alkotja:

Zimbabwe tartományai
  1. Bulawayo
  2. Harare
  3. Manicaland
  4. Közép-Mashonaland
  5. Kelet-Mashonaland
  6. Nyugat-Mashonaland
  7. Masvingo
  8. Észak-Matabeleland
  9. Dél-Matabeleland
  10. Midlands

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harare, a főváros központjának egy része (2006)
Sona település, Murewa

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai csoportok: feketék 98% (sona 71%, ndebele 16%, egyéb 11%), 1% fehér, 1% ázsiai és egyéb.

2001-es adatok szerint a lakosság 24,6%-a (1,8 millió ember) HIV-fertőzött.[1]

Keresztény és törzsi vallást is gyakorló 50%, keresztény 25%, törzsi vallású 24%, muzulmán és egyéb 1%.

Az ország nyelvei: angol, sona, sindebele, ndebele.

A lakosság 65%-a vidéken él. A 18 év alattiak aránya 40%. A várható életkor az AIDS miatt nagyjából 40 év.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország GDP-jének vátozása 1980-2010 között
Irodaház Harareban
Piackép a fővárosban
Azbesztbánya területe, Mashava

Zimbabwe Trópusi-Afrika viszonylag legfejlettebb, legsokoldalúbb gazdasággal rendelkező országa volt. Gazdasági partnerei a szomszéd országok, a fejlett európai államok és a Dél-afrikai Köztársaság. A rossz gazdasági döntések, a fehér telepesek kiűzése, az ellenzék elleni hadjáratok, és az ijesztően terjedő AIDS miatt a 2000-es években a gazdasági katasztrófa sújtotta az országot. A jobb élet reményében egyre több zimbabwei vándorolt ki a szomszédos Dél-Afrikába és Botswanába. Emiatt a botswanai határ túloldalán a szomszédos ország hatóságai drótkerítéseket állíttattak (amelyekbe villanyáramot vezettek), Dél-Afrika megerősítette a határőrizetet.

A hivatalos inflációs ráta: 1998-ban 32%, 2004-ben 133%, 2005-ben 585%, 2006-ban közel 1000% volt. 1 USA dollárért 2003-ban 1 (új) zimbabwei dollárt kellett adni, 2006 augusztusában 1 USA dollár már 250 zimbabwei dollárba került. 2007 májusában az infláció 3731,9% volt. A hiperinfláció megfékezése érdekében a 2009 április 12-én határozatlan időre felfüggesztették a zimbabwei dollár használatát, helyett engedélyezték az amerikai dollár, az euró, az angol font, valamint a környező országok valutáinak (dél-afrikai rand, botswanai pula) használatát.

A 2009-ben felállított nemzeti egységkormány intézkedései nyomán a gazdasági helyzet gyorsan normalizálódott, a nominális bruttó hazai termék (GDP) amerikai dollárban kifejezett értéke 2010-ben már meghaladta a 2000-es szintet, majd 2011-ben is gyors ütemben növekedett[2]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő gazdasági ága a mezőgazdaság. A lakosság háromnegyede közvetve vagy közvetlenül a mezőgazdasági termékek termesztéséből, feldolgozásából és árusításából él.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fehér telepesek kiűzéséig jellemzőek voltak a 2000 hektáros birtokok, ahol olcsó bérmunkásokkal dolgoztattak és gépeket használtak. Jellemző terményeik a dohány, a kukorica és a gyapot voltak.

A másik jellemző mezőgazdasági forma a törzsi földeken történő legeltető pásztorkodás, valamint a kapás művelés. Kukoricát, kölest, batátát és földimogyorót termelnek.

A High Veld területen szarvasmarha-tenyésztés folyik. A területen tejgazdaságok, baromfi- és sertéstelepek működnek.

Az Inyanga-hegységben déligyümölcs-ültetvények, teaültetvények találhatók.

A Low Veld területen, a Zambézi és a Limpopo völgyeiben öntözőrendszerek mentén déligyümölcs- és cukornádültetvények terülnek el, valamint gyapot és búza termesztése folyik.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kivitelre főként feldolgozóipari termékekből jut: acéllemez, pamutszövet, ruházati cikkek.

Az ország sokféle ásványi nyersanyaggal rendelkezik. Területén található a világ egyik leggazdagabb krómérc-lelőhelye a Great Dyke, amely 500 km hosszú. Az ott bányászott krómércet Gweru városban dolgozzák fel, ahol ferrokrómot állítanak elő. Gweru városban azbeszt feldolgozásával is foglalkoznak.

Az elektromosáram-ellátást a Zambézin épült Kariba-erőmű biztosítja.

Feldolgozóipari ágak (termelési mennyiség szerinti sorrendben):

  • kohászat,
  • fémfeldolgozás,
  • textilipar,
  • élelmiszer- és vegyipar.

Nehéziparát a cement, műtrágya és robbanóanyag-gyártás jellemzi.

A délnyugati országrészt a ndebele törzs lakja. A terület centruma a nagy vásárváros, Bulawayo, amely közlekedési csomópont és nehézipari góc. A nehézipar fő jellemzői: elektroacél-gyártás, hengermű, színesfémkohászat, bányagépgyártás, gépkocsi-összeszerelés és rádiókészülék-összeállítás.

A keleti határmelléken Mutare-ban kőolaj-finomító működik, amely Mozambikon át csővezetéken kapja az importált nyersanyagot. Mutare ipara sokoldalú: gépkocsi, üvegáruk, TV-készülékek gyártása és papíripar jellemzi.

A középső részen Kwekwe területén vaskohászati üzemek működnek, valamint aranyfinomítás folyik. Gweruban króm- és nikkelötvözet előállítása, valamint azbesztipar folyik.

Kadoma az aranybányászat és a pamutipar központja.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utak hossza 97 440 km, ebből 18 514 km aszfaltozott. A Kariba-tavon keresztül vízi útvonalak vezetnek. A nemzeti vasúttársaság a National Railways of Zimbabwe. A vasutak hossza 3 394 km, ebből 313 km villamosított.

Három nagyobb repülőtere van, Harare (nemzetközi reptér), Bulawayo és Beitbridge településeken.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Khami romjai

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ kulturális örökségének része:

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország hírközlése állami ellenőrzés alatt áll. Az állam működteti a rádióállomásokat, az egyetlen tévécsatornát és az újságokat. A nemzetközi híreket angol, sona és ndebele nyelven is bemondják. Sok hotelben és magánszálláson műholdas tévéadások is foghatók.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadállatok a Hwange Nemzeti Parkban

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország egyetlen nemzeti sportja a labdarúgás.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állami ünnepek alkalmával a hivatalok és az üzletek nagy része zárva tart.

  • Január 1.: újév napja
  • Április 18.: A függetlenség napja
  • Május 1.: A munkások napja
  • Május 25.: Afrika napja
  • Augusztus 11.: A hősök napja
  • Augusztus 12.: A hadsereg napja
  • December 22.: A nemzeti egység napja
  • December 26.: Karácsony (az ajándékosztás napja)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Afrika és a Közel-Kelet földrajza – egyetemi és főiskolai tankönyv (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1996) ISBN 963-463-006-5
  • A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
  • A Világ országai (Kossuth Könyvkiadó, 1990) ISBN 963-09-3483-3
  • Gyimesi György: Bedrótozott Afrika (TerraPrint, Budapest, 2003) ISBN 963-9186-47-3
  • Képes földrajz sorozat – Sebes Tibor: Afrika (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1969)
  • Lonely Planet: Zimbabwe

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zimbabwe témájú médiaállományokat.