Robert Mugabe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Gabriel Mugabe
Robert Mugabe, 12th AU Summit, 090202-N-0506A-417.jpg
Robert Gabriel Mugabe 2009
Zimbabwe 2. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 1987. december 31.
Előd Canaan Banana
Hivatali idő
1980. április 18.1987. december 31.
Előd Abel Muzorewa
Utód poszt megszüntetve

Született 1924. február 21. (90 éves)
Salisbury (ma Harare)
Párt Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió

Házastársa Sally Hayfron (meghalt)
Grace Marufu
Foglalkozás politikus
Vallás római katolikus

Signature of Robert Mugabe clear.svg
Robert Gabriel Mugabe aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Mugabe témájú médiaállományokat.

Robert Gabriel Mugabe (1924. február 21.) zimbabwei politikus, a Zimbabwei Köztársaság volt miniszterelnöke, jelenlegi elnöke. Uralma alatt diktatórikus hatalmat épített ki, és az ország gazdaságilag tönkrement.

Családja, gyerekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1924-ben látta meg a napvilágot egy, a fővárostól, Salisbury-tól (ma: Harare) északnyugatra elhelyezkedő kis faluban, Matibiriben. Szegény katolikus vallású családban nevelkedett, apja, Gabriel Mugabe Matiriti asztalos volt. A három fiúgyermek közül Robert volt a legfiatalabb.[1][2]1934-ben apjuk elhagyta a családot, hogy munkát keressen Bulawayóban (a második legnagyobb város az országban), így a család helyzetét még rosszabbra fordította. Mugabe jezsuita iskolában tanult, igen vallásos nevelést kapott. Később, szülőföldjét hátrahagyva, felvételizett a Fort Hare dél-afrikai egyetemre. 1951-ben sikerrel diplomázott, élete során még 6 különböző felsőfokú oklevelet kapott különböző felsőoktatási intézményektől (például a Londoni Egyetemtől). Mugabe több előadást is tartott a Chalimbanai Tanárképző Főiskolán (Zambia) 1955-től 1958-ig, azután tanított a Takoradi-i Apowa Szakközépiskolában (Ghána) 1958-tól 1960-ig. Itt találkozott Sally Hayfronnal, ki később Mugabe első felesége lett. Ghánai tartózkodása során nagy hatással volt rá az ottani miniszterelnök, Kwame Nkrumah tevékenysége, és ez később az egész politikáját meghatározta.

Politikai karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960-ban tért vissza Zimbabwéba, s még ebben az évben belépett a Nemzeti Demokratikus Pártba. Ez a párt lett a Zimbabwei Afrikai Népi Unió (ZAPU) alapja, s a névváltozás után a Ian Smith vezette gyarmati hatóságok betiltották további működésüket. Mugabe 1963-ban kilépett a pártból és csatlakozott a rivális Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unióhoz (ZANU), mely ekkor már olyan későbbi meghatározó politikusok gyűjtőhelye volt, mint Ndabaningi Sithole, Edgar Tekere, Edson Zvobgo, Enos Nkala. A ZANU-ra már ekkor kihatottak a Pán-Afrikai Kongresszus eszméi, mely Dél-Afrikában működött. A nemzeti liberalizmus keveredett a szovjet kommunista eszmékkel. Hamar ismert személyiség lett az országban, erőteljes hangvételű beszédeivel a gyarmati rendszer és hatóság ellen tüzelte a közvéleményt. Pártjával együtt követelte az angolok mielőbbi kivonulását, Zimbabwe (akkor Dél-Rodézia) teljes függetlenségét. 1964-ben Mugabét egyik beszéde következtében letartóztatták, elkövetkező tíz évét börtönben töltötte. A politikus itt nem tört meg, hanem tovább képezte önmagát, folyamatosan tanult és ügyvédi diplomát szerzett. 1974-ben szabadult, s pártjában nőtt a népszerűsége. Vértelen puccsal átvette a hatalmat a párt felett, s létrehozott a szervezeten belül egy katonai szárnyat. Ez bizonyította, hogy a ZANU immár a passzív ellenállás helyett a tettek mezejére kívánt lépni, és erőszakkal akarták elüldözni Ian Smith kormányát. Robert Mugabe az évek elteltével a párt első és legfontosabb embere lett, háttérbe szorítva az alapító Ndabaningi Sitholét. A ZANU ezután több partizántevékenységet is folytatott a gyarmati hatóságok ellen, ám a rivális ellenzéki pártok ellen is fellépett erőszakkal. A ZAPU elnöke, Joshua Nkomo elleni sikertelen merényletet például sokan Mugabénak tulajdonították, de ezt soha nem tudták rábizonyítani. 1978-ban nemzetközi nyomásra Ian Smith kénytelen volt választásokat kiírni. Ekkor már az afrikai országok legtöbbje független volt, így több amerikai hírességtől kezdve európai politikusokig felszólalt Smith katonai uralma ellen. A külföldnek zavaró volt, hogy Smith még mindig az apartheid szellemében kormányoz. A választásokon se a ZAPU, se a ZANU nem állított ki listát, nem indultak a választásokon, így bojkottálták a szavazást, amely szerintük csak látszatból történt meg. Az UANC győzött, az új miniszterelnök Abel Muzorewa lett. Változás nem történt az ország életében, hiszen továbbra is a fehérek vezették az országot, csak a vezető személye változott. Sokan választási csalásról beszéltek, és a nyugat is ezt a véleményt hangoztatta. Nemzetközi figyelők kíséretében 1980-ban újra megtartották a választásokat.

Zimbabwe miniszterelnöke, majd elnöke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ZANU 57 helyet szerzett meg a 80 férőhelyes parlamentből, így ők kapták meg a kormányalakítás jogát. Robert Mugabét miniszterelnöknek választották, az elnök Canaan Banana lett. Az Ian Smith vezette RF-nek (Rodéziai Front) sikerült elérnie, hogy Mugabe bevegye őket a kormányzásba. Az RF a választások során 20 mandátumhoz jutott, így a Mugabe-kormánynak abszolút többsége volt a törvényhozásban. 1980. április 18-án kikiáltották Zimbabwe függetlenségét. Mugabe fő politikai támogatói a sonák voltak, akik az ország északi részén laktak. Az új miniszterelnök koalícióba lépett legfőbb riválisával, a ZAPU-val. Így időlegesen a kormány megnyerte magának a délen lakó ndebelék és a fehér közösség szimpátiáját. A ZAPU lassú folyamatban egyesült a ZANU-val, Joshua Nkomo kormányzati pozíciót kapott. A ZAPU beolvasztása fegyveres viszályt szült az országban, a ndebelék ellen a kormány katonai csapással válaszolt. Mugabe 1987-ben megszüntette a miniszterelnöki hatalmat és elnöknek nevezte ki magát, megszerezve az ország felett az abszolút hatalmat. Azóta Mugabét többször is újraválasztották, gyakran vitatott körülmények között.

Gukurahundi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1983 és 1985 között a hadsereg körülbelül 20 ezer ndebele civilt gyilkolt le. Az etnikai mészárlást a nemzetközi közvélemény elítélte, a zimbabwei hadsereg kegyetlenségei a napvilágra kerültek. Az Észak-Koreában kiképzett 5. brigád vezetője Perence Shiri volt (aki ma Zimbabwe légierejének parancsnoka), Mugabe unokatestvére, aki saját magát „Fekete Jézusnak” hívta. A 20 ezer áldozat legtöbbje ártatlan civil volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]